KERESÉS
RECRUIT - aki keres talál
A Tribe Called Quest @ Arathor
Ha kulturált vagy, itt a helyed!
A Tribe Celled Quest @ Arathor
Healereket és dps-eket keresünk hc progress-re!
New Moon @ Ragnaros
Klánunk Mythic Raidekre keres megbízható játékosokat!
Shattered Legends @ Arathor
Hétvégi Guildünk keres Legion-re aktív PvE orientált játékosokat!
+ új recruit beküldése
topik Loot
 Sziasztok!Valaki eltudná magyarázni nekem részletesen mi is a lootolás lényege? Nem tudom felhúzni a karakterem ilvl-jét. Pedig elég sokat játszok, de egyszerűen nem ad be új cuccokat!
Perseus - 911 napja
topik wow_ft_32705
wow_b_32705
qinqshuh - 979 napja
topik wow_ft_32704
wow_b_32704
Samantha Fraser - 981 napja
topik wow_ft_32703
wow_b_32703
Samantha Fraser - 981 napja
topik wow_ft_32702
wow_b_32702
Samantha Fraser - 981 napja

Bountystd A játékos kultúra negatív megítélése
Bountystd - 1871 napja
56
Kedvenc játékunk, a World of Warcraft megítélése vegyes kishazánkban és a nagyvilágban egyaránt. Számos poénkodás alapját szolgáltatja a társadalom számára, ez a meg nem értett csoport. Persze mint meg nem értett, úgy kell érteni hogy játékosok úgy általában, és ezen belül talán kiemelten az MMORPG játékok világa. 

Ennek okait szeretném vizsgálni ebben az írásban, amit az oldal tartalmi megújulásának jegyében vetettem virtuális lapjaimra. Mindig is szerettem társadalom kritikát megfogalmazni és vizsgálni az emberek véleményét egy bizonyos témában, így jött az ötlet, hogy a Blizzard fejőstehenének és az egész gamer kultúrának az elfogadását is megbeszéljem magammal és veletek. 

 A geek kultúra alapvetései

 A témát ott kezdeném, hogy az MMORPG világok megítélése alapvetően negatív, de ez nem a játékok ellen irányul. A rossz vélemény nem a játékokkal jelent meg, már sokkal előbb ott volt a levegőben, csak kisebb mértékben. Régebben is voltak lapozgatós szerepjátékok, fantasy kártya klubok, különböző képregény rajongói csoportok. 

 Volt egy geek szubkultúra a világon, amit az emberek kevésbé értettek meg, ezért pedig elutasítóak voltak felé. Alapvetően arról lehet szó, hogy a tájékozatlansághoz még valamiféle irigység is társul. Hiszen a társadalom megköveteli a tagjaitól, hogy komolyan, felnőttként viselkedjenek. Ez a viselkedés persze többnyire a képmutatás szinonimája. Tehát mondhatjuk, hogy a társadalom megköveteli a képmutatást, hogy mutassuk, hogy mi milyen komoly és érett felnőttek vagyunk. 

 Amikor pedig lát egy általa "kockának" megítélt embert, akkor irigységet érez. Ha neki fel kellett nőni, ott kellett hagyni a gyerekszoba kényelmes melegét, akkor az a "hülye gyerek" miért nem tett így. Tehát a két legfontosabb tényező, ha meg szeretnénk érteni az alapvetően elutasító magatartást a geek kultúra felé, az a tudatlanság és az irigység. 

 Kivonultunk a társadalomból?

 Nem. Alapvetően ez a sztereotípia is egy butaság, mintha a társadalom azok lennének akiket a többség a "normális" jelzővel illet. Valójában a társadalom egy sokszínű, vegyes valami. Amibe a rengeteg minden belefér. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy rengetegen játszanak, nem csak MMORPG játékokkal, de úgy általában a videojátékokkal. Ez a piac ma kétszer akkora mint a filmipar. 

 Ebből kifolyólag vannak köztünk asztalosok, autószerelők, ügyvédek, családanyák és főállású flamerek is. Nem vonultunk ki a társadalomból, a részei vagyunk. A túlzott játék persze káros lehet az egészségre és elpusztíthatja a szociális kapcsolatainkat, ami depresszióhoz vezethet, de a túlzott golfozás vajon nem képes erre? Igazából egy elsietett következtetés a játékokra ráfogni, hogy lerombolják az emberi kapcsolatainkat, hiszen erre szinte minden tevékenység képes. 

Meginni egy sört a barátainkkal alapvetően jó dolog, de meginni mindennap annyit, hogy ne tudjunk a földről felállni az már betegség. Szóval a világon minden tevékenységre igaz, hogyha túl sokat csináljuk akkor káros lehet. Ez alól a játék sem kivétel, de nem is lehet példaként emlegetni, hogy ez a bűnös azért, hogy a családok elhidegülnek egymástól és a gyerek csak a gépen játszik. Valójában ez felnőttek esetében az egyén felelőssége, gyerekek esetében pedig a szülői. Könnyű a játékokat hibáztatni, de valójában csak le kéne ülni a gyermeked mellé és megkérdezni, hogy mi a helyzet. 

 A játék gyerekeknek való?

 Rendszeresen előfordul az emberek között egy elsietett vélemény, miszerint a játékok gyerekeknek való szórakozás. Ez ismét egy marhaság. A játékok valahol a kétezres évek derekán elkezdtek egy olyan művészi színvonal felé emelkedni, ami végül olyan játékokhoz vezetett mint a Bioshock: Infinite. 

 A videojáték szerintem egy önálló művészeti ágazat, olyan mint a film vagy a zene. Szubkultúrája van, fiatalok és idősebbek között egyaránt hódít. Ezért is mondom, hogy egy elsietett vélemény ez. Hasonló mint a játékok erőszakosságára vonatkozó előítélet, ami nem tárgya a jelenlegi cikknek, de egy mondatra érdemes kitérni a dologra. A játék, önmagában nem tesz erőszakossá. 

 Ez már többszörösen bizonyítást nyert. Egyszerűen arról van szó, hogy könnyű erre fogni, ha egy gyerek adott esetben lemészárolja a fél iskolát. Sokkal kényelmesebb az a pozíció a szülők számára, hogy eltolják magukról a felelősséget és a GTA sorozatot vagy egyéb mást hibáztatnak maguk helyett. Ha valaki erőszakos természet, pszichopátiás vagy deviáns, az játékok nélkül is olyan. Charles Manson, korunk egyik legrettegettebb sorozatgyilkosa annak idején a Beatles egyik dalára hivatkozott, hogy azért gyilkolt meg számos ártatlan embert. Na körülbelül ilyen alapon lehet a Call of Dutyra is hivatkozni. 
 
 Elkanyarodtunk kicsit a témától. Tehát minden előítéletnek és elutasításnak az alapja a tájékozatlanság és az irigység a videojátékok esetében. Nem azt mondom, hogy ez egy eget rengető probléma, hiszen a játékos társadalom immunrendszere már kezd felkészülni ez ellen, és rendszeresen demonstrálja, hogy a világ része. 

Végkövetkeztetés gyanánt azt mondanám, hogy a játékok önmagukban nem károsak, nem rombolják le a szociális kapcsolatainkat, ha felelősséggel bánunk velük és szellemileg alapból normálisak vagyunk, akkor minden ellenük felhozott érv megdől. Ez persze egy személyes vélemény, a vita lehetősége megvan, ha van véleményed a témáról, kérlek írd le.
wow_c_526591
wow_c_526159
#54 | Frosty válasza #53
Hát szerintem beszélj a magad nevében. Sticking out tongue Én nem bántam meg semmilyen WoW-val töltött időt, hiszen a "punnyadásos" időkben játszottam, és nem nyúlt túl, akkor viszont szórakoztam.

Kivételek csak azok az alkalmak, amik kifejezetten rosszul sikerültek, pld. rossz RP event, hülye insta csapat. Na, az arra elment időt tényleg sajnáltam... de ugyanúgy bánom, hogy az életben nem fogom visszakapni a Man of Steel-re pazarolt időmet...
Evidens, hogy nem a wow hibája, ha valaki rákockul. A kérdés az volt, hogy a rákockulással eltöltött időt a későbbiekben úgy ítéled-e meg, hogy megérte. Én azt állítottam, hogy egy átlagos játékos wowban töltött idejének az a része, ami több, mint amit amúgy más játékkal, sorozatnézéssel, stb. töltene valójában feleslegesen elcseszett idő, amit ő saját maga is így fog megítélni, ha lejött a szerről.
#52 | Frosty válasza #51
De ez mind RAJTAM múlik, hogy mennyi időt töltök ezekkel a dolgokkal.
Van most a GoT-on kívül 4-5 sorozat, amit meg szeretnék nézni, + egy GoT restartot is tervezgetek.

Megtehetném, hogy beseggelek a monitor elé hajnal 3-4-ig, hogy aztán 6-kor hullán indulhassak a melóba? Simán (feltéve persze, hogy a 4-5 sorozat hozza is majd a sokak által ígért szintet, de ez már más tészta).

De ((egyrészt nem szeretek így "ledarálni" dolgokat)), másrészt több eszem van ennél, nem akarok akár napokon át használhatatlan lenni.

Az természetes, hogy a sorozatokat/játékokat úgy tervezik, hogy lehessen velük időt tölteni, amelyik nem köt le, azt otthagyjuk, (legfeljebb írunk a neten róla, hogy "ez de szar" Laughing out loud), de annyi. Egyszerűen van egy adott szórakoztatási eszköz, de az már rajtunk múlik, hogy megfelelő időben ki tudjuk-e kapcsolni, vagy nem.

Nem a WoW hibája, ha valaki leszarja az IRL kötelességét, mert dailyzni "kell". Nem George R. R. Martin hibája, ha valaki begubózik a TV elé, és csak chipsért meg WC-re megy ki. Mintahogy nem az alkohol hibája, ha valaki egy feles helyett lenyom húszat, aztán magatehetetlenül fetreng a padlón.

((Egyébként mostanság azt a pár guild eventes estét leszámítva annyit wow-ozok, míg ránézek a follower missionökre, meg megcsinálom a pet battle dailyket. Jó, ez még mindig több, mint a heti 45 perc GoT, de azt hiszem, nem vészes. Laughing out loud))
Ha megnézed a régebbi hozzászólásaimat, én is azzal indítottam, hogy azzal semmi gond nincs, ha az amúgy is punnyadásra szánt időt az ember játékkal tölti. A gond ott kezdődik, amikor a játék túlnő a keretein és az élet egyéb dolgaitól vesz el időt.
Minden játék, szórakozás, stb. lényege, hogy keretek között működik, pont azért, hogy a játék (vagy film, színdarab stb.) által létrehozott virtuális világ ne keveredjen a valóságossal, mert abból keletkeznek a problémák.
Pl. azzal sincs semmi gond, ha valaki kimegy egy meccsre és torka szakadtából üvölt, hogy "k..va anyád". A gond akkor kezdődik, amikor ugyanezt folytatja a stadionon kívül is.
A wownál a valóságos és a virtuális világ konfliktusa nyilván máshogy csaopódik le. A legtöbbször abban, hogy az ember a kreatív energiáit is beleöli a játékba, annyira beleéli magát a siker illúziójába.
Eszem ágában sincs tehát elutasítani mindent, ami szórakozás, sőt a wowot sem utasítom el. Azzal van bajom, amikor átlépi azt a határt, ami egy egészséges embernél a szórakozás és a valóság között húzódik. És legyünk őszinték, a wow játékos közösség igen jelentős része legalább egyszer átélte már ezt.

@49

A Trónok Harca nézésével mennyi időt töltesz egy nap?
És wowval?
Na ez a lényegi különbség.
Persze ha valaki napi 12 órában sorozatokat néz, az nyilván ugyanolyan ráfüggés.
A különbség a szórakozás többi formája és általában az MMO-k között az, hogy az MMO-kat eleve úgy tervezték, hogy napi rendszerességgel rengeteg időt el lehessen tölteni velük, és ennek az időnek nem kevés része bizony más, hasznosabb időtöltés rovására megy el.
#50 | Tüsi válasza #48
En nem kergetek celokat a jatekon belul sem, szimpla kikapcsolodasnak tekintem. 28 evesen mar volt idom rajonni arra, hogy nem elegiti ki a sikerigenyemet a jatek, nem is tette sosem, bar az is igaz, hogy sosem kockultam ugy be, ahogy sok ismerosom. 7 eve guildmaster is vagyok, igy meg csak az sem volt, hogy megfelelesi kenyszer miatt tobbet jatszottam a kelletenel. Nem vagyok buszke semmire a jatekban, bar egy dologra megis, hogy par even at egy osszetarto es nagyon szoros barati kor tagja lehettem, akikkel barmikor jol ereztem magam, kirandulni jartunk, stb.

Nem mindenki napi 4-5 orat jatszik, aki jatszik. Van, hogy napokig be sem logolok. Es amikor igen, azt nem fogom megbanni 20 ev mulva sem. Eleg erett gondolkodasunak gondolom magam ahhoz, hogy tudatosan osszam be az idomet.

Gondolom, Te zenét sem hallgatsz, nem tűnődsz egy el szép helyen a tájat nézve, hiszen ezek illúziók, nincs semmi kézzelfogható hasznuk, azon kívül, hogy egy érzést, hangulatot váltanak ki belőled. Kizárólag hasznosítható tudást nyújtó oktatóanyagokat hallgatsz, illetve fákat ültetsz meg dolgozol a pénzért.
#49 | Frosty válasza #48
Miért, Trónok Harca nézése közben mik azok a sikerek, amiket elérek?

Ráadásul azt is hiába mesélem, semmit nem fog jelenteni senkinek - legalábbis annak nem, aki nem nézi.

Pont úgy, ahogy a WoW-os élményeket is van értelme elmesélni WoW-osoknak, de senki másnak.

Az alvás meg megint más tészta (szerintem), mert anélkül tényleg nem tudsz élni, játékok meg sorozatok nélkül viszont igen.

De ha az ágyba is úgy bújsz esténként, hogy "Basszus, mi mindent tudnék ezalatt az idő alatt csinálni!" akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem vagy-e túlhajszolva.
"Miért ne teljesedhetne ki valaki a játékban? Mondjuk sikernek érzi, hogy ki bírta végre farmolni azt a nagyon nehéz reput. Végre elért valamit, és ez jó érzéssel tölti el."

Pont ez a lényeg, hogy sikernek érzi, de valójában nem ért el semmit. Ez csak a siker és a teljesítmény illúziója. Ebben semmi új nincs, az illúziókeltés minden játék lényege, viszont minden illúzió előbb-utóbb eloszlik és akkor szembe kell nézni a valósággal.
A wow esetében a szemenézés az, amikor rájön, hogy ugyanott van, mint mielőtt elkezdett játszani, csak közben eltelt néhány év a teljesítmény, siker, győzelem, stb. illúziójának kergetésével, miközben ez idő alatt csinálhatott volna valami olyasmit, ami - bár nem annyira drámai, mint egy játékban legyőzni egy ősellenséget - maradandó, amire akár élete végéig is büszke lehet, mert valódi.
Az alvás is hasznos és szükséges, és az álmok is lehetnek kellemesek vagy hasznosak, de ha valami véletlen folytán végig aludnál jópár évet az életedből nem sajnálnád azt az időt?
Na a wowban eltöltött idő és az alvás között kívülről nézve semmi különbség nincs. Hiába meséled, hogy milyen érdekeseket álmodtál, valójában rajtad kívül másnak ezek a dolgok nem jelentek semmit.
Márpedig előbb-utóbb mindenki életében eljön az az idő, amikor kívülről látja a wow-val való kapcsolatát. Na ilyenkor veszélyes bemagyarázni magunknak, hogy ez idő alatt bármiféle sikert vagy eredményt értünk el, mert önbecsapás.
#47 | Frosty válasza #45
mi a fenének töltöttem hosszú órákat repu farmolással, ugyanannak a daily questnek a végtelen ismételgetésével, horgászással, honor farmolással, stb. és hogy ebben a rengeteg időben mennyi minden más hasznosabb és/vagy élvezetesebb dolgot is csinálhattam volna.
Te már nem szereted a játékot, ennyi. Smiling

Nekem speciel maga a "vadászat" sokszor élvezetesebb, mint maga a megszerzése az adott dolognak. Ami meg nem az, abba bele se fogok (lsd. a milliónyi repfarm - engem nem köt le).

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat
World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries.
wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu