 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
of the Shattered Sun
/Ja és amúgy a pókfasírt alább az a Kaldorei Spider Kabob fordítása akart lenni.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Black Temple Guard
of the Shattered Sun
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Black Temple Guard
Teccetős teccetős a dolog milédi.
of the Shattered Sun
of the Shattered Sun
De innen lehet, ki kell a faölelgetőzés miatt.
De mondtam, hogy NE használd a válasz linket VAZZE.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
of the Shattered Sun
Hja, most kiderült, miért is faölelgetők az elfek, gondolom életükben nem hallottak még mondjuk kötélről, mint hossz(jelen esetben kerület)mérő eszközről.
(nem kötözködésből, de ez kihagyhatatlan poénalapanyagnak tűnt, gondolom nem is véletlen, hogy bekerült)
of the Shattered Sun
I/2 Egyetlen Döntés
Valo'naar központjában sem élt kevesebb fa, mint akár az erdőben, csak az aljnövényzetet ritkította meg, hogy sokan jártak arra. A lidércek által gondozott fák üde illata a frissen készült ételek aromájával sajátos egyveleget alkotott. Nem volt szükség ácsokra; a lidércek maguk formáltak a fákba asztallapot, vagy épp ülőhelyet az ünnepre. Később majd persze visszaadják az erdő természetes alakját, megkímélvén így a növények életét.
Niriel letette az almáskosarat a földre. Mellette egy asztal állt tele világos húsgombócokkal, amelyek csak arra vártak, hogy az üstöt kavargató alak végre nyársra tűzze és megsüsse őket.
Miane töltötte be a szakácsnő szerepét, és bár akadt segítsége arra az estére bőven, mégsem szívesen engedte át a főbb feladatokat. Meglátszott rajta, hogy ő bizony se démonra, se trollra nem vadászik, viszont minden főztjét megkóstolja.
Éppen kiadta egy férfinek, hogy merre vigyen ki egy tál sült szarvascombot, aztán megfordult türkiz lófarkát jobbra billentve, akkor látta meg a papnőt.
- Minden rendben? - kérdezte Niriel.
- Á, semmi sincs rendben! - kiáltotta kétségbeesetten Miane. - Biztos vagy benne, hogy a papnőknek ízleni fog a fasírt?
Niriel biztatóan mosolygott.
- Biztos. És abban is, hogy nem ettek még elfet.
A szakácsnő mérgesen nézett rá.
- De hisz épp ezért kértem a segítségedet, Niriel! Hogy megfeleljenek az ízek! Erdőt járó vadászokat, őrszemeket könnyedén ellátok, de...
A papnő a vállára tette a kezét, belefojtván a szót.
- Ne aggódj Miane, szerintem senki sem fogja megkérdőjelezni a szakértelmedet pókhúst illetően.
Ezzel sikerült bizakodó mosolyt kicsalnia a szakácsnő arcára.
Az asztalokhoz érvén Niriel végignézett a vendégeken. Az ülésrend jól tükrözte az akkori rangsort. Legelöl, szemben mindenki mással foglaltak helyet a papnők, középen Carime nővérrel, aki Valo'naar vezetője volt. Közvetlenül előttük ültek az őrszemek, azok mögött a vadászok, és a legvégén a nemesenszületettekből képződött, kénytelen-kelletlen druida-/papnő tanoncok.
Cenarius megmutatkozása óta is akadtak olyanok, akik kétkedtek a druidizmus sikerében. Nemcsak hogy egészen új irányzat volt ez, de leginkább a megtért varázslók vállalkoztak rá. Komoly feladat előtt álltak, az óriási hatalommal kecsegtető arkán helyett sokkal türelemigényesebb létformát kellett elsajátítaniuk. Sokan vonakodtak még e döntés meghozatalától. Az ő sorsuk még rejtély volt mindenki előtt. Niriel ezért vélte úgy, hogy bíztatással kell fogadni azokat, akik megtették az első lépést.
Társai felé menet mindenkihez volt egy-két szava - valakinek csak visszaköszönt, mások papi áldást kértek tőle. Végül elért a hosszú asztalhoz, ami egy óriási, csak több elf által körülölelhető fa kialakított nyúlványa volt.
Épp elindult volna a jobb széle felé, mikor ismét a nevét hallotta.
- Niriel! - Carime nővér hívta.
Azt a díszes, lila és kék színben játszó bőrpáncélt viselte, amit a háború utolsó csatájában is. Türkíz haja gondosan hátra volt fésülve, ám egy tincs mégis kikandikált a füle elé.
- Niriel, azt hiszem, ideje hogy köztünk foglalj helyet, ugye Gweria?
A Carime mellett ülő papnő csak most pillantott Nirielre. A méregzöld arcrajzolata mélyen a szeme alá nyúlt. Azonos színű haja katonás fonatba volt kötve, amit mindig jobb oldalt vezetett előre. Ében és fekete köpönyeget viselt.
- Hát persze! - mondta kurta mosollyal, ám a tekintete megakadt valamin - Bár mintha kissé hiányos lenne az öltözete.
Niriel furcsállva nézett végig magán, és akkor vette észre, hogy a nyakláncából hiányzott a holdkő.
- Nahát, biztosan meglazult, és kiesett.
- Vagy kilopták - jegyezte meg Gweria.
Az ifjú papnő értetlenül nézett a gúnyos mosolyt tükröző szembe, de mielőtt bármit is válaszolhatott volna, Carime válaszolt nyugtatólag.
- Ne aggódj, majd a templomban kapsz másikat.
...Folyt Köv....
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
of the Shattered Sun
kifelrakom, amim van.A prológust átkozmetikáztam egy kicsit - leginkább stilisztikailag, azaz semmi olyasmi nincs benne a régihez képest, ami még később ne derülne ki.
Ez az első fejezet első harmada (fele?).
Commentek jöhetnek, avagy a szemüveges csávótól lopva: "Sharing is Caring <3". (Lore javítások is jöhetnek, de azért remélem, hogy ott nem lesznek túl nagy gondok. :o
(Ja, és minden nagyon kedves Commentelő: nagyon köszönöm a hozzászólást előre is, de ha lehet, légyszi légyszi ne használjátok a válaszgombot, mert szeretnék javítgatni majd.
Na szóval.
[=20]Ősrégi Történet[/]
I/1 Egyetlen Döntés
Valo'naar Ashenvale délnyugati részén feküdt. A területtől, amit az ősök háborúja óta Barrensnek neveznek, csupán a hegyek választották el, amik nyugatról és délről ölelték. Eldugott kis település volt, a legközelebbi elf-lakta falvat egy-két nap alatt lehetett elérni macskaháton.
Éppen ezért kevésbé viselte meg a pusztító csapás, amit a Lángoló Légió mért Azerothra. Nem bírt sem nagyobb fegyverraktárral, sem mágikus kincsekkel, de még elegendő lakos vérével sem ahhoz, hogy megérje a kitérőt a démoni seregeknek. Így Valo'naar viszonylag szerencsésen megúszta a háborút, de a világméretű robbanásnak köszönhetően jó pár épületet kellett újra emelni.
A lélekszám is csökkent, mivel ez a település is férfiakkal és nőkkel adózott a védők seregének.
Mégis népes városnak tűnt aznap este, mivel szinte az összes lakosa a főúton sietett végig, díszes öltözetben.
A jobb kezében hármas pengét tartó őrszem egy fáról figyelte a tömeget. Az ezüstös díszítő motívumok vígan kacskaringóztak végig sötétbarna bőrpáncélján, amit a vállán lila tollakkal tűzdeltek meg. Hosszú kék hajától fejpánt védte lila arcát. Pupillátlan szeme hol a lakosokra, hol az alatta ácsorgó alakra vándorolt.
- Ünnep... - jegyezte meg némileg becsmérlően - és mégis ki fog vigyázni Ashenvale biztonságára, míg ti táncikáltok, Niriel?
Az egyszerű, égszínkék köpönyeget viselő elf nő a földön csak mosolygott. A haja hosszú, ezüstös fehér volt, a bőrszínében megvetette magát egy halvány rózsaszín árnyalat. A nyakában vékony lánc lógott. Előtte egy kosár hevert tele almával, amiből dobott egyet az őrszemnek.
- Sok borzalmon kellett átmennünk mostanában, Elai. A háború, a robbanás nem is beszélve Azshara királynő és a nemesenszületettek ellenünk fordulásáról... A halottakat már elsirattuk. Itt az ideje, hogy az életet megünnepeljük. Persze, arról szó sincs, hogy Valo'naar ezek után a mulatságairól lenne híres...
- Nehéz lehetett meggyőzni Carime nővért - csipkelődött tovább az őrszem.
- Vele nem volt gond - sóhajtott a fiatal papnő, aztán elhallgatott. Próbálta kerülni a fürkésző tekintetet.
- No - törte meg a kialakulni készülő csendet végül Elai, feladván - azért pár pókfasírtot* hozhatnál. Miane finomat süt.
- Meglátom, mit tehetek - kacsintott rá a papnő, és azzal fogta a kosarát és el is köszönt, a főtér felé véve az utat.
((Nem bírta el a fórum, szóval meg kellett feleznem a szöveget. xD De a következő hsz-ben folytatódik.))
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
of the Shattered Sun
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretem a quest leírásokat. Szvsz jobb lenne, ha második fejezetre már eredeti történettel folytatnál. (Végülis egy quest még tökéletesen belefér, afféle indulópontként.)
És azért lehetne benne leírás, gakorlatilag szinte csak párbeszédet kaptunk. Pedig ez épp az a quest, aminek kifejezetten hangulata van, de az nem jön át, ha nem adod át. Persze mindenki legalább háromszor megcsinálta már, de mindenki, aki egy kicsit RP-s szempontból is figyelembe vette a történetet, abban már egyedi hatást kellett hogy kifejtesen maga a feladat. (Az én taurenem pl. először reményt csalt az AD ügynökbe, hogy igazából éppenhogy ő veri át Arthast, és már tervezi a szökést és a death knightok tőrbe csalását, és mikor már biztos volt benne, hogy fajtársa utolsó csepp vízként itta a szavait... na AKKOR ölte meg őt. >D)
Ez az írás pedig a TE karakteredről szól, szóval ha már quest leírás, szeretném(-nénk) látni, hogy ő milyen hangulatban élte át.
Szóval röviden: Várom a folytatást.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."