/shy :)
Köszi szépen, megteszem amit tudok mondtam is h ezt csak úgy rögtönöztem szóval majd ha lesz erőm/kedvem/ihletem akkor alkotok nektek vmi jobbat, és hosszabbat :)

gg,hf

Wow.. szerintem nem kevés. De számoltasd meg vele a szavakat, és mindjárt lesz viszonyítási alapunk. :)

Kastor, holnap ígérem elolvasom a történetedet, de ma megszállt az ihlet (meg elszállt a lustaság :lol:) s alkotok... nemsokára kész vagyok az elsö kis részecskémmel végre...
Valaki nem tudja, 2 word oldal (10es betümérettel, alap margókkal) mennyinek számít itt?

Szerintem nincs gond a részletességgel (határeset), de egy kicsit sablonosnak érzem a történetet (meghalt szülők, ésatöbbi). Viszont a tagolásra jobban figyelhetnél, legalább négyszer annyi vessző és kétszer annyi pont kéne az egész szövegbe, mint amennyi most van.
Másrészről minden elismerésem, hogy ezt elsőre sikerült leírnod, sokaknak harmadszori átírásra sem jönne össze ilyen történet. Csak így tovább!

Jaja, menet közbe.... de majd írok egyet ha lesz türelmem, részletesebben meg minden :) egyébként elolvasta már valaki? :P

wow most így hirtelen?

Itt az én karakterem Kirara(female NE) története, mindíg is RP fan voltam de nem volt annyi merszem h RP-n is játsszak szóval:

Egy ködös, nyirkos nyári hajnal volt... Sikolyok verték fel álmukból a szobában alvókat, új élet jön létre. Néhai anyám sikolyai voltak ezek születésem pillanatai előtt. Nemes család sarja vagyok mindenki véghez vitt valami nagyot az életében mindenki olyan jó volt, a születésemmel megváltoztak a dolgok. Miután anyám kipréselt a méhéből kiderült h még egy gyermeket vár ezúttal fiú gyermek lesz. Ephariennek nevezték el. Nagyon jó testvérek voltunk addig a napig míg meg nem kezdődött a képzésünk napja 6 éves korunkban, druidát neveltek belőlünk hogy továbbvigyük a család jóhírét. Öcsém nagyon jól haladt a tanulásban de nekem valamiért nagyon lassan ment szinte nem is. 12 éves volt mikor sikeresen medvévé tudodd alakulni nekem még a Holdtűz varázslat sem ment. Mindenki őt örvendeztette velem senki sem foglalkozott nagyon szomorú voltam, de azért is próbálkoztam emgfelelni családom elvárásainak. Egy napon azonban elérkezettnek éreztem a pillanatot hogy közöljem szüleimmel anyámmal Merethiával és apámmal Falarathal hogy én nem druidának születtem mást szeretnék tanulni. Nagyon szigorú szüleim voltak egyből kitessékeltek a szobából hogy menjek ki az erdbe és gyakoroljak. Ekkor már 16 éves voltam bátyám már a Macskalakot is képes volt elsajátítani. Irigy voltam és féltékeny, kimentem az erdőbe és nekiláttam a gyakorlásnak a teljes, tökéletes csenben az éjjel közepén. Ekég fura éjjel volt nem volt sem szél csak egy két nesz a távolban. Mikor nekiláttam volna a varázslásnak valaki megfogta a vállam és lerántott a földre és elszorította a számat egy ronggyal ami valami altató itallal volt benedvesítve. Másnap reggel egy ismeretlen helyen ébredtem egy alak állt előttem egy férfi elf mikor kitisztult a látásom és észrevettem hogy Falferon volt az egy társam akit az öreg druida szintén tanított, öcsémhez hasonlóan ő is "druida zseni" volt bár az ő családjában különcnek számított mert a családjában eg ydruida sem volt mind harcosok és zsiványok voltak. Megnyugtatott biztonságban vagyok az otthonukban.
Így szólt: Üdvözlégy nálunk. Meséltem apámnak arról hogy nem vagy egy nagy druida a családod tekintélyéhez képest, így hát azt mondta hogy szívesen megpróbálkozna a kiképzéseddel mint zsivány.
Tudtam h a szüleim úgy sem engedélyeznék de ugye nem voltak a közelben így hát beleegyeztem. Meglepetésemre Falferon apja ki nem volt hajlandó elárulni a nevét teljesen különbözött fiától, testét sebek borították a karja még most is be volt kötve, az egész teszalkata mintha kecsességre lett volna kitalálva. Ahogy megmutattam hogy tud bánni a tőrökkel és a kardokkal elaléltam. Megkértem mindent tanítson emg amit tud és még a lopakodásról nem is volt szó. Teltek a napok én Falferon szóbájában laktam amíg a képzésem tartott szerettem ott lenni nem voltam azok a szigorú szabályok és mindennapos druidának való felkészítés amit még útáltam is. Az utolsó nap mikor már szinte mindent tudtam, a tőrdobástól kezdve a precíz pontos egydöféses gyilkolásig elérkezett a nap amikor hazamentem, önszántamból majdnem két hétig voltam távol halálra aggódhatták magukat a szüleim. Indulásom előtt a mostani mesterem átnyújott nekem egy tőrt és így szolt, hidd el jól fog ez még jönni leányom, és mosolygott amin még maga Falferon is meglepődött.
Hyppogriffel utaztam majnem egy órát mire a házunk előtt landoltam gyanúsan mert már a távolban is füstöt láttam gomolyogni. Mikor már a földön voltam láttam hogy baj van. Beszaladtam anyámat és apámat keresve. A szobájuk ajtaja be volt törve az ágyak a fotelek összetörve megégetve. Ahogy áthaladtam a szobán mintha csaták nyomát láttam volna, medve kormos lábnyomát meg ismeretlen pataszerű bevésődéseket a padlón. Átértem a szóba túloldalára és kinyitottam az ottani ajtót anyám és apám holtteste feküldt ott vérbefagyva apám még félig medve alakban volt egy dárdával a mellkasában. Szörnyű látvány volt sírva fakadtam. Teljes erőmből rúgtam bele a mellettem álló szekrénybe egy hatalmasat sikoltva. Aztán egyből az eszembe jutott az öcsém, vajon hol lehet mit csinál? Őt is megölték vajon? ELindultam a hátsó udvarra amikor az ajtó előtt megláttam 3 alakot viaskodni. Falferon apjától tanult óvatos lépésekkel megközelítettem a folyósó végét és minden erőmet összeszedve a hallottak alapján megpróbáltam "lopakodni" éreztem h testem eltűnik nem láttam a saját kezem a többi végtagom, az arcomon a könnyeet egy kis mosoly szakította meg, sikerült képes vagyok a lopakodás képességére! Aztán előkaptam Falferon apjától kapott tőrt és lesújtani készültem veleaz egyik alakra.
Amikor a tőrt felemelve elindultam az alakok felé láttam hogy az egyik az öcsém, Epharien harcol másik kettő bestiális teremtménnyel, az egyik zöld volt és bárpáncélt viselt a másik magasabb és sokkal izmosabb bikaszerű lény volt, ahogy anyám meséiből hallottam az egyik egy ork a másik egy tauren lehetett vastag fémpánvélban egy nagy karddal.
Már a célpont mögé értem láttam hogy hirtelen holttan összeesik, egyet sikerült megölnie az öcsémnek. Féltem előbújni soha sem voltam még ilyen helyzetben, a bikaszerű lény abbahagyta a támadást sejtett valamit. Egyszercsak az öcsém összesett fájdalmat kifejező arccal, nyögva. A tauren felhördült felkapta öcsémet és kivánszorgott ő is súlyosan megsebesült. Féltem, nagyon féltem, meg akartam menteni testvéremet de nem volt meg bennem a bátorság így hát csak néztem ahogy elvonszolja. Hirtelen éreztem hogy elfogy az "erőm" és kijövök a lopakodás alól de addigra az alak már eltűnt. Aztán újra eszembe jutott anyám és apám visszaszaladtam a szobájukba és sírva a földrerogytam és megesküdtem Elunera hogy megbosszulom amit ma tettek a szüleimmel és az öcsémmel, ha bele pusztulok is megölöm azt a taurent!!!
Lélekjelenlétem visszatértével kiballagtam gondolataimba merülva hogy Falferonékhoz kellene mennem és további képzésben részt vennem muszály.... 2 napra rá az erdőn át elértem Falferonék házához amikor már az apja ott várt, szomorú, gyászoló tekintetet vetve rám. Mikor mellé értem rátette kezét a vállamra és így szólt: Sajnálom gyermekem ha segítségedre lehetek, szólj. KÉrdően néztem rá vajon honnan tudja de a düh újra elvakított aztán megint lenyugaodam és teljes erőmből megöleltem, sírva fakadva azt suttogtam neki, megölöm, mindent megölöm...... taníts.....

Most nincs kedvem többet írni.... de majd folyt. köv. :) Remélem tetszett jöhetnek a kritikák.... btw most találtam ki menet közben mindent. :)

Ha nem fordítom le, akkor meg mindenki anyázni fog, hogy kizökkentik az idegen szavak... :roll: Na mindegy, így marad. Találjatok ki jobbat! :P :)
A 'tünde' szó Vörösmarty miatt gáz. A Csongor és Tünde óta lett női név. Tudom, mert kiakadtam, hogy tehet valaki így tönkre 1 szót. :) Nem meglepő, hogy az emberek nem tünde férfiakról beszélnek...

Hmmm, köszi, ilyeneket jó tudni. :)
A köpenyre tényleg nem emlékeztem, de ahogy így mondod, már dereng... :) Nem gondoltam, hogy ennyire fontos, hogy van egy köpenye... én a "cipö"jére emlékeztem... :roll:
Nagyon várom a folytatást... :) Mindeki más is írjon már! :( KRITIZÁLNI AKAROK! :D

Nos, akkor engedjétek meg, hogy újra belekezdjek a saját bizonyítványom magyarázatába.
Ez: ...-- szünetet, gondolkodást jelöl, mintha egy rövid időre elcsendesednél felolvasás közben. A jelet magát egyébként Petőfitől vettem...
Vialannak van egy zöld köpenye, amit már régebbről megismerhettetek. Ez a folytatásos regény átka, biztosan nem emlékeztek rá, de ez a kedvenc köpenye.
A többi hibát javítom, újfent kösz a segítséget.

Valamit elfelejtettem. Szóval a fordításokról annyit, hogy nem árt velük vigyázni. Kiváló példa erre Göncz Árpád tünde és törp szavai, amik szerintem hangtani szempontból nagyságrendekkel jobbak az elf és törpe szavaknál, mégis mindenki ez utóbbiakat használja.
Jó fordítást csinálni és főleg elfogadtatni azt tehát rendkívül nehéz. Azokról a kedves fordítókról meg ne is beszéljünk, akik hírből sem ismerik se a világot, melynek egy történetén dolgoznak, se az irodalmat.