|
HeXe Gnomeregan Exile 
162 hozzászólás |
Első ízben leírnám, hogy miről is van itt szó! Szerepjáték fórumon: Bárki írhat hozzá, ha van valami elképzelése hogy mi minden történhet, a mi kis Sarunkal! Indul a móka! |
 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
Southsea Pirate
Southsea Pirate
...Saru minden sietség nélkül sétált az Alső Város nyüzsgő forgatagában. Az elmúlt hetekben tétlenül csatangolt ide oda Outland-en. Hol Shattrath városában mászkált, hol pedig felkereste azokat a személyeket, akiknek többnyire minden nap volt valami elintézni valója szerte Outland-en és jó pénzért elvállalta azokat. Saru próbálta bemagyarázni magának, hogy minden renben van és nem is lehetne ennél jobb, de az igazság az volt, hogy kiégettnek és “életuntnak” érezte magát. Hiába fedezték fel Azerothban Quel’Danas szigetét, a kezdeti izgalmak és a felfedezések újdonsága után ugyanaz az unalmas egyhangúság ütötte fel a fejét. Persze a felfedezések utáni első hetekben Saru is degeszre szedte magát a szigeten élő Blood Elfek kirablásából. Persze a Blood Elfek örültek ennek a legkevésbé, mivel a legtöbb esetben nem élték túl az incidenst:D
A sziget közepén - Sunwell Platou - álló hatalmas Blood Elf szentély persze mégtöbb kincset rejtet...mármint azoknak, akiknek élve sikerült kijönni onnan, és az az igazság, hogy azokból elég kevesen voltak. De akik fáradtságot és időt nem sajnálva kifosztották, azok szebbnél szebb ruhákkal, fegyverekkel és ékszerekkel lettek gazdagabbak a kevésbé bátrak őszinte csodálatára. Saru mesés drágaköveket és ékszereket láttot, olyanokat, amiket eddig csak hírből hallott vagy elvétve az Aukciós házakban látott.
De mint minden újdonság ez is elvesztette egy idő után a varázsát. A Blood Elfek kirablása (megölésükkel egyetemben persze) már nem “szórakoztatta” Sarut úgy, mint eddig. Persze ha volt kedve és ideje akkor elvállalta a kisebb megbízásokat, amik esetenként elég jól hoztak a konyhára, annak ellenére, hogy nem igényeltek komolyabb agymunkát.
A mai nap azonban egyáltalán nem volt kedve semmihez, még a legjelentéktelenebb melóhoz sem. Az alsó városi piacon lődörgött és nézegette a rengeteg kereskedő által kínált portékákat. Épp egy hamis ékszereket valódiként áruló kereskedőnél időzött amikor valaki mellésurrant és megfogta a karját. Saru reflexszerűen egyetlen villámgyors mozdulattal kiszabadította a fegyverforgató kezét és a balját már lendítette is, de még időben visszafogta az ütést mert egy ismerős arc vigyorgott rá. Egy troll rugó volt az, aki élete kockáztatásával megviccelte Őt.
— Nagyon jóóó — mondta a troll — látom a reflexeid a régiek tolvaj barátom .
— Zarug, te vén róka — Mondta Saru őszinte örömmel — tudod ugye, hogy az életed egyetlen másodpercen múlt?
— Hehehehe, egyetlen másodperc néha egy örökkévalóság rothadó barátom, de te is figyelmetlen voltál ám szokásodhoz híven.
— Azzal sokatmondóan lenézett. Saru követte a tekintetét és látta, amint az öreg troll zsivány egyik szépen megmunkált pengéje szórakozottan paskolja combja belső részét, ahol az ütőere van.
— Nyomorult vén majom, ezt mindég eljátszod velem — bosszankodott Saru, de azért széles vigyorra húzta a száját.
— Na üljünk be valahová, igyunk egy pohárkával. Van pár infom egy zsíros melóról — invitálta Zarug
Egy közeli kocsmába mentek, aminek a találó “Vendéglő a világ végén” nevet adták. Odabenn vágni lehetett a füstöt. Erős fűszerezésű Outlandi ételek illata vegyült a bent kiabáló, nevetgélő, veszekedő tömeg kipárolgásaihoz. Kerestek egy viszonylag csöndesebb helyet ahol még volt szabad asztal, rendeltek egy-egy korsó sört majd helyet foglaltak.
— Miről lenne szó? — kérdezte Saru.
— Hát őszintén szólva nem a szokásos munka lenne. — válaszolt komoly arccal a Troll — Egy igen értékes szállítmányról lenne szó. Csiszolt és csiszolatlan drágakövek a Sunwell Platou-i Blood Elf szentélyből. Egy karavánnal fog érkezni két nap múlva. Az itteni Aldor és Scryer szentélyekbe szánják. Olyan mesés kincs, amiről Azeroth minden nyomorult (vagy nem nyomorult) lakosa csak álmodhat. Már beszéltem pár emberrel, akik épp munkanélkül lődörögtek. Veled együtt már elegen lennénk egy rajtaütésen. — fejezte be Zarug.
— Hmmm, az ajánlat csábító öreg barátom, de néhány kérdésem lenne még mielőtt beleegyeznék. Hol fogunk rajtuk ütni? Hányan és milyen felkészült őrség védi a szállítmányt? És ami a legfontosabb, hol fogjuk értékesíteni a zsákmányt?
— A karavánt a Booty Bay-i rendészek kísérik. Kemény és kegyetlen goblinok egytől egyig. Nem hiszem, hogy van olyan élő azerothi, akit még nem hagytak helyben. A szokásos Hellfire Peninsula-Zangar mocsarak úton haladtak, csakhogy a Zangar-Terokkari átjárónál nem nagyon biztonságos az átkelés ezért tettek egy kis kerülőt és a délnyugati Zangar-Nagrand-i átjárón át Nagrandba mentek. Pár napig ott állomásoztak, vízet, élelmiszert és egyéb ellátmányt vettek fel és most már javában úton vannak Terokkar felé. A lényeg az, hogy holnapután éjjel érkezik a karaván Terokkar-i erdőbe és úgy tervezik, hogy harmadnap hajnalban érkeznek a városba és azonnal elhelyezik a kincseket a két szentélyben. Mi holnapután éjjel ütnénk rajta a társaságon, addíg, amíg még az erdőben vannak. Éfjél után 2-3 órával lenne a legjobb, ugyanis akkor a legfáradtabb mindenki és a figyelem is lankad. Mi két felől támadnánk. A tábort jól fogják őrizni ugyan, de egy kis létszámú csapat 4-5 emberrel magára vonja a figyelmét az őröknek. Megpróbálják elcsalogatni őket onnan. Persze nem olyan hülyék a goblinok, hogy ilyen trükknek bedőljenek és nem kezdeik el üldözni mindannyian a kis csapatot, viszont a figyelmüket eltereli. Amikor ez megtörténik a maradék 15 ember rájuk veti magát és a meglepetés erejét kihasználva kiiktatják őket. Aztán a karavánt elvisszük a rejtekhelyünkre és tisztességesen osztozunk. — fejezte be Zarug a mondandóját és elégedtten hátradőlt.
— Tisztességesen osztozunk mi? — kérdezte cinikusan Saru — nem úgy ismerlek, mint aki a tisztességéről híres.
— Ugyan már, annyi drágakő lesz ott halomban, hogy ostobaság lenne azon összeveszni. — érvelt Zarug — mi az amihez két láda drágakő neked nem elég és kell hozzá a harmadik is?
— Jól van na, csak ismerlek és legutóbb sem a tisztességedről adtál tanúbizonyságot — vágott vissza Saru.
— Jaaaj ugyan már Saru, az már rég volt...és különben is, te is jól jártál végül nem?
— Persze hogy jól jártam....végülis csak két napig kellett bujkálnom Zangar mocsaraiban és gyökereken meg férgeken élnem a te “tisztességed” jóvoltából.
— Nos igen, de vígasztaljon a tudat, hogy megölted három emberemet....pedig igen sok pénzemben voltak.
— Az lesz az igazi vígasz számomra, ha ép bőrrel és a rám eső résszel biztonságban a hátam mögött tudlak majd.
— Csodás! — kiáltott fel Zarug — ezekszerint meg is egyeztünk barátom, dörzsölte a kezét a Troll tolvaj és felhörpintette a maradék sörét.
— Most mennem kell. Van még némi elintézni valóm itt ott. Holnapután éjjel várlak az erdőben, ott ahol az út átvezet Nagrandból Terokkar-ba az Ogre falutól pár mérföldre. Számítok rád barátom. — azzal kezet fogott Saruval és kisietett a kocsmából.
Saru még maradt pár percig és gondolataiba merült. Észre sem vette, amint egy sötét csuklyás, bő ruhás alak figyeli az ivó tulsó részéről. Arca sötétségbe burkolózott. A keze, amellyel a korsóját markolta fehér és élettelen volt. Egy nevetgélő társaság tagjai épp mellette tántorogtak el és az egyikük véletlenül nekiesett. Az alak megrándult és a csukja alól kibukkant pár hajtincs, ami hófehéren csillant meg a félhomályban. A részeg troll barátságosan megpaskolta az alak vállát majd gurgulázó nevetéssel a társai után sietett. Az alak visszafordult a korsójához és sötétbe burkolózott tekintetével Sarut kereste, aki viszont időközben elhagyta a helyiséget. Az alak habozás nélkül felállt és kisietett a zsivalyból. Odakinn már sötétedett és lassan megindult a zajos alsóvárosi élet. A alak kutatón nézett körül és meglátta, amint Saru eltűnik egy kis utcában. Utána sietett és furakodva, lökdösődve igyekezett minél hamarabb oda jutni, ahol Saru eltűnt a szeme elől. Befordult a kis utcácskába és látta, amint a végén valaki balra fordul. Gyors, zajtalan léptekkel siettett az alak után, de ahogy a sötét sikátor közepére ért, egy erős kéz ragadta meg hátulról a nyakát majd érezte, amint egy penge nekinyomódik hátulról a bordáinak.
— Nem tudom ki vagy és miért követsz, de ha nem mondod meg, míg 3-ig számolok ez a sikátor lesz az utolsó, amit látni fogsz. — közölte Saru az alakkal. — szóval: 1.
— A nevem Arglun, a te neved pedig Saru. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. — válaszolta közönyösen az alak.
— Ha arra akarsz figyelmeztetni, hogy az a vén csirkefogó Zarug megint rosszban töri a fejét és vigyázzak, nehogy hátbadöfjön, elkéstél. Nagyon jól ismerem azt a szemétládát és bár rühellem, de jelenleg nincs másnak jobb ajánlata és a pénz, amit ajánlott nem kevés. — mondta Saru miközben esze ágában sem volt lazítani a szorításán.
— Hahahaha — kacagott fel szárazon az idegen. — azt hiszed foglalkozom én olyan jelentéktelen dologgal, mint a te tolvajnak nevezett “barátaid”?
Ahogy elhallgatott Saru érezte, amint rothadó szívét jeges marok szorítja össze és akarata ellenére összegörnyedt és kezei közül kifordult az idegen.
— Jól hallgass rám, ha a következő 48 órát túl akarod élni. Álmod volt és abban az álomban láttad a Nagy Urat. Közel a romlás, amit hozni fog magával. Követői nemsokára felfedik magukat. Olyan hatalom és tudás birtokában lesznek, amivel kevesen dacolhatnak. Viszont sokan közülük nem gonoszak...— itt egy sóhajtásnyi szünetet tartott és Sarut nekitámasztotta a falnak, aki fuldokolva és szívét markolva tántorgott. — A karavánnal, amit a terokkari erdőben akartok kirabolni utazni fog egy személy, a Nagy Úr egyik leghűségesebb tanítványa. Erőben, hatalomban és kegyetlenségben az egyik legnagyobb, akit csak hordott a hátán ez a világ. Azért jött, hogy előkészítse a helyet és felkeresse azokat, akik hajlanak a Nagy Úr szavára és csatlakozni kívánnak hozzá. El sem hinnéd mennyien vannak, akik új rendet akarnak. Ők lesznek a Halál Lovagjai, akik pusztítást és dögvészt hoznak magukkal. Kezük egyetlen intésével halottak tucatjait szólíthatják a sötétség mocskából és olyan betegségeket terjeszthetnek el egyetlen szavukkal, amit még soha nem láttak sem Azeroth-ban sem itt a külső világon. Ez ami most uralkodik itt csupán törékeny álomvilág. Az igazi gonosz még csak ezután fogja magát felfedni. De mint mondtam vannak sokan, akik dacolni fognak vele, mert sem erőben sem pedig tudásban nem alávalóbbak a követőinél. Jómagam is a követője voltam és személyesen is találkoztam a Nagy Úrral. Tudásom és hatalmam is van a sötétség erői fölött, de páran közülünk elhagyták őt, mert nem hisszük, hogy a világ olyan sorsot érdemelne, mint amilyet ő szán neki. Alig maroknyian vagyunk és az a célunk, hogy figyelmeztessünk minél több arra érdemes Azeroth-it, és magunk köré gyűjtsük őket, hogy ne érje váratlanul őket a Nagy Úr jötte. Téged sem a két...vagyis másfél szép szemedért kerestelek meg, hanem azért, mert erőssebb és akaratosabb vagy mint azok, akik majd a Nagy Úr szolgálatába fognak állni gyengeségük folytán. Szóval Saru, figyelmeztetlek. Kerüld el Nordun-t, a Nagy Úr tanítványát, mert még a vesztedet okozná. Nekünk viszont szükségünk van rád. Kevés arra alkalmas személy van, akit magunk mellé állíthatunk, nem engedhetjük, hogy akár egy is elvesszen, mert az idő rövid. Most menj, és emlékezz a szavaimra. Viszont ha forrófejűséged miatt mégis összetűzésbe kerülnél Nordun-nal, íme itt egy fegyver, amivel talán lesz esélyed túlélni. Minden jót. — Azzal az idegen Saru övébe dugott egy fekete anyagból készült tőrt, aminek a pengéjén tompa kéken ismeretlen rúnák húzódtak végig. Aztán sarkon fordult és eltűnt az éjszakában.
Amint az idegen kifordult a sikátor sarkán Saru szíve körül megszűnt a jeges szorítás. Dühösen talpra ugrott és rohant a sikátor végére. Kilépett a zsibongó tömegbe és kapkodva kereste tekintetével az idegent, ám az nyomtalanul eltűnt. Saru átkozta magát ostobaságáért, amiért egy csuhás ilyen könnyedén elbánt vele, de aztán kénytelen volt belátni, hogy a “szívbemarkoló” mondókája ellen nem sok esélye lett volna. Kezét leeresztette és bele is ütötte az övébe dugott pengébe. Kiváncsian előhúzta és vizsgálni kezdte.
Hoszabb és vastagabb volt a pengéje, mint a többi fegyveré, amit eddig látott és használt. A markolata elég szokatlan és kényelmetlen volt első fogásra és akárhogy próbálta nem nagyon akart a kezébe illeni, olyan érzése volt, mintha nyers fekete húst markolna és minduntalan ki akart fordulni a kezéből a fegyver. kezét végig húzta a penge élén de az olyan tompának tűnt, mint a bot. A fény felé fordította és elkezdte tanulmányozni a rajta lévő rúnákat, amik tompa kékséggel húzódtak végig a penge egész hosszán, markolattól a hegyéig. Ahogy a rúnákat tanulmányozta, olyan érzése volt mintha lassú kék kígyókként vonaglanának. Sarura - ahogy bámulta a pengét - ellenállhatatlan hányinger tört rá és vastag sugárban lehányta a sikátor falát. Amint elfordította tekintetét a pengéről és a rajta lévő rúnákról a kellemetlen érzés azonnal megszűnt. Értetlenül bámulta saját hányadékát és nem értette hogyan lett ennyire váratlanul rosszul. A sötét fegyvert elrejtette ruhája egyik titkos zsebében majd a száját törölgetve elindult szállást keresni éjszakára.....
Southsea Pirate
Uramisten jól elfelejtkeztem rólatok népek
Az a baj, hogy nagyon hosszúra sikeredett szóval több részletben raknám ide. A moderátoroktól meg előre is elnézést kérek...de tényleg
of the Shattered Sun
Egyébként megjegyezném, hogy szerintem igenis, nagyon jó a történet. Az a pár dolog, amit írtam csupán stilisztika.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Southsea Pirate
Az a Quantum30 a szomszéd topicban viszont igen jól ír (jobban mint én
Na szóval nem kell széthergelnetek magatokat
of the Shattered Sun
Csupán magamból kiindulva én szeretem, ha kapok visszajelzést a munkámról, legyen az jó, vagy rossz, mivel a rosszat sem bántásképp írja senki, csupán segítség.
De az végülis igaz, hogy ez nem a háttértörténet topic, hanem inkább interaktív lenne...
Mindenesetre Yakhead, ha megbántottalak, akkor elnézést, nem szándékos volt, és kérlek mindenképp folytasd az írást!))
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Gnomeregan Exile
szerk. "Biztos lesznek benne olyan dolgok, amik nem fognak tetszeni nektek, de azt majd vitára bocsájtom és meg lehet dumálni." Bocs, látom korábban írta, de akkor is olyan kibárándító, hogy egy izgalmas, és élvezetes olvasmány után, pontokba szedve a fanyalgást kellett olvasni. Sokkal jobb lett, volna, ha egy igazán profi rp-s egy igazán profi kontrát adott volna rá. Amúgy nem akarlak megbántani, csak nem értek egyet ezzel a "kioktatok mindenkit" stílussal. ))
of the Shattered Sun
Gyorsan essünk túl a kivetnivalókon:
Blood Elfek - Vér elfek. Nyugodtan le lehet fordítani.
Szép ruhák... azért egy instance a karakterek szemszögéből nem divatbemutató, hanem élet-halál harc, ahonnan inkább hatalommal rendelkező, mágikus, kitűnő minőségű, stb. páncélokat, köpönyegeket szereznek, mintsem szépeket.
A tíz alatti számokat mindenképp érdemes kiírni.
Amúgy tetszett összességében, főleg a két tolvaj találkozása.Csak ne menj rá túlságosan a varázslatok kinézetére, mert az 'interfészes' hatást kelt. Aki ismeri a DK-t, az úgyis tudja, miről van szó.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."
Southsea Pirate
Na de nem szaporítom a szót és bár eléggé megkésve, de itt van a sztori második része is. A szokásos "elnézést a helyesírásért és a nem megfelelő "földrajzi" tájolásokért" szöveg itt is érvényes. Ha nem tetszik azért, ha tetszik akkor pedig azért olvassátok
Íme:
...Saru minden sietség nélkül sétált az Alső Város nyüzsgő forgatagában. Az elmúlt hetekben tétlenül csatangolt ide oda Outland-en. Hol Shattrath városában mászkált, hol pedig felkereste azokat a személyeket, akiknek többnyire minden nap volt valami elintézni valója szerte Outland-en és jó pénzért elvállalta azokat. Saru próbálta bemagyarázni magának, hogy minden renben van és nem is lehetne ennél jobb, de az igazság az volt, hogy kiégettnek és “életuntnak” érezte magát. Hiába fedezték fel Azerothban Quel’Danas szigetét, a kezdeti izgalmak és a felfedezések újdonsága után ugyanaz az unalmas egyhangúság ütötte fel a fejét. Persze a felfedezések utáni első hetekben Saru is degeszre szedte magát a szigeten élő Blood Elfek kirablásából. Persze a Blood Elfek örültek ennek a legkevésbé, mivel a legtöbb esetben nem élték túl az incidenst:D
A sziget közepén - Sunwell Platou - álló hatalmas Blood Elf szentély persze mégtöbb kincset rejtet...mármint azoknak, akiknek élve sikerült kijönni onnan, és az az igazság, hogy azokból elég kevesen voltak. De akik fáradtságot és időt nem sajnálva kifosztották, azok szebbnél szebb ruhákkal, fegyverekkel és ékszerekkel lettek gazdagabbak a kevésbé bátrak őszinte csodálatára. Saru mesés drágaköveket és ékszereket láttot, olyanokat, amiket eddig csak hírből hallott vagy elvétve az Aukciós házakban látott.
De mint minden újdonság ez is elvesztette egy idő után a varázsát. A Blood Elfek kirablása (megölésükkel egyetemben persze) már nem “szórakoztatta” Sarut úgy, mint eddig. Persze ha volt kedve és ideje akkor elvállalta a kisebb megbízásokat, amik esetenként elég jól hoztak a konyhára, annak ellenére, hogy nem igényeltek komolyabb agymunkát.
A mai nap azonban egyáltalán nem volt kedve semmihez, még a legjelentéktelenebb melóhoz sem. Az alsó városi piacon lődörgött és nézegette a rengeteg kereskedő által kínált portékákat. Épp egy hamis ékszereket valódiként áruló kereskedőnél időzött amikor valaki mellésurrant és megfogta a karját. Saru reflexszerűen egyetlen villámgyors mozdulattal kiszabadította a fegyverforgató kezét és a balját már lendítette is, de még időben visszafogta az ütést mert egy ismerős arc vigyorgott rá. Egy troll tolvaj volt az, aki élete kockáztatásával megviccelte Őt.
— Nagyon jóóó — mondta a troll — látom a reflexeid a régiek tolvaj barátom .
— Zarug, te vén róka — Mondta Saru őszinte örömmel — tudod ugye, hogy az életed egyetlen másodpercen múlt?
— Hehehehe, egyetlen másodperc néha egy örökkévalóság rothadó barátom, de te is figyelmetlen voltál ám szokásodhoz híven.
— Azzal sokatmondóan lenézett. Saru követte a tekintetét és látta, amint az öreg troll zsivány egyik szépen megmunkált pengéje szórakozottan paskolja combja belső részét, ahol az ütőere van.
— Nyomorult vén majom, ezt mindég eljátszod velem — bosszankodott Saru, de azért széles vigyorra húzta a száját.
— Na üljünk be valahová, igyunk egy pohárkával. Van pár infom egy zsíros melóról — invitálta Zarug
Egy közeli kocsmába mentek, aminek a találó “Vendéglő a világ végén” nevet adták. Odabenn vágni lehetett a füstöt. Erős fűszerezésű Outlandi ételek illata vegyült a bent kiabáló, nevetgélő, veszekedő tömeg kipárolgásaihoz. Kerestek egy viszonylag csöndesebb helyet ahol még volt szabad asztal, rendeltek egy-egy korsó sört majd helyet foglaltak.
— Miről lenne szó? — kérdezte Saru.
— Hát őszintén szólva nem a szokásos munka lenne. — válaszolt komoly arccal a Troll — Egy igen értékes szállítmányról lenne szó. Csiszolt és csiszolatlan drágakövek a Sunwell Platou-i Blood Elf szentélyből. Egy karavánnal fog érkezni két nap múlva. Az itteni Aldor és Scryer szentélyekbe szánják. Olyan mesés kincs, amiről Azeroth minden nyomorult (vagy nem nyomorult) lakosa csak álmodhat. Már beszéltem pár emberrel, akik épp munkanélkül lődörögtek. Veled együtt már elegen lennénk egy rajtaütésen. — fejezte be Zarug.
— Hmmm, az ajánlat csábító öreg barátom, de néhány kérdésem lenne még mielőtt beleegyeznék. Hol fogunk rajtuk ütni? Hányan és milyen felkészült őrség védi a szállítmányt? És ami a legfontosabb, hol fogjuk értékesíteni a zsákmányt?
— A karavánt a Booty Bay-i rendészek kísérik. Kemény és kegyetlen goblinok egytől egyig. Nem hiszem, hogy van olyan élő azerothi, akit még nem hagytak helyben. A szokásos Hellfire Peninsula-Zangar mocsarak úton haladtak, csakhogy a Zangar-Terokkari átjárónál nem nagyon biztonságos az átkelés ezért tettek egy kis kerülőt és a délnyugati Zangar-Nagrand-i átjárón át Nagrandba mentek. Pár napig ott állomásoztak, vízet, élelmiszert és egyéb ellátmányt vettek fel és most már javában úton vannak Terokkar felé. A lényeg az, hogy holnapután éjjel érkezik a karaván Terokkar-i erdőbe és úgy tervezik, hogy harmadnap hajnalban érkeznek a városba és azonnal elhelyezik a kincseket a két szentélyben. Mi holnapután éjjel ütnénk rajta a társaságon, addíg, amíg még az erdőben vannak. Éfjél után 2-3 órával lenne a legjobb, ugyanis akkor a legfáradtabb mindenki és a figyelem is lankad. Mi két felől támadnánk. A tábort jól fogják őrizni ugyan, de egy kis létszámú csapat 4-5 emberrel magára vonja a figyelmét az őröknek. Megpróbálják elcsalogatni őket onnan. Persze nem olyan hülyék a goblinok, hogy ilyen trükknek bedőljenek és nem kezdeik el üldözni mindannyian a kis csapatot, viszont a figyelmüket eltereli. Amikor ez megtörténik a maradék 15 ember rájuk veti magát és a meglepetés erejét kihasználva kiiktatják őket. Aztán a karavánt elvisszük a rejtekhelyünkre és tisztességesen osztozunk. — fejezte be Zarug a mondandóját és elégedtten hátradőlt.
— Tisztességesen osztozunk mi? — kérdezte cinikusan Saru — nem úgy ismerlek, mint aki a tisztességéről híres.
— Ugyan már, annyi drágakő lesz ott halomban, hogy ostobaság lenne azon összeveszni. — érvelt Zarug — mi az amihez két láda drágakő neked nem elég és kell hozzá a harmadik is?
— Jól van na, csak ismerlek és legutóbb sem a tisztességedről adtál tanúbizonyságot — vágott vissza Saru.
— Jaaaj ugyan már Saru, az már rég volt...és különben is, te is jól jártál végül nem?
— Persze hogy jól jártam....végülis csak két hétig kellett bujkálnom Zangar mocsaraiban és gyökereken meg férgeken élnem a te “tisztességed” jóvoltából.
— Nos igen, de vígasztaljon a tudat, hogy megölted három emberemet....pedig igen sok pénzemben voltak.
— Az lesz az igazi vígasz számomra, ha ép bőrrel és a rám eső résszel biztonságban a hátam mögött tudlak majd.
— Csodás! — kiáltott fel Zarug — ezekszerint meg is egyeztünk barátom, — dörzsölte a kezét a Troll tolvaj és felhörpintette a maradék sörét.
— Most mennem kell. Van még némi elintézni valóm itt ott. Holnapután éjjel várlak az erdőben, ott ahol az út átvezet Nagrandból Terokkar-ba az Ogre falutól pár mérföldre. Számítok rád barátom. — azzal kezet fogott Saruval és kisietett a kocsmából.
Saru még maradt pár percig és gondolataiba merült. Észre sem vette, amint egy sötét csuklyás, bő ruhás alak figyeli az ivó tulsó részéről. Arca sötétségbe burkolózott. A keze, amellyel a korsóját markolta fehér és élettelen volt. Egy nevetgélő társaság tagjai épp mellette tántorogtak el és az egyikük véletlenül nekiesett. Az alak megrándult és a csukja alól kibukkant pár hajtincs, ami hófehéren csillant meg a félhomályban. A részeg troll barátságosan megpaskolta az alak vállát majd gurgulázó nevetéssel a társai után sietett. Az alak visszafordult a korsójához és sötétbe burkolózott tekintetével Sarut kereste, aki viszont időközben elhagyta a helyiséget. Az alak habozás nélkül felállt és kisietett a zsivalyból. Odakinn már sötétedett és lassan megindult a zajos alsóvárosi élet. A alak kutatón nézett körül és meglátta, amint Saru eltűnik egy kis utcában. Utána sietett és furakodva, lökdösődve igyekezett minél hamarabb oda jutni, ahol Saru eltűnt a szeme elől. Befordult a kis utcácskába és látta, amint a végén valaki balra fordul. Gyors, zajtalan léptekkel siettett az alak után, de ahogy a sötét sikátor közepére ért, egy erős kéz ragadta meg hátulról a nyakát majd érezte, amint egy penge nekinyomódik hátulról a bordáinak.
— Nem tudom ki vagy és miért követsz, de ha nem mondod meg, míg 3-ig számolok ez a sikátor lesz az utolsó, amit látni fogsz. — közölte Saru az alakkal. — szóval: 1.
— A nevem Arglun, a te neved pedig Saru. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. — válaszolta közönyösen az alak.
— Ha arra akarsz figyelmeztetni, hogy az a vén csirkefogó Zarug megint rosszban töri a fejét és vigyázzak, nehogy hátbadöfjön, elkéstél. Nagyon jól ismerem azt a szemétládát és bár rühellem, de jelenleg nincs másnak jobb ajánlata és a pénz, amit ajánlott nem kevés. — mondta Saru miközben esze ágában sem volt lazítani a szorításán.
— Hahahaha — kacagott fel szárazon az idegen. — azt hiszed foglalkozom én olyan jelentéktelen dologgal, mint a te tolvajnak nevezett “barátaid”?
Ahogy elhallgatott Saru érezte, amint rothadó szívét jeges marok szorítja össze és akarata ellenére összegörnyedt és kezei közül kifordult az idegen.
— Jól hallgass rám, ha a következő 48 órát túl akarod élni. Álmod volt és abban az álomban láttad a Nagy Urat. Közel a romlás, amit hozni fog magával. Követői nemsokára felfedik magukat. Olyan hatalom és tudás birtokában lesznek, amivel kevesen dacolhatnak. Viszont sokan közülük nem gonoszak...— itt egy sóhajtásnyi szünetet tartott és Sarut nekitámasztotta a falnak, aki fuldokolva és szívét markolva tántorgott. — A karavánnal, amit a terokkari erdőben akartok kirabolni utazni fog egy személy, a Nagy Úr egyik leghűségesebb tanítványa. Erőben, hatalomban és kegyetlenségben az egyik legnagyobb, akit csak hordott a hátán ez a világ. Azért jött, hogy előkészítse a helyet és felkeresse azokat, akik hajlanak a Nagy Úr szavára és csatlakozni kívánnak hozzá. El sem hinnéd mennyien vannak, akik új rendet akarnak. Ők lesznek a Halál Lovagjai, akik pusztítást és dögvészt hoznak magukkal. Kezük egyetlen intésével halottak tucatjait szólíthatják a sötétség mocskából és olyan betegségeket terjeszthetnek el egyetlen szavukkal, amit még soha nem láttak sem Azeroth-ban sem itt a külső világon. Ez ami most uralkodik itt csupán törékeny álomvilág. Az igazi gonosz még csak ezután fogja magát felfedni. De mint mondtam vannak sokan, akik dacolni fognak vele, mert sem erőben sem pedig tudásban nem alávalóbbak a követőinél. Jómagam is a követője voltam és személyesen is találkoztam a Nagy Úrral. Tudásom és hatalmam is van a sötétség erői fölött, de páran közülünk elhagyták őt, mert nem hisszük, hogy a világ olyan sorsot érdemelne, mint amilyet ő szán neki. Alig maroknyian vagyunk és az a célunk, hogy figyelmeztessünk minél több arra érdemes Azeroth-it, és magunk köré gyűjtsük őket, hogy ne érje váratlanul őket a Nagy Úr jötte. Téged sem a két...vagyis másfél szép szemedért kerestelek meg, hanem azért, mert erőssebb és akaratosabb vagy mint azok, akik majd a Nagy Úr szolgálatába fognak állni gyengeségük folytán. Szóval Saru, figyelmeztetlek. Kerüld el Nordun-t, a Nagy Úr tanítványát, mert még a vesztedet okozná. Nekünk viszont szükségünk van rád. Kevés arra alkalmas személy van, akit magunk mellé állíthatunk, nem engedhetjük, hogy akár egy is elvesszen, mert az idő rövid. Most menj, és emlékezz a szavaimra. Viszont ha forrófejűséged miatt mégis összetűzésbe kerülnél Nordun-nal, íme itt egy fegyver, amivel talán lesz esélyed túlélni. Minden jót. — Azzal az idegen Saru övébe dugott egy fekete anyagból készült tőrt, aminek a pengéjén tompa kéken ismeretlen rúnák húzódtak végig. Aztán sarkon fordult és eltűnt az éjszakában.
Amint az idegen kifordult a sikátor sarkán Saru szíve körül megszűnt a jeges szorítás. Dühösen talpra ugrott és rohant a sikátor végére. Kilépett a zsibongó tömegbe és kapkodva kereste tekintetével az idegent, ám az nyomtalanul eltűnt. Saru átkozta magát ostobaságáért, amiért egy csuhás ilyen könnyedén elbánt vele, de aztán kénytelen volt belátni, hogy a “szívbemarkoló” mondókája ellen nem sok esélye lett volna. Kezét leeresztette és bele is ütötte az övébe dugott pengébe. Kiváncsian előhúzta és vizsgálni kezdte.
Hoszabb és vastagabb volt a pengéje, mint a többi fegyveré, amit eddig látott és használt. A markolata elég szokatlan és kényelmetlen volt első fogásra és akárhogy próbálta nem nagyon akart a kezébe illeni, olyan érzése volt, mintha nyers fekete húst markolna és minduntalan ki akart fordulni a kezéből a fegyver. kezét végig húzta a penge élén de az olyan tompának tűnt, mint a bot. A fény felé fordította és elkezdte tanulmányozni a rajta lévő rúnákat, amik tompa kékséggel húzódtak végig a penge egész hosszán, markolattól a hegyéig. Ahogy a rúnákat tanulmányozta, olyan érzése volt mintha lassú kék kígyókként vonaglanának. Sarura - ahogy bámulta a pengét - ellenállhatatlan hányinger tört rá és vastag sugárban lehányta a sikátor falát. Amint elfordította tekintetét a pengéről és a rajta lévő rúnákról a kellemetlen érzés azonnal megszűnt. Értetlenül bámulta saját hányadékát és nem értette hogyan lett ennyire váratlanul rosszul. A sötét fegyvert elrejtette ruhája egyik titkos zsebében majd a száját törölgetve elindult szállást keresni éjszakára.....
A harmadik, befejező rész is kész van már nagyjából, csak még csiszolgatom (utána kell még néznem a DK-k spelljeinek/skilljeinek, meg kénytelen vagyok megfigyelni, hogy melyik spell hogy néz ki nehogy nagy hülységet írjak és ne lehessen ráismerni, hogy mit akar éppen használni
of the Shattered Sun
A hangulatot viszont valóban elrontja az officer, a 4500-as "heal" és a Hordagyilok nevű vezetőről nem is beszélve.
(De mostmár nem kötekszem, miért van ilyen [viszonylag] eldugott helyen a topic.
"Chuck Norris wants to put himself in every man."