((kösz mindenkinek:) háttértörténetet majd próbálok írni, már formálódik, de még képlékeny...a történelemről annyit tudok ami a wowcomon van, meg ami itt a fórumon rámragadt, sajnos a könyvek még nem jutottak el hozzám, de azért igyekszem képben lenni, a lényeget, hogy miért is utáljuk az elfeket, tudom:) ))

((Srácok, nem kell túlzásba vinni, nem egy ostrom van, csak pár ember jött. Majd ha végre kimozdulunk, akkor tölem jöhet ellenünk fél azeroth is, csak bírjátok manával. ;)
tonkaize, szép :) Érdekelne majd a vadászod háttértörténete is... végre egy mási ka fajtámból... hm, ugye nem ismered annyira a troll történelmet? Mert akkor gondban leszek... - mármint a karim :roll:))
Egy fának támaszkodva, az eseményeket figyelve, észrevette az elfet, akit épp meglátott egy hatalmas ork. Tolvaj vére van a kislánynak...
Ügyesen kitért a csapások elöl. Furcsa volt, hogy az ork ennyire lassan mozog, aztán eszébejutott, hogy ezek nem képzett harcosok, csak valami zsoldos csapat. Már nem sokan maradtak. Mi ez a kis csetepaté a régi harcokhoz képest... Átfutott az agyán, hogy segíteni kéne az elffel harcoló orknak - csakhogy kiegyenlítse az esélyeket - de végignézve magán, meggondolta magát. Köpenyén még mindig észrevehetö volt a hús nyoma, de korántsem annyira, mint a nadrágját, kesztyüjét, s bőrpáncélját csinosító vérfoltok. Gyors munkát végzett, de az elsö áldozat nyakából kispriccelö vér így is csúnya foltokat ejtett ruháján.
Unottan belépett a fali nyíláson, ahol úgy nézett ki a védők nagyobb pusztítást csináltak mint a támadók. Azthiszem én most távozom...
Elindult felszereléséért.

Taktikai analízis: elvettük az ellenféltől a meglepetés erejét. Mi erőink: 2 mágus((human-UD)) , 1 boszorkánymester (gnóm), 2 tolvaj ((elf meg troll)) ((biztos hogy kihagytam pár embert. Azok plz jelezzék, mert nekem már nagyon nem tiszta hogy ki kivel-mivel van.)). Ellenség ereje: ismeretlen, de már párral elbántunk. Balthas villámgyorsan körülnézett. A fogadó elég rossz állapotba került a gnóm robbantásai miatt. A tolvajok a kinti mesterlövészeket támadják, a mágusok a fogadóba betévedőkkkel harcolnak.. A verőlegényeknek végük. Még egyszer kürölpillantott. A robbanás okozta új hátsókijárat felől nem látott mozgást. Az emeletre vezető lépcsőt elbarikádozta, onnan nem juthat be a fogadóba észrevétlenül senki. Mostanra már biztos észrevették a tolvajokat. Balthas eldobta a bárdját, és előkapta a pajzsot és a kardot.
-Tartsátok a frontot, kimegyek! -kiáltotta a varázslóknak, majd kisietett a hátsó lyukon. Odakint káosz fogadta, beletelt amire észrevette a kint lévő társait. A troll a lövészekkel bajlódott, az elf pedig egy hatalmas orkkal vívott párbajt. Néhány támadó megpróbált az ablakokon bejutni az épületbe. Egyész jól boldogulnak Ám ekkor észre vett három ellenséges orvgyilkost, akik szemlátomást a két tolvaj felé igyekeztek. Jééé... taktikai érzék! Ilyenük is van ezeknek? Túl messze vannak a hajító fejszéhez! ... Akkor hát, nincs más hátra, mint előre! Balthas egy hatalmas csatakiáltással megrohamozta az ellenséget. A kiáltás felhívta magára a közelben tartózkodók figyelmét, és egyben elterelte a figyelmet az ellenség vonalai mögött lopakodó bajtársairól. Várjunk csak? Nincs itt egy gyógyító se? Ajjaj! Balthas nagyot nyelt, sszeszorította a fogait, de folytatta a rohamot...
((Raktam 5öt a tactical masteryre, ne menjen már kárba :) ))

((tonkaize: ejha!))
((este írok postot))
((a leader táp lesz ám vigyázzatok magatokra!!))

((vannak még többen is? esetleg egy kis utánpótlás? casterekkel? :roll: nekem bejönne, és lehetne olyasmit hogy elszakadunk egymástól, ill. friendly fire egy frostnova képében? :wink:
a nerfről pedig...háááát lehet az én orkánom kezdődött kissé erősen? :lol:
és a leaderük? na majd este röffentek rá valamit, és majd futok a segítségetekért :wink: ))

- Hát ezek meg...?! - kiáltott fel zavartan ElBacso mikor látta a goblin testőreit kirohanni a fogadóból. Könnyen lehet, hogy csak elterelés akart lenni, mindenesetre a mágus összpontosítását is megzavarták, tűzlabdája cél nélkül indult pusztító útjára, míg az utolsó pillanatban csodával határos módon sikerült célpontja felé irányítania. A robbanás ereje kidöntötte a fát, amely a domb tetején állt, és elkezdett legurulni a magaslatról a támadók felé, majd némelyikükön átgurult, némelyikük felett elrepült és végül belesüppedt a mocsárba. Akciója senki számára nem volt halálos, de a többséget ledöntötte lábáról, és sebezhetővé tette a közelharcosok számára, csakhogy egyet sem látott a védők közül, akik mesterien bántak volna a karddal... Mindenesetre nyert egy kis időt, hogy körülnézzen, és örömmel látta, hogy többen az ellenség hátába kerültek, és a győzelem már nem tűnt elérhetetlennek.
Hmm mi az ott hátul? Egy elf? Ezekszerint mégis vannak köztünk közelharcban jeleskedők... Egész szépen megölte azt az orkot, bár nem túl gyorsan...

((Frosty: én a novellámban majdnem ugyanilyen párbajt írtam le, pár hete, de szerencsére csak majdnem, így nem kell átírnom, hogy ne tűnjön majd úgy, ha beküldöm ide, hogy rólad írtam az egészet. :wink:
Tokanize: tök jó volt, megihlettél :) ))

((Annyira, de annyira régen le akartam már írni 1 ilyen párbajt.. :D Nem, nem a WoW intro videója óta.. sokkal régebben. :)
tonkaize: Szerintem jó... :) ))

Amikor a mágusnő felhívta a figyelmet a veszélyre, Selina rögtön kiszökött a fogadóból anélkül, hogy bárki is észrevette volna. Mozdulatlanul álldogált az orvgyilkosok mögött. Jól bevált köpönyege ezúttal sem hagyta őt cserben, az árnyak közé bújva figyelte a támadókat. Mikor elkezdődött a csata, óvatosan megközelítette a szedett-vedett társaságot.
A harc várhat.. valamit ennem is kell gondolta, miközben sorra végigtapogatta az orvgyilkosok zsebeit, akik túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy tökéletes munkát végezzenek.
Sajnálatára mindössze pár ezüst érmét sikerült szereznie. Egy ork zsebéből valami összegyűrkölt papírost húzott ki. Bár első ránézésre értelmetlen kriksz-kraksznak tűntek a jelek, amiket ábrázolt, az elf mégis úgy döntött, hogy elteszi.
- Talán tetszik valami? – kérdezte a hústorony, aki már Selinával szemben állt...
Hatalmas, két kezi fejszéjével lesújtott, ám a nő időben félre ugrott. Előkapta két tőrét, és kihívóan nézett a zöldbőrűre.
- Gyere csak...
Az ork megint támadásba lendült, de ismét elvétette az elfet. Újra és újra próbálkozott, de Selina mindig időben hátrált, ugrott, vagy épp hajolt. Az ork már lihegett, csapásai lassultak, nehéz páncélja és méretes fegyvere csak rontott helyzetén. Az elf vászon köpönyege ezzel szemben könnyedén együtt lendült viselőjével.
- Csak nem fáradsz? Többet kéne gyakorolni...
Az ork üvöltött dühében. Miközben Selina újfent mélyre hajolt egy végzetes csapás elől, sikerült megvágnia az orkot a hasánál. A zöldbőrű felordított, sötét vörös vér fojt belőle.

(( Te felsmukk most mé? Eddig a VW-em csak egy gyilkost ölt meg és azt se egyedül :?: :?: :?: :?: ))

A vadász magányosan baktatott a sivatagban. A mocsár felé igyekezett. Hallott pár szóbeszédet egy hatalmas, öreg krokodilról, mely a posvány mélyén lakik. Nagyszerű trófea lenne. Egyúttal meglátogatná az ogre falut is, az is itt van valahol. De hogy hol pontosan, azt még nem tudta. De sebaj, gondolta, a minap mintha látott volna itt egy épülő-szépülő fogadót...talán már működik, és akkor majdcsak talál ott valakit akitől információt szerezhet.

Nagyjából idáig jutott gondolataiban, mikor csatazaj ütötte meg a fülét. Észre sem vette hogy elérte a mocsár határát, s odébb, épp a keresett kocsma előtt ádáz harc dúlt. Mágusok eregették halált hozó tűz és fagylabdáikat, egy boszorkánymester épp egyik pokolbéli szolgáját küldte harcba, úgy látszik valakiknek nem tetszik az új fogadó...talán a konkurencia? Ekkor pillantotta meg a fák között rejtőző orvgyilkost. Ruházatából arra következtetett, ő is a támadókat segíti, bár távolmaradt a harctól. Úgy tűnt, a többiek még nem figyeltek fel jelenlétére. Talán tartalék, talán ő viszi majd a hírt az akció sikeréről/kudarcáról, talán más célja van...Mindenesetre veszélyt jelentett. Úgy határozott segíti a fogadó védőit, különösen hogy egy trollt is mintha látott volna köztük. Igaz csak egy pillanatra, s aztán eltűnt...lehet hogy csak a képzelete játszott vele?
Akcióba lendült.

Ajkai egy ősi igét mormoltak, még abból az időből, mikoron Zul'Gurub antik falainak sziklái még a hegyoldalban pihentek háborítatlanul, s a troll törzseknek a vadászat sikere az életet jelentette. Szavait felkapta a szél, elhintette a mocsár vadjai, madarai közt. Mostantól a vadon figyelte az orvgyilkost, s mutatta hollétét az értő szemeknek. A zsákmány -mert immár az volt, s nem zsoldos, bérgyilkos- már nem rejtőzhetett. A Vadász Jelét viselte. Rövid, éles füttyszó - a vadász társát hívja. Erre már a zsákmány is felfigyelt, a szikár troll felé felé fordult. Elkövette első hibáját. Mögüle halk, majd egyre erősödő morgás hallattszott, mire gyorsan sarkonfordult. Ez volt második, utolsó hibája. Egy tigris figyelte, izmai feszültek, ugrásra készen. A préda előrántotta pengéit, melyek kezében halálos táncba kezdtek. Tudta, nem veheti fel a versenyt a bestia reflexeivel, de azt is tudta, nem kell halálos sebet ejtenie, egyetlen karcolás elég, a többit a méreg elintézi. Keze csapásra lendült, a tigris azonban nem moccant. A zsákmánnyal ellentétben, ő tudta mi következik.

A vadász felajzotta íját. Az idő megfagyott körülötte, a tér buborékká szűkült. Csak vad volt és vadász. Egy szívdobbanás, még egy. A vessző halálos útra indult. Az orvgyilkos csapásának tökéletes íve megtört, ahogy a nyílvessző átjárta nyakát.

Vége volt. A többiek talán észre sem vették a közjátékot.
A tigris megszaglászta a holttestet, majd mesteréhez sétált. A vadász lehajolt, suttogott valamit hű társa fülébe, megpaskolta fejét, s elindultak a csatázók felé. Úgy tűnt, ott már nem nagyon lesz szükség segítségre, mire odaérnek, talán már nem is marad a támadókból.

((Bocsi, kicsit hosszú lett...ez az első ilyen próbálkozásom, szal várom az építő jellegű kritikákat))

Rark, látva hogy a varázslók támadásba lendültek, ((meg hogy tomii hozzászólást szerkesztett :D)) elfoglalt egy kényelmesebb helyet: a közelben lévö fa árnyékát, majd továbbosont a törpe lövészek felé. Senki se vette észre, de ezen nem lepödött meg. Sok-sok évbe telt, mire a lopakodás mesterének hívhatta magát. Hirtelen különös hangokra lett figyelmes. A két ajtónálló kirontott a fogadóból, és a támadóknak rohantak. Esélyük a túlélesre nem sok volt, de így a lövészek pontosan a hátuakt mutatták.
Gúnyos mosoly terült szét a késeit elökészítő troll arcán. Vérontás, erölködés nélkül... TÚL könnyü... Késeit elöreszegezve kiugrott a fa nyújtotta árnyék takarásából, s az ugrás lendületével belevágta késeit az egyik törpe nyakába. Vér spriccelt az arcába, majd áldozata holtan esett össze, társa furcsa mód lassan reagált. Fegyverrel együtt fordult az új támadó felé, s emiatt már baltát rántani se volt ideje. Meglepett arcal, s felnyitott melkassal terült el a földön. Elég a szórakozásból... a többit rájuk hagyom. A biztonság kedvéért hozzávágott a földhöz egyet füstbombái közül, majd visszabújt a fák közé. Szépen lassan elindult visszafelé, érdeklödve figyelte mit müvelnek eközben a többiek.