Lich King, val'kyrok, Sylvanas... A kérdéskört hosszasan lehetne tárgyalni, hiszen nagyon sok találgatásra ad okot. Nekem nem feladatom találgatni, csupán kérdéseket teszek fel

Az első élőholtak az Első Háború során jelentek meg és a Horda necrolyte-jai által mozgatott csontvázakakat jelentették. Később megjelentek az első halállovagok (death knights) is, majd a Második Háború során aztán a Szövetségben is több mágust is vonzott a nekromancia, köztük a legismertebb Kel'Thuzad.
 

Jelenleg Azerothon élőholtaknak elsősorban a Falka (Scourge) tagjait tekintik. Kil'jaeden volt az, aki úgy gondolta, hogy Azeroth népével szemben egy tudatlan, a Lángoló Légió akaratához kötött, a halált sem akadálynak tekintő sereget kellene létrehozni, amelyet egy általa mozgatott bábu, a Lidérkirály (Lich King) fog irányítani. A Lidérkirály szerepét pedig Ner'zhul számára választotta büntetésül, akinek lelkét testének teljes megkínzása és elpusztítása után egy jégtömbbe zárta. Ezzel Ner'zhul, a sámán megszűnt létezni, és helyette az óriási erővel felruházott Lidérckirály jött létre.
 

A Lidérckirály aztán az Élőholt Járvánnyal (Undead Plague) elkezdte létrehozni hatalmas seregét, amelyet a saját tudata irányított. A Falka feladata a terror és a pusztítás elhozatala volt Azeroth lakói számára, amely Lordaeronban szinte teljes egészében megvalósult, ezzel készítve elő a Lángoló Légió visszajöttét.
 

Kil'jaeden azonban megint elszámította magát, és nem vette figyelembe a halandó népek szabad akaratát: a Lidérckirálynak, akit ekkor a korábbi ork sámán, Ner'zhul testesített meg, végül sikerült kiszabadítania elméjét a Lángoló Légió uralma alól, és saját akaratából irányította a Falkát, visszafogva annak valódi erejét. Miután Kil'jaeden rájött, hogy a Lidérckirály felszabadult fennhatósága alól, Illidant küldte, hogy pusztítsa el. A Lidérckirály azonban megérezte a veszélyt, és az ekkor már halállovag Arthast hívta magához a Fagyott Trónhoz. Ez volt az a pillanat, amikor a Lidérckirály uralma gyengülni kezdett, és ezt kihasználva a Falkának több tagja is sikeresen felszabadult. A Falkától kiszabadult élőholtak aztán Szélfutó Sylvanas (Sylvanas Windrunner) vezetésével létrehozták az élőholtak nemzetét, az Elhagyottakat (Forsaken).


 

Miután Arthas legyőzte Illidant, széttörte a Fagyott Trónt és fejére húzta az Uralom Sisakját (Helm of Domination) lénye végérvényesen eggyé vált Ner'zhul megmaradt szellemével, és most már kettejük egyvelege lett a Lidérckirály. Ezután hosszú évekig a Lidérckirály saját belső harcát vívta, miközben szolgáik felépítették a Jégkorona Citadellát (Icecrown Citadel).

Amikor a Lidérckirály felébredt, kitépte magából Arthas szívét, és háborúra készült Azeroth ellen. Ennek érdekében tovább kellett bővítenie a Falkát és új szövetségesek után kutatott. Ezeknek a szövetségeseknek egyike pedig a val'kyrok lettek.
 

A val'kyrok a Lidérckirály teremtményei. Korábban Valkyrionban élő vrykulok voltak – azok az óriásszerű lények, akiket a Titánok teremtettek, majd megfertőződtek a Hús Átkával (Curse of the Flesh), és később belőlük jöttek létre az emberek – akik azért harcoltak és képezték magukat, hogy részesülhessenek a Lidérckirály szokatlan „ajándékában”, és szárnyas hárpiákhoz legyenek hasonlóak. Azt mondják, hogy a val'kyrok voltak azok, akik a vrykul harcosok sorsáról dönthettek, és az arra érdemeseket a Lidérckirály elit seregébe válogatták ymirjarként, az érdemteleneket pedig a vargulok élőholt életmódjára kárhoztatták.
 

Ezenkívül volt még egy fontos tulajdonsága a val'kyroknak: a fiatal halállovagokat képzésük során megóvták attól, hogy elhulljanak, és felélesztették őket hasonlóan ahhoz, ahogy az élőket a lélek-gyógyítók (spirit healer) óvják a haláltól.
 

A draenei bölcs, Thoralius Sárkánykoponya Falvába (Wyrmskull Village) küldött bátor kalandozókat, mivel állítása szerint a szellemvilág is részben a Lidérckirály befolyása alá esett, és valamit rejtegetni kíván. A kalandorok közül néhányan kissé óvatlanok voltak és szembetalálkoztak a Lidérckirállyal és az ő val'kyr szolgájával. A val'kyr a kalandorokat fel akarta használni, azonban a Lidérckirály szerint még túl éretlenek voltak ezek a kalandorok, erőteljesebbnek kell lenniük. Azok, akiknek sikerült kijátszaniuk a Lidérckirály figyelmét, megismerték az emberek eredetét, azt, hogy az emberek valójában a vrykulok leszármazottai.
 

A Lidérckirály újabb bukása után Bolvar Fordragon volt az, aki vállalta, hogy felveszi a rettegett sisakot. Kiindulva a korábbiakból, feltételezhetjük, hogy Bolvar most a maga belső harcát vívja éppen. Azonban az Arthas-Ner'zhul összetételű Lidérckirály bukásával két nép is a következő kérdéssel szembesült: hogyan tovább?
 

A Falkából korábban kiszakadt élőholtak Sylvanas Úrnő vezetésével megfogadták, hogy bosszút állnak azon a személyen, aki sorsukat okozta: a Lidérckirályon. Halálával együtt az Elhagyottaknak is új célt kell találniuk, amivel igazolják létüket, igazolják azt, hogy miért kívánnak egységes nemzet lenni. A választ maga Sylvanas fogalmazta meg a Hroda tagjainak, amikor egy érzelmes pillanatában röviden összefoglalta életét és az Elhagyottak létrejöttét:

- Nem mindig voltam Banshee Királynő. És a népem sem mindig az Elhagyottak voltak. Régen ez a föld Lordaeron északi királyságaihoz tartozott, akiket Terenas Menethil király irányított. Terenasnak volt egy fia, akit Arthasnak hívtak. Arthas... már a nevének kimondása is felhergeli véremet. Ez a gyermekember, Arthas, magához vette a Fagygyászként (Frostmourne) ismert átkozott pengét. A karddal Arthas megölte a saját apját és lerombolta ezt a földet, minden élőlénnyel rajta! Az én halálom is Arthas kezétől érkezett, amikor ő és serege megszentségtelenítette szülőföldemet, Quel'Thalast és megölte embereimet.

- Határt nem ismerő kegyetlenségében Arthas elválaszotta a lelkemet a testemtől, és rikoltó szellemként éleszett fel, hogy az ő Falkájában szolgáljak. Hasonló végzet várt mindazokra, akik a Falka háborús gépezete álltal haltak meg. A halálban tudatlan élőholtakként születtek újjá.

- De Arthas nem volt legyőzhetetlen! Minden egyes nappal csökkent az ereje – az elátkozottak akaratán enyhült a szorítása. És amikor Arthas a leggyengébb volt, támadtam! És habár eljött a bűnhődés órája, a féregnek sikerült megmenekülnie végzetétől, és visszatért Északszirt (Northrend) jeges hegyeibe. Arthas eltávozásával együtt a Lordaeronban állomásozó élőholt tömeg feletti kontrollja is elszállt. Miután visszaszereztem a testemet, felszabadítottam a hátrahagyott Falkát. Arthasnak, a jövendő Lidérckirálynak a kegyetlenségéből és könyörtelenségéből megszülettek az Elhagyottak.

- A célunk... az egyetlen küldetésünk az volt, hogy elpusztítsuk a Lidérckirályt. Szövetkeztünk a Hordával és megkezdtük utazásunkat a megváltásunk felé.

- Most a Lidérckirály halott, és mi visszatértünk. Azok, akik ezt a földet életükben otthonuknak nevezték, halálukban is így tesznek természetesen. De a Szövetség nem ismeri el jogainkat. Kinyilvánították, hogy ezek a földek az övéik, miközben érvényteleníteni akarják e királyság alapítóinak kijelentéseit. Ezt soha nem engedem meg... Soha! Lordaeron az Elhagyottakhoz tartozik – mindig és mindörökké.

Érdekes, hogy míg az Elhagyottak nagy részének jogosnak tűnik a követelése korábbi otthona iránt, van valaki, akinek nem: Sylvanasnak. Sylvanas nemes elfként Quel'Thalast és Ezüsthold Városát (Silvermoon City) tekintheti otthonának, azonban az ott élő egykori testvéreivel a vérelfekkel különös kapcsolatban áll: igyekszik támogatni őket, mint amikor megvédte Anveenát, azonban a vérelfek egyáltalán nem ragaszkodnak az ő segítségéhez.
 

A létezésük értelmén kívül azonban egy másik probléma is foglalkoztatta Sylvanast: eddig az Elhagyottakhoz a Falka felszabadított tagjai csatlakoztak. Ez a forrás azonban megszűnőben van. Mivel nem akarta, hogy népe kihaljon, ezért Sylvanasnak megoldás után kellett kutatnia. Ezt pedig a Lidérckirály halálával „munkanélkülivé” vált val'kyrokban találta meg, akiket sikerült megnyernie céljának. Habár Garrosh egyszerűen gusztustalannak nevezte Sylvanas tettét, a Sötét Úrnő nem tágít: népét a val'kyrok segítségével fogja feltölteni, és a Szövetség elesett embereit fogja ehhez felhasználni.
 

Hogy a háborúzáson kívül, ami számára is áldozattal járhat, máshogyan is tudjon „feltámadásra” váró halottakra szert tenni, Sylvanas egy másik módszert is elővett: a Horda által betiltott Élőholt Métely (Undead Blight) használatát, amit tovább tökéletesít titokban. A Métely használatát a Haragkapunál (Wrath Gate) történt incidens után tiltották meg Sylvanasnak, aki akkor ennek készségesen eleget is tett, sőt, azt mondta, hogy ő mit sem tudott ennek a fejlesztéséről. Az azóta történtek azonban elgondolkoztatóak: valóban nem tudott a Mételyről? Nem tudott Putress és Varimathras terveiről? Vagy tudott róla, de két legyet üthetett volna egy csapásra: ha sikeres lett volna, már akkor legyőzhette volna a Lidérckirályt, emellett megszabadult a rá mindig is fenyegetést jelentő Putresstől és Varimathrastól méghozzá anélkül, hogy neki beszennyeződött volna a keze.
 

Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy Sylvanas megkérdőjelezhető, ám hatékony eszközökkel növeli nemzetét. És hogy mit ajánlhatott a val'kyroknak segítségükért cserébe? Nos, ez szintén nem derült még eddig ki, de az biztos, hogy jelentős lehetett az ár. Miután Godfrey-nak sikerült lelőnie Sylvanast, a Sötét Úrnő felügyeletével megbízott ork, Cromush így könyörgött a val'kyroknak:

- Hozzátok rendbe... HOZZÁTOK RENDBE ŐT!

A három val'kyr egymásra nézett:

- Megesküdtünk neki, nővéreim – mondta Agatha.

- De el fog pusztítani minket, nővérem – vetette közbe Arthura.

- Ez szent kötelességünk. Az egyezséget megkötöttük, az alku áll... - szólalt meg Daschla.

- Akkor legyen – mondta végül Arthura.

A három val'kyr ezzel feltámasztotta Sylvanast, önmagukat feláldozva a Sötét Úrnőért cserébe.

- Csak... sötétséget láttam – szólalt meg a magához térő Sylvanas. - Ahogy a semmi felé sodródtam, egy csillogó fény tűnt fel, majd még egy és még egy... az én drága val'kyrjaim. Most már kétség kívül tudom, hogy a val'kyrok jelentik a jövőt népem számára. Soha nem hagyjuk abba a Lordaeronért folytatott harcot. Soha...

A val'kyrok életüket adták Sylvanas életéért cserébe. Az alku egyik felét tehát ismerjük, a másik fele azonban rejtve maradt előttünk, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy a Lidérckirály mit ajánlott a vrykuloknak azért, ha val'kyrok válnak belőlük, ami miatt Valkyrion lakói mind szárnyas szellemlények kívántak lenni.


 

A val'kyrok és a Métely segítségével Sylvanas a Horda vigyázó szemei láttára terjeszti ki egyre jobban uralmát Lordaeronban. Garrosh a Lidérckirályhoz hasonlította Sylvanast, amit a Sötét Úrnő visszautasított. Sylvanas tudja, hogy mindig léteznie kell egy Lidérckirálynak, hiszen ezt hallotta Uthertől, arról azonban nem tud, hogy ezt a szerepet Bolvar vállalta magára. Önjelölt Lidérckirálynőként gyarapítja jelenleg seregét. Céljait és valódi terveit talán csak ő maga tudja, megvalósításukhoz azonban tudjuk, hogy semmitől sem riad vissza.