 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
of the Shattered Sun
A legélesebb emlékem mondjuk Wondomról van, amint egy égett fadarabon úszkál az óceán közepén az elf mágusod társaságában.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Cenarion Defender
of the Shattered Sun
of the Shattered Sun
Nem mondom, hogy előbányásztam az elejét - idő hiányában - de azért nekem tetszett.
Ötletes volt ghostwolffá alakulás is, valószínűleg ilyesmi élmény lehet látni az elsőt.
Egyébként köszi az utolsó részem kommentelését is! Azt, hogy Selli meddig is van börtönben, még én sem tudom.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Cenarion Defender
Hogy mikor folytatom azt nem tudom, de tessék... Meghoztátok a kedvem
Egy új Kezdet
Avagy az Infernal League története
I. fejezet
Egy korsó nem számít valódi italnak. Főleg nem abból a korsó italból, amit a Razor Hilli, kocsmának aligha nevezhető lyukban adnak. Kopár, sziklás vidék, apró szemű mégis durva vörös homokkal borítva. Két omladozó sziklafal nyílása pedig remek hely, egy előőrs létrehozására.
Tény, hogy az orkok főként a háborúra koncentrálnak, és nem jellemző rájuk az iszogatás sem, de pihenni tán csak szoktak. Ebben a kocsmában, illetve ivóban, vagy nevezze ezt bárki ahogy akarja, még egy nyamvadt szék sincs. A falba vájt beugró részeken aki akarja leteheti magát, vagy egy függőágyon. Ez a híres ork hozzáállás. Harcoljunk, gyakorlatozzunk, legyünk éberek, és ha nagyon muszáj mártsuk meg az arcunkat egy veder vízben, majd jöhet némi alvás, azután kezdődhet minden előröl.
Éppen ezért ha egy idegen besétál a Razor Hilli fogadóba, vagy elfekvőbe, vagy legyen a neve bármi, nem valószínű, hogy a feltétlen szükséges időnél többet tölt el ott. A falba vájt kabink, vagy függőágyak egy taurennek aligha célszerűek pihenésre, ugyancsak kevés egy korsó az orkok kedvelt italából, a vízből.
Wondom görnyedt háttal próbált elhelyezkedni ebben a kabinban, ám sehogy sem fért el. Mégis muszáj volt valamiképpen fáradt patáit kicsit pihentetni, és némi folyadék is jól esett. Talán ha a hely kellemetlen is, az Orgrimmari előőrsön nagy volt a zsongás. Újonc katonák mindenfelé. Leginkább orkok, és trollok. Egy tauren nem igen gyakori errefelé. Hát még egy előhalott. Wondom is rögtön szimatot fogott, érzékeny orrával. Nem érzett ilyet azóta, hogy annak a sötét völgynek a kanyarulatában hátat fordított, és nyugatnak vette az irányt. Azóta sok minden történt... rengeteg dolog. Például eljutott Thunder Bluffbe, ahol kérelmére felfüggesztették a száműzetését, újra találkozhatott néhány régi barátjával. Egy hatalmas tábor egy kopár fennsíkon, ahonnan messzi ellátni. Törzsek százai egyesültek itt, Cairne Bloodhoof vezetése alatt, de Wondom valamiért mégsem érezte otthon magát. Régi barátja Tharlek nyomába eredt, akiről azt hallotta Orgrimmarba indult néhány hete, hogy csatlakozzon a horda seregeihez. És itt, Orgrimmartól egy karnyújtásnyira, talán néhány óra járásra akart utoljára pihenőt tartani, nem sok sikerrel.
Élőhalottat csakugyan nem látott mióta Crankyt útjára engedte, sőt azelőtt sem, és eddig meg sem fordult a fejében, hogy valaha talán újra találkozhat ilyesféle furcsa élőlénnyel. Most viszont ez a sötét, csuklyás alak, csontos lábaival csupán néhány méterre állt a taurentől, akinek az orrát csavarta a bűz, amely az élőhalott köpenye alól szinte szemmel láthatóan szökött ki, és a levegőben kanyarogva érte el számos jelenlévő orrát. Egyeseknek még új volt, mások tán már jól megszokhatták. Egyes orkok szemében látni lehetett: A büszke Horda tagjai lennének? Ezek? Rothadó húsuk megrontja még Durotar kipusztult táját is. A trollok vállat vonva, kíváncsian, de mégsem szívesen szemlélték a jövevényt.
Az előhalott lassan hátrahajtotta a csuklyáját, és megviselt arca szem elé tárult a tauren számára. Arcát mindkét oldalt egy vágás éktelenítette, amely elsőre tán úgy tűnt, művészi kezek alkották. Érdekes a taurene sokszínűsége. A legtöbb türelmes, nyugodt természetű, és talán éveket is várna, mire egyetlen kérdésére választ kaphat. De Wondom másféle; ő az a fajta, aki feláll az amúgy is szörnyen kényelmetlen helyéről, amit valószínüleg egy fürge troll ágyhiányában majd gyorsan elfoglal, majd odasétál egyenesen az élőhalotthoz, és közvetlen közelről, szemtelenül vizsgálja a sötét alakot.
Kellemetlen helyzet adódik ilyenkor. Egy jól megtermett tauren, mellette egy élőhalott... mindketten vendégek csupán ezen a tájékon, de a helység egésze sejti már, hogy konfliktus helyzet van kialakulóban. Az élőhalott először úgy tesz, mintha fel sem tűnne neki a kíváncsi tauren, ám ez nem így van, és még ha neki is van irtózatos szaga, mégis számára válik zavaróvá ez a helyzet.
-Segíthetek? - kérdezte meg végül az élőhalott türelmetlenül, frusztráló hangon, ami sejtetheti a másik féllel, hogy a segítség ebben az esetben valószínűleg fájdalommal jár.
-Nahát. - zavarodott meg Wondom, és egy pillanat alatt ő is megérezte, hogy figyelmén kívül de bajba keveredett. Azazhogy késélen táncol, és a baj bekövetkezik, hacsak ki nem vágja magát.
-Nahát mi? - kérdezett vissza az élőhalott.
-Hát... izé... csak összekevertem valakivel, azt hiszem. - habogott Wondom.
Végül az élőhalott egyszerűen elsétált, egyenesen a fogadóshoz. A figyelő szemek, így újra elvesztek a füstben, a ricsaj új életre kapott. Néhányan talán csalódottan folytatták teendőjüket, akik csak arra vártak, hogy valami jó kis verekedés alakuljon ki, ahol végre nem csak skorpiókkal, és vaddisznókkal mérhetik össze az öklüket, vagy fejszéjüket.
Néhány perccel később csupán, az élőhalott kisétált a kocsmából, és a sziklák között meghúzódó völgy, azontúl pedig Orgrimmar felé vette az irányt. A taurenben ismét a kíváncsiság lett úrrá, és gondolván, hogy ő is a harcosok városa felé tart, és itt pihenni úgysem tud, csatlakozik. Futólépésben eredt az élőhalott felé, aki az előőrs végében a patakopogás hallatára megtorpant, majd hátat fordított.
-Megkérdem újra, segíthetek? - kezdett bele az élőhalott mikor Wondom már kellően közel járt.
-Én is arra megyek, hát gondoltam, ki szeretne egy ilyen nyomasztó völgyben egyedül sétálgatni.
-Félsz egyedül? - kérdezett vissza a vézna alak szemöldökét felhúzva, gúnyos arckifejezéssel. Ez Wondomnak csak egy jel volt. Van humora, még ha csekély is. Meglepően hasonlít „rá”.
-Félelemről szó sincs. - vágott vissza a tauren - Inkább csak... elegem van a magányból.
-Nem vagyok túl szórakoztató társaság.
-Sebaj. - mondta Wondom, amjd kis várakozás után folytatta – Akkor hát, nem bánod?
Az élőhalott legyintett, majd elindult, a tauren pedig szintúgy. A távolból furcsa látvány lehetett, miként sétál egy vézna, fekete köpönyeges alak, és egy megtépázott bundájú tauren egymás mellett. Hosszú ideig csak némán sétálgattak, közben a szuszogó tauren szeme sarkából még most is vizsgálgatta útitársát. Az élőhalott hamar észrevette, hogy a kíváncsi nagydarab bika nem az utat figyeli, de mi sem jobb tanúbizonyság erre, mint, hogy Wondom megbotlott egy kőben. Méghozzá akkora kőben ami még egy tauren figyelmét sem kerülhette volna el. Mégis az élőhalott volt az aki újra megtorpant.
-Ebből elég. - kezdte feldúltan miközben Wondom a patájához kapott. - Mi folyik itt? Sosem láttál még élőhalottat, igaz?
-Nem, nem, nem erről van szó! - mentegetőzött a tauren, miközben féllábon próbálta megtartani az egyensúlyát. - Láttam már egyet, sőt beszélgettem is vele. Fura volt, hasonlítasz rá. De mégis más vagy. Azt hittem minden élőhalott bolond. - fejtette ki Wondom közben, lassan leeresztette a lábát a talajra, és újra stabilan állt a két patáján.
-És mit akarsz tőlem? Arról akarsz megbizonyosodni netán, hogy bolond vagyok e? - kérdezősködött az élőhalott türelmetlenül.
-Nem, arról már meggyőződtem. Mármint, hogy nem vagy az. Ezért furcsa.
-Egy vagy két találkozásból nem is ésszerű általánosítani, akármilyen fajról legyen szó.
Wondom beleegyezően hajtotta le a fejét, néma csendben. Valóban illetlen volt, még ha egy élőhalottról is van szó. Szerencséje van, egy ork lehet, hogy már régen megnyúzta volna. Az élőhalott látván, hogy a tauren rosszul érzi magát, mosolyra derült, és megveregette annak vállát.
-Jól van, a világ nem dől össze. Egyébként a nevem Rottenfury.
-Wondom – emelete fel a fejét izgatottan a tauren.
-Szóval Wondom. Mindig ilyen esetlen vagy? - kérdezte Rottenfury, ezúttal kissé belehasítva a tauren önérzetébe.
-Esetlen? Nem, én egy sámán vagyok. Illetve tanonc, de ha kell könnyedén elbánok bárkivel. - mondta Wondom hadarva, elszánt hangján.
-Meghiszem! - kiáltott Rottenfury nevetve – Jobb lesz ha tovább megyünk sámán, mert ha besötétedik skorpiók armadájának mutathatod meg a benned lakozó félelmetes erőket.
Azzal az élőhalott nevetve indult tovább, magában ismételgetve: Még hogy egy sámán... Wondom azonban dühbe gurult az élőhalott gúnyos viselkedése miatt. Karjai megfeszültek, szemét összehúzva figyelte, miként sétál az élőhalott rajta nevetgélve. Mancsai körül fényes, élénk kék villámok kezdtek kirajzolódni. Wondom elvesztette az önuralmát, és egy csapásra kezét felemelve villámcsóvát repített Rottenfury hátába. Az élőhalott mit sem sejtve, csak az utolsó pillanatban figyelt fel a sercegő hangra, de akkor már késő volt. A villám a jobb vállába csapott, mire Rottenfury a bal lába tengelyén megpördülve vágódott a földhöz. Wondom meglepődve a karjaira pillantott, majd hirtelen eszébe jutott, hogy éppen most keveredett csak igazán bajba.
-Jaj jól vagy, ne haragudj véletlen …. - habogott a tauren, a földön fekvő élőhalott felé futva, de az hirtelen talpra ugrott, köpenye elől előrántva ébenfekete pengéjét, amit a tauren eddig csak most látott.
-Ezért megnyuvasztalak! - vicsorgott Rottenfury, majd a pengéjével a taurenre támadt. Wondom nagydarab testével nehezen tudta kikerülni ellenfele csapását, majd érezvén, hogy itt már nem segít a magyarázkodása, egy jól eltalált ütéssel, még sikerült az élőhalottat megbódítania, majd hirtelen köddé vált. Azazhogy Rottenfury számára. Az élőhalottat ekkora ütés még talán sosem érte, fájlalta is az arcát. Körülnézett, de elsőre semmit sem látott. Majd észak felé nézve, hunyorítva látott egy farkast, ami szélsebesen futott a völgyben, de mintha csak délibáb lett volna, afféle homályos kép. De hát akkor hová tűnhetett? Még egy ideig ledöbbenve ácsorgott a völgyben, majd széles pengéjű kardját a hüvelyébe csúsztatta, és tovább indult Orgrimmar felé, amerre a farkas is futott. Már ha egyáltalán létezik.
Az út innen már röpke két óra lehetett a városig, eközben Rottenfuryt elragadták az emlékek. Először az Undercityben töltött évek, majd a verseny, amit szégyenszemre elvesztett. Vagyis csalással, de őt a győzelemtől megfosztották. Sőt Sylvanas még meg is akarta gyilkoltatni. Szerencséjére annak a megrögzött kapzsi Grimsfordnak a kard fontosabb volt. A csapat, amellyel Rottenfury útnak indult a Tirisfal tisztástól, az első követekből állt, akik Kalimdorba utaztak amikor a Cserbenhagyottak csatlakoztak a Hordához. Ám a hajóút után, ami nem mondható szerencsésnek, legalábbis a csapatot illetően, ugyanis a Vérvitorla kalózok valahol a Dustwallow mocsaras partvidékén elsüllyesztették a hajót, és a a legénység, valamint a csapat nagy részét legyilkolták. Rottenfury, mikor már a harc elveszett volt, a tengerbe ugrott, és a kiúszott a partra, de arról fogalma sincs, hogy voltak e más túlélők. Azután a Barrens kopár, sztyeppes vidékén egészen Crossroadsig jutott, ahol néhány napot a pihenésre a regenerálódásra szánt. Most pedig itt van, Orgrimmarba tart, egy új élet reményében, vagy minek is lehetne nevezni. Valamint a követek üzenetével, amit személyesen Thrallnak kell átadnia.
Cenarion Defender
of the Shattered Sun
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Consortium Agent
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5
Cenarion Defender
of the Shattered Sun
Igen, a nyelv az egy örök gond, főleg nekem, mert van egy olyan mániám, hogy minél több fajt belesuvasztani a történetekbe.
Az elfekről... hmm ez még eszembe sem jutott, hogy talán nem is alszanak. Sajnos, semmilyen utalást nem találtam erre sehol, arra viszont rengeteget, hogy éjszakai lények, tehát mondhatni önkezűleg eldöntöttem, hogy nappal alszanak. Elvégre a kocsmáikban vannak ágyak...
Az első fejezet talán tényleg kiszámítható
A lore-ral kapcsolatban nem vagyok biztos benne, hogy mire céloztál pontosan, de megpróbálok válaszolni - ha még mindig hibádzik valami, szólj. Szóval immáron a történet a WoW idején játszódik, (hogy vanilla WoW, vagy BC azon még én is rágódom, bár azt hiszem BC lesz, hogy Sellinek hagyjak egy kis mozgásteret), tehát Thunder Bluff áll, Horda és Ally van, csak épp még nyílt háború nincs annak ellenére, hogy közel sem haverok.
Na most, hogy sikerült röviden és tömören válaszolni
Az, ja meg szigorlat. Engem sem hagynak írni ilyen marhaságok.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."