sztem nagyon jó a sztori de a szereplőket korlátozni kéne 4-5 főre.
jó lenne ha lenne folytatás.

Selina körülnézett. A fogadó vendégei közül szinte mindenki félholt volt.. vagy egészen az.
Észrevette, amint az élőholt mágus az utolsó(!) három támadó felé indul.
Talán segíteni kéne neki.. Ha nem figyel, úgyis megszabadítom az erszényétől gondolta, és az árnyak közé rejtőzve az alakok háta mögé indult...

((Próba a topic felélesztésére... :) ))

avelintmegölte a bleed effect mert a csunya healerek nem healelték.
Avelin died
your items suffer 10% durability loss

Célpontot keresett...A csatamezőn azonban akkora volt a kavarodás, nem nagyon tudta ki kivel van. Már épp azon töprengett továbbáll, mikor újra meglátta a trollt. Épp az kocsma egyik emeleti ablakán zuhant ki Hát előkerült...úgy tűnik elkél a segítség... Odarohant földön fekvő fajtársához, hátizsákjából előszedte gyógyfőzeteit, kenőcseit. Apja megtanította arra, hogy a vadon ajándékait hogyan használja. Öntött néhány cseppet a keserű löttyből a troll szájába...valószínűleg ha tudná miből készült, menten kiköpné...de most egyébként sincs abban az állapotban.

A főzet úgy tűnik hatott, a troll éledezett, gondolta itt az ideje bemutatkozni. Őseik nyelvén szólt hozzá, más nyelvet nem nagyon beszélt, az orkot is csak annyira amennyire muszáj volt. De legalább így csak az értette akihez szólt, a többi fajnak nemnagyon akaródzott megtanulni az "alacsonyabbrendű" troll faj nyelvét...Ha tudnák, hogy régebbi ez a nyelv, mint akár az elfeké...ehh...kár ezen keseregni...

Sötétség... Mindenhol csak sötétség. Egyedül a sötétben. Ha nem tudná, hogy nemrég még egy csata kezdetén állt, Rark egész otthonosan érezte volna magát, de most zavaró volt, hogy minden eltünt. Már csak azt kell megtalálni, mi okozza ezt. Talán ez is a támadók egyik furcsasága? Esetleg valaki a múltból, aki bosszút akar állni...? Sosem lehet tudni, fel kell készülni mindenre. Úgy érezte fekszik, ezért megpróbált feltápászkodni, de valami nehéz volt a hátán. Mikor erősebben próbálkozott, érezte hogy az a valami lecsúszik a hátáról, engedett a nyomás, de ebben a pillanatban a vállára nehezedett s visszacsapta a földre. Kezével oldalra nyúlt, s kitapogatta az ágy lábát. Mi a... Ez az egész csak egy ócska trükk? Ezek szerint még mindig a szobában vagyok... Ostoba... szerzet...
Ostoba mozdulatokkal, mivel nem látta ki vagy mi nehezedik rá, elkezdte kitapogatni a padlót, közben nyugtázta, hogy kései még mindig az oldalán vannak. Ostoba... ostoba... Hosszú évek során rengeteget gyakorolt, s most hasznát vehette fajtájából fakadó fürgeségének is. Hirtelen cselekedett. Két kezével előkapta késeit, s azonnal a válla felé csapott, érezte hogy fegyverei egy pillanatra megakadnak valamiben, majd egy üvöltés kíséretében tovább is mennek. Jéghideg cseppek záporoztak fejére, nyakára, s egy pillanatra visszanyerte látását. Ahogy gondolta, a szobában volt, a földön valamilyen folyadék volt, furcsa, kék színű folyadék. Csak ennyit látott, mert ekkor ismét elsötétült elött minden, majd egy hatalmas ütést érzett a melkasán és érezte hogy háravetődik. Valóban azthitte, hogy látás nélkül nem tudok ellenállni, szegény pára... Egyik kését visszadugta az övébe, s kezét bedugta köpenye alá. Fülelt, hallotta a lény lihegését, s cseppek koppanását a padlón. Habozik, ez azt jelenti, hogy komoly sérülést okozott neki. Rark nem tudta megállni, hogy egy gúnyos mosoly terüljön szét az arcán. A lény mintha ezt észrevette volna, hirtelen támadásba lendült. Rark várt, míg közel egy lépésnyire került a lény - hallása ugyanolyan jó volt a távolság meghatározására, mint a szeme - majd kirántotta háta mögül dobókését, s teljes erejéből támadója felé hajította. Egy újabb kiáltás, s a roham megtörése jelezte, hogy eltalálta.
Eközben másik kezével, melyben még ott volt a tőr, kitapogatta az ablakot. A lény valószínüleg a kést próbálta kiszedni magából - ami nem kis szenvedéseket okozhatott neki, mivel a penge a döfés után ketté nyílik - ami elég időt hagyott Rarknak, hogy a pár ütés után a meggyengült ablakon át kivesse magát.

((Csak megjegyezném, hogy én nem épp a legjobb egészségi állapotnak örvendek... :D Nem csak az, hogy most ugrottam ki az emeletről, de... na majd ha valaki kedves lesz, és segít... :D - Ja és ez NEM azok közül való, akik a fogadót támadják. :)))

-EMBEREK! A csata aminek elébe nézünk lesz életetek nagy csatája. Az ellenség soha nem fogja feladni. El kell taposni az összeset! A fény velünk van! Győzni fogunk. Akik visszatérnek, hősök lesznek. Akik nem, azokra örökre emlékezni fogunk! Készen álltok a harca? -IGEN! -a tömeg egy emberként válaszolt a parancsnok kérdésére, kardjukat a magasba emelve. A seregben valahol ugyanígy tett Balthas is. -Mind egy szálig elpustítjuk az orkokat, irmagjuk se marad! Utánam! -A sereg megindult a dombról, az zöld áradat felé. Már majdnem összecsaptak, amikor hirtelen eltünt minden.
Balthas most egy sötét erdőben volt, pirkadat körül. Lassan, megfontoltan mozgott, kardját maga előtt tartva. A távolban egy kisebb falu látszott körvonalazódni. A felkelő nap sugarai megcsillantak páncélján. Közeledett a falu. Csak pár lépés. Mindjárt ott lesz a faluban. A teljesen üres faluban. Sehol senki. Körülnézett. Semmi. Lassan hátrálni kezdett. Ekkor látta meg az egik házból kitámolygó alakot. Egy zombi. Elindult felé. Mögötte jött a következő. Majd a többi is. Balthas futni kezdett, de túl késő volt. Teljesen körbevették.
Megint elsötétült minden. A következő jelenetben Balthas már élőhalott volt. Engedelmeskedett a hangnak, amitt hallott: Ölj! Ölj! Ölj! ÖLJ!. -Balthas látta a falu egykori lakóit, akik hozzá hasonlóan meneteltek a következő falu felé- ÖLJ! Újböl sötétbe borult minden, csak a hang maradt, folyamatosan ismételve a parancsot: ölj! -NEM! Nem leszek senki rabszolgája többet! A hang hirtelen eltűnt.
Balthas a földön feküdt, a hátán az átlyukadt páncéllal. A sebből zöldes, ragadós folyadék szivárgott, ami lassan folyt a földre, elpusztítva a közelben lévő növényeket. -Sylvanas, adj erőt! Amennyire csak tudta, felemelte a fejét, és kötülnézett. A fogadót, és a mocsarat látta maga előtt, mindenfelé az orvgyilkosok hulláival. Érezte hogy minden életerő elhagyja. Lassan elkezdett kúszni a legközelebb lévő hullához. Felvette mellőle a kardot, és felnyitotta vele a hulla melkasát... ((folyt köv))

A tűzeső elállt, ám maradtak még itt-ott tébláboló, szerteszét harcoló alakok a sötétségben, mely lassan oszlani kezdett. A Gnóm kezéből kiröppent egy fémes tárgy, a tauren főnök kissé bizalmatlannak tűnt a messzeségben, 2 testőrével együtt, akik mostmár csak egyetlen szavát várták, hogy lecsapjanak a gnóm támadójára. ((kissé Deqadmines boss fíling nem? :P ))
A hatalmas tauren szigorúan felmérte a helíyzetet, veszteségeit, az ellenség erejét, majd - mivel puskáját a mágusnő elporlasztotta - leemelte hátáról hatalmas lándzsáját, melynek kétélű vége rettenetesen éles és csillogó volt. Misztikusan pirosasan izzot két vége, majd a két elit felszerelésű testőrnek parancsot adva elordította magát, és magadsba emelte hatalmas fegyverét. Termete rettenetes volt, a testőrök pedig nem szakadt útonállók, mint azok, akik eddig harcoltak. Komoly vértjük volt, az egyiknek dupla kardja a másiknak két kalapácsa. Látszott rajtuk, hogy nem félnek semmitől és senkitől, készek akár a halálra is vezérükért.
A csatakiáltásra a hármas egyszerre indult meg a goblin támadója felé.
A jégmágus lassú derengését megőrísette, felhajtott egy italt, melytől felfrissült, gyorsan elrágcsált egy pogácsát, ivott rá pár korty vizet a bokor menedékében, majd - látva a félelmetes hármas előrelódulását, hallva nehéz fegyvereik, és páncéljaik lassú csörgését - ő is nekiindult , hogy legalább feltartóztassa őket addig, amíg a maroknyi védőcsapat összeszedi magát.
A tűzesőben ügyesen manővereztek, csak itt-ott perzselődött meg karjuk, fejükön a sisak szinte csak kissé kormos lett.
Ezeket sem akármilyen fából faragták, nehéz menet lesz. Minden erőmre szükségem lesz, ha életben akarok maradni. Valahogy a többiek figyelmét rájuk kéne terelnem...de hogyan?
....

Ahogy az elf kiütötte akészüléket az egyik támadó kezéből Demonspirit feleszmélt és véget vetett a varázslón lévő átoknak. Még érezte magában az erőt, mormolni kezdett egy varázs igét ekkor az ég pirosan izzani kezdett majd tűz eső hult. Új erejének köszönhetően képes volt irányítani azt, hogy hova essen és hova ne. Így azok a támadók amik biztonságos távolban álltak a fogadó vendégeitől, tűzben égve meghalt. A varázslat után Demonspirit fáradtan rogyott a földre.

(( Bocsi a nagy öldöklésért, de már ennek soha nem lenne vége, ha valaki nem tsz valamit :evil: ))

((de nem is goblin hanem tauren...vagy nem?))