Valamiért sehogysem tudom rászánni magam, hogy törit tanuljak, úgyhogy az alábbiakat tekintsétek ezen tény következményének :) .
Mindenekelőtt gratula, egészen jól sikerült a novella, de mint mindig, most is szeretnék jól hozzászólni :D .
Először is számomra nem volt világos, hogy ebből egy külön történet lesz, vagy ez csak egy egyszerű novella, amit különösebb tervek nélkül írtál. Így aztán igyekszem e szerint megfogalmazni a hozzászólásaimat, vagyis hogy a mondandóm mindkét esetre érvényes legyen. Minden elismerésem a helyzetkép bemutatásáért, ilyesmire nem sokan vállakoznak, még kevesebb embernek sikerül ilyen jól. Viszont én azt hiszem, hogy ezt jobban is megcsinálhattad volna. Nem tudom pontosan, hogy hívják azt az írói eszközt, amikor a szerző útgy ábrázol egy helyzetet, hogy egymás után több képet rövid részletekben ír le, de arra emlékszem, hogy mind Karinthy, mind Mikszáth igen sokat használta.
A technika lényege, hogy egy nagy képet részleteiben írunk le, így egyrészt pontosan leírjuk a helyzetképet, másrészt igen hatásosan adjuk vissza a hangulatot.
A mű elején, ha nem is tudatosan, de ezt tetted, viszont van néhány hibája a leírásnak. Az epizódokat túl részletesen, kissé magyarázóan írod le, ami önmagában nem lenne túl nagy gond, viszont e mellett sok epizód gyakran visszatér, különösképp az újságárusfiú motívuma. Ez a leírás önmagában kiváló lenne, és itt is megállja a helyét, de az egész mű hangulatára nézve szerintem nem szerencsés választás. Habár nem említettem, de a fent részletezett eszközzel, ha ügyesen használják, mégvalamit remekül lehet érzékeltetni, ez pedig az unalom, az idő álmos egy helyben veszteglése. Amikor ugyanis részletről-részletre ugrasz, ha két részlet között el is telik egy kis idő, ezt nemigen lehet érzékelni, és így az egész olyan lesz, mintha a cselekmény egy helyben toporogna. Akit érdekel ez a módszer, annak ajánlom a Bede Anna tartozásá-t, szerintem kiváló alkotás, és csak pár oldal. Hiába, Mikszáth lassan a vesszőparipám lesz :) .
Az újságosfiú motívuma ezt az álmos hangulatot rombolja szét a vissza-visszatérő és folyton változó képével, ami sajnos folyamatosan ébren tartja a cselekményt.
Ezután sajnos már nem hoz akkora bonyodalmat a rabok érkezése, ahogy a várúr megjelenése és a különös idegen sem.
Ezt leszámítva nem találtam komolyabb hibát az egész novellában, a többi kiszűrését meg Arkangelll-re hagyom :D .
És habár elég bő lére eresztve ecseteltem, hogy mi a gond az írással, szerintem ez akkor is egy remek mű, minden elismerésem. Csak így tovább, és remélem, hogy hamarosan a Társak következő fejezetét is itt olvashatjuk :) .

wow

Amíg összekaparom magam, hogy végre befejezhessem a következő fejezetemet, addig írtam egy kis apróságot, amit most ide másolok be. Remélem, tetszeni fog. :)

Szerk.: (Ez az írás a Társakhoz kapcsolódik, de nem fejezet, csak úgy...)

Várbörtön Wetlandsen

Forró nyári nap sütött le a wetlandsi kis városkára. A láp közepén lévő talpalatnyi szilárd talajra épült településen mindig a mocsár nedves szaga terjengett. Ilyen meleg időben pedig nehéz levegő telepedett a városra, mint egy a karosszékéből felállni soha nem akaró úr. A lakosság mégis az utcán nyüzsgött, mert az ócska faházakban még elviselhetetlenebb volt a hőség, mint kívül.
A szűk utcák erekként kígyóztak a magas, szürke kőből épült várbörtön körül, amely fejként emelkedett minden más épület felé. Még az egyetlen, a Fény tiszteletére emelt templom is eltörpült mellette. A hatalmas monstrum udvara azonban nem foglalt túl nagy területet. A rabok itt törték a kemény kőhalmokat a párás melegben.
A várost nyakörvként vette körül a várhoz illő stílusban épített fal, még a magasabb házak kilátását is takarván a külvilágra. A nehéz városkaput zárva tartották.
Az utcák nagy részét nem kövezték ki, de a főteret egyszerű burkolat védte a dagonyától. A fekete kövön egy embergyerek állt, előtte, és a kezében papírhalmazzal.
- Különszám! Különszám! Itt a Menethil Hírlap! Olvassák el, hogyan robbantotta fel magát egy goblin a mocsárban, csak harminc rézért!
Egy asszony felkiáltott a tömegből:
- Újság ez, kölyök? Nem telik el nap, hogy egy goblin fel ne robbantsa magát!
A tömeg erre halk nevetgéléssel válaszolt.
- Különszám! Különszám! A kivégzett törpe ártatlan volt! Csak harminc réz! - folytatta a rikkancs, mire a lakosok elcsendesedtek.
A központban álló házak falaira mindenféle elfogatási parancsok voltak kifüggesztve. Emberek és élőholtak, törpék és trollok dühödt arccal fürkészték a járókelőket, ki miatt tűztek vérdíjat a fejükre?
Egy tauren képe mellett szőke szakállú, kopasz törpe ácsorgott, szakadt ruhában, kezében harmónikával.
- Pár rézért csodaszép dallamot varázsolok! - ajánlgatta mindenkinek gondtalan mosollyal az arcán, aztán rázendített egy ismert Dun Moroghi muzsikára. A lakosok azonban érdektelenül tovahaladtak.
Egy magas, sötéten öltözködő alak nyújtotta ki a karját, és a zenész előtt heverő ólom tányérban rögtön egy érme koppant. A törpe biccentett, de mikor látta, hogy a férfi nem állt meg, utána szólt:
- Várjon! Hadd tegyek kedvére, hiszen Ön is tett az enyémre... - de már ismét csak a siető lakosokat látta.
- Különszám! Különszám! Olvassák el, hogyan bújtatott egy lovag egy trollt Redridge hegyeiben éveken át! Nagyrabecsült mágusunk rovata csak a Menethil Hírlapban! - kiáltott ismét a rikkancs, és túl is adott egy tucatnyi lapon.
Hirtelen a nyüzsgő város elnémult. A zenész is letette a harmonikáját. A várból kilépett annak ura.
A szokásos bőrruháját viselte, csuklyás palásttal, hogy védje fejét a tűző Naptól.
A férfi körül két fekete farkas - vagy ahogy északon nevezték őket, worg - haladt. Egyikük másfélszer nagyobb lehetett a másiknál. Vicsorítottak mindenkire, aki csak szembe jött.. így volt ez, minden sétájuknál.
A csendet csak az újságárus kiabálása törte meg.
- Különszám! Különszám! A felismerhetetlenségig összevertek egy árny elfet! A járőrök totemeket találtak körülötte! Olvassák el a részleteket harminc rézért a Menethil Hírlapban!
- Adj egyet, fiú! - szólt a magas, titokzatos figura a gyerekhez, aki már nyújtotta is a lapot, ám érezte, hogy a markába csupán egyetlen érmét nyomtak.
- Uram.. ez nem lesz e... - elállt a szava, mikor a tenyerébe pillantott. Az érme nem réz volt, hanem ezüst.
- Köszönöm! - mondta boldogan, de mire felnézett, az alakot már nem látta sehol. A zsebébe csúsztatta a pénzt, és tovább kiabált.
A városfal felé egy páncélos ember igyekezett.
- Nyissátok ki a kaput! - kiáltotta a többi strázsának.
- Valaki jött? - kérdezte a várúr a parancsot kiadó őrt. A farkasok dühödt ugatásba kezdtek.
- Engedelmével... Fogolyszállítmány érkezett.
A nehéz vaskapu kinyitása jó pár ember erejét igénybe vette. Előbb le kellett emelni a hatalmas reteszt, azután fogták meg a legények a fémrácsokat, és húzták, ahogy bírták. Persze, építettek a falba egy kisebb, könnyebben kezelhető ajtót is, de ha foglyok érkeztek, a nagyobbikkal kellett vesződni.
A kapu előbb némán tiltakozott, aztán zsörtölődve ugyan, de csak engedett a nyomásnak. Kis szekér hajtott be lassan, amit egyetlen ló húzott. A szekér mögött gyalogoltak a foglyok. Mikor beértek, a kocsis, aki szivarozva üldögélt a bakon, megállította a lovat, a szokásos parancsra várván.
A várúr végigmérte a rabokat. Többségben orkok és trollok voltak, de akadt köztük néhány ember és egy nemes elf is.
Nyakon kötötték őket sorba, így ha bármelyikük próbálkozott valamivel - vagy csak lemaradt - szorult a hurok... Kezüket hátul bilincsbe verték, és a szájuk be volt kötve, nehogy valamelyiknek varázsolni jusson eszébe.
A lakosok is odaálltak fújjogni a jövevényekre. Egyesek kavicsokkal dobálták az agyarasokat. A két farkas vicsorítva figyelte a rabokat.
- Látom, megint a csürhét küldték Menethilből... - morgolódott a várúr.
- Bocsánat - szólt vissza a kocsis - legközelebb ork bárókat és troll grófokat hozatok magának...
Hirtelen köhögni kezdett. Mintha a mellkasába szorult volna a szivarfüst, egyre fuldoklóbb hangot adott ki.. aztán némileg enyhült a szokatlan roham.
A lovag odalépett mellé, és maga felé rántotta a kocsis ingét majdnem lerántva azt a bakról. A még mindig krákogó ember rémülten meredt a lordra.
- Vigyázz, mit beszélsz, nyomorult! Egy szavamba kerül, és holnap már a grófjaid és a báróid ürülékét fogod túrni!
- El-elnézést...
A lovag végül elengedte a hajtót, mire az felegyenesedett, és tovább köszörülte a torkát.
Mikor a gazdájuk kicsit arrébb állt, a nagyobbik worg ugatott egyet, nekirontott a sorban a második fogolynak, és kiharapott egy darabot a lábából. Erre a gyalázkodó tömeg is elnémult. A megtámadott rab ember volt.
A férfinek megrándult az arcizma az éles fájdalomra. A vékony vászonnadrág, amelyet viselt, semmit sem védett a farkasfogak ellen, a nyillaló sebből ömlött a vér. A fogoly mocorogni próbált, és segítséget kérni... ekkor vette észre, hogy a másik worg is rá vicsorít.
- Nyugszik! - fegyelmezte meg a várúr az állatot, és jókorát ütött a lucskos pofájúra. A farkas nyüszítve arrébb somfordált pár méterrel, leült, és ott felfalta a szerzett húst. A másik worg csendben leült gazdája mögé.
A lord a sebesültre nézett, majd végül intett a kocsisnak. A hajtó újból megindította a lovat a várbörtön felé, hogy a rabokat a biztonságos rácsok mögé helyezhessék. A sérült fogoly bicegve próbálta tartani a tempót a többiekkel.
Azzal a városkapu bezárult, és a lakók visszatértek mindennapi teendőikhez...

****

Arkangelll: Jó.. de addig trónbitorlok kicsit... :twisted:

Amikor egy élőholt iszik, arról nekem leginkább a Tom & Jerry jut eszembe... :)
Tudjátok.. amikor a csúnya farmer lövöldözik Tomra, az meg nyújtja a nyelvét, hogy bamba, nem találtál el, de amikor iszik a kútvízből, akkor az apró lyukakon át folyik ki belőle... :lol:

Szerintem jó. :) Ami leginkább tetszik bene, hogy eredeti, nem a szokásos... hadd ne mondjam, milyen... :P

((Na, üdv. mindenkinek, mentem X3-at nézni. :D ))

Jó wowoban ehetsz vele és a WC3ban is lehetett dögöt enni, de szerintem alapjába véve sehol nincs leírva ,hogy esznek-e vagy nem.
Ha már esznek akkor inniuk is kéne, és mivel a szerveik elhaltak se azt sem mást nem tudnak feldolgozni. Cannibalize egyrészt azért van ,hogy a játékban legyen valami regenerálódási lehetőség. De ha már úgy nézzük ,akkor meg azért van ,mert azzal gyógyítják magukat, de alapjába véve nem esznek. Nem hiszem ,hogy leülnek és bevágnak egy nagy adag tortellinit. De ha még ezekkel is gond van akkor is tartom ,hogy éhesek biztos nem lesznek soha.... Legalábbis a rendes élőhalottak nema ghoulok.

Most tényleg nem szeretnék sokat írni, íyg csak egy-két apró hibára hívnám fel a figyelmed, Cranky.
Mindenekelőtt Ner'zhul nagyon messze van a lovagoktól, annál is inkább, mivel ork volt a lelkem, mielőtt megölték.
A másik meg az, hogy szerintem túl emberien ábrázolod az élőholtakat. Enni például alighanem szoktak, mivel az ösztönük is megmaradt rá, és a ghoulok is szívesen falatoznak döghúst...
Szerintem az élőholtak sokkal inkább ösztönlények, mint azt sokan elképzelik.
Ezt leszámítva nekem tetszett az írás, csak így tovább :) .

De akkor már én is hagy legyek gonosz! :twisted:

Ok Frosty legközelebb ügyelek ezekre.
A nem-e esett már nem tudom hol van de most így nekem is feltűnt, többi meg hát a kezdő írás problémája.
Azért jó volt? :)

Nem hagytam itt a topicot, csak egyszerüen nincs időm elolvasni őket rendesen... ha van egy kis időm olvasni, akkor tankönyveket bújok... nagyon sajnálom, elhiheted... :( ( De majd visszatérek, és minden szóba belekötök... :D ) És tényleg, elnézést kréek mindenkitől, hogy nem olvasom el s nem véleményezek...

Kicsit felpörgetted a végét.

Amúgy jó :)