 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
Scarlet Crusader
of the Shattered Sun
enyhe lombrezzenést hallvahirtelen elnémult". Mellesleg túl sok "a nő" és "a férfi" megnevezés van, ezt illene kikerülni valahogy.Consortium Agent
Na, miután ez a szép köszöntő kijött belőlem, egy rövid véleményt azért irok(többre most nem telik).
Én úgyse veszek észre apró irodalmi hibákat, szóval ezt másra hagynám, de azért a történetre rátérek. Ahogy nézem, az ősök háborújához visz el minket a cselekmény, méghozzá egy vadász és (erős gyanú alapján) Azshara egyik szolgáló papnőjének kapcsolatához. Meg van benne az, hogy fölkelti az olvasó érdeklődését, hog mégis mi a rákért lehet olyan fontos az a szertartás (meg persze elgondolkozik, hogy a szertartás talán épp a Dark Portal megniytása a Well of Eternity-ben). Mást nem tudok mondani, tetszett, kérek még.
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5
of the Shattered Sun
Szóval próbálok visszatéregetni... Vagy valami olyasmi.
Előre bocsánatot kérek azoktól, akik esetleg a Társak folytatását várják. Egyelőre valami újba fogtam (bár azért lesznek khm.. hasonlóságok.
Ezen a történeten sem épp tegnap kezdtem el dolgozni. Ahogy olvasgattam más írásokat, és persze többet ismertem meg a lore-ból, nem kicsit változott a kép, és sok kozmetikázást el kellett szenvednie - köztük egy teljes átírást is. De reményeim szerint ez már (eléggé:) végleges verzió, szóval feltöltöm a prológust.
Kissé más a stílusa, mint a Társaknak, de azért remélem, így is tetszeni fog. Várom a véleményeket/kritikát (amihez ennyi még lehet, hogy kevés lesz, de hát fél egy múlt :S).
[=15]Ősrégi Történet[/]
[=6]((A cím változásának joga fenntartva :B))[/]
Lágy, tavaszi éjszaka volt. A szellő épp csak meg-megérintette Ashenvale mágikus lomkoronájának leveleit. Az ágak sűrűn, gyakran áthatolhatatlanul szőtték át a magasabb régiókat, megtizedelvén az aljnövényzetnek jutó fényt, ami - más ellensége nem lévén - így is bőségesen takarta a talajt.
Az erdő bujaságának akkor még nem szabtak határt ork fejszék. Nem ismerte még a Warsong nevet, de még csak a Lángoló Légiót sem.
Ebben az Ashenvale-ben a gyengén átszűrődő holdsugár két fényes szőrű fekete párducra vetült. Az egyik épp az esti mosakodását végezte, a másik lustán heverészett a fűben. Felnyergelt, izmos testük csak arra várt, hogy ismét belevethesse magát az éjszakába, halovány árnyékként átszelve az erdőt. De ehhez szükség lett volna irányt adó gazdáikra, akik ehelyett csak egymásnak pusmogtak. Konkrétan egy smaragdzöld hajú férfi, akinek a haja hosszú csurkában nyúlt hátra, könnyű bőrpáncélban, a vállán íjjal, illetve a vele szemben álló nő, akit köpönyeg és csuklya takart ugyan, de egy éles szemű kaldorei messziről is észrevehette a kinyúló lila tincseinek a végét.
- Örülök, hogy eljöttél - suttogta a férfi, és megfogta a nő kezét, aki lehajtotta a fejét.
- Egy ideig nem találkozhatunk.
- Megint a készülődés arra a szertartásra?
A nő a szemébe nézett, de nem válaszolt, csak bólintott. A férfi ekkor elengedte a kezét, majd morogva keresztbe fonva a karját.
- Igazán hagyhatna egy kis mozgásteret nektek. Tán még az ételt is veletek rakatja a szájába?!
- Tessék?! – kérdezte a nő, némi éllel a hangsúlyában.
A vadász sóhajtott.
- Ne haragudj, nem akartam becsmérelni. Csupán azt szeretném, ha többet láthatnálak.
- Nem lehet. Most nem. Talán, ha… - a nő enyhe lombrezzenést hallva hirtelen elnémult, és társa helyett az mögé nézett, az ágak irányába.
- Mi az? – kérdezte a vadász, és ő is abba az irányba fordította a tekintetét.
- Mintha hallottam volna valamit. Biztos vagy benne, hogy egyedül vagyunk?
Pár pillanatnyi dermedtség után a férfi válaszolt:
- Észrevettem volna, ha követnek – mondta magabiztosan – azt pedig tudom, hogy ez a pont kívül esik az őrszemek útvonalán. Talán csak egy mókus volt – nézett vissza mosolyogva a nőre.
- Talán… - sóhajtott az, megadóan – De most már vissza kell mennem.
- Maradj még… - kérlelte a férfi, mire a nő szájon csókolta, beléfagyasztva a szót.
- Majd legközelebb.
Azzal hátat fordított a vadásznak, és megindult párduca felé. A nyalakodó állat azonnal talpra ugrott meglátván gazdáját, aki hamar a nyeregben termett, azzal nekivágtak az útnak.
A férfi még sokáig állt ott mozdulatlanul figyelvén, ahogy a két alak egyre eltávolodik tőle… és egyben közeledik Zin Azshari felé.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Cenarion Defender
Consortium Agent
IF YOU TRYHARD, ANYTHING IS POSSIBLE! -Havelman, book #5
of the Shattered Sun
Viszont végre letudtam az összes nyüves vizsgát, és szépen az is körvonalazódik, mit fogok írni. Az már 90%, hogy picit a "jelen" hidegre lesz téve, és visszaugrok a múltba. Olvastam az olvasói kérelmet
De egyelőre le vagyok maradva Equinox-szal. *húz fordítani*
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Bloodscalp Hunter
Bloodscalp Hunter
Cenarion Defender