pedig wordben írtam és az nem jelzett egyet sem, azért majd átnézem.

hátöhm sok a helyesírási hiba. pl íj sötét... nem inkább ily sötét?

A NAGY HARCOS

II. Fejezet

A NAGY ÚT

Éjfélre jár az óra, egy lovas fut, siet valahova. Ziaran még mindig sírt, fejét lehajtva ült a lovag mögött. Így vágtáztak a nagy tüzektől világos éjjel. Amerre a szem csak ellát mindenütt fényes az ég alja, égnek a házak. Az most a tüzektől világos, de eközben még soha sem volt ily sötét. Rémület és halál mindenütt. A valaha csillagfényes éj már most elszállt, helyette halál és sikoly mindenütt. A zöld fű most tűzben ég, a tűz után csak füst és hamu marad. A fénylő, tiszta vizű tó most vérben úszik, tetején a sok hulla vérbe fagyva. Vágtat a ló, süvít a szél, a zajok csendesednek, már csak a távolban van. Változik a világ a mezőket egy hatalmas erdő váltja fel, amerre a szem ellát, csak fákat lel.
Mozog az erdő, zajlik az élet, halk nesz hallik. A felhők az égről lassan tovaszállnak, a Hold fénye szelíden simogat. Egy folyó s egy híd jő. A folyó fényes és kéklő, a halak mit sem törődve úszkálnak. A híd pompás építmény, kő s arany, építője kicsoda, azt máig senki sem tudja.
Mind a két végén két nagy oroszlán ül, kecsesen és szilárdan. Az ember már azt hinné, hogy az idő kezdete óta ott van már. Az út a mesés tájon át vezet, itt az ember minden gondot elfeled. Most, mint egy villám a tiszta égen, oly hirtelen s váratlan, énekszó hallik lenn. Az ének, mint szirének dala, oly selymes s lágy, Ziaran álomba merül gondjai elől. A lovas is keresi, kutatja, az éneket honnan halja. Az út mellet egy völgy, ott énekel egy hölgy. Toran egy percre megáll, nézi, vajon ki ez az égi tünemény? Magas, karcsú nő volt. Haja, mint a lágy napsugár, selymes s színben tőle el nem tér. Szeme, mint égkő oly ragyogó, színe, mint kék gyémánt. Ruhája selyem, oly könnyű és vékony volt, mint a tavaszi szél. Nyakában vékony ezüstlánc gyémánt berakásokkal, de ezt elég nehéz volt észre venni, mert beleolvadt a színe hófehér selyembe. Az ének mit hallani lehet sirató dal, siratja a nő azokat, akik ma meghalnak. A nő fejét felkapja, tekintetét a lovas elkapja. Pillantása a lovagot megremegteti, oly szomorú. A hold már lebukóban van, sietni kell a part még, messze van. Tovább áll az utazó lovát hajtja hajszolja, a hajót elérni nagyon akarja. Fogynak a fák, távolodik az erdő, helyette homokos part jő. A parton egy hajó vár, egy szirten világítótorony áll. Siet Toran, a hajó indul, tovább nem vár, de időben oda érnek. Leszállnak a lóról, a hajóra lépnek, egy kabin várja őket, a kabint a fáradt utazók épnek látják, így fejüket álomra hajtják. Telik az idő múlik az éj a Hold halad az ég tengerén. Kis hajónk is tovaszáll, csapdos a sok hullám. A tenger csendes s tiszta, hőseinket a hajó ringatja.

Reggel
Hajnalodik, a nap már hat órára jár, fényétől a part aranyban ragyog. Közeledik a hajó, Toran már rég kint áll. Visszaindul a kabinba, hogy a fiút felébreszthesse.
- Ébredj fiam, mennünk kell.
- Hova? Minek? Hisz már mindent elvesztettem.
- Nem, hisz még életben vagy.
- Minek élnék? Mindenki, akit szerettem oda, szülő házam is a tűz martaléka.
- Hisz bátyád még él.
- Tudom, de ő messze van már, szíve, lelke a harcban leveszet. Már csak a háborúnak él.
- Figyelj rám, anyád rám bízott, így én most új életet adok, kitaníttatlak lovagnak.
- Én lovag?
- Igen, de ehhez keményen kell tanulnod, és szófogadónak kell lened.
- Legyen hát anyám akarata szerint.
- Most öltözz, nem sokára kikötünk Westfallban.
A hajó kikötött a parton. Ott kíséret várta őket, két fényes páncélban lévő városőr Stromwindből.
- Uram! - köszöntötte az egyik a őr.
- Induljunk! – a kis csapat megindult úti célja felé.
- Kik ezek?
- Ők az én hivatalos kíséretem.
Az út amin mentek, kopár sivatagos volt, az út két oldalán tanyák voltak. A nap igen erősen tűzött. Ziarannak nagyon melege volt, de nem értette a többiek a vastag páncélokban miért nem sültek meg. A kopárság szélén, messze, látóhatáron egy folyó kéklett, amin át egy az előzőhöz hasonló híd ívelt át, ám ez sokkal nagyobb volt. A hídon átérve végre ott voltak Elwyn Forestbe. Még mentek egy darabig a pompás erdőben. Mindenütt házak épültek. Elkanyarodtak egy másik útra. Ahogy tovább haladtak az út tele volt emberekkel, nőkkel és gyerekekkel. Mind Stromwindbe igyekezett, nem különben hőseink is. A város pompás volt igaz nem annyira, mint ma. Bent már várták őket. Egy nagy épület előtt megálltak.
- Maradj itt, nekem most mennem kell, de visszajövök.
- Jó, de … – Ziarannak már nem volt ideje befejezni mondandóját, megmentője elviharzott.
- Szia, te kivagy? – egy lány szólította meg őt.
Ziaran hátra fordult egy vele egyidős, barna szemű, barna hajú, magas, csinos lány állt ott. Arca angyali volt, a hangja pedig oly selymes, mint a lágy szellő. Ruhája igen díszes nemesi köpeny, ez egész testét eltakarta.
- Ziaran, a nevem Ziaran.
- Örülök, az én nevem Arwen Fireblade. Mit csinálsz az apámmal?
- Az apáddal?
- Igen, vele jöttél, láttam.
- Ő mentette meg az életem, és azt mondta, kitaníttat, hogy lovag lehessek.
- Értem és mi történt miért kellett megmentenie?
- Mert,… - Ismét megtörtént, nem bírta befejezni, amit akart. Toran kirohant az épületből.
- Indulunk!
Felültek a lóra most már a lány is velük tartott. Elhagyták a város és az egyik közeli hegyhez indultak. Egy meredek út vezetett fel a hegyre. Nem volt ott más csak kő és szikla. Viszont ahogy felértek egy tisztás volt ott. A tisztás közepén egy kristályos vizű tó benne rengeteg hal, ideális hely horgászni. A tó partján egy nagyobbacska ház állt. Végre elérték céljukat.

Remélem jó lett, fojt köv.

Ugye nem baj, hogy nem írtam le azt, hogy néz ki Stromwind. Szerintem mindenki tudja aki játszott a WoW-val, na ezt kell elképzelni félkész állapotban.

Ha abba akarsz belekötni, hát a blizzardnak szójjá be... :D
Rodoren, elmagyarázom priviben... :D
De egy dolgot leszögeznék. Hidd el, tudom milyen, amikor valaki - föleg szerepjáték közben - istennek hiszi a kariját, s olvastam már olyan háttérsztorikat, amiktöl ... khm ... Hidd el, ki fog derülni miért történt mindez. :) (Frosty már ért 1-2 dolgot... sajnos... :D)
De ezekszerint sikerült elérnem amit akartam. ;)

Ezt tegnap este írtam, s több ilyen nem lesz. :) Mostmár minden "rész" rendesen ki lesz dolgozva, kijavítva a sok hülye hiba, etc... (Ja, és úgy néz ki hosszabbak is lesznek... :shock: :?

Kastor: Ezt inkább priviben, ha kérhetném... Azért ez nagyon off.

tonkaize: Oké, akkor a legyakták-a-falut rész. :) Azért hozzátenném, hogy a razormane-ek támadása még mindig jobb, mintha csúnya, gonosz emberek lettek volna - újfent. :) Bár az elején.. :roll: De mégsem azon van a hangsúly. :)

b***meg Sadun, téged is látni! :) /off hogy van a klán? hiányolnak mi? gondolom Üllö már 70es :DDD na /on
Jó kis story, elkészült az enyém is már csak hibákat kell kijavítani meg ilyenek....

gg,hf

Frosty: nem, nem a szülőfalu, egyszerűen csak ott várt rá az apja, hogy visszatérjen a vadászatból (vagyis rossz helyen volt rossz időben, ahogy mondani szokták a fatál is véletlen), de ezek szerint ez nem derült ki egyértelműen. A szülőfalu Echo Islanden volt, de onnan ugye a darkspearek elmenekültek mikor a Kul Tiras flotta megérkezett.
S nem a falu volt számára a veszteség, hiszen ott csak átutazóban voltak tulajdonképpen.
Bár most hogy mondod, a legyakták-aput sem túl eredeti:( De azt hiszem ez már így marad.Mindenesetre, köszi az észrevételt:) A végét kicsit elkapkodottnak érzem így sokadik olvasatra:(

Rendesen beindult a téma, már alig tudom követni a hozzászólásokat meg a történeteket. Azért igyekszem, de ha valami fölött elsiklok, kérlek, nézzétek el nekem :roll: .
Először is Arkangelll történetéhez szólnék pár szót.
Nekem kifejezetten tetszik a stílus, a főhős személyéhez mérten tárgyilagos, lényegre törő, általában nem szaporítja fölöslegesen a szót.
Ne haragudjatok, hogy csak így nagy távlatokban elemzek, de ahhoz, hogy egy komolyabb kritikát írjak, legalább fél órát kellene foglalkoznomm a szöveggel, és perpillanat nincs annyi időm :( .
A továbbiakban szeretnék rávilágítani egy-két történeti furcsaságra. Szóval a regény jelenében a főhős egy bérgyilkos. Ez rendebn van, de az már kicsit durva, hogy bármilyen nehézség nélül leszed négy profi, fegyverben levő harcost, utána meg simán végez egy magaself mágussal.
Nekem ez egy kissé szemet szúrt. A másik jelenet az, amikor a főhős még a regény régmúltjában egymaga belerombol az ellenség arcvonalába, és ott egy jó darabig egyedül osztja az áldást. Nem tudom, ki mennyit ért a középkori hadviseléshez, de végül is a fantasy is ezen alapul, és akkoriban ahhoz, hogy valaki egyáltalán elérje az ellenséges csapatok arcvonalát, egy félistennek kellett lennie, vagy ha annak nem, akkor minimum egy Kinizsi Pálnak (állítólag ő két reneszánsz kétkezessel harcolt). És akkor még mindig ott a pajzsfal, amiről egyetlen harcos úgy pattan le, mint cserebogár a szélvédőről. Főleg ha egy szál bőrpáncélban rohangál.
Egy szó mint száz, szerintem a főhős valószínűtlenül erős lett.
Még néhány szót szólnék a két idősík találkozásáról. Nekem nagyon tetszik, hogy végre valaki alkalmazni mer egy nem lineáris cselekményt, tényleg minden elismerésem.
De az szerintem ebből sokkal többet is ki lehetne hozni. Ott van a régmúlt egy dicső harcossal, és a jelen a hidegvérű, pénzért ölő bérgyilkossal, ez szerintem már önmagában is egy olyan kontraszt, amit sokkal jobban is ki lehetne használni.
A két idősík között ne az az üres sor meg néhány félkövér betű legyen a választóvonal, hanem az eltérő stílus, a képi világ, a leírások, vagy éppen azok hiánya. Én ezt mindenképpen így csinálnám.
Nem akartam sokat írni, de megint siekrült. Mindent összefoglalva szerintem ez egy remek írás, amiből viszont sokkal többet lehetne kihozni, várom a folytatást.

Rauros: Kis Cavinton? Na? :twisted: :)
http://www.worldofwarcraft.hu/node/207

tonkaize: Nem fogok kertelni. Ahogy a vadászatot leírtad, az jó, de a legyakták-a-szülőfalum rész nem túl eredeti... :roll: