...Bocs az offért, de erre muszáj írnom... xD De talán ANNYIRA nem is off itt...

Azért egy kicsit szűklátókörű ez a comment szvsz.

Ismerem a papíros RP-t is - na jó, legalábbis hogy miről szól - az biztos, hogy az egy teljesen más világ az ingame RP-hez képest. Háromszor játszottam így, nagyon jó volt 10 óra önfeledt szórakozás (annyit nevettem, mint valami hiéna xD).
Az ingame RP előnye, hogy könnyen elérhető - nem kell hozzá összeülni - nem szabályozza meg minden levegővételedet egy könyv meg egy kocka (ennek azért akad hátránya is mondjuk, de minek nem ).

- A halált nem szoktuk RP-zni, sem a spirit healert. Éppen azért, hogy ne legyen nevetséges. Ha valaki meghal, akkor elemótozza pl azt., hogy jól fejbe verték, elájult és aztán magához tért.
Ha valaki tényleg meg akarja ölni a karakterét RP-ben, akkor az tényleg véglegesen teszi, és többet nem tér vissza!

- Emote-ttal akármit ki lehet fejezni. Persze nincsenek hozzá animációk, de ide (is) kell a fantázia, hogy ne csak gépiesen olvasd, hogy "/e vigyorogva rád kacsint, majd meghúzza a sört", hanem el tudd képzelni, hogy mi is történik (mintha egy interaktív regényt olvasnál, de persze a karaktert és a környezetet látod magad előtt.)

- Lásd az előző pontot. Épp azért kell használni a fantáziádat, hogy "kiegészítsd" az emotokat. Ráadásul a reakciódat ugyanúgy ki kell találni, mint a papíros RP-ben.

Ha valaki RP-zni akar, akkor felejtse el a számítógépet és keressen egy szerepjátékklubbot. Innentől két lehetőség van: vagy találkozol egy jó mesélővel(dm-el, kalandmesterrel...) és akkor beleszeretsz egy életre, vagy rosszal találkozol és megutálod örökre a szerepjátékot.
 A számítógép csak visszafog abban hogy kifejezd magad és a karaktered. Milyen /emotiont írjon be az a kezdő pap akinek remeg a keze, mert fél hogy ha nem sikerül a gyógyítóvarázslata akkor meghal a barátja, közben mégis rezzenetlen arccal kell tennie a dolgát hogy a csapat többi tagjára ne terjedjen át a pánik?
Három dolog miatt nehér RP-zni wowban:
-Nincs mitől félni: meghalok? na és akkor mi van, Spirit Healer és kész.
-Nincs meg a megfelelő "eszközkészlet" összetettebb érzések kifejezésére.
-Túlságosan vizuális, így nem kell használnod a fantáziádat.

Egy jó mesélő rengeteg támaszt tud adni a kezdőknek,  mindenkit el kell tudnia játszani. Ehhez gyakorlat szükséges, tapasztalat. Ezért fontos hogy kezdő csapat mesélője hozzáértő legyen.

Egy kis összefoglaló konyhanyelven azoknak akik nem tudják mi az a "papír alapú" szerepjáték
Adott egy csapat (az ideális:3-6 fő) és egy mesélő. A csapat minden tagjának van egy karaktere, és te mondod meg hogy mit tesz a karaktered. A lényeg hogy szóban(és akár gesztusokkal) kifejezd hogy mit tesz a karaktered. A mesélő irányítja az összes többi karaktert(kocsmáros, utcaseprő, kidobóember, helyi kurva, király tanácsosa, őrdémon,kóbor kutya... szóval tényleg mindenkit) A mesélő adja a világot amiben helyt kell állni. Adott egy "szabályrendszer" amivel el lehet dönteni hogy a karaktered meg tudja-e tenni azt a cselekedetet amit te szeretnél. Ehhez általában dobókockák kellenek.

(példa:A palladin pallosát meglóbálva "A fény nevében bűnhődj" kiáltással ráront az ellenfélre [kocakadobások, melynek következtében kiderül:] majd nagyot koppanva pattan le az óriásról. Kardja messzire száll amikor az óriás iszonytató ellencsapása telibe találta mellvértjét, csúnya horpadást hagyva azon. [Másik játékos reflexreakciója:]A mágus gúnyosan odaszól a paladinnak: Na látom figyeltél amikor a csapatszellemről beszéltem....)

A másik fontos dolog ami kell a szerepjátékokhoz az a világ. Rengeteg olyan kidolgozott világ van amiben játszani lehet. Ezek kidolgozottsága vetekszik Azeroth kidolgozottságával. játszhatsz az űrben csillagok háborúját, játszhatsz warhammer 40k-t vagy klasszikus d&d világokban, de akár játszhatsz Azerothon is, egy jó mesélőnek teljesen mindegy hogy milyen világban mesél, ha ismeri azt.

Mindenkinek ajánlom hogy tegyen egy próbát az "igazi" szerepjátékkal is, higgyétek el, megéri.

(Bocs a kicsit Offért)

Minek? Az angoltanrom is fel tudja olvasni a fél oldalas feladatot egy levegővel . 

Levegőt azért vegyél!

Én a draenei paladinommal egyessülök néha jó bele gondolni hogy egy Szent paladin vagyok a fény örzője és használója, hamarosan race changelek törp paladinra mert a piálós fajtájukkal tudok egyesülni meg a maga a stílusok jobban bejön mint a draeneié

Elvileg a profi RP-sek el tudnak játszani olyan karaktert is, akinek a személyisége tökéletesen az ellentéte a sajátjuknak. Már próbáltam én is párszor, de nem ment. :S
Szeretem, ha tudok (valamennyire) azonosulni velük. :3

Roselis: Ki kell ábrándítsalak, attól nem RP-s valaki, hogy ilyeneken ábrándozik, hanem "csak" függő.

Hát bevallom őszintén és sem vagyok egy RP-s; eddig minden karimat csak azért játszottam, mert kiváncsi voltam az adott kaszttal való játékélményre. Soha nem érzetem szükségét, hogy átérezzem egy blood elf DK lányka (Roselis) élőhalott mindennapjait ghoul-jával, vagy hogy a természet öt elemét felidézgessem a draenei sámán leánnyal (Iziel).

De lehet, hogy arról van szó, hogy egyszerűen megrémítene a gondolat, hogy tudatomat megosszam ezekkel a virtuális  avatarokkal, és ha rossz napom lenne (fáradság, betegség, rossz hangulat), akkor nem tudnák elszakadni a Warcraft világától, és egész nap azon filóznák, hogy vajon mikor esik végre a FH-k valamely instájában a Quel'Delar epikus kard markolata.

csak akkor van minden karakterednek más személyisége ha kicsit is adsz az RP-re. Az átlag játékos NEM törődik vele. (Még az RP szerverek nagy része sem RP-s, csak véletlenül odatévedtek, de nem érdekli őket az RP egyáltalán.) Még annyira sem hogy más kaszt/faj/stb és annak lenne bizonyos háttere. Annyi hogy ha hordás akkor néha benyögi hogy "For da horde", ennyi.

Egyébként meg, ha valaki mást személyesítesz meg, az is te vagy nem? A "te részed"... 

á, sejthettem volna hogy ez lesz, a csapból is ez folyik. 

Én azért nem értek egyet mindennel amit mondtak. (igaz nem néztem végig) Főleg azzal nem, hogy nem vált személyiséget akkor amikor ingame van. Ez nem igaz. Másképpen viselkedsz a többi emberrel egy Orkal, mint egy humánnal. Más egy druiddal, vagy egy DKval. Szerintem minden karakterednek van egy egyedi személysége, ami java részt az irányitón alapul, de azért a karakter faja, illetve classa háttér története is befolyásolja. (Persze ez nem vonatkozik feltétlenül azokra, akik szinte semmit sem tudnak a játék történetéről, történelméről; akik nem veszik a fáradságot arra, hogy 1-2 quest szövegét elolvassák; esetleg még a bossok által kiabált szövegeket sem olvassák el. (Részben azért mert nem érdekli őket, részben azért mert nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem) Lehet hogy ezzel csak én vagyok igy, de én teljesen másképpen játszottam a Draenei magemmel, a Tauren druidommal és a Humán dkomal. Nem tudom... lehet hogy ez csak azért van, mert néha néha szeretek azonosulni a karaktereimmel. Néha napján jól esik egy kicsit lazitani és rpzgetni egy kicsit... Viszont nem szeretem keverni a való életemet a játék beli életemmel. Van (vagyis volt) olyan barátom még a suliban, aki ugyanúgy játszott, egy darabig egy szerveren és guildban is voltunk. Néha beszélgettünk a wowról, de mint játékról. Igaz, sokszor hivtak a karakterem nevén (főleg hogy a való életben sem áll tőlem messze a tauren és a druid eszme és viselkedési forma)