hű ez qrvára teccett....

Fertőzött Élet
Avagy Cranky története

I. fejezet

Hűvös és szeles nap volt, Lordaeron északi részén, amit később Pestisföldnek (Plaguelands) neveztek. A parasztok mind saját földjükkel foglalkoztak, a veteményest ápolgatták. A közeli városban minden ember rendes hétköznapi életét élte. A város szabója éppen a helytartónak készülő szövetcsizmát próbálta befejezni, a kovács pedig díszpajzsain dolgozott. Minden teljesen rendben volt egészen a hírnök érkezéséig. A kapunál a város őrei szokás szerint kardjukon támaszkodva beszélték át mindennapi gondjaikat. Egyikük azonban felkapta a fejét amint meghallotta az eszeveszett lódobogást. A lovas kelet felől érkezett, a hegyek felől, és amint Andorhal hídjára lépett, már a város egész keleti része megérezte, hogy ez sajnos nem jó jel.
A hírnök barna lován, szélvész gyorsan átvágtatva a hídon elérte Andorhal kapuját ami szokás szerint nyitva állt. Hiszen azokban az időkben nem volt szükség a készültségre, de ez pillanatokon belül megváltozott.
-Riadó! Védelmi készültségre! Az élőhalottak erre tartanak! Készítsétek fel az embereiteket! Arthas herceg nemsokára megérkezik. - Ahogy a hírnök szavai elhangzottak, az őrök értetlenül, és félve zárták be a kapukat, és már küldték is az értesítőt a város katonáinak. Senki sem értette mitől félnek, hiszen addig nem hallottak az élőholtakról. Az őr már pont bezárta az ajtót, amikor egy fiatal férfi ordibálni kezdett, hogy nyissák ki az ajtót. A híd melletti partról futott fel, meghallva a rémhírt. Az őrök kinyitották a kaput majd visszazárták gondosan.
-Mi folyik itt? Mi történik? - kérdezősködött a fiú nyugtalanul.
-Csak menjen haza és zárja be az ajtót! A herceg nemsokára megérkezik és minden rendben lesz.
Nem kellett kétszer mondani. A fiú elindult haza rohanva. Nem tudta miért rohan, de látta ,hogy a katonák pánikban vannak, és senki sem tudta mitől félnek pontosan.
A helytartó azonnal fogadta a hírnököt, aki elmesélte részletesen mi történt. Elmondta ,hogy Arthas katonái között volt mint felcser, de elküldték mikor rothadó testek törtek rájuk.. Az ég hirtelen sötétbe burkolódzott, és hatalmas esőzés kezdődött. Az emberek félve ültek otthonukban, és néztek ki az ablakon vajon mitől is rettegnek. A katonák pedig gyakorlatozni kezdtek az ijesztő viharban. Az egész város rettegett, minden család együtt meredt az ablakhoz, a parasztok pedig borospincéjükbe bújtak. Andrew , a falu bolondja azonban koránt sem félt, sőt boldogan futott egyenesen a főtér felé. Az egész falu ismerte, mindenki tudta ,hogy nem ép elméjű, holott első látásra semmi sem tűnne fel. Középmagas, rövid, barna hajú férfi volt. Vékony testalkatú volt, nem volt izmos se. Az esze meglepően jól vágott. A város iskolájában sokszor elsőnek oldotta meg a feladatokat, sőt ötletei is legtöbbször remekek voltak. Mégis félbolond volt. Legtöbbször kinevette a szomorú eseteket, és sokszor nem értette mi az háború.
A főtérre érve a katonák figyelmét felkeltette a boldogan sétálgató, fütyörésző férfi. Legtöbben már ismerték, mégis meglepte őket.
-Andrew! Menj haza! Siess, nem szabadna kinn lenned!
-Ugyan miért nem? Az eső nem veszélyes, nem kell félteni, tudok úszni!
-Andrew csak menj haza, érted! Most indulj! És csak akkor gyere ki ha szólunk megértetted? - Andrew rájuk nézett, nem tudta mi a gondjuk, de mindig vállat vont a katonák utasításain. Úgy gondolta az eső remek alkalom arra ,hogy elmenjen a magtárba egy kis búzát lopni. Gyakran járt oda lopni, amikor a városba egy medve merészkedett, vagy amikor erős viharzás volt. Ugyanis akkor senki sem vigyázott rá, és boldogan vihetett haza a kunyhójába, amennyit csak akart.
A hírnök eközben mindent elmesélt a helytartónak, aki vészesen rohant ki főtérre a katonák közé.
-Kapitány! Kapitány!
-Igen uram?!
-A gabona ami reggelt érkezett hol van? Már szétosztottuk az emberek között, a maradékot pedig a magtárba vittük uram.
A helytartó elsápadt, és elnémult hirtelen.
-Mi a baj uram? Mi történt!
-Semmi kapitány..., se semmi! Maga és az emberei is fogyasztottad belőle?
-Nem uram nem volt időnk rá. Most akartunk kiosztani néhány adagot a herceg érkezéséig.
-Rendben! Akkor hívassa össze a falut itt a főtéren, és hívja ide az összes emberét!
-Igenis uram!
-Kapitány!
-Igen uram?
-Ne hiányozzon senki! Értette? És ne egyenek amíg nem mondom!
-Igenis uram! - A kapitány érezte ,hogy bármi is történt semmikép sem lehet jó. Elküldte az embereit, hogy hívassák a falut a főtérre. Sokan féltek ,mert nem tudták mi közeledik és mégis a térre hívatják őket.
A helytartó pedig a tanácsosával a magtárhoz igyekezett. Kezében egy égő fáklyával, amit a vihar csaknem kioltott. Az ég egyre sötétebb lett, az eső már verte a tetőket. Andrew pedig a magtárban eszegetett.
-Hogy akarja ebben a viharban felgyújtani nagyságos uram?
-Csak a termésnek kell elégnie! A magtár már elég ha addig ég amíg az eső ki nem oltja.
-Mit akar az emberekkel tenni uram?
A helytartó megtorpant, a keze remegett, az arcán pedig könnyek jelentek meg.
-Szeretem az embereim. Szeretem ezt a falut, de nem hagyhatom ,hogy elbukjon a birodalom. Meg kell tennem. Most pedig gyerünk, menj be és gyújtsd fel.
A tanácsnok, megragadta a fáklyát és kinyitotta a magtár kapuját. Andrew hirtelen megijedt és hátraugrott.
-Mit keresel itt!? Ne egyél abból! Nem szabad ,mert....
-Mit csinálsz csirkefogó! Lopsz a saját éléskamránkból? - vágott közbe a helytartó a tanácsos szavaiba. - Tűnj innen! Menj a főtérre bolond! Ott lesz ünnepség megértetted! Aztán elintézzük ezt a kis problémát.
-Ünnepség?Ehehehe... Miféle bolond ünnepséget tartanak az esőben? - Andrew nevetve kérdezett vissza.
-Nem hallottál még az eső ünnepéről bolond? Hát ennyi tisztelet nincs benned az istenek iránt! Most pedig menj vagy a saját kezemmel ütlek agyon!
Andrew ijedten szaladt ki a magtárból, és a város felé vette az irányt. Az utcák üresek voltak. Ő pedig magában sutogott:
-Eső ünnepe? Ehehe...micsoda hülyeség! És még engem neveznek bolondnak. Milyen ünnep lehet az esőről? Inkább elmegyek a partra megnézni a halakat. - Andrew tudta ,hogy a kapuk zárva, vannak, ezért a déli fal felé futott, óvatosan ,hogy ne vegyék észre, mert félt ,hogy elviszik arra az unalmas ünnepségre.
A déli fal alacsony, és lerobbant volt. A folyó itt elkerítette a várost a földektől. Ahogy átmászott a falon, és leugrott a folyó partra, hirtelen dobogást halott a híd felől. Közelebb mászott a keskeny part mentén ,hogy megfigyelje mi történik, majd megpillantott egy alakot hosszú köpenyben, sötét, mintás csuklyával, egy bottal a kezében. Leginkább a Kirin' Tori mágusokra hasonlított, mégis valahogy sötétebbnek, hidegebb alaknak tűnt. Mögötte pedig mintha rothadó hullák meneteltek volna. Andrew megijedt, és a híd alá futott. Nem értette, hogyan járnak a hullák, és ,hogy mit akarhatnak Andorhaltól? Andrew a nagy tűnődésben rosszul lett, és összeroskadt a híd alatt. Majd egy hasonló csuklyás alak jelent meg előtte. Az arca nem látszott ki, a lábain hatalmas karmok voltak, amik éppen hogy kilátszottak a csuhája alól. Andrew nem tudott szólni, de a csuklyás alak közelebb lépett lehajolt hozzá.
-Agyatlan zombi akarsz lenni barátom? - Andrew csak hörgött a fájdalomtól, érezte ,hogy mingyárt eléri a végzet. - Felelj? Agyatlan zombi akarsz lenni? Én segíthetek rajtad!
-Neeehm... köhh, nem!
-Akkor engedelmes szolgája leszel a Korbácsnak?
Bár Andrew élete vége felé járt, mégsem tudta felfogni miről beszélhet a csuklyás alak. Már nem számított neki mi lesz ,csak azt akarta ,hogy megszűnjön az a halálos fájdalom.
-Igen! Az leszek, csak köhh-ököhh...segíts már!
A csuklyás alak felállt, felemelte Andrewot, hogy talpra állítsa, majd a karját a gyomrába döfte.
Eközben a helytartó visszament a főtérre ahol az emberek már várták miért hívták őket oda. Sokan rosszul lettek és kérték, hogy engedjék őket haza, de a katonák nem engedtek senkit. A helytartó megérkezett, a katonák kétségbeesetten várták a nagy avarban ,hogy mi a parancsa.
-Uram! Az emberek itt vannak mind! De néhányan nagyon rosszul lettek elengedhetjük őket.
-Senkit ne engedjen el kapitány! Mindenki marad. Az emberei készenlétben vannak?
-Igen uram, de...
-Nézze kapitány. Elhiszem ,hogy amit kérek érthetetlen lesz, de ne kérdezzen sokat. Az emberek meg vannak fertőzve, az előholtak a búzától változnak át! Szóval ne kérdezzen csak parancsolja meg az embereinek ,hogy öljék meg őket, mindnekit!
A kapitány teljesen megmerevedett ennek hallattán. Nem tudott mit tenni, csak állt.
-Kapitány! Nincs időnk! Cselekedjen.
Eközben néhányan az emberek közül a földre rogytak rohamot kaptak, és a szájuk habzani kezdett, majd a testük gyors rohadásba kezdett. A körülötte állok megrémültek, és arrébb álltak. Közben a katonák megpillantották a közeledő élőholt sereget is.
-Kapitány! Nézze! Délről... mik azok! - Kiáltott egy rémült katona kardját rántva.
-Látja kapitány! Nincs mit tenni nem harcolhat ellenük, de ne gyarapítsa a seregüket! Mészárolja le a lakosokat!
A kapitány teljesen megrémült, de nem volt mit tennie. Kardját rántotta ,és leszúrta az egyik haldokló lakost, aki éppen az átalakulás fázisában volt.
-Öljétek meg a lakosokat! Nem hagyhatjuk, hogy elbukjon a birodalom!
-De uram..
-Csináljátok! Nem tehetünk mást! Ne az élőhalottakkal harcoljatok!
Az emberek rémültem szaladtak minden felé, de nagy részüket a katonáknak sikerült lemészárolni. Az emberek egy része átesett az átalakuláson, és rogyott ,bűzlő zombiként harcolt a katonák ellen.
Az élőhalottak és Kel'Thuzad mindenkit lemészároltak, a falu lakosai közül nem maradt túlélő. Mindenki élőhalottá változott, vagy egyszerűen meghalt. A mészárlás egy óráig sem tartott, és nem kíméltek senkit. Se gyereket, se nőt. A parasztok nagy része akik pincéjükben bujdostak, ott változott agyatlan zombivá, és halt meg néhány óra múlva egyedül.
A várost teljesen elpusztították, felégettek minden épületet, és raktárat. Kel'Thuzad összegyűjtötte embereit, és a várostól délre felépített egy erődöt, Arthas herceg fogadására.
Az egykor virágzó, boldog városból, Andorhalból, most az előholtak rothadó városa lett, és a mai napig is az, ahol még mindig a Korbács tagjai próbálják tartani utolsó Lordaeroni táboraikat, az Elhagyottak elleni háborúban.

Adamsson, valóban a Venture Co.-n játszok (illetve játszanék), egyetlen karakterem Soukidan, aki viszont sajna már hónapok óta alszik :cry: .
Attól tartok, hogy csak nyáron fogtok újra online látni, nagyjából azzal egyidőben, mikor újra felveszem a saját történetem szálát.

Örülök, hogy újra beindult a topic, főleg azért, mert ezúttal nem kellett hozzá állandóan szekálnom az embereket :D .
Hosszú idő óta először van pár szabad percem, így sikerült elolvasnom egy írást, méghozzá Adamssonét. Így dióhéjban: szerintem abszolút korrekt előtörténet. Érződik rajta, hogy nem első írás, habár még lett volna mit csiszolni rajta, de igazából nem találtam benne komolyabb hibát. Az egyetlen furcsa szerkezet a bizonyos "ismeretlen, mégis idegen" volt. Jó ötlet volt a végét Thrall neve köré építeni, habár szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a motívumból.
Egyébiránt a történet minden szempontból korrekt mű, nem ereszti túl bő lére a cselekményt, de nem is szófukar, ahol pontossabb leírás szükséges, ott egy kicsit le is lassít.
Ha valaki nem akar túl terjedelmes előtörténetet írni, annak ajánlom figyelmébe ezt az írást, szerintem ebből a műfajból az eddigi legjobb. Gratula, Adamsson! :D

Amint lesz még néhány szabad percem, a többiek írását is el fogom olvasni, addig is mindenkinek jó munkát!