:?:
Nem vitázok én senkivel, csak a szokásos kritika... :wink:

Frosty!

Szeretnék én is kérni valamit, ha megengeded ;)

Ne azzal billentsd helyre a mérleg nyelvét, hogy önmagaddal vitázol.
Vitázz velem, beszélgesünk.
Nem az a típus vagyok, aki lelép ha baj van.

Byez: Tomek

Érdekes stílus. :)
Bár még mindig kicsit kevésnek tűnik nekem, de látom, hogy nem az a tipikus lusta-vagyok-többet-írni eset:), mert a hangulatot itt-ott jól megfogod szvsz. (Ennek ellenére személy szerint én a részletesebb írásokat kedvelem, de ez csak saját vélemény.)
Egyébként ha már ilyen, kicsit többet is rászánhatnál 1 postra szvsz. :D

De a lényeg a lényeg - várom a folytatást. :)

És éjszaka jött megint, vad viharral.
A szél korbácsai alatt a fák jajgatva hasadtak, hatalmas ágak adták fel a harcot a testtől elszakadva üvöltő ropogással zuhanva a földre, társaikat is sebezve közben, leveleket szaggatva.

Nehezen talált rá a mészkőbe vájt, vagy vájódott üregre. Valószínű mindkettő igaz volt.
Sátra bejáratát az üreg felé fordítva verte fel azt, és az útközben szedett gallyakból hamar tüzet rakott.
Végre meleg étel. Éhezésétől elfáradt tudata nem emlékezett mióta van úton, mióta nem evett rendesen, és miért a nyugtalanság, ami emészti.
A hurkok megfogták neki háromnapi élelmét. Szép kövér nyulak voltak zsákmányai. Még fiatal korában sajátította el, a rapsickodás eme fortélyát.

Mennydörgést hallott, és ahogy a zápor csendesebb, de áztatóbb esőbe váltott, már tudta Istene nyugodt éjszakát ígér. A fél-barlang egy áthajlásban fordult az ég felé ezzel védve az esőtől a tüzet ahol az első nyúl már meg is sült, a másik kettőből pedig száraz paprikást készített.

Álmodott.
Nem érezte teste súlyát, mégsem repült most. Lassan elvesztette egyensúlyát, és zuhanni kezdett. Amíg az első pár pillanat élvezetes utat ígért, úgy mart bele gyomrába a gondolat, egyszer meg kell érkeznie a talajra.
Egyre kellemetlenebb volt az érzés, ami lassan eluralta elméjét….

Későn ébredt, és az eső áztatta levegő párás-édes illata magához térítette.
Kimondhatatlan fáradságot érzett minden tagjában. Egy hete, hogy útnak indult, épp csak pár órát pihenve hajszolta magát idáig.
Gondolatai, mint lavina törtek felé, menekülni szeretett volna, bármerre, csak innen el, erről a helyről, az előzőről, az eljövendőről, ebből a világból.

Nincs visszaút, ezt annyira jól tudta, hogy nem kellett sok idő és hozzászokott a gondolathoz. Most valami előző önmagából, egy gondolat foszlány, egy eszme, vagy egy árnyék kételkedni kezdett benne, és egyre nyugtalanabbul zakatolt a fejében.
Eszébe jutott az álom…zuhantam…de megérkeztem e?
Homlokát dörzsölve érezte, láza van.
Eljött tehát a pihenő ideje, s bár tudta testét még pár napon keresztül zsigerelheti, zsarolhatja irgalmatlan tempót diktálva, mégis maradt.
Nem volt tovább.
A semmi közepén minden emberlakta vidéktől távol, hiába kiáltott volna segítségért.

Bár mikor még városokban lakott sem hallották meg.

Óh.. köszi. :oops: :)
*vissza a Word-be*

gogo selina:D

Éljen éljen!

Várjuk szeretettel, ha megengeditek nekem, hogy elragadtassam magam egy picit!

Szeretném jelezni, alkotói váságom vége felé, hogy a nap még nem ment le...amerikában :)

Rauros: Na végre, egy "magyar" crusader! :D

Nekem tetszett, csak kicsit keveselltem. A részletekben a lényeg! :D
Amúgy várom a folytatást, és remélem, kicsit nagyobb méretekben lesz majd! (Blizzard, jól elhúzódó javításokat kérünk Rauros szerveré(i)n! :twisted: :) )

Más:
Hónapok óta most először érzem úgy, hogy végleg sikerül kilábalnom a alkotói blokkomból, hála Mindenkinek, aki élteti a topicot! Köszi! :D
Más szóval gőzerővel belehúzok most a saját történetem folytatásába.
(A WoW-nak meg fagyi. :) )

Rauros:

felesleges, amúgy jó, még egy kis izgalom és még jobb lesz.
nem negatívum, de kicsit síma nekem az ügy.

Byez: Tomek