<----> Lor'themar Theron - A Nap árnyékában | WoW-Hungary
KERESÉS
RECRUIT - aki keres talál
A Tribe Called Quest @ Arathor
Ha kulturált vagy, itt a helyed!
A Tribe Celled Quest @ Arathor
Healereket és dps-eket keresünk hc progress-re!
New Moon @ Ragnaros
Klánunk Mythic Raidekre keres megbízható játékosokat!
Shattered Legends @ Arathor
Hétvégi Guildünk keres Legion-re aktív PvE orientált játékosokat!
+ új recruit beküldése
topik Loot
 Sziasztok!Valaki eltudná magyarázni nekem részletesen mi is a lootolás lényege? Nem tudom felhúzni a karakterem ilvl-jét. Pedig elég sokat játszok, de egyszerűen nem ad be új cuccokat!
Perseus - 3097 napja
topik wow_ft_32705
wow_b_32705
qinqshuh - 3165 napja
topik wow_ft_32704
wow_b_32704
Samantha Fraser - 3167 napja
topik wow_ft_32703
wow_b_32703
Samantha Fraser - 3167 napja
topik wow_ft_32702
wow_b_32702
Samantha Fraser - 3167 napja

mgitta Lor'themar Theron - A Nap árnyékában
mgitta - 5248 napja
92
A vérelfek kormányzójáról szóló történetet Sarah Pine írta, és ezzel a történettel nyerte meg a Blizzard 2010-es írói pályázatát. Ennek a fordítása készült most el.

A történetet még nem a vezetőkről szóló novellák között lehet megtalálni, hanem a Blizzard honlapján.

Mivel a quel'dorei-sin'dorei kapcsolatok és események nem mindenkinek lehetnek teljesen tiszták, ezért egy gyors áttekintést hadd adjak hozzá, hogy könnyebben lehessen megérteni a történetet:

A nemes elfek, vagyis a quel’doreiek az egykori Nemesenszületettek (Highborne) leszármazottai, akik még az Ősök Háborúja során átálltak a kaldorei ellenállókhoz, azonban akiket a háború után mágia-használatuk miatt száműztek Kalimdorról. Ők Lordaeronban, Quel’Thalasban telepedtek le, Napjáró Dath’Remart (Dath’Remar Sunstrider) választották királyuknak, és az Örökkévalóság Kútjából (Well of Eternity) származó víz felhasználásával létrehozták arcane energiájuk saját forrását, a Napkutat (Sunwell).

A trollokkal való csatározásaik során szövetséget kötöttek Arathorral, így segítséget kaptak az emberektől, ők pedig megtanították az embereket a mágia-használatra. Ekkor jött létre a varázslók városa, Dalaran, ahol nemes elf és ember mágusok együtt gyakorolták tevékenységüket.

A Második Háború során Anduin Lothar felhívására az akkori királyuk, Anasterian csatlakozott a Szövetséghez a Hordával szemben és Szélfutó Alleria (Alleria Windrunner) vezetésével egy nemes elf sereget küldött az emberek megsegítésére. A háború után Alleria egy csapatnyi nemes elffel együtt részt vett a Szövetséges Expedícióban, amely átkelt a Sötét Portálon át Draenorra. Az ő hollétükről a mai napig nincs tudomásunk.

A Második Háború után Anasterian otthagyta a Szövetséget, így a Falkával egymagukban néztek szembe a nemes elfek. A város védelmét az íjász-parancsnok, Szélfutó Sylvanas látta el, míg a Napkutat helyettese, Lor’themar Theron védte. Dar’Khan Drathir árulása folytán azonban Arthasnak sikerült behatolnia a városba, megölnie Anasteriant és Sylvanast és a nemes elfek többségét, valamint beszennyeznie a Napkutat és porig rombolnia a fővárost, Ezüstholdat (Silvermoon).

A Falka távozása után a megmaradt nemes elfeket Lor’themar igyekezett összefogni. Hamarosan megérkezett Dalaranból az utolsó Napjáró, Kael’thas herceg is, aki elesett testvéreik emlékére és tiszteletére vérelfeknek, vagyis sin’doreieknek nevezte át népének Quel’Thalasban maradt tagjait. Egy maroknyi sereggel együtt csatlakozott az Új Szövetséghez, azonban Garithos árulóknak bélyegezte meg őket és sokat kivégeztetett közülük. Ekkor sokan, köztük Rommath főmágus is, nagyot csalódtak Dalaranban, mivel a város eltűrte Garithos ámokfutását.

Ezután Kael’thas Illidannal szövetkezett és vele együtt távozott a Külső Földekre (Outland), Lor’themart pedig Quel’Thalas kormányzójának nevezte ki. Lor’themar régi barátjával, az új íjász-parancsnokkal, Fényesszárnyú Halduronnal (Halduron Brightwing) együtt gerilla-akciókkal igyekezett gyengíteni a Falkát. Ekkor ismerkedtek össze Anveenával és Kalecgosszal, és miután megismerték Anveena valódi kilétét, a lányt Lor’themar vette a védelmébe.

Hamarosan hírt adott magáról Kael’thas: Rommath visszatért és egy mesés új országról beszélt nekik, és arról, hogy hercegük hamarosan megjelenik és átvezeti népét a paradicsomba. Mivel a nemes elfek, függetlenül attól, hogy mágusok voltak vagy sem, mélyen kötődtek az arcane energiához, ezért nagyon megsínylették a Napkút elpusztítását és elvonási tünetek jelentkeztek náluk. Ennek csillapítására Kael’thas Illidantól tanult el bizonyos módszereket, amelyeket Rommath a vérelfeknek is megmutatott: más élőlényektől, így démonoktól vontak el energiát saját céljaikra. Néhányan nem voltak hajlandóak ezt a technikát megtanulni, őket Lor’themar kénytelen volt száműzni népe köréből. Ők a mai Quel’Lithien és Quel’Danil területén élnek egymagukban.

Rommath és mágusai egyetlen éjszaka alatt újjávarázsolták Ezüstholdat, azonban a vérelfeknek szövetségesekre volt szükségük. Sajnos a Szövetség követei valójában kémnek bizonyultak, aki a vérelfek arcane szentélyeit akarták lerombolni. A segítség nem várt helyről érkezett: az egykori íjász-parancsnok, az Elhagyottak vezére, a Banshee királynő, Szélfutó Sylvanas személyében, amit el is fogadtak. Miután a Szellemföldeken (Ghostlands) nyertek, Lor’themar a vérelfek felvételét kérte a Hordába, amelyet Thrall el is fogadott.

Kael’thas ezután ismét megjelent, de ő egyáltalán nem a Hordát akarta segíteni, hanem a Lángoló Légió egyik parancsnokát, Kil’jaedent. Ekkor polgárháború tört ki a vérelfek között mind a Külső Földeken, mind Quel’Danas szigetén. A draeneiok és más halandók segítségével végül legyőzték Kael’thast, és vele kihalt a Napjáró-dinasztia. Így továbbra is Lor’themar Theron irányítja a vérelfeket kormányzóként, őt segítik tanácsadói, Halduron és Rommath.

A vérelfeknek meglehetősen kusza a viszonyuk a Dalaranban maradt, illetve Theramore-ba költözött nemes elfekkel, valamint az Elhagyottak vezetőjével, Sylvanasszal is. Nem is olyan régen még mindannyian egy nép voltak, akiket egy cél vezérelt, azonban a Harmadik Háború és az azt követő események szétszabdalták őket, és viszonyaikat még nem rendezték egymással.

Erről szól Lor’themar Theron története, amelyből álljon itt egy kis részlet:

Lor’themar behunyta a szemét. – Van még valami. – Ez lesz a legnehezebb.
- Van még? – Renthar hangja egyhangú volt. – Nos?
- Mivel a Haragvónap sereg visszatért hozzánk – kezdte Lor’themar – és a helyzetünk a Szellemföldeken sokkal… biztosabb… a Messzejárókra kevesebb nyomás nehezedik. Ők… én… rendszeresen küldök nektek ellátmányt.
Lor’themar már hozzászokott azok gúnyolódásához, akiknek nem tetszett a cselekedete, de nem készült fel teljesen arra szúrásra, amelyet Renthar gúnyos nevetése okozott. Még Aurora annyira visszafogott és nyugodt arca, egy papnő arca is leplezetlen ellenszenvet tükrözött.
- Hat éve rothadunk itt, a te parancsodra dobtak ki minket otthonainkból, mivel elutasítottuk, hogy élő dolgokból szívjuk el a mágiát, mint holmi vámpírok – emelkedett fel Renthar az üléséből, és szinte remegett a dühtől. – És most fel akarod ajánlani a segítségedet? Mindazok után, amin átmentünk, te most eljössz hozzánk? Azok után, amit a Horda tett velünk annak az átkozott embernek a nevében, aki íjásznak meri nevezni magát? Mit gondolsz, milyen vak vagyok, Lor’themar? Meg kellene ölnöm téged. Meg kellene, hogy öljelek és elvinnem a fejedet Sylvanasnak!


A történetet pedig az alábbi linkeken lehet elolvasni:

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész

A következő történet a Sylvanasról szóló novella lesz, az azt követő történetre pedig még lehet szavazni a blogon!

Jó olvasást Smiling
Nem ők csinálták Azerothot, ők csak átalakították a meglevő bolygót.
#51 | Palci válasza #49
De ha a Titánok csinálták a világot, akkor csak erősebbek az Old Godoknál nem?
No mindegy, ez olyan téma amire nem igazán  van írásos anyag, minden esetre a leírásokban Sargeras avatárja kicsit dúrvább volt, mint az öreg istenek megtestesülései.
Az Old Godok a hódolóik nélkül is meglehetősen erősek. Valószínűleg erősebbek, mint a titánok...
#48 | Pompos válasza #47
Ahogy mondod. Unalmas és minden, csak nem epic. Pont erre írtam én is, hogy számomra a Lich King harc volt epic, mert ott érdekesek voltak phase-ek és hát Tirion feltámasztása iszonyat nagy ötlet volt. A Deathwing harc kapta szinte a legnagyobb hype-ot és látjuk mi lett belőle... még Thrall jelenléte sem dobja fel. Remélem a Pandában már kicsit odafigyelnek jobban ezekre a szempontokra is!
#47 | Fea válasza #46
Ha ezt jól csinálják, akkor nagyon izgalmas tud lenni, pl Maiev az Ilidan fight esetében, vagy a már említett Tirion. Viszont hiába van ott a DW fighton az összes aspect - mint főszereplő + Thrall, maga a fight hosszú és unalmas, és minden csak nem epic...
#46 | Pompos válasza #45
Rhonin azt mondja az Ősök háborújában, hogy ha az Old God-ok kiszabadulnának, akkor Sargeras is könyörögne a gyors és békés halálért. Nem tudom, nekem is fura. Annyi mitológiai elem van egybegyúrva a WoW történelmében, hogy akár kitalálhatják, hogy az Old God-ok erősebbek a titánoknál. Mindenestre ez a kérdés lényegtelen... ha meghalnának az Old God-ok, akkor nekünk is kampec lenne. Okosan kitalálta ezt a Blizz, akármennyiszer berakhatják őket, mert kinyírni, amúgy sem tudjuk és nem is szabad. Számomra ezért is unalmas ez a téma. Én azért megnéznék már egyszer egy Naaru csatát, amikor ott lennének mellettünk.
Persze, igazad van, hogy csak játékmechanika, de attól még lehet színesíteni (lásd. Lich King harcnál Tition imáját és utána a Mass Resurrection-t, majd utána ő is ott harcol velünk). Sok dologgal fel lehetne dobni még egy unalmas harcot is, ehhez pedig szerintem elég lenne, ha több lore karaktert is beletennének és azok segítségével menne a csata.
Hát azt azért nem hinném, hogy a titánok bajnokát csak úgy legyőznék az Old godok, nem olayn egyszerű dolog az... A titánok erejét nem ismerjük, de valószínüsíthetően eddig a legerősebb létforma a warcraft univerzumban. Az old godok csak a seregeikkel értek valamit a titánok ellen, a hódolóik nélkül semmit sem értek volna.
A naruuk meg nem foglalkoznak ilyen dolgokkal. Ők a burning legionnal szemben fellépnek, de nem úgy mint Sargeras tette anno; különben sem lenne olyan jó történet a naruu vs old godok, inkább naruu vs burning legion mint régi cimbik, kicsit jobb lenne.

Az hogy egy ellenség dungeon vagy raid szereplő szerintem csak játékteknika. Legjobb példa Mannorott vagy Kael Thas dungeon bossként.
#44 | Fea válasza #42
http://www.wowpedia.org/C%27Thun

ok it azt írja, hogy 'A titan fell (but may not have died), and an Old God had also fallen - or so it was thought.' de akkor is Smiling
#43 | Pompos válasza #41
Deathwing fight-nak van értelme, mivel bele is hal. Ugyanakkor ez nem mondható el egy Old God avatar fight-ról. Harcolunk és annyi, nem változik semmi. Jobbak a "kézzel fogható" ellenfelek, egy istenség legyőzése nem epic-us, csak hihetetlen. A Madness of Deathwing fight-tal kapcsolatban egyetértek, iszonyat unalmas és marha hosszú. LFR-ben bőven elég lett volna, ha fele annyi hp-t adnak DW-nek. Ugyanolyan unalmas lenne, de legalább fele annyi idő lenne leverni.

Egyébként felmerült bennem, hogy itt volt a nagy Kataklizma, ami elpusztíthatta volna Azeroth-ot. Értem én, hogy nem lehet mindenkit beleírni a játékba, de ilyenkor pl. hol vannak a Naaru-k? Nehogy már csak úgy végignézzék, ahogy Azeroth elpusztul. Bár sejtem mi lesz a válasz a kérdésemre: mivel a Naaru-k a jövőbe látnak, tudták, hogy a halandó fajok megoldják a problémát nélkülük is.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat
World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries.
wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu