Zengu össze-visszafutkározott a plainstrider elől, míg valahogy - maga sem tudta, hogyan - sikerült leráznia azt. Visszasietett a fészekhez, hogy még lopjon pár tojást.
Gyors mozdulatokkal kapkodta felfelé a leendő reggelit, de véletlenül mellényúlt, és a keze a fészek alján koppant.
- Áu! Fészek kemény! - megvakarta a halántékát, és úgy tűnt, mint aki nagyon gondolkodik - Fészek soha nem kemény!
Elkezdze kaparászni a plainstrider gyűjtötte gallyakat, ahol a "keményet" érezte. Valami barna, tégla alakú dolog rajzolódott ki lassan...
- Doboz! Zengu talál doboz!
A troll egészen kiemelte a ládikát, és nekivágott vissza a fogadó felé, miközben többször elkiáltotta:
- Zengu talál doboz!
A reggelire szánt tojásokat a fészeknél felejtette...

((Második próbálkozás a topic felélesztésére :) ))

Úgy látszik ennyit a rejtőzködésről...
Mikor az elf meglátta, elindult lefelé a fáról, hisz semmi értelme nem volt tovább ott maradnia. Óvatosan, lassan haladt, ez a fa nem olyan mint szülőföldjén volt, kevés és csak száraz ág volt rajta, ez megnehezítette a dolgot.
Miközben mászott, hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába. Az emberen kívül, akit az imént megtréfált, úgy néz ki egy másik varázshasználó is volt a közelben, s mintha nagyon hasonlóak lennének a képességeik. Megeshet, hogy ugyanazokat a tanokat követik?
Leért a földre, s elindult a töbiek felé, egyik kezét viszont a háta mögé rejtette, s a környező energiákat mage köré gyűjtve felkészült arra, hogy meg kell védenie magát.

- Ez most.. ez mikor nagyon meleg... ez mikor sötét...
Zengu így gyűjtögetett a tojásokból, amiket egy jókora fészekben talált a Barrensen. Bár az Arany Érme fogadó Dustwallov Marshoz is közel állt, a troll inkább a síkságot választotta, ahol járatosabb volt. Viszonylag...
Már mindkét karjával magához kellett szorítania a tojásokat, mikor rekedt rikácsolást hallott. Mikor felnézett, egy méretes plainstridert látott magafelé futni.
A troll hirtelen meg akarta markolni a tőrét, de valahogy a keze most nem engedelmeskedett... Frusztráltan nézett hol a magához ölelt tojásokra, hol a vészesen közeledő tojóra. Végül aztán felugrott, és uccu neki, menekülni kezdett...

Lassan múlni kezdett a reggeli kábaság.
Nem volt ez mindíg jellemző rá.
Mióta elvesztette hű társát azóta voltak gondjai az alvással és ébredéssel.

Felkelt, összerámolt, és elindult a közeli tavacskához pecázni valamit reggelire.

- Üdv a trollnak a fán!

Majd gúnyos mosollyal nekiindult.

Caile a nagy kavarodásra felpattant a szekéren, hirtelen egy áthatolhatatlan szent gömb vette körül, majd zöldes fény kezdett keringeni a kezei körül. De amikor észrevette, hogy nincs gond, gyorsan befejezte, és mintha semmi sem történt volna, megszólalt:
-Jó reggelt!

Felriadt. Nem emlékezett mikor aludt el, de a közeli mágiát megérezvén azonnal felébredt, s mire szemét kinyitotta az alapvető védelmi varázslatok is készen álltak már. A forrást kereste. Egy tűzlabdát vett észre az égen, amint egy ember felé zuhan. Vagy legalábbis ember volt. Valaha. Most, cafatokban lógó ruhája, koszos bőre nem sok segítséget adott ahhoz, hogy megállapítsa, élő e avagy holt a jövevény. A nő néhány mozdulattal eltüntette a tűzlabdát.

Szóval ő is mágus. De minek lődöz tűzlabdát magára?

Furcsa érzése támadt. A közelben érzékelt még egy mágiaforrást.

Valahol lennie kell itt még egy mágiahasználónak. De sehol nem látok mást.

Az érzés megmaradt érzésnek, helyét nem tudta behatárolni.
A biztonság kedvéért elméjében előkészített egy jégvarázst, hogy szükség esetén azonnal válaszolni tudjon a fenyegetésre.

-Ahh ez jó nagy golyócska lett csak észreveszik...Héhéhéhé gyanús íven száll....AACK...Még jó, hogy Dalaranban nemcsak lőni lőni de védekezni is megtanítottak...

A tűzgolyó amilyen gyorsan megszületett olyan gyorsan tűnt is el...Habár Avelin egy kis kormot is beszívott utána...

-Olyan kárörvendően néz az a troll a fán...Nem csodálkoznék a a fura röppálya neki lenne köszönhető...Na várj csak meglátjuk ki itt a nagyfiú...izé nagylány

Zengu is fölkelt, és megvakargatta a fejét.
- Dzsungelban hamar reggel... Zengu nem szeret hamar reggel... Túl sok fény! Zengu szeret alud sötét - így mormogott magában, és belekortyolt az előző este troll tásától kapott vízbe. Furcsa íze volt...
Ekkor látta meg a mágus tűzlabdáját.
- Jéé, fény repül fel! Zengunak tetszik! ... Fény esik is le... Fény esik emberre... Ember lesz sült ember!

Virgonc nyúzottan ébredt.

Újabb troll...és egy ember, vagy élőhalott?

Nehezen tudta eldönteni melyik, olyan hegek voltak a túlélőn.
De valahogy távolinak hatott számára az egyész.
Mintha nem is itt ülne, a fogadótól pár méterre.
Gondolatai messzi tájakon jártak.

Malarkon vígan figyelte a közeli fa tetejéről, amint elszáguld mellette egy tűzlabda, majd lassan kifogy a lendületből, és visszazuhan a mágus felé aki eleresztette. Rég látott ember mágusokat, de mindigis tudta, hogy kontárok.
Majd szemeit a többiek felé fordította. Nem kellett elméjéből erőt merítenie, így is láthatta, hogy veszélytelenek. Lehet le kéne szoki arról, hogy fákra mászik... ez nem illik egy mágushoz. Dehát trollként mégiscsak a természetben nevelkedett...