-          Vigyétek őt hátra, az elfet pedig a csapat élére!
Lilyana az első sorból nézte végig, ahogy a horda vezére bizalmatlanul lépdel előre, egyenesen bele a csapdába. Kiszolgáltatott helyzete miatti zavara és az, ahogyan a fehér vászonnal körbecsavart botot markolta felettébb jókedvre derítette a tündét. Amikor a halszag és velük együtt a murlock-ok megjelentek széles jókedve még inkább szétáradt benne.
A halfejűek vezetője az elkábított Ragdúz mellett állva, kihívóan a meghökkent csapatra mutogatott. Az elégedettség, és a határozottság áradt kis haltestéből, akár a halszag. Lilyana nevetésben tört ki, amikor a kötelékektől megszabadították, és feléje lökték. Álmában sem gondolta volna, hogy ezek a primitív életmódot folytató rokonszenvesnek épp nem mondható félemberek fogják megmenekíteni a halál torkából. Megmenekíteni? De miért tennék? Mi céljuk vele? Talán busás jutalmat, vagy új területeket és háboríthatatlanságot remélnek az emberektől. Lilyana beérte ezzel a magyarázattal, és beszívta a szabadság friss érzését, majd mindezt a sebei begyógyítására irányította. Ekkor azonban az amulett mintha életre kelt volna, vonaglani kezdett a nyakában, és mintha forró folyadék csorgott volna ki belőle. A tűzes folyadék leforrázta Lilyana bőrét, a lába alatt egy pillanatra összeállt egy furcsa alakzattá, majd elpárolgott. A jelenség alig pár másodperc alatt zajlott le, és a fájdalomtól, és sokktól feleszmélve az éjtünde körbenézett, de senki sem figyelt rá. Mintha nem is látták volna. Az alakzat, amit a folyadék produkált egy hajó alakja volt. Lilyana semmit sem értett.