Az Aliance sereg élén a retteget warrior, Hordagyilok állt. Az alisok dühe egyre csak emelkedett a kicsi gnome varázsló holteste láttán. Az officer tudta h ebből véres csata lesz. Nem is telt bele egy mp-be sem az alisok kiadták a tűzparancsot és megindult a roham. Saru ork barátjához fordult és egy utolsó csalfa vigyorral elköszönt tőle, majd belerontott a dühöngő ali seregbe.E közben az officer irányította a csapatott:
-Harcosok előre!!!
- Vadászok, a papokat!
- Saru szedd le a vörösköppenyes druidát!--És abban a pillanatban egy jólirányzott lövés átszúrta a "szivét" az officernek. Térdregyott és egyetlen egy vércsepp nélkül összecsuklott.
Saru a csatát félbehagyva odasietett UD barátyjához
Ne félj nem lesz semmi baj--Mondta Saru, kicsit meghökkenve
Félni..(eröltetett kacaj) Nincs idő félni--Előrántotta 2 epic daggert és Saru kezébe nyomta, ezzel a mondattal:
- Eredj, és küzdj!
Saru búss arcát a dühh öntötte el. És az új fegyverekkel mégveszélyesebbé vált. A dombtetőről, ahol az officer fekszik, Egyenesen a maintankukra ugrott és egy ambusshal köszöntötte.
A harcos ezt nemhagyta ennyiben és felemelte hatalmas legendari kardját, majd egy erős suhantást inditott el Saru felé. Saru tudta h az-az ütés nem találhatja el, de túl késő volt bármit is tenni... Lehunyta a szemét, és elképzelte családját, elképzelte h milyenek lehttek mikor még egészségesek voltak. Maíjd újra kinyitotta szemét és atlátja h a warrior férbenúszó szemekkel térdel előtte. Majd a hátamögött az orc vadász ünik fel, és ugyanolyan csalfa vigyorral köszön vissza neki az ork, min a harc kezdetén Saru.Ezzel véget is vettettek a tracs party-nak és elindultak harcolni. a Main tankal után már nem sok esélye maradt a seregnek, ezért elkezdtek futni, Saru inett a druidáknak és a mageknek hogy állítsák meg őket. Pár másodpercel a kérés után a sereg fele báránnyá változott a másik fele pedig varázslatos gyökerek fogságába estek. Sarunak egy másodpercre sem fordúlt meg a fejébe h túlélőket hadjon, kiadta tűzparancsot- Bár nem ő volt a parancsnok helyettes, vlhogy mindenki hallgatott rá- és az utolsó emberek is a porbahultak...

Ok tudom a játékban nem lehet csak úgy epic daggereket dobálni:)

Bocsesz a helyesírási és fogalmazási hibák miatt :roll:

Kicsit késve:D...de azért megpróbálom.

Saru talán élete során elösszőr érezte azt a furcsa szorongást a gyomrába, amit félelemnek hívnak. Mielőtt elérték volna Zul'gurub-ot megpihentek egy ·közeli· kocsmában. Mindenki jókat iszogatott nevetgélt, sőt sokan a helyi borbéjt is felkeresték, mert vlhol legbelül tudták, h ez nem egy szokásos csata lesz. Másnap még hajnalban elindultak egy jó kis józanitó fűrdő után. Még naplemente előtt odaértek Zul'gurub mohás bejáratához. Legnagyobb meglepetésükre vlki megelőzte őket, vagy vlkik? Mivel nemakarták kockáztatni a küldetés sikerét azzal, h egy ellenséges csapattal összetalálkozzanak és elveszítsék embereik nagyrészét, ezért Sarut és az orc vadászt előreküldték felderítésre. Saruék igen-igen viszakoztak, de nem volt mit tenni, bementek. Nem is telt bele sok időben Találtak egy NE druidat a vérébefagyva.
-Nem tetszik ez nekem, mondta szaru a száját húzva
-Nekem sem rothadó barátom, és közben rothadó hústól bűzös fogait megvillantotta
Egyszer csak egy apró neszre lett figyelmes a vadász. Saru, bár nem hallott semmiféle egyéb neszt a vadászunk nyálának lecsöpenése kívül, de azért elrejtőzött a fák árnyékába. Az orc is füttyentett egyet és pár másodperc allat mellette volt a védelmező tigrise. Egy kis várakozás után furcsa sistergő hangokat hallanak meg, és nem telik bele sok időben egy tűzgolyó shunan át a bokrokon telibetaplálva a vadászunkat. A támadást egy gnome mage kezdeményezte. Saru még sosem látott ilyen erős sebzést, de nem tétovázott egy gyönyörü ambushal köszöntötte ujdonsült barázunkat. Még ideje se volt felmérni a helyzetet de a vadász és a tigrise teljeserőből támadta. Igaz adtak neki rendesen Saruék de mégis sikerült neki lefagyasztanu Sarut és tigrist. Az orc-nak csak egylővésre volt lehetősége ezért egy aimed shot-ot eresztett el füstölgő puskájából.
Miközbe a golyó a levegőt szakítva repült a mágus felé, egy ujjab tűzgolyó hagyta el a mágus kezét. Saru közben közben kiszabadult a jég fogságábol, de túl későn csapott le h megszakítcsa a kicsi gnome mágus kasztolását. A mage az aimed shot-tol a térdére rogyott, de mielőtt meghalt elkiáltotta magát h:- HORDÁSOK!!!!
Saru nem törődött a kiáltással inkáb a vadászt nézte meg h-h van. Sajnos igen súlyos égéseket szerzet, és Saru tudta h ha nem kap a csapat papjától vagy az egyik druidától segítséget meghal. Nem voltak messze a kaputól, ezért kiltással jelezte h baj van és kéne egy gyógyító.
A vadász már majdnem ráhagyta volna Sarura a tigrisét mikor a távlból egy 4500-as healt kapott, a healel eggyüt a csapatt többi tagja is megérkezett. Ez egy szerencsés húzás volt mert egyszer csak lópaták csapkodását észlelik. Az officer nem tétovázot csatasorba állított mindenkit, és a kötelező buff-okat is kiosztotta. Alig egy szemhunyányi idő multán, körübelül 2 tuccat szövetséges tünik fel alig néhány méterre tölük, pontosan nem lehetett megállapítani, hogy hányan voltak, mert a lovak által felvert pór titokzatos homyályba borította a sereget....

Remélem folytatjátok:D

Igenigen, igazad van. Kicsit én is utánaolvastam már az írás után, gondoltam is, hogy törlöm, de már nem lehetett :) Ezért is nem erőltetem az utolsó szösszenetet. Hüeséget nem akarok írni, mert csak elrontja a játékélményt
:)

khm... na akkor folytatnám engedelmetekkel. Neveket sajnos továbbra sem tudok, de remélem azért nem lesz rosz? :). Amúgy nem kell félni. Még talán írok egy ZG-ben játszódó kis szösszenetet, aztán nem spammelem tovább a topic-ot :D

….Saru az utóbbi pár napban kipihente a párbajban elszenvedett sérüléseit. A fogadós mindennel ellátta őt és az ork vadászt akivel a párbajt vívta. Sokat beszélgettek és a vadásztársa elmesélte életének egy rövidke verzióját és pár izgalmasabb történetet. Na persze Saru sem maradt adósa. Ő is felvázolta életének történetét és elmesélte, hogy a családja kegyetlen halála miatt végez kutatásokat, de a Nyugati Fertőzött Területeken elakadt a nyomozásban. Az ork megnyugtatta, hogy minden bizonnyal sikerül majd a gazemberek (vagy más lények) nyomára bukkannia.
Épp egy nagydarab sültet lakmároztak, mellé erős Orgrimmari sört ittak, aminek mértéktelen fogyasztása elég kótyagossá teszi az elmét, de annál nagyobb bátorság költözik a szívbe (már ugye, ha van olyan). Amikor kopogtak az ajtón. Az Ork csak egy morgással jelzett, hogy szabad, miközben egy jókora combról tépte le a húst jókora fogaival. A szobába a Rogue Officer lépett be és megelégedve nézett végig a két céhtárson.
- Na csakhogy felépültetek lusta népség. – köszöntötte két társát az Officer
- Hmphhh. – válaszolta a vadász és egy pillanatra sem hagyta abba vérre menő küzdelmét a cubákkal.
- Üdv. – köszöntötte Saru is egyszerűen.
- Ha eléggé kipihentnek érzitek magatokat, akkor talán le is fáradhatnátok a többiekhez. Lenne egy kis megbízás a Céhünknek. – mondta az Officer, azzal sarkon fordúlt és távozott
Saru az Officer távozása után elkezdte összeszedni a cuccait. Tőreit gondosan elrendezte övén és ruhája rejtett zsebeiben. A vadász távozásuk előtt még felkapta az utolsó vaskos cubákot és fogai közt tartva loholt Saru után miközben bőrmellényén az utolsó gombokat gombolta be.
Leérve köszöntötték a már ott tartózkodó társaikat majd elfoglaltak egy-egy üres széket. A terem közepén egy roppant vén Troll állt görnyedten és várta, hogy mindenki rá figyeljen végre. Az Officer odalépett az öreg troll-hoz és megszólalt
- Emberek, ez itt Lunkat. Troll Sámán Stranglethorn Vale-ből, a Yojomba szigetről. Aggasztó híreket hozott számunkra és meg szeretné kérni kicsiny céhünket valamire. – mondta hangosan majd az öreghez fordúlt.
- Beszélj öreg.
A vénség kihúzta magát, már amennyire görnyedt tartása engedte majd reszelős hangon beszélni kezdett.
- A kis sziget, amiről társatok beszélt nem olyan régen lakott. Mi, akik ott élünk mindannyian menekültek vagyunk. A hely, ahonnan menekülnünk kellett egy ősi város, a neve Zul Gurub. Csodálatos hely volt, míg egy borzalmas szörnyszülött el nem terjesztette ocsmány vallását és hatalomra nem került. Népünk sok tagja ellenállt, de mindhiába, a torz vallást követők egyre többen lettek, míg végül egy éjszaka leforgása alatt elsöpörték a város védelmét és azokat akik még ellenálltak. Rengeteg tisztességes lakója veszett oda. Én és mindazok, akik még túl élték a mészárlást erra a tengeren lévő szigetre menekültünk és most ott élünk és imádjuk igaz ősi Isteneinket.
- És mit kívánsz tőlünk öreg? – kérdezte egy díszes ruhában álló troll mágus.
A vén sámán ránézett a troll-ra majd méjet lélegzett egy mélyet és megszólalt.
- Az ocsmány fenevad fejét kérem tőletek. – közölte az öreg
- És van valami neve is annak a dögnek? – kérdezte az ork vadász miután nemes egyszerűséggel a háta mögé dobta a lecsupaszított csontot, amit ezidáig rágcsált.
- Igen van. A neve Hakkar.
Néma csönd támadt a fogadóban. Néhányan összedugták a fejüket és sugdolóztak. Sokan hallották már ezt a nevet, de nem tulajdonítottak neki különösebb figyelmet.
- Azonban figyelmeztetlek benneteket, hogy amint átlépitek Zul Gurub városának kapuját olyan veszedelmek várnak rátok, amit sokan nem éltek túl azok közül, akik már megpróbálták feltárni titkát. Hakkar nem egyedül tanyázik a városban. Sok követője akadt, akik közül jó páran olyan hatalomra tettek szert, ami méltóvá tette őket, hogy magasabb posztot töltsenek be. Ilyenek a papjai, akik szörnyű hatalommal bírnak, bár az is igaz, hogy Hakkar mágikus ereje még az övékét is meghaladja.
- Mi sem ma kezdtük öreg. Biztosíthatlak, hogy számos társunk felvenné a versenyt Zul Gurub harcosaival. – mondta egy tagbaszakadt Ork harcos, aki a pult mellett álldogált és egy korsó eős orgrimmari sört kortyolgatott.
- Igazán? – kérdezte mosolyogva a sámán. – nos remélem igazat beszélsz barátom, de nálad keményebb harcosok is otthagyták már a fogukat.
A harcos csak morgott valamit az orra alatt válasz gyanánt.
- És mi lesz a fizetségünk, ha sikerrel járunk?. – kérdezte egy hatalmas Tauren druida, akinek a szeme helyén bátran lehetett volna egy-egy fényesen csillogó arany érme is.
- Ez. – mondta az öreg és ruhája egyik rejtett zugából előhalászott egy bőrerszényt amit odahajított a taurennek. A druida mohón kibontotta a zacskót és tartalmát az asztalra borította. Jókora arany érmék borúltak csilingelve a faasztalra elkápráztatva mindenkit.
- Természetesen mindannyiótok megkapja a maga részét, amint visszatértek. Temészetesen amit odabenn találtok, az a tiétek. Nekünk csak Hakkar és papjainak ocsmány feje kell.
Mindannyian elégedetten morogtak és fejüket összedugva tárgyalták meg mi legyen. Végül az Officer felállt és az öreg sámánhoz fordúlva ezt mondta.
- Azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek. – kezdte. – Tekintve milyen bőkezű fizetség várható az elvégzett munkáért úgy gondolom érdemes elvállalnunk.
- Nagyon köszönöm mindannyiótoknak. – mondta az öreg, majd egy kopott pergament nyújtott oda az Officernek.- Íme egy régi térkép a városról és arról, merre találjátok az ősi város kapuját, amin keresztül bejuthattok.

…Az öreg sámán nem időzött tovább a fogadóban. Amint megbízta a céh-et a feladattal elindult vissza kicsiny szigetére, hogy közölje a sziget többi lakójával a jóhírt „sikerült egy őrült csapatot találni a lehetetlennek tűnő feladatra”.
A csapat sem tétlenkedett, amint a vén troll elhagyta a várost, mindenki rohant, hogy felszerelését a nagy út előtt rendbehozza valamint a különböző varázslatokhoz beszerezze a megfelelő reagenseket.
Saru is így tett. Felkereste a méregárust, hogy feltöltse fogyófélben lévő méregkészletét és egy bőrpáncél javító műhelyt is felkeresett, ahol rendberakatta felszerelését.
Másnap az alig 20 fős csapat útnak indult, hogy a goblinok vezette Zeppelin-ekkel átkeljenek a másik kontinensre, ahol teljesíteniük kellett megbizatásukat….

Folyt köv.
(remélem)

U.I.: a helyesírási és fogalmazási hibákért megint csak bocsi

ez telleg nagyon jo lett gz:)
teljesen el tudtam kepzelni az egeszet:)

Azért akad benne némi helyesírási és fogalmazási hiba, de azér köszi
:D . Imádom a fantasy-kat. Amúgy gondoltam, hogy a Hunter-t kell választani, nincs olyan kaszt, amit ne szivatna meg :D