Avelin törékeny teste már épp összecsuklófélben volt, amikor meglátta a fogadót. Hát nemigaz miért nem költözik Tabetha Stormwindbe?! Épp egy hülye mocsár közepén kell laknia. a csizmám is milyen koszos lett, pedig egyszer mar beletöröltem az ork őrjáratba. Még szerencse hogy az égett hulláikból ki tudott szedni pár ezüstöt, ugyanis a hely neve cseppet sem arról árulkodott hogy ingyen osztanák a kaját. Mikor belépett a fogadóba az már tele volt. Az ajtónál álló benga állat flörtölni kezdett vele, erre ő meg akarta picit gyújtani a cipőjét, de erről letett, ugyanis a mellette álló tehén ezt biztos nem nézte volna tétlenül, ezért csak simán lekoptatta. Megkérdezte a fogadóst hogy mit tud adni. Az azt mondta hogy csak pókot vagy krokodilskot. Pfff akkor inkább eszem idézett kaját. Dél volt Tabethához pedig nem ért volna el sötétedés előtt igy kért egy szobát. Csakhogy ez 1 arany volt neki meg alig volt pár égett ezüstje.És még a szakadt ruháját is meg kéne varratnia, ez is az orkok hibája. Körbenézett hátha talál vmi balekot, és meglátta a gnómot. Rakétacsizmái voltak. Hmmm iskolázottnak tűnik, nem lesz könnyű rátukmálni bármit is....
*Avelin megszólítja Kvantumot*:
-Szia látom rakétacsizmáid vannak! Van hozzá elég üzemanyagod? Mert én 1 aranyért tudok neked készíteni 4 flaska goblin rakétaüzemanyagot.*

((látom mindenki a karijával jön én is csak a nevét változtattam meg mert az igazi neve nem illik ide.))

((WoW után - Smiling Jim fogadójának romjait Dustwallow és Barrens határán te is megtalálod...))

((Jó lenne tisztázni mikor játszódik a történet. RoC, TFT vagy a WoW korszakában))

Selina még mindig várta az ebédjét, mikor egy troll lépett be a fogadóba. Fejét jobbra balra forgatta, mintha nem is pihenni érkezett volna, hanem megszökni valami képzelt fogságból.
Érdektelen arccal nézte, amint a nyurga, agyaras figura a pult felé indul, és italt kér magának. A troll újból felmérte a helyzetét.
Kissé túl izgága is.. talán mégsem árt szemmel tartani..
Ismét kinyílt az ajtó, utat engedvén a kinti meleg levegőnek a hűvös kocsmába.
Egy gnóm totyogott be. Ahogy végigmérte a társaságot, mintha különbnek érezte volna magát a többieknél.
És még az elfeket tartják önteltnek... gondolta Selina, figyelvén a gnóm párbaját a magas székkel.
Egy tauren is benyitott a kocsmába vértben, hátán óriási bárddal.
Vajon mennyire nehezítheti meg az életet ekkora súly? morfondírozott az elf, aki soha nem cipelt volna többet a bőr nadrágjánál, mellénynél, két tőrénél és a nagy méretű, sötétbarna köpönyegnél, amit még az apjától kapott.
A tauren az elf zenészre mosolygott.
Na, ilyet se látni minden nap.. vigyori tehén. A tauren valami Jim után kiáltozott, de úgy tűnt, senki nem kapta fel a fejét neve hallatán.
Selina ismét a trollra sandított, aki most már a háta mögött ült. Úgy tűnt, mintha tervezgetne valamit.
Ennek sincs jobb dolga, mint kocsmákban verekedni...
Tekintete találkozott a trolléval, aki hirtelen az emberek felé nézett.
Ócska fejvadászok mellett nem fogok kiállni.. de ha egy ujjal hozzám ér, azt megkeserüli... gondolta az elf, és megbizonyosodott róla, hogy két tőrét szempillantás alatt elő tudja kapni, ha úgy hozza a sors...

((Khm... inkáb függetlenítsük ezt a sztorit a 'Társak'-tól...))

Csodálom, hogy meg tudja tartani azt a hatalmas baltát... akkora a penge mint a feje... Rark a legújabb vendéget figyele. Eddig nem volt sok gondja ezekkel a parányi lényekkel, de az, hogy a Szövetség tagjai voltak, elég volt egy késhez a hátukban. És mi lehet az az izé ott a lábán? Biztos megint valami ostoba gnóm kütyü... Ekkora az rágyújtott a pipájára.
Ajtócsikorgás. Újabb vendég... forgalmas nap... Látom örülsz neki! És valóban, a goblin arcán széles mosoly terült el.
Az új vendég egy tauren, valami Jim után érdeklödött, de, hogy ki lehet az... Mostmát egész sokan vagyunk... nem jelentene gondot azoknak a büdös embereknek a likvidálása, még ha edzett harcosok is, a túlerövel szemben nem tehetnének semmit... Sajnos nem tudott beszélni a közelében ülö trollokkal, mert az elf veszélyes közelségben ült. Ez a faölelgetö igazán ülhetett volna egy kicsit arrébb... Nagy kár, hogy nem készültem egy kis harcra. Pedig pont a hátát mutatja nekem!

Gelorn korán reggel ébredt a tábortűz maradványai mellett...Megint a földön kellett aludnom...még kodoháton is kényelmesebb lenne! Hűséges, bár kissé önfejű kodoja, Troz ismét messzire elcsatangolt, legalább két órába beletelt, mire sikerült nyomára bukkanni. Manapság gyakran járnak erre a Szövetség portyázói, így hát magára öltötte apjától örökölt, feketére edzett, tüskés lemezvértjét, hátára vette csatabárdját, s Troz hátán elindult Brackenwall irányába.
A Barrenst Dustwallowtól elválasztó hegyvonulat mögül előbukkanva "csodálatos" látvány tárult szeme elé...egy fogadó. Na neeee egy kicsivel tovább jövök, és kényelmesen aludhattam volna...de várjunk csak...Jim cimborám fogadóját újjáépítették? Milyen rég láttam...benézek kicsit...
A fogadó felé vette hát az irányt...Trozt a hely előtt elengedte, hadd kószáljon, idegeneket úgysem enged magához közel...
Belépett az ajtón, és körbenézett...mint mindig, a fogadó most is a béke szigete volt...megfért itt egymás mellett a Szövetség és a Horda bármely tagja...az ajtóban álló fajtársa előtt meghajolt, az éjelf zenésznek mosolyogva biccentett...Az éjelfek mindig apám barátai voltak...milyen jó egyet újra látni...
Aztán elkiáltotta magát:
-Jim, öreg cimbora! Merre vagy?

Hosszú volt az út, Barrensen át a furcsa lények által lakott Dustwallow Marsh-ba. Rark nem szívlelete a helyet, de ha az "ember" vállalkozik egy küldetésre, hát vigye is véghez. Már egy álló napja menetelt jó öreg raptora hátán, amikor végre elérte Dustwallow bejáratát.
Furcsa dolog fogadta: Egy fogadó épült oda. Ennyire rég jártam itt?
Mivel egy napja megállás nélkül csak utazott, ráfért mára pihenés. Hátasa nem bírta volna már sokáig a folyamatos vágtát. Leszállt a hátáról, majd kikötötte egy fához. Mivel bizlmatlan egy troll volt, ezért elövette két borotvaéles pengéjét, és mindkettöt alaposan bekente a reggel készített mérgekkel. Hisz jobb félni, mint megijedni... Az évek során sajnos sokszor kellett ezt tapasztalnia.
Belépett az ajtón, rögtön megütötte az orrát az ismerös szag: emberek. Rögtön mellette ott is voltak, egy csoport ember. Futó pillantás kíséretében elindult a pult felé, közben alaposan felmérte a helyet, minden menekülési utat - az ajtót, az ablakokat, a hátsó ajtót - észben kell tartani. Zsúfolt kis kocsma, ahhoz képest, hogy ennyire távol esik mindentöl...
- Hé, te! Pú'tos, dobjá' meg egy kupa sörre'!
Goblinok... pénzért mindent...Miközben az italra várt, felmérte a körülötte ülöket. Két másik troll, és egy elf. Kezei már reflexböl rászorultak késeire, de aztán meggondolta magát. Az a két benga ott az ajtónál biztos nem hagyná...

Magasan járt a Nap, mikor Selina benyitott a fogadóba. Mindig kételkedett a mocsár és a sivatag határán álldogáló fogadó sikerében, de most alig várta, hogy megpihenjen végre. Dustwallow Marsh fáinak sűrű lombkoronája sem nyújthatott olyan menedéket a fény elől, amit egy árny elf kívánt volna.
Rögtön a bárpultnál dolgozó fogadóshoz fordult, aki egy goblin volt.
- Napot. Milyen kosztot tudsz felajánlani?
- Pókhús van.. vagy krokolisk.
Selina elfintorodott a kínálat hallatán.
- A krokoliskból hozz inkább! - felelte, aztán leült az egyik üres asztalhoz.
Végignézett a társaságon. Elég furcsa szerzetek üldögéltek a kocsmában, trollok, emberek és egy meglepően rossz külsejű gnóm. Az elf gondosan elrejtette erszényét, amit alaposan lehúzott a nemrég szerzett érmék súlya...

((Khm... inkáb függetlenítsük ezt a sztorit a 'Társak'-tól...))