Kedvenc játékunk, a World of Warcraft megítélése vegyes kishazánkban és a nagyvilágban egyaránt. Számos poénkodás alapját szolgáltatja a társadalom számára, ez a meg nem értett csoport. Persze mint meg nem értett, úgy kell érteni hogy játékosok úgy általában, és ezen belül talán kiemelten az MMORPG játékok világa. 

Ennek okait szeretném vizsgálni ebben az írásban, amit az oldal tartalmi megújulásának jegyében vetettem virtuális lapjaimra. Mindig is szerettem társadalom kritikát megfogalmazni és vizsgálni az emberek véleményét egy bizonyos témában, így jött az ötlet, hogy a Blizzard fejőstehenének és az egész gamer kultúrának az elfogadását is megbeszéljem magammal és veletek. 

 A geek kultúra alapvetései

 A témát ott kezdeném, hogy az MMORPG világok megítélése alapvetően negatív, de ez nem a játékok ellen irányul. A rossz vélemény nem a játékokkal jelent meg, már sokkal előbb ott volt a levegőben, csak kisebb mértékben. Régebben is voltak lapozgatós szerepjátékok, fantasy kártya klubok, különböző képregény rajongói csoportok. 

 Volt egy geek szubkultúra a világon, amit az emberek kevésbé értettek meg, ezért pedig elutasítóak voltak felé. Alapvetően arról lehet szó, hogy a tájékozatlansághoz még valamiféle irigység is társul. Hiszen a társadalom megköveteli a tagjaitól, hogy komolyan, felnőttként viselkedjenek. Ez a viselkedés persze többnyire a képmutatás szinonimája. Tehát mondhatjuk, hogy a társadalom megköveteli a képmutatást, hogy mutassuk, hogy mi milyen komoly és érett felnőttek vagyunk. 

 Amikor pedig lát egy általa "kockának" megítélt embert, akkor irigységet érez. Ha neki fel kellett nőni, ott kellett hagyni a gyerekszoba kényelmes melegét, akkor az a "hülye gyerek" miért nem tett így. Tehát a két legfontosabb tényező, ha meg szeretnénk érteni az alapvetően elutasító magatartást a geek kultúra felé, az a tudatlanság és az irigység. 

 Kivonultunk a társadalomból?

 Nem. Alapvetően ez a sztereotípia is egy butaság, mintha a társadalom azok lennének akiket a többség a "normális" jelzővel illet. Valójában a társadalom egy sokszínű, vegyes valami. Amibe a rengeteg minden belefér. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy rengetegen játszanak, nem csak MMORPG játékokkal, de úgy általában a videojátékokkal. Ez a piac ma kétszer akkora mint a filmipar. 

 Ebből kifolyólag vannak köztünk asztalosok, autószerelők, ügyvédek, családanyák és főállású flamerek is. Nem vonultunk ki a társadalomból, a részei vagyunk. A túlzott játék persze káros lehet az egészségre és elpusztíthatja a szociális kapcsolatainkat, ami depresszióhoz vezethet, de a túlzott golfozás vajon nem képes erre? Igazából egy elsietett következtetés a játékokra ráfogni, hogy lerombolják az emberi kapcsolatainkat, hiszen erre szinte minden tevékenység képes. 

Meginni egy sört a barátainkkal alapvetően jó dolog, de meginni mindennap annyit, hogy ne tudjunk a földről felállni az már betegség. Szóval a világon minden tevékenységre igaz, hogyha túl sokat csináljuk akkor káros lehet. Ez alól a játék sem kivétel, de nem is lehet példaként emlegetni, hogy ez a bűnös azért, hogy a családok elhidegülnek egymástól és a gyerek csak a gépen játszik. Valójában ez felnőttek esetében az egyén felelőssége, gyerekek esetében pedig a szülői. Könnyű a játékokat hibáztatni, de valójában csak le kéne ülni a gyermeked mellé és megkérdezni, hogy mi a helyzet. 

 A játék gyerekeknek való?

 Rendszeresen előfordul az emberek között egy elsietett vélemény, miszerint a játékok gyerekeknek való szórakozás. Ez ismét egy marhaság. A játékok valahol a kétezres évek derekán elkezdtek egy olyan művészi színvonal felé emelkedni, ami végül olyan játékokhoz vezetett mint a Bioshock: Infinite. 

 A videojáték szerintem egy önálló művészeti ágazat, olyan mint a film vagy a zene. Szubkultúrája van, fiatalok és idősebbek között egyaránt hódít. Ezért is mondom, hogy egy elsietett vélemény ez. Hasonló mint a játékok erőszakosságára vonatkozó előítélet, ami nem tárgya a jelenlegi cikknek, de egy mondatra érdemes kitérni a dologra. A játék, önmagában nem tesz erőszakossá. 

 Ez már többszörösen bizonyítást nyert. Egyszerűen arról van szó, hogy könnyű erre fogni, ha egy gyerek adott esetben lemészárolja a fél iskolát. Sokkal kényelmesebb az a pozíció a szülők számára, hogy eltolják magukról a felelősséget és a GTA sorozatot vagy egyéb mást hibáztatnak maguk helyett. Ha valaki erőszakos természet, pszichopátiás vagy deviáns, az játékok nélkül is olyan. Charles Manson, korunk egyik legrettegettebb sorozatgyilkosa annak idején a Beatles egyik dalára hivatkozott, hogy azért gyilkolt meg számos ártatlan embert. Na körülbelül ilyen alapon lehet a Call of Dutyra is hivatkozni. 
 
 Elkanyarodtunk kicsit a témától. Tehát minden előítéletnek és elutasításnak az alapja a tájékozatlanság és az irigység a videojátékok esetében. Nem azt mondom, hogy ez egy eget rengető probléma, hiszen a játékos társadalom immunrendszere már kezd felkészülni ez ellen, és rendszeresen demonstrálja, hogy a világ része. 

Végkövetkeztetés gyanánt azt mondanám, hogy a játékok önmagukban nem károsak, nem rombolják le a szociális kapcsolatainkat, ha felelősséggel bánunk velük és szellemileg alapból normálisak vagyunk, akkor minden ellenük felhozott érv megdől. Ez persze egy személyes vélemény, a vita lehetősége megvan, ha van véleményed a témáról, kérlek írd le.