Avelin, miután elég időt töltött eszméletlenül, úgy gondolta ideje lenne felhívni az utazók figyelmét arra, hogy itt azért vannak túlélők... ígyhát fellőtt az égre egy tűzgolyót és várta mi lesz

Caile átfordult a másik oldalára, majd aludt tovább.

Virgonc legyűrte könnyeit.
Imájában arra kérte Elune-t, hogy óvja barátját az árnyékvilágon túl.

Ahogy épp visszaindult látta ahogy a lovag eltűnik a fogadó háta mögött.
Visszament a tűzhöz, elővett egy pokrócot, leterítette, a köpönyeget visszahajtogatta zsákjába majd párnajént feje alá tette.
Hozzá szokott a szabadég alatt töltött éjszakákhoz.

Így legalább a trollok is szem, illetve fül előtt vannak...

Sadun tett néhány furcsa, esetenként idétlen mozdulatot, néhány szót mormolt, és egy tömlőnyi forrásvíz jelent meg kezei között, amit átnyujtott a troll vadásznak.

Ez legalább rendesen működik. Remélem...

-Igyál, barátom! Igaz csak víz, de abból a legjobb mit Azerothban találhatsz!

-Én is örülök, hogy tudom a neveteket, de fáradt vagyok, ideje aludnom. Láttam a kocsma mögött egy szalmával megrakott szekeret, azthiszem ideális hely, egy kis szunyókáláshoz - ezzel megindult hátra, majd még visszafordult a Zenguhoz:
-A háborúnak már régen vége, talán a közeli goblin kereskedőknél is akad bár hordóval.
Caile felugrott a szekérre, táskájából elővett egy kis gyíkot, amivel megharaptatta magát, és még pont vissza tudta tenni a zsákba, mielőtt mély álomba merült...

- Zengu örül, hogy Zengu tudja ti nevek!
A troll vadász befejezte lakmározást, és ennek jelt is adva böffentett egyet.
- Zengu sajnál!

- Zengu már nem éhes. Zengu viszont szomjas! De ha Caile megy emberek királysága, akkor Zengu nem mehet Caile-lal... - mondta, és elkámpicsorodott.

Furcsa népek. Az elfet szemmel láthatóan bántja valami. És nem olyan felengzős mint a többi elf. Végülis...megtűri két troll társasságát is. Vajon mi hozhatta erre a vidékre? Mostmeg odébbmegy...lehet mégse bírja a trollokat?

Szabadna tudni ki merre tart? Jómagam Orgrimmarba indultam, de egy bolond goblin miatt kötöttem ki itt... És egyedül nem nagyon fűlik a fogam az uthoz. Messze van, meg egyedül veszélyes környék ez.

Mintha tudnám hol vagyok...Tényleg...Hol vagyok?

Hosszas hallgatás után, erőt vett magán.

- Elune tudja mi bánt, ezért térek most haza szülőföldemre.
- Nem tehetsz róla Caile...

De fájdalma erősebb volt mint, hogy palástolni tudja mélységét, így felállt és kicsit odébb vonult a mocsár irányába.

((okok, bocsi, új vok, meg igaziból nem is akartam belekeveredni, csakhát így alakult :D))

((Nem kötekedni akarok, örülök, hogy végre megint lehet itt is játsszani.. de tessék szíves lenni egymást megvárni :) ))