LoL Tomii :lol:

Belunt: Köszönöm szépen a kritikát! :)
Megjegyzem, még növésben vagyok, ami az írást illeti. Múltkor visszaolvasgattam a sztorim elejét, amit évekkel ezelőtt írtam le, és magam is találtam egy-két... érdekes hibát... :roll: Egyszer majd átdolgozom, de az az igazság, hogy most jobban izgat, hogy előre haladjak a történettel.
Ennek ellenére hogyha van időd és kedved, leírhatnád, még milyen magyarázatot hiányoltál. :)
A nyelvek... Hát igen.. mennyivel egyszerűbb amcsi felfogással, hogy bárki, bárhová megy, angolul biztosan mindenki beszél... :lol: Őszintén szólva erre a problémára a megoldás még bennem sem egészen tiszta egyes következő részek miatt... De mivel most már valószínű, hogy Tygore egy elftől tanulta a druidizmust (nem rég írtam meg szegény háttérsztoriját... :) ) ezért lehetséges, hogy élni fogok a közös nyelv adta lehetőségekkel. A kocsmáros egyébként az emberek nyelvén beszélt, amit Tygore azért már csak nem érthet. :)
A rikkancs... hát, sajnálom, hogy ennyire nem sikerült vele elérnem, amit akartam. :? Pedig nagy szerepe volt abban, hogy egyáltalán nekiálltam megírni ezt a kis rövid... még mindig nem tudom, minek nevezzem dolgot. :roll:

Post folyt. köv. ha elolvasom Cranky fejezetét.. meg ha addig nem ír senki. :)

ELSŐ POST!!! MUAHAHAHAAH épp BRDzek ugyhogy nem olvasom még el de akkor is enyém az első post!!

Fertőzött Élet
Avagy Cranky története

V. fejezet

Már tizenhárom napja voltak abban a barlangban hármasban, és a förtelmes testőrrel. Az idő végig esős, viharos volt. Olivernek ez baljósnak tűnt, de nem tudta ,hogy az élőhalottaknak, vagy az embereknek. Kezdett nyugtalankodni, de nem volt bátorsága elhagyni a menedéket, a bizonytalansága miatt. Andrew, bár jó társaságnak nem nevezhető, Nathannal mégis remekül kijött. Az ifjú bolond heteken át kérdezősködött a nekromancia felől, ő pedig válaszolt azokra, és közben egyre inkább arra hangolta az ifjoncot, hogy induljon el a sötét mágia útjain.
A tizenharmadik nap hajnalán, Nathan a barlang bejáratához bicegett, kezében hosszú botjával. Mögötte Stitchesnek becézett kedvencével. Andrew egy szikla tövéből, csak azt látta, miként töri meg a két alak a beáramló napfényt. A nekromanta néhány percig szótlanul állt a napkeltét figyelve, majd halkan így szólt:
-Eljött hát az idő... - Ahogy kimondta, hátrafordult, és Andrewhez ballagott. Ő csak elernyedve ült a szikla mellett, sárgás szemeiben alig csillant meg a nap fénye. Nathan lehajolt hozzá, és megfogta a tarkóját.
-Indulnotok kell. Most! Te értékes vagy Andrew, nem szabad meghalnod. Ne menjetek a főváros felé, sőt kerüljétek az élőhalottakat. Menjetek délnek, amerre még nem ismernek minket. Kelj át a Khaz' Modani hegyeken, és menj a sík vidékek felé. Kerüld az embereket, légy óvatos. Ha ügyesen átkelsz a hegyeken, és elkerülöd a Stormwindi királyságot, találni fogsz egy sötét helyet, amit arra fele az emberek Duskwoodnak hívnak. Van egy mágus, aki arrafelé terjesztette a fertőt, Morbent Fel! Ő a holtak ura. Nem tudom sikerült e neki...
-Várj! Állj meg egy szóra! Miért ne menjünk, és hova? Nem kell félned, a jó öreg Andrew vigyáz magára. - mondta ,aztán elnevette magát.
-Na idefigyelj! - förmedt rá Nathan, megrántva Andrewet. - Nincs időm mindent elmagyarázni. Nem tudom honnan tudta, de ő tudta, hogy találkozom veletek, és azt mondta ,hogy rá fogok jönni miben különböztök a többiektől ti ketten. És igaza volt...rájöttem. Azt mondta ,hogy gondoskodjak ,hogy jó kezekbe kerüljetek, és én meg is teszem.
-Ki mondta meg? Miről beszélsz? Túl sokat voltál a bolond Andrew-el, és ezért te is az lettél.
Nathan a fejéhez kapott, majd még mérgesebben a sziklához nyomta a bolondot.
-Még egyszer nem mondom el! Menj délnek, Duskwood felé. Van ott egy remete, aki régebben kapcsolatban állt a fertő elterjesztőivel. A neve Abercombie, és Morbent Felnek dolgozott..talán még most is. Élőhalott lényekkel foglalkozik. Ő gondoskodik majd róla, hogy jó boszorkányúr legyen belőled.
-És Oliver?
-Neki más utat szánt az öreg Kel'Thuzad. Nem tudom pontosan milyet, de ha valaki tudja, akkor az te leszel. - Nathan most felállt, és Stitcheshez lépett, nehéz pillantást vetett rá, aztán a szemébe nézett. - Te pedig elkíséred őket az útjukon. Nehéz lesz megválnom tőled, hiszen a kezdetek óta védelmezel, de el kell ,hogy hagyj.
Andrew feltápászkodott, és értetlenül nézte a történéseket. Nem tudta ,hogy eleget kéne e tennie, de úgy érezte ,hogy talán igen. Nathan eközben végig Stitcheshez beszélt, mint ha csak a gyermeke lenne, aki felnőtt már ahhoz ,hogy egyedül útra kelljen. A hatalmas förtelem, csak mély nyögésekkel válaszolt, Nathan mégis úgy tett, mintha értené amit mond. A bolond pedig csak figyelte az eseményeket, közben pedig azon gondolkozott, milyen kaland vár rá, ha elindul ezen az úton. Egyszerre csak újra figyelni kezdett, és már csak pár szót sikerült elcsípnie Nathan beszédéből.
-...és védelmezd őket úgy, ahogy velem is tetted. Ne térj le a biztonságos útról, és ne kelts nagy feltűnést. - Nathan most szótlan maradt rövid ideig, aztán felsóhajtva folytatta – Ne aggódj... Aber majd gondoskodik rólad.
Majd hirtelen sarkon fordult, és a bejárathoz ment újra. Körbenézett ,és újra hátrafordult.
-Oliver nemsokára visszajön a tűzifa keresésből, akkor azonnal el kell indulnotok. Nem várhattok egy percet sem. Vigyázz Stitchesre, és légy résen. Az emberekkel ne állj szóba, élőhalottakkal se! Sok minden fog még változni... Az öreg szerint nagy konfliktusok lesznek az új birodalomban, és ő maga sem látja mi lehet a vége. Ha az öregnek igaza lesz, és a Korbács feloszlik, akkor ki tudja mi vár ránk, akik hűségesek hozzá.
-De hát honnan tudhatna erről...
-Ne kérdezz, csak tedd amit mondtam. Én sem tudok többet. - Vágott közbe Nathan - Andrew, muszáj azt tenned amit mondtam! Érted? Muszáj! Vigyázz magadra, és Oliverre, na meg Stitchesre is. Légy óvatos!
Majd megfordult, és elindult a hegyek felé. Andrew szótlanul nézte, ahogyan a nekromanta eltűnik a fák között. Sitches fejszéjét kezében tartva, morogva nézte gazdája távozását.
Pár perc múlva Oliver visszatért egy adag tűzifával, a kezében. Andrew pedig megint odabent ült a szikla tövében, és tűnődött mindazon ami történt.
-Rendben, úgy néz ki ez elég lesz egy időre. Hmm érdekes egy embert sem láttam... talán elhagyták a völgyet, és... Hol van Nathan? - Kérdezte meglepődve Oliver, mintha sejtene valamit. Hirtelen eldobta a tűzifákat, és gyanakodva lépett Andrewhez. - Elment? Elment igaz?
-El... de ez nem is érdekes. Itt hagyta Stitchest, azt kérte viseljük gondját. - mesélte Andrew vidáman, mintha csak örömhírről számolna be.
-Itt hagyta? De hát minek? Hová ment egyáltalán?
-Fogalmam sincs, de mennünk kell méghozzá azonnal. Pakolj!
Azzal Andrew felugrott, és mint aki kirándulni készül, hevesen vigyorogva pakolni kezdett, egy kopott zsákba, amit Nathan hagyott ott. Oliver csak egy helyben állva nézte mit csinál.
-Mond mi ez az egész ostobaság? Hogy érted ,hogy mennünk kell?
-Honnan tudnám? Ő mondta. Azt mondta azonnal, hát én megyek is. Te nem jössz? - Majd megállt, kezében a már kész batyuval. Arcán fagyos vigyor, ami már megszokott volt tán, mégis újra csak elárulta, hogy valami nincs rendjén az agyával.
-Mégis hová? Miről beszélsz egyáltalán, mi folyik itt?
Andrew nem szólt, csak a barlang bejáratához ment, és megállt, majd felsóhajtott, mint aki elszánta magát egy hosszú utazásra. Stitches pedig követte, és várta az indulást. Csak állt, és várta Oliver reakcióját, mert tudta ha elmondja merre is indul, biztosan nem tart vele.
-Nem értek semmit, válaszolj már! Nem megyek amíg nem tudom mit akarsz tőlem.
Azzal Andrew hátrafordult, és céltudatosan szinte odaszaladt Oliverhez. Megállt szemben vele, és úgy súgta a fülébe.
-Hát nem érted? Ő tudta ,hogy eljövünk. Mi nem tudunk semmit sem, az életünk semmit sem számít. Hát teszek érte ,hogy számítson. Jössz vagy sem, én elindulok. De ne kérdezd hová, csak gyere, vagy maradj.
Majd a bolond elindult ,és a barlang kapujában még odaszólt Olivernek.
-Ha jössz, majd utolérsz. Délnek megyek. Ha nem jössz, akkor sok szerencsét!
Majd végleg elsétált, és a hegyet jobbról kerülve indult dél felé. Oliver leült egy kőre, és a barlangot figyelte. Rájött, hogy a barátja, még ha bolond is, de igazat mondott. Ha itt marad, annak nincs értelme, de nem tudta ennek lehet e még bármi értelme is. Felugrott, és mindent otthagyva Andrew után ment.
Az idő ködös volt, és egész Lordaeronban esett. A hegyek alig lógtak ki a felhők közül, a magas fáknak pedig a feléig sem lehetett látni. Oliver a nagy ködben semmit sem látott, hiába futott a fák között bármerre. Talán nem volt nagy a terhe, hiszen csak kardját hozta magával, amit még Aulivistől kapott, mégis hamar kifáradt. Nehéznek érezte a levegőt, és lábai is nehezen mozdultak.
Csak állt egy fának támaszkodva, és figyelt amerre látott. Egyszerre csak észrevette, a förtelem körvonalait a ködben. Hamar erőre kapott, és utánafutott.
Andrew fütyörészve battyogott az erdőben mint valami túravezető, Stitches pedig csak követte, mint egy hűséges kutya. Oliver ahogy rohant, a köd sűrűsödött, és már saját lábait sem látta rendesen. Egyszer csak hatalmasat bukott egy gyökérben ,ami mintha csak direkt állta volna el az útját.
A neszeket meghallva Andrew gyanakodva nézett hátra, míg Stitches fejszéjét emelte, és erős léptekkel ment a hang után.
Mikor odaért, és fölé emelte fegyverét, nagy nyögéssel már lendítette, mikor Oliver felkiáltott.
-Váárj! Én vagyok az!
Stitches egy halk morgással, maga mellé eresztette a fejszét, és csendben új gazdája felé fordult. Andrew mosolygott, hiszen minden úgy történt, ahogy akarta. Magában nevetett, milyen könnyen irányíthatja barátját. Ő pedig felállt, és lassan bicegett a túravezető mellé. Egymásra néztek, Andrew mosolygott, Oliver pedig csak nagyokat fújt. Aztán egy szó nélkül indultak tovább.
Órákig mentek szó nélkül. Szépen lassan elhagyták az Alterac hegyeket, és Hillsbrad vidékre értek.
Az eső itt enyhébb volt, a szél fújt csak erősebben, ami szerte foszlatta a ködöt. A talaj sáros volt. A magas fűben giliszták hemzsegtek, a három élőhalott pedig szinte minden harmadik lépésnél eltaposott egyet. Ahogyan leereszkedtek a gyenge lejtőkről, maguk előtt egyszer csak egy tábort láttak kirajzolódni. Mintha csak egy sereg készülne bevenni valami nagy erődöt. Ahogyan óvatosan közeledtek, észrevették ,hogy előhalottak tábora, és valóban harcra készülnek.
Andrew még emlékezett Nathan szavaira, de nem volt más lehetősége, a sziklaszoros miatt nem tudta elkerülni őket, ezért csak haladt feléjük. Ahogyan elérték a tábor határát, meghallották a katonákat ,ahogyan azt beszélik, hogy egy bizonyos Archimonde nagyúr elpusztította az emberek utolsó reményét, Dalarant. Néhol még Kel'Thuzad nevét is meghallották, Amdrew pedig kezdett kíváncsivá válni. A beszédek sűrűjében, még sikerült rájönniük, hogy egy csata készül nem messze, egy kis falu ellen.
Andrew már nem bírta, és egy katonához ment, aki éppen egy rövid kardot forgatott kezében. Arcára kendő volt kötve, vállán pedig kopott védőpáncélzat. Hátán egy hosszú köpeny volt, ami a földig ért, így csak akadályozni tudta a harcban.
-Hé, te! - szólt rá Andrew, mire az alak gúnyos arccal nézett, a szakadt öltözékes csonthalomra. - Mi folyik itt? Kel 'Thuzad életben van? Hol van?
-Jobb ha nem törődsz te az ilyen dolgokkal fiacskám. Menj fogj egy kardot, és halj meg holnap büszkén az első sorban. - Azzal az alak újra felemelte kardját, és forgatni kezdte megint.
-Talán megválogathatnád a szavad barátocskám! - szólt rá Oliver mérgesen. A katona végigmérte a szintén szakadt göncös ifjoncot, akinek egyetlen érdekessége a kard volt a hüvelyében. Hosszasan méregette a markolatot, aztán egy mozdulattal kihúzta Oliver hüvelyéből. Ő pedig egyből utána kapott, de a katona fürgébb volt.
-Ez a kard... Ki adta ezt neked? - kérdezte az alak hunyorítva.
-Mi közöd neked ahhoz? Csak add ide, és akkor nem jársz rosszul.
A katona nevetni kezdett, és közben a kardot méregette maga előtt. Oliver újra megpróbálta visszavenni, de ezúttal a katona fellökte. Erre Andrew a torkának esett, de ő sem járt másképp. A maszkos föléjük hajolt, és lenézve kérdezte:
-Szóval? Kitől kaptad a kardot?
De egy valamivel nem számolt. Ugyanis egy förtelem hátulról felemelte, és a sátor oldalához hajította a katonát.
Oliver felállt, és ezúttal sikerült elvenni a kardot, a maszkos alaktól, aki a földön sínylődött. Andrew is felállt, és csendben figyelték, ahogyan feltápászkodott.
-Miért ilyen fontos ez neked? - kérdezett vissza Oliver, közben a port törölte magáról.
-Aulivistől kaptad ezt a kardot? Tőle igaz? Mondd merre van? Mi van a vén csirkefogóval? - Kérdezgette most már nevetve, közben pedig lassan rendbe hozta megát.
-Aulivis...ismerős a név. Úgy emlékszem ő volt. Kihívott egy párbajra, de árnyékká vált, és leütött. Mire felébredtem már elszaladt. Talán megijedt, vagy tudom is én....
-Megijedt... - mondta gúnyos nevetéssel - biztosan, vagy talán jobb dolga akadt. Az én nevem Salfne. - mondta, közben nyújtotta a kezét Oliver felé, aki egy pillanatra ránézett, majd kezet fogott vele. - Ti bizonyára nem a katonák közül valóak vagytok. Csak erre jártatok, de ez most mindegy. Holnap csata lesz. A túlerőnk magas, de rátok férne némi tapasztalat szerzés, na meg kapnátok rendes felszerelést is.
Oliver fontolóra vette az ajánlatot, Andrew viszont már indult volna tovább, mert tudta ,hogy sietnie kell. Mégis mikor megpillantott egy köpenyes alakot, mellette egy kis égő démonnal, úgy érezte ,hogy talán megismerhet néhány dolgot ha marad.
Salfne bevezette őket a sátorába, és kínálgatni kezdte őket, valami büdös hússal. Éhezni nem éheztek, mégis megkívánták a húst, és együtt enni kezdtek. Salfne közben mesélni kezdett nekik az eddigi harcokról, és Lordaeron bukásáról. Elmondta azt is ,hogy Kel'Thuzadról csak annyit tud ,hogy valahol Arthas herceggel kószál északon. A vándorok meglepődtek mikor meghallották ,hogy Arthas megölte apját, Terenast, és élőhalott lovagként segíti a Korbácst. Mesélni kezdett nekik Archimonde nagyúrról, és a Lángoló Légió terveiről. A nagy mesélés mellett Oliver beleegyezet, hogy részt vesznek a harcban, de kérte ,hogy Andrew hagy maradjon hátul, a mágusok, és boszorkánymesterek segítésére. Salfne bólintott ,és megígérte ,hogy még az este megbeszéli a hadvezérrel.
Az estét a sátorban töltötték. Stitchest pedig egy külön sátorba helyezték, a többi förtelem közé. Közben Salfne könnyen elintézte ,hogy az önkéntesek részt vehessenek a Tarren Milli csatában. Oliver egy használt páncélzatot kapott, ami kezdetnek elég jó is volt. Láncokból állt, és láthatólag jól védett, mivel sérülést nem talált rajta. Andrew pedig egy piros csuhát kapott, amiben könnyen tudott mozogni. Fegyvert pedig egy tőrt adtak neki ,hogy ha egy ember közel ér hozzá, szúrja nyakon. Az éj borongósnak ígérkezett, Oliver, és Salfne pihentek a holnapra várva.
Andrew pedig az éj folyamán Nathan szavain rágódott, hogy milyen sors vár rá, de ezt csak az idő, és a holnap tudta megmondani...

Priviben válaszolok :)

növénytan..tehát 9es vagy? Vagy abból lesz csak vizygád vagy hogy?

Cranky: Köszi szépen! :)
Rodoren írását itt találod, az enyémet a weboldalamon keresd, ha gondolod.
A véleményedre meg kíváncsiak leszünk (szerintem írhatom az ő nevében is. :))

Te tudsz valamit... :D

Ez a város abszolút fiktív, minden összefüggés a WoW-val és ezzel a véletlen műve. :D
Amúgy ezt csak egy kis kiegészítőnek szántam, kis előre utalgatás - ami lehet, hogy egyelőre csak nekem izgalmas... :lol: - meg mert unatkoztam növénytan tanulás közben... :roll:

Várjuk. :)

***
Szerk.: Javítottam pár stilisztikai hibát.

Frosty bevallom ,hogy nem olvastam a történetedet, de majd bepótolom, és Rodorenét is, meg ami még amrad :D
Nekem ez a kis novella tetszik, attól független ,hogy nem tudom minek az átvezetője vagy ,hogy mire utal az egész. A főhős biztosan fogoly, vagy nem tudom, de majd utána járok.
Így olvasatlanul viszont a börtönváros teljes bemutatásának jó lenne ha az lenne a lényeg ,csak akkor előtte kicsit le kéne írni a várost.
Kérdés: WoWban megtalálthaó valahol ez a város?
Nemsokára én is visszatérek történetemhez de most nem volt időm.

Tomii: Rövid, de velős.. köszi! :D

Rodoren: Tulajdonképpen ez a kis írás szorosan kapcsolódik a Társakhoz... azért ilyen... :roll: :)
Tudom, hogy ezt írhattam volna, csak nekem egyértelműnek tűnt... :roll:
De köszi a kritikát, egyes dolgokat majd javítok.. csak valami emberibb időben... *ásííít* :)