A Drakkarik végzete

A Drakkari trollokat még a Hasadás (Sundering) előtt elüldözte a többi troll nép különösen erőszakos és kegyetlen jellemük miatt. A Drakkarik a messzi északra távoztak, ahol alkalmazkodtak a fagyos körülményekhez, és jégtrollok lettek. Harcoltak az itt élő nerubianokkal, furbolgokkal. Állítják, hogy a sok apró jégtroll törzs kezdetben egymással harcolt a területért. Ha valaki legyőzött egy törzset, annak a harcosait szolgasorba vetette, és arra kényszerítette őket, hogy új és nagyobb otthont építsenek számára. A legyőzöttek gyermekei azonban már a győztes törzs tagjának számítottak, ily módon gyarapítva azt, hogy további törzseket győzhessen le, akik újabb pompás otthont építettek nekik. Azok, akik harc nélkül elfogadták az erősebb törzs fennhatóságát, megtarthatták területüket, de el kellett fogadniuk, hogy a másik uralkodhatott felettük, és bármikor harcba hívhatta őket. Állítólag a Drakkariknak sikerült is egy fejlett, kiterjedt civilizációt létrehozniuk. A jégtrollok közül két törzs vált ki, és költözött délebbre: A Télifejszés (Winterax) törzs Alterac Völgyébe, míg a Jegessörényű (Frostmane) törzs Dun Moroghban hozott létre birodalmat, amelyet aztán a törpök győztek le.

Így éltek a Drakkarik északon, ahol folyamatosan háborúztak egymással, mivel vezetőjük, Malakk Fagykirály szerint ez teszi erőssé a népét. Egészen addig éltek így, amíg rejtélyes élőholtak nem jelentek meg. A Fagykirály minden Drakkarit hadba szólított, így a Falka (Scourge) nem tudta véglegesen elfoglalni Zul'Drakot. A Falkával szemben Zul'Drakban is megjelent az Ezüst Hajnal (Argent Dawn), valamint az Ében Penge Lovagjai (Knights of the ebon Blade), hogy segítsenek visszaszorítani a Lidérckirály seregét. A Drakkarikon azonban már nem tudtak segíteni.

Ugyanis volt egy troll, aki szövetséget kötött a Lidérckirállyal. Drakurunak a Lidérckirály felajánlotta s Falka feletti uralmat Zul'Drakban, ha teljesíti az ő kérését, és egy erős sereget toboroz számára. Drakuru először egy fontos fegyvert szerzett meg: egy jogart, amely az Ősök Szívéből és a Próféták Szeméből tevődött össze. Ezután Voltarusban verte fel a főhadiszállását, és innét kezdte el seregével megtámadni a trollokat. Kristályokat fertőzött meg a métellyel (blight), amellyel további lényeket fertőzhetett meg. A megtámadott troll törzsek főnökeit elfogatta, és mételyes kristályokkal fertőzött meg. A megfertőzött és mutálódott troll törzsfőnökökből így lettek mételyesvérű trollok, akiknek a hatalma a többszöröse volt a korábbinak. Drakuru ezzel a sereggel akarta megtámadni Zul'Drak fővárosát, Gundrakot. A terve azonban nem sikerült, köszönhetően az Ében Penge Lovagjai kiváló kémjének, aki olyannyira a bizalmába férkőzött Drakurunak, hogy a troll rábízta jogarját, amellyel seregét irányíthatta. A kém a jogar segítségével a mutáns sereget Drakuru ellen fordította, aki végső kétségbeesésében a Lidérckirályhoz fordult. A Lidérckirály azonban nem igazán kedvelte azokat, akik csalódást okoztak neki és elbuktak, ezért ő maga ölte meg Drakurut.

Drakuru mesterkedése azonban így is túl nagy kárt okozott a Drakkarikban. Kétségbeesésükben nem láttak más kiutat az őket körülvevő ellenségekből, mint azt, hogy feláldozzák loa isteneiket, és a tőlük nyert erő segítségével verjék vissza a támadásokat. A megőrült Drakkarik azonban nemcsak a Falka számára jelentettek veszélyt, hanem Azeroth többi népe számára is. A megfékezésükre északra érkeztek a Zandalarik, akik amellett, hogy segíteni akartak a Drakkarik megfékezésében, még egy cél vezérelte őket: összegyűjteni Gundrakból azokat a történelmi tárgyakat és relikviákat, amelyek a Drakkari trollok történetét őrizhették.

Eddigre a Drakkarik már több loa istenüket feláldozták: Sseratust, a kígyó istenséget, Quetz'lumot, a szélkígyó istenséget, valamint Mam'tothot, a mamut istent. A loák halálával a legerősebb főpapok még erősebbé, prófétákká váltak. A Zandalariknak végül sikerült kapcsolatba lépniük Har'koával, a leopárd istenséggel. Har'koa kiszabadítása után sikerült megakadályozniuk, hogy Rhunok, a jegesmedve isten halálával ereje átszálljon egy prófétára. Azonban nem tudták megmenteni a rinocérosz istent, Akalit, akinek a halálával a prófétája az egyik legerősebb ellenféllé változott. Végül Har'koa segítségével az utolsó prófétát is sikerült legyőzniük, és kiszabadítaniuk a loa isteneket a megőrült Drakkarik uralma alól.

A Visszhang-szigetek (Echo Isles) felszabadítása

A Sötétlándzsás (Darkspear) trollokat ott hagytuk el, hogy csatlakoztak a Hordához, először a Visszhang-szigeteken telepedtek le, azonban miután Zalazane zombit csinált néhány trollból, Vol'jin úgy döntött, hogy jobban járnak, ha inkább Durotar partjára költöznek, ahol létrehozták Sen'jin Falvát. Vol'jin hűséges trolljaira bízta a törzset, ő maga pedig Orgrimmarba ment Thrall mellé.

A Sötétlándzsás trollok hasznos tagjává váltak a Hordának, Vol'jin stratégiai tehetségét pedig mindenki elismerte, elsősorban Thrall. Fontos szerepet játszottak többek között Aljaváros ütközetében. Vol'jint azonban nem hagyta nyugodni népe sorsa, az állandó száműzetés. Egy állandó otthont szeretett volna törzse számára, amely emellett fontos stratégiai pont lenne a Horda számára. És egy személyes cél is vezérelte: hogy eleget tegyen apja kívánságának. Egy troll azonban útját állta: gyerekkori jóbarátja, a boszorkánydoktor, Zalazane.

Vol'jin nem félt a kihívásoktól. Türelmes volt és kivárta a megfelelő időt a támadásra. Akkor összehívta nemcsak a trollokat, hanem a Horda bajnokait is, akik készek voltak egy igaz ügy mellett harcolni. Sen'jin Falva mellett megszólaltak a harci dobok és csípős szagú füst különös füstjei szálltak fel. A támadást maga Thrall is támogatta. Vol'jin minden segítséget szívesen fogadott, fiataltól idősebbig, zöldfülűtől a legtapasztaltabbakig. Vol'jin legfőbb segítői a sámán Vanira, a bajnok Uru'zin és a boszorkánydoktor Hez'tok voltak. Váratlan segítség formájában troll druidák bukkantak fel, akik Vol'jin visszatértéig rejtőzködve éltek, most azonban készek voltak csatlakozni a sereghez.

Vol'jin komoly dilemmában volt. Tudta, hogy bármilyen erős sereget is gyűjtsön össze, Zalazane fekete mágiájával szemben halandókkal nem fog sokra jutni. A loák segítségére is szüksége lesz. Azoknak a loákéra, akiket a Visszhang-szigetekkel együtt hátrahagytak. Akiknek nem mutattak be áldozatot. De meg kellett próbálnia a maga oldalára állítani őket. Ezért Bwonsamdihoz, a halálistenhez fordult. A loa kezdetben nem akart segíteni, hiszen magára hagyták őt, azonban Vol'jin elmagyarázta, hogy Zalazane üldözte el őket az otthonukból, és megígérte, hogy ismét imádni fogják és áldozatokat mutatnak be neki, ha most segít nekik. Végül Bwonsamdi hajlandó volt támogatni Vol'jin seregét. Minden készen állt a támadásra.

Sötétlándzsások fiai és lányai! A törzs jóbarátai! Azért gyűltünk itt össze, Sen'jin Falvának partjánál, hogy visszaszerezzük azt, ami a miénk! Gyertek most! Csatlakozzatok a Visszhang-szigetek felszabadításához! Zalazane el fok BUKNI! Készen állunk, hogy a szigetre vonuljunk, és KISZABADÍTSUK Zalazane gonosz uralma alól! Csatlakozzatok hozzám! Zalazane ideje lejárt! A Sötétlándzsásoknak ismét saját otthona lesz. Álljatok készen!

A sereg behatolt a szigetre, azonban Zalazane az elesett trollokat zombikként feltámasztotta és az uralma alá vonta. Ez a tette végképp feldühítette Bwonsamdit, mivel Zalazane olyan területre hatolt be, amelyhez nem volt joga: a halottak földjére. A saját fegyverével győzte le a boszorkánydoktort: a zombi trollokat Zalazane ellen indította, akik megölték az áruló trollt. Vol'jin győzött: többé nem függött teljesen a Horda jóindulatától, hiszen immár saját otthonuk volt a Sötétlándzsásoknak. Beteljesítette az apjának tett ígéretét.

A következő alkalommal elérkezünk a mostani helyzethez és a fontos kérdésekhez: mi vezette arra a Zandalarikat, hogy egyesítsék a trollokat, és végül miért nem csatlakozott hozzájuk Vol'jin.