Mégsem közülük való nyugtázta Selina, mikor a tauren végül nem támadta meg sem őt, sem az ember mágust.
Az elf fülét is megütötte az élőholt harcos hatalmas ordítása, nézte, amint az képtelen csatába fog a túlerővel szemben. Talán ezen felbuzdulva - a bika is eltűnt ekkor, más célpontot keresvén magának.
Selina ekkor látta meg a csatatér közepén álldogáló goblint. Valami furcsa készülék volt a kezében, ami mindig felvillant, valahányszor az egyik teremtménye lecsapott a fogadó vendégeire.
Illúzió? A képzelet játéka az egész?! Selina pár pillanatig hitetlenkedve nézte a goblint, amint az nyomkodta a tákolmányát. Az apró, zöldbőrű lény közben remekül szórakozott az előadáson.
Az elf ismét felkavart emlékeire gondolt... aztán dühösen a goblin felé vette az irányt.
A zöldbőrű észre sem vette őt, míg a tőrével ki nem verte a fémdarabot a kezéből.

((Szerk. : Szándékosan nem öltem meg a goblint, de szvsz lassan be kéne fejezni ezt a picit elnyúlt csatát... ))

((Jól van... már majdnem mindenki eszméletlen...))

Avelint a második csapás észhez térítette. Erőtlenül körbeforgatta a fejét, s látta hogy mindenki a semmibe csapkod, a zsoldosvezér pedig egy goblin illumináló berendezést szorongatva röhög. Avelin szét akarta robbantani a cuccost, de a vérveszteségtől elvesztette az eszméletét.

((kérésre ezt a hsz-t törlöm de hát ott sírtatok a démonok miatt..))

Rark miközben a szobájába ért, s felszereléséért nyúlt, valami furcsa árnyék hatalmas erővel a falnak vetette... ((Jópár körös stun - betegeskedés meg ilyenek, most meg sokat kö olvasni... nem bírok sokat a gép előtt ülni... :())

Miután kettészakadt testtel feküdt előtte a tolvaj, már nemvolt kétsége afelől, hogy még él. Lassan nézett körül, mikor a köd elborította és halvány feketeségbe burkolta a tájat. A bokor mögött pár másodpercig kifújta magát, mikor egy hatalmas tauren jelent meg közvetlen mellette. Nemtudta miért emeli fel hatalmas fegyverét, ezért - biztos ami biztos - jégbe burkolta magát, mely megóvja minden bajtól és fájdalomtól. Ilyenkor mindig úgyérzem magam mint a lich király- mosolygott magában. Bár teste nem mozdult, hisz a jég szorosan fogta, szemével látott, s elméjével gondolkozott. A bikaszerű lény nem rá sújtott le, sőt, még az elfre sem, aki hirtelen eléugrott. Vajon mennyi idő alatt érti meg a helyzetet? Ezek a taurenek nemtúl eszes lények... A jég lassan olvadni kezdett rajta mikor a bikalény eltűnt a ködben. A feketeség határán a gnóm állt, s mintha öntudatlanul mormogott volna, kezével - még egy gnómtól is - szokatklanul hadonászott, majd a mágusnő összeesett.

((Na így kell a nagy kihagyást kibekkelni :lol: . És akkor ez most 1 ON és 1 OFF postnak számít?))

((Khm.. Mielőtt bárki bárkit is megölne... Olvassátok el... ))

((há de én nem akartam kinyiffanni segítséééééég))

Alig tett néhány lépést a kocsma felé, odalent elszabadult a pokol. A maroknyi támadó segítségére számtalan démon érkezett, elborítva a csatamezőt. De vajon hová tűnhetett a másik troll? Nem látta a csatamezőn. Pedig ha útbaigazítást akar őt kell megkersnie. A többiekben nem bízott. Mindenesetre hogy megkeresse, csitulnia kell a csatának. Ismét leemelte válláról az íjat. Nem messze előző áldozatától egy szárnyas démonfajzat állt. Lövésre emelte íját. Ebben a pillanatban hátulról egy elf csapott le a démonra. Habozott...Úgy tűnt az elf is a védőket segíti...de mégiscsak egy elf...Ráadásul, most mintha beszélgetnének. Ez nem jelenthet jót, lehet mégis az orvgyilkosokkal van? Célba vette a lányt.
Ebben a pillanatban azonban az beledöfte tőrét a démon mellkasába...
Nem lehet ezeken az elfeken kiigazodni. Nagy volt a csábítás, de leeresztette íját, új célpontot keresett.

Demonspiritet valahogy furcsa és gonosz gondolatok kerülgették. Érezte hogy ereje egyre nő még sosem érzett ilyen hatalmat magában. Ekkor azon vette észre magát, hogy már nem is ő irányítja a testét. A harcoló varázsnő felé fordult, látta amint egy taurentől menti meg az elf tolvaj lány. Hirtelen egy varázslatot kezdett mormolni egy olyan ősi nyelven mely még számára is ismeretlen volt. A varázslónő körűl még sötétebb köd gyülekezett. A köd erejétől megfosztotta, eközben pedig sötét víziókkal lasan a lelkét pusztitotta.
A varázslónő erejét elvesztve feküdt eszméletlenűl a földön.

((Sorry, de ha már ezt te találtad ki ne csak mi szenvedjünk. A heal nem működik addig amíg a köd el nem tünik, de ehez meg kell halnom lehet próbálkozni. A másik lehetőség, hogy az ereklyét birtokló meghal. Két napig várok mielőtt a varázslónő meghalna.))

((de én igen! méz, azonnal felhílelsz mert különben nem kapsz több arcanite-t tőlem!))