Hát az enyém kicsit más, kicsit más tükröz.

I.fejezete:
Én 2004 novemberében kezdtem wowozni. Előtte egy olyan barátom mesélt nekem erről, aki soha nem játszott a játékkal. Csupán a warcraft 3-al. De ekkor még(ez kb 2003 legvégén lehetett) ő úgy mesélte nekem, hogy lesz egy játék, amiben te lehetsz a katona. Két játékos építkezik, és a többiek katonákat játszanak, akiknek le kell rombolni a másik várát.
Azonnal utánanéztem, és mikor rátaláltam nagy nehezen a worldofwarcraft.hu-ra, elejétől a végéig átnyálaztam, és bizony más volt mint amit hallottam, de mégjobban tetszett. Hú egy nagy világ aminek az egészét bejárhatom. És igen elmehetek azokra a helyekre mint a warcraftban, és majd láthatom újra azokat a karaktereket.
Egy egészen más játékhangulatot képzelt el mindenki. Olyanokról beszéltek, hogy a Blizzard majd fizet embereket, hogy eljátszák a kocsmárost, és hogy minden nyelvre lefordítják majd. Alig vártam már az elf hunteremet, mert csak azt akartam! Persze mást hozott a játék, de eleinte csak pozítivat tudtam hozzá tenni.

2.fejezete:
WoW USA Open Beta. Ez a négy szó mozgatta kb 3-4 napoamt, és az első órákban regisztráltam rá! A letöltést iskola időben lehetett elkezdeni ezért bátyámra bíztam. Persze mikor kipróbálta ő is játszani akart, ezért nagynehezen itt a fórumon szereztünk neki egy open beta accot.
Novemberben megjelent az USA változat. Bátyám nem tudott várni a megvétellel, ezért vett egy USA verziót, amint lehetett. Én szívem szerint vártam volna európaira, de addig is intéztem magamnak egy Koreai open betát :)
Lassan rájöttem, hogy nem tudom kivárni az EU-t. Bátyám accjáról játszottam egy elf druidával ekkor. Nahitere az első igazi karakterem volt. USA Lightnings Blade serveren, ahol sikerült találnom pár magyart, és egy klánt. Olyan 15-20an lehettünk. Jó kis társaság volt, akkor még egy 60as sem volt. Az első talán december végén lehetett... Aztán egyik barátom is megvette és egy serveren játszottunk, ő egy ember mágussal. Ötvenes szintig lassan döcögve, együtt de midnent kiélvezve a játékban, amit csak lehetett. De eközben kijött az EU, és lassan eltűntek a magyarok. A végére mindössze 5en ha maradtunk. Akkor egy időre abbahagytam. Bár játszottam volna de nyáron nem volt kedvem. Aztán 2005 októberében nem tudom hogyan már, de isteni szikraként jött az ötlet. Vegyük meg az EU-t!

3. fejezete:
Én, barátom, és osztálytársam, aki végül útközben döntött úgy hogy megveszi ő is másnap, elmentünk a Westendbe és megvettük. Hazafelé már megbeszéltük, hogy megyünk PvP serverre és csinálunk két Elf rugót, és azokkal nyomulunk. Aztán mikor hazaértem, a barátom még nem tudta feltenni, osztálytársam már igen. Felmentem, hogy megnézzem osztársaim, meg haverjaim akiket Bs hordáról ismertem. Beszélgettem velük, csodálkoztam hogy mindenki magyar.. nagyon tetszett. Közben egy Élőhalott Boszorkánymesterrel, Cranky néven játszogattam. (Hát igen... a történet karaktere :) ) Végül megtetszett a horda, és barátom is csinált egy papot, aki később harcosra váltott.
Az első idők jók voltak. Harmincas szintig suhantam, aztán araszoltam lassan, de negyven felé osztálytársam örökölt egy klánt. Valaki behívta nekiadta leadert és kilépett így egyedül maradt. Megbeszéltük, hogy virágoztassuk fel az Infernal League-t. Az első nap sikerült bevenni 10-12 embert. Lehet később voltak még páran Infernal Leaguesek... de a klán igazi krémje belőlük állt...akik az első nap léptek be. Aulivis, Tharlek, Bloodbleeder, Lexangus, Elszálltarczú, Zibanga, Zulunda, Wondom, Rottenfury, Buffalobill. Aztán még sokan beléptek bár igazi nagy klán sosem voltunk... de a hangualt és a társaság...az nagyon jó volt, és azóta visszavágyom a klánomra, amit ha nem is oylan jól vezettem, mert nem jártunk raidelni, és nem tudtam megoldani, hogy elég 60asunk legyen... de azért valahogy jó volt velük ventrizni, allyt raidelni, szórakozni, instázni.
Addigra már a játék persze teljesen megváltozott. 2004 decemberében a raidet még úgy hirdettük hogy rajtaütés szerű támadás a másik frakción. Mielőtt eljöttem USA-ról mindenki a T0 setjét mutogatta. EU-n már mindenki a T1es vállasban fejesben villogott. Mire a klánom megvolt már alap volt a raid, és akkor már ment a versengés melyik klán öli le Mefát stb...
Gondoltam, hogy a 60asok meg fogják elégelni és egyszer csak elmennek. De egy kis társaság olyan jól összeverődött... hogy végül együtt ment szinte mindenki a SPANOK klánba. Kivéve engem, barátom és osztálytársam. Ez egy másik történet... mert egy csúnya hazugság miatt lett mindenki SPANOK.

4.fejezete:
Akkor hosszú időre abbahagytam. Nem voltam közel se 60as, de a klánom volt a mindenem. Mikor szétszórodtunk senki nem maradt akivel játszottam volna, kedvem se volt. Mikor visszajöttem megpróbáltam még egy klánt de a max az talán 11 fő lehetett benne, úgyhogy otthagytam..ám az altom mai napig benne van.
Itt kezdődött el Cranky hanyatlása. Mindez történhetett 2006 márciusában, és októberben értem el vele a 60at. De úgy, hogy Junitól Aug 28ig nem játszottam. Augusztusban visszajöttem addigra midnen megváltozott. Mindenki 60as volt, a régiek közül sokan átmentek már allyra. A két hónapos gc alatt elszenvedtem magam 59ig, és a Sacred szenvedő klánjában rontottama levegőt. ZG-t raideltem ahelyett, hogy elmentem volna elérni a 60at... Minden kedvem elment már a játéktól. A gc utolsó napján beléptem, és kifarmoltam a 60as szintet nagy nehezen... de csak 30 percet játszottam 60on, aztán Burning Steppes kellős közepén kiléptem, és azóta nem fizettem be az accountom.

Így történt, hogy Cranky 2005 október 28-tól, 2006 október 28ig rótta Azerothot, a Bloodscalp serveren. És sok jó, de a végére sok cslaódás között egy év alatt elérte a maximum szintet.

5. egyben befejező fejezete:
Történt azonban, hogy megjelent a Burning Crusade..ami ha megváltást nem is ígért, kiváncsiságot okozott. Egyik osztálytársam már nem volt olyan aktív játékos, de ő is kíváncsi volt. Megbeszéltük, hogy együtt fizetjük a havi díjat, és játszhatok az övéről. Egy hónapig BC-ztem, alkottam egy 42es warlockot. Most egy hónapra újra visszajöttem és így van az, hogy msot van egy 55ös lockom a Bloodscalpon, Benestra néven.
Mostmár más a játék... Ahhoz kéepst is ami a BC előtt volt, ahhoz kéepst is ami másfél éve, és ahhoz képest is ami a kiadásakor volt. Olyan hangulata soha nem lesz, mint amilyen Open Betában volt, amikor még Elwyn Forestet is hatalmasnak éreztem, és Westfallba csak félve mentem. Álmodni se mertem róla mi lehet Un'Goro kráterben. Csak a térképet bámultam, hogy mennyi áll még előttem. És az első raid... 13ason Sentinel Hilltől Grom Golba. Harmincvalahány ember... a nagy része huszas is alig volt... elestem párszor út közben. Soha nem jutottam el a beta idején Booty Bayig.. pedig a cél az volt a raidel.
Hát igen. Elsőre nagyon jó volt, utána kicsit lapos, aztán megint sok újdonság, aztán egy társaság tette jóvá, és végül nagyon rosszá. Persze akit igazán okoltam az a blizzard volt, hogy elvitte a játékot ebbe az irányba. Hogy raid insta, item hajkurászás... mennyire nem ezt vártuk akkor 2004 nyarán itt a fórumon. És mennyire nem teljesült sok minden. De élvezhető, és jó játék így is.. valaki pedig így szereti igazán. Hát legyen! Én már csak a pvp-ért játszom! :)

Kicsit hosszú lett.. de ez az én történetem, ha tetszik ha nem!

Remek írás, és igen egyetértek a véleményetekkel. Kis híján én is írtam pár oldalt a saját törénetemről.

Hát ebbe nagyon belemenni nem akarok, de bizzard jól tudja mit csinál. Sajnos nem az olyanok az elsődlegesen figyelembe vett játékosok mint mi. Persze ha gyengén de ők is érezték, hogy kieg vmennyire bukás volt, és midnenkinek végigfutott az agyán, hogy hú bazze mostantól ez lesz? Összeszedem a cuccaim 100 total played napban, aztán kijön a kieg és bárki szerez jobbat 2 nap alatt?
De olyan soha nem lez már a játék mint az első 2 hónapban, meg open betában.. olyan meg biztos nem lesz mint amilyennek mi itt a fórumon 2004 nyarán elképzeltük.

Hat kb annyira elszontyolodtam ettol az irastol, mint az Equinox utolso reszetol. Hupp.

/bye