:P épp erre akartam célozni ^^nekem sok bűnöm van ilyen téren :D

Részemről nagyon örvendetes ^^ elvileg ma elkészül kis Amidahime is :)

Nos akkor megkérdezném:
nagyon megharagudnátok, ha ezeket a történeteket szépen, rendezve, egy karakter portréval, szervernévvel együtt összegyűjtenénk a főoldalon egy rovatba? Illetve késöbb fel is használnánk őket, ha már az oldalra kikerült...
(helyesírási hibákat is javítsátok ki :D)

Arkangelll, ha van kedved ezen is atfutathatod a hiba keresodet! :)
Tuti sok hiba van benne, mivel fogalmazasbol mindig is rosz voltam es nyelvtanbol is. De kedvem volt irni es gondoltam megprobalkozok vele. Persze minnel tobb hibat szeretnek benne kijavitani, es ha erdemesnek talaljatok, talan folytatom is par tortenettel, amin Elenore ment keresztul mar igazi maguskent:)

Elenore, avagy egy mágus története.

Elenore Redwood, Stromgarde-ban született 598-ban. Apja Gregus Redwood, nagy és közkedvelt herceg volt. Anyja, Ellen Stonechisel a szülésbe belehalt, így testvérei nem voltak. Ennek ellenére boldog, gondtalan gyerekkora volt apjával, aki igyekezett a lehető legjobb nevelésben részesíteni lányát. Amikor csak tehette vele volt és mindent megadott neki. Mindig is azt szerette volna, hogy lányából egyszer hercegnő legyen és gondtalanul élhessen férjével. Elenore-nak nem is volt soha semmi kifogása ez ügyben, nagyon jól nevelt lány volt, de mint minden hasonló korú fiatalt, őt is sok minden más érdekelte. Leginkább az ősi Titánok, a világ keletkezésének története és nem utolsó sorban a mágusok kultúrája.
Apjával sokat utazott egyik városból a másikba. Számos alkalommal jártak Stromwindben, ami Elenore legkedveltebb városa volt. Sokat járt a városi könyvtárba, ahol az őt érdeklő témákról olvasott. Amikor jó idő volt, kijárt a város parkjába olvasni. Útközbe esett a mágus torony is, amire Elenore mindig is kíváncsi volt, mi lehet bent. Persze be nem léphetett, akárcsak a város többi tagja, akik nem tartoztak a mágusi körbe.
Ahogy telt-múlt az idő Elenore kezdett felnőni. Érdeklődése a könyvek iránt továbbra is megmaradt. Szinte mindent tudott a régi világról és arról is, hogy mi történt egykoron. Tudott a Sötét Kapu létezéséről, hollétéről, céljáról és arról is, hogy létezése a mágia miatt van. Belegondolt, hogy a Lángoló Légió egyszer újra visszatérhet, azonban remélte, hogy a szövetség elég felkészült már erre az eshetőségre és meg tudják védeni a hazájukat.
Sok év telt el. Elenore felnőtt hölgy lett, 23 évesen Stromwindben él egyedül. Apja még mindig Stromgarde-ban, visszavonultan. Egyik este valami szörnyűség történt, amire senki nem számított. Egy jól szervezett Ork sereg rohanta le a kis várost Stromgarde-ot. A katonáknak esélyük sem volt a hírtelen betóduló, agresszív sereg ellen. Nem is voltak felkészülve egy ilyen támadásra, így nagyon hamar vége lett a harcnak. A harcnak ami inkább nevezhető mészárlásnak, mint rendes küzdelemnek. Amilyen gyorsan jöttek az Orkok, olyan gyorsan is távoztak, vissza a nem is olyan messzi erődjükbe, Hammerfallba. Céljuk valószínűleg az volt, hogy kisajátítsák az Arathi medencét a nyersanyag források miatt. Céljukat el is érték, de valakire ennél nagyobb gond nehezedett.
Másnap a hír mindenhol elterjedt a világban, persze Stromwindben is. Elenore ekkor még nem is tudott semmiről. Reggel pár katona kereste meg otthonába, hogy közöljék a tragédiát. Elmondták mi történt és azt is, hogy édesapja holtestét megtalálták az egyik házban. Kezében ott volt a kardja véresen, előtte három leszúrt Ork. Látszott, hogy a végsőkig kitartott és küzdött a támadók ellen. A három nyílvesszőt amit a hátába kapott, azonban lehetetlen volt kivédenie, ebbe halt bele. Gregus Redwood herceg hősi halált halt és mindörökre beírta magát Azeroth történetébe.
Elenore mindig is erős volt, de apja halála nagy megrázkódtatás volt a számára. Hetekig nem járt ki a városba és akivel nem volt fontos, nem is beszélt. Pár hét múltán, mikor már sikerült össze szednie magát és tisztán látott, belegondolt, hogy valamit ideje lenne kezdenie az életével. Tenni akart a világért, de nem valahol ücsörögve, egy kényelmes helyről parancsolni, irányítani. Nem vágyott ő nagy hatalomra, befolyásra, saját seregre. Nem, ő akart tenni a világért személyesen. Tenni azért, hogy a szövetség végre békében élhessen, hogy ne fordulhassanak elő olyan tragédiák mint ami Stromgarde-al történt. Tudta azonban azt is, hogy ő egyedül akármilyen képzett is lenne, nem tehetne túl sokat. Olyan emberekre volt szüksége, akik szintén a szövetségért harcolnak és egy erős összetartó csapatot, egy klánt alkotnak. Mivel mindig is nagyon érdekelte a varázslás és a mágusok világa, kétség sem férhetett hozzá, hogy mivé szeretett volna válni. Ez persze nem volt olyan egyszerű, hogy valaki elhatározza magát és mágus lesz. Vagy mágusi körben kellet, hogy szülessen és úgy tanították gyerek kora óta, vagy felkarolja egy tapasztalt mágus, aki elkezdi tanítani és beajánlja egy neves mágus oktatónál.
Elenore családja sosem volt rokonságban egy mágussal sem, így csak egy választása volt, be kellet lépni egy klánba, ahol egy mágus foglalkozik vele. Kevés volt az olyan klán ezekben az időkben, akik ráértek ilyesmire. Harcosokat, lovagokat, vadászokat sokat képeztek, de egy mágus oktatása sok időt és türelmet kívánt. Neki nem a kardforgatás technikáját, sem a pontos célzást kellet elsajátítania, hanem komoly és veszélyes varázslatok használatát, kordában tartását.
Elenore-nak volt egy nagyon jó Éj Elf barátnője, szinte már kislány kora óta ismerte. Gyakran összefutottak a Stromwindi parkban. Az Éj Elf vadász, aki Luvia Moonflower néven volt ismert Darnassusban élt a családjával. Már egész fiatalon, 124 évesen csatlakozott a Nap Rendje klánhoz, ahol sok éven át küzdött a szövetségért. A klánt aztán családja miatt hagyta ott és ma már visszavonult vadászként éli mindennapi életét. Elenore remélte, hogy talán ő tud neki segíteni, hogy csatlakozhasson a Nap Rendjéhez. Sokat olvasott már erről a klánról a Stromwindi könyvtárba, cselekedeteik messze földön ismertek voltak. Darnassus a Keleti Királyságtól nagyon messze volt, az Éj Elfek egyetlen biztos menedékén, Teldrasillon. Szerencsére eljutni oda a szövetség számára nem volt nehéz, talán a pár napig tartó hajó utat volt a legnehezebb elviselni. Elenore tehát elindult, hogy megkeresse régen látott barátját, hogy a segítségét kérje.
Miután megérkezett az Éj Elfek városába, nem kellet sokat kérdezősködnie, merre találja a híres vadászt, akit szinte mindenki ismert. Boldogan köszöntötték egymást, hisz már 2 év is eltelt mióta utoljára találkoztak. Elmesélte mi történt apjával és hogy most milyen elhatározásra jutott. Luvia örömmel segített Elenorenak. Levélben értesítette a Nap Rendje klánt, hogy lenne valaki aki szívesen csatlakozna körükbe, viszont oktatásra is szorulna. Őt nap telt el mikor egy kopasz, díszes ruhás alak jelent meg Luviáéknál, hátán egy fényes végű bottal. Ő volt Demerzel a klán egyik fő alapítója és legnagyobb mágusa. Miután Luvia bemutatta a mágust és a leendő mágust egymásnak, rögtön meg is vitatták a dolgot amiért Demerzel odafáradt Darnassusba. A Nap Rendje mindenkit szívesen maguk közé fogadott, akik elég elszántak és magabiztosak, hogy velük tartsanak. Demerzel ezt mind látta Elenoreban és úgy döntött csatlakozhat a klánhoz, hogy Elenore hogy állja meg a helyét, az majd úgyis kiderül.
Jó pár hónap eltelt, Elenore mindenkit megismert a klánból és mindenki nagyon jó barátja lett. Demerzel rengeteg mindenre megtanította. Nem csak különböző varázslatokra, hanem azok bánás módjára is, valamint különböző védekezési varázslatokra, amik egy mágusnak elengedhetetlen eszközei. Az ifjú mágus tanonc ekkor volt 25 éves. Már több kisebb, nagyobb küldetésben vett rész, főként az Elfek területén. Demerzel elérkezettnek látta az időt, hogy elvigye őt Stromwindbe a mágus toronyba. Ahol majd megtanítják képességei tökéletesítésére és minden mágus egyik legfontosabb varázslatára a teleportálásra, portál nyitásra. Elenorenak egy vizsgát kellet tennie jelenlegi tudásával, hogy aztán oktatót választhasson magának. Nem is volt semmi probléma, már nagyon ügyes volt. Miután megkapta oktatóját, rengeteg tanulni való várt rá. 26 évesen fejezte be a mágus toronyban a tanulmányait, emellett rengeteget segített a klánban társainak. A Nap Rendje időközben nagy változásokon ment át, sokan kiléptek és új klánt alapítottak, többen más klánba léptek be. Persze továbbra is fent maradtak és erős, összetartó csapat voltak. Elenore elkötelezte magát a klánnak, hogy amíg a Nap Rendje létezik ő a tagja marad.
Sok helyen járt már a világban, olyan helyeken, amik létezéséről pár éve még csak nem is tudott. Rengeteg nagy kalandban volt része a társaival, de ez már egy másik történet.

2005. 11. 29.
Blint

Vegre en is raszantam magam es megirtam a jelenlegu magusom tortenetet, hogy is lett belole magus.
Ebben az a szep, hogy a tortenetben levo szereplok igazabol (a WoW) is leteznek. A nap Rendje klan valoban letezik es Demerzel alapitotta, kesobb csatlakozott hozzajuk Luvia aki az elso karakterem. A masodik Elenore, akirol a kovetkezo kis tortenet szol: