Egy perce tűnt el, de már vissza is tért, ráadásul nagy sietséggel. És egyenesen felé tart. Mit akarhat? És aztán meglátta az ork vezér kezében megcsillanni a pengeéles pörölyt. Lilyana először megdermedt a félelemtől, hogy Ragdúz meggondolta magát, és mégsem viszi véghez ezt az őrült fogolycserét, de a félelem átalakult tettvággyá, ahogy az a sok harc folyamán már ösztönössé vált számára. De hiába volt kiélezve a küzdelemre, a mágikus kötelékek, és a bokáján a fémbilincs megakadályozta minden mozdulatát. Vérszagtól bűzlő ellensége belehajolt az arcába:
- Mit tudsz Teramórról? Miért akar Szövetség visszakapni? Beszélj! –
Hát mégsem az életemért jött, hanem információért. De neki nincs veszteni valója, ideje ellenben rengeteg, akkor beszélgessünk. Arcán kedvesnek szánt, de gúnyosnak vélt mosoly jelent meg.
Ragdúz megragadta hajánál fogva, és baltájának élét a torkának szegezve kétséget sem hagyott affelől, hogy könnyedén szét tudná roppantani az elf elgyengült testét.
- Teramór csak olyan erőd, mint a többi, bevehetetlen számotokra. Kikötőjében, és a vár falain nehéz őrök strázsálnak, egy lövéssel leszedik bármelyikőtök.
- Elhalgass! Ki vagy te?
- Lilyana, a tünde, ki elhozza számodra a megváltó halált.
Ragdúz egy súlyos csapással elhallgattatta foglyát, majd vicsorogva tovább állt volna, de ekkor bordái között jeges fájdalmat érzett, és összerogyott….