" Ám mindenféle bűvölést és mágiát nyugodtan elhagyhatunk, ha a (démonok elleni) háború utáni árny elfekről beszélünk. "

szólni kell gyorsan a blizznek hogy az enchantingot meg a jewelcraftot vegye ki az elfek nem képesek ezekre...:D (mert ütközik a történettel)

ja meg töröljék ki a druidákat is (a feral maradhat)

A csudába, pedig hirtelen nagy ingerenciám támadt Elune templomának kivesézgetéséhez is. :D

Nyissznyussz: Ám mindenféle bűvölést és mágiát nyugodtan elhagyhatunk, ha a (démonok elleni) háború utáni árny elfekről beszélünk. :wink:

Amivel még nem értek egyet, az a "favágás".
Sehol nem volt semmilyen utalás arra, hogy az árny elfek - még ha igen ritkán is - kivágnának fát. Még ha beteg növényeknek meg is adják a kegyelemdöfést, szerintem az egészségesekre nem emelnek baltát. Telepről sem hallottunk soha, ahol feldolgozhatnák ezt a nyersanyagot.
Másrészt szerintem talán nem lennének annyira mérgesek a Warsong klánra ha maguk is "csak" úgy kezelnék a fákat, mint alapanyagot. (Hadd fűzzem még hozzá, hogy ugye ezért emberi vér is folyt ám, még a WarCraft 3-ban, az első elf küldetésekben (anno, egy távoli galaxisban, amikor a Blizzt még nem a dollárhegyek érdekelték. -.- ))

Apró megjegyzések:

- az indián kultúrát én inkább a taureneknél látom megjelenni, nem annyira a night elfeknél
- van night elf recept, a Kaldorei Spider Kabob (questreward Dolanaarban)

"A világitással kapcsolatban Frosty remek ötletet hozott fel. Igaz, a tűz itt már nem lenne olyan gond, de (azon kivül, hogy ez uncsi) az azúr fényt árasztó kövek remekül illenek az éjelf látványvilághoz. És ha nem túl drágák, akkor inkább, ez, mint a szöszölés a lámpással"

én is kristályokban gondolkodom, azzal az apró kiegészítéssel, hogy az elfek általában jól állnak a sötétben való látással:)
Szóval, arra gondoltam nem sok időt töltekenk azzal hogy lámpaolajat horgásznak maguknak, meg az amugyis túl barbár szokás.

Izé, a druidáknál a tisztálkodási lehetőségek adottak:PP
catform

No, egy kis fórumtrollkodás ide is, bár nyissznyussz NE:)
(és alapban herba/nyúzó volt) de ez most nem kötődik fixen a tárgyhoz ugyhogy hanyagolom.

A főzés és fürdőkád használat problematikáját a wowra leferdítve, szerintem fantáziátlanok, illetve nem foglalkoztak vele. (szinte csak a nevében szerepjáték, gondolom mondanom sem kell hogy egy normális szerepjátékban, csak a butorzat elmesélése több időbe telik mint a lvl 1-10 re..:)
Az én elképzelésemben a főzéshez megbűvölt kristályokat használnak.
Mennyivel egyszerűbb egy szóval aktiválni a szobadiszek egyikét és beletenni egy korsó forrásvízbe, hogy durván 5 perc mulva teaként iható legyen.
A másik meg, egy szép nagy fába, simán elfér egy kellemes fürdőkád, nem kell fémből lennie (a fa vagy a kő (márvány?) van olyan jó + mivel ezek mágiahasználó népek igazán nem okozhat problémát.

Ha valaki olvasta az ET visszatérés a zöld bolygóra (aszthiszem ez a címe) amely ET szülővilágát írja le (botanikus lényecskék - onnan rengeteg ötletet lehetne meríteni) ET- egy répát növeszt, mellyel addig mesterkedik, míg az űrhajóként, fénysebeséggel elindulhat..:D
nagyon kedves történet.

Tételezzük fel, hogy NyNy, a sok bányászattól (furcsa szokás, de kissé renitens karakter) és a sok növényszedéstől, megfáradtan (sok sok pénz birtokában ugy dönt kell neki valami lakályos kis faházimázi, valami kellemes helyen, rusnya trolloktól, és egyéb elfajzott teremtményektől messze. Feltételezem talál olyan belsőépítész druidát, aki:
kialakít neki egy szolid kis otthont. A fák módosíthatóak, és nem tűzre meg vésőre gondolok, meg lehet győzni a fa sejtjeit hogy az nekik jó ha erre nőnek és nem amarra:)

Na, adtunk a munkának, mostmár nyugodtan irhatom tovább a hsz-emet.

Valószinűnek tartom tehát, hogy van favágás. Az egyik eset az alant emlitett öreg fák bevégzése, de úgy gondolom, hogy néha bizony élő, egészséges fákat is kivágnak. Kétlem ugyanis, hogy a szükségleteket ki tudná elégiteni a fent emlitett két módszer, ráadásul vannak olyan alkalmazások, melyekhez nagy méretű, teljesen egészséges fára van szükség. Természetesen ezt a favágást érdemesnek tartom egyfajta különleges eseménynként kezelni, ami sokáig megmarad a környéken élők emlékezetében.
Mindent összevetve nem kétséges, hogy az éjelfeknek rengeteg fára van szükségük, és ezt képesek is voltak kitermelni.
A továbbiakban szeretnék néhány szót szólni a különböző épületekről és azok stilusáról.
A legkézenfekvőbb épitmény ugye a lakhely. Én személy szerint kétféle lakhelyet különböztetek meg, a talajra és a fára épülőt. A talajon helyet foglaló kunyhó talán némi magyarázatra szorulhat. A Blizzard lead designere, bizonyos Samwise rengeteg képet adott közre, melyen fa tövébe épitett kis éjelf kunyhó látható. Ha belegondolunk, tulajdonképpen ez a logikus, hiszen az elfek nyilván nem élhettek folyton a lombkoronában, minthogy közlekedéshez, harchoz és sok egyébhez is a talajra kényszerültek. A többség alighanem kedvelte a lomb védelmét, amikor nyugovóra tért, de ez csak a többség, és nem mindenki. Bizonyára sokan maradtak a földön. Ezek valószinűleg kőből és fából ácsolnak maguknak hajlékot, ami aligha nagyobb fára épitett megfelelőjénél. Az alapja mindenképpen kőből lehet, a falai és a teteje viszont bizonyosan fa. Hogy a tetőt kizárólag cserép, vagy esetenként zsúp is fedte, annak még utána kell néznem, de mindkettőt elképzelhetőnek tartom.
A lombkoronába épitett kunyhók valószinűleg ehhez hasonlók. Az alapjuk valószinűleg hasonlit a Lórieni flet-ekre, ahogy Tolkien megirta, azzal a különbséggel, hogy ezek teljesen zártak, lévén Ashenvale feltételezhetően trópusi éghajlatú, ahol sokat esik az eső. Alakjukat alighanem a fa alakitja, amelyre épülnek.
Ezek a fák hatalmasak, és ahogy Frosty utalt rá, esetenként szobányi méretű odúval rendelkeznek. Ha jól tudom, az odvas fákat gomba támadja meg, igy valóban haldokolnak, de az elhalt, szivacsos részeket remekül ki lehet vájni, és szinte teljesen sima, finom falat is létrehozhat igy az újdonsült lakó. Hogy a fákat druidavarázslattal, esteleg valamilyen más praktikával tartják életben, az mindegy, amig nem a túlvizualizált, flitteres varázslatokat képzeljük el, ami mostanság oly nagy divat lett.
Ezekben a lakhelyekben egyvalami közös: elsősorban alvásra szolgálnak. Ne feledjük, hogy az elfek erősen a természethez vannak kötve, igy idejük nagy részét a szabadban töltik. A mi őseink sem csináltak sokmindent a jurtában, pedig ők csak emberek voltak.
Az én véleményem szerint kimondott konyha és fürdőhely a második és harmadik korban nem létezett. A konyha feltételezi a tűzhelyet, ezt pedig nem lehet sem fába, sem lombkoronába épiteni, fakunyhóba is csak bajosan. Ezzel a kérdéssel aligha tudott mit kezdeni a nagy Chris Metzen is. Tény, hogy egy ábrázoláson sem látunk sem kéményt, sem tüzet, és hogy elf ételre sincs konkrét utalás.
Ami a tűzhelyet illeti, nekem az az elképzelésem, hogy kemencét vagy tüzet raknak a talajra, általában a kunyhóhoz közel, és ebben készitik el az ételt. Az éghajlat miatt a tűz melegét az elfek nemigen kivánják.
A fürdőkáddal hasonló a helyzet. Egy fa odújába és lombkoronájába bajos vizet vinni, akárcsak - a hely szűkössége miatt - fürdőkádat tartani (ami engem illet, ha egy öntöttvas kádat kéne felvinnem egy fa lombkoronájába, gyorsan elmenne a kedvem a tisztálkodástól). És egyébként is; ki akar kádban fürödni, mikor legtávolabb egy nyillövésnyire kristálytiszta, hűs vizű tavacska várja?
Kérdés persze, hogy akkor mi van egyáltalán a lakhelyen? Nos, egy ágy bizonyosan, ezen kivül néhány alkalmatosság, melyekben az eszközeit és ruháit tárolja a lakó, polcok, szegek (mint a legeslegelterjedtebb tartóalkalmatosság), és néhány láda. És persze a kevésbé elterjedt eszközök, mint a fegyver- és páncélállvány, és ehhez hasonlók. Ezen kivül még bizonyára akadt egy-egy apró szék, egy kicsiny asztal, ha elég nagy volt hozzá a lakhely, és mindaz az eszköz, ami egy otthont otthonossá tesz - állatbőrök, szőnyegek, disztárgyak, ésatöbbi. A székek és asztalok ügyén fontosnak érzek leszögezni egyvalamit: senki ne a nagy, nehézkes, európai, támlás székekre gondoljon. Ezeknek egy apró kunyhóban nincs helye. Inkább barátkozzunk meg a japán mintával (ó igen, többek közt itt tör be a japán kultúra). A szék általában csak egy támla nélküli puha puff, vagy még az sem, az asztal a maximum térdmagasságú kis fából szerkesztett téglalap. Egy macskatestű elfnek nem okozhaz gondot a pihenés ilyen körülmények között, és ezzel a berendezéssel biztosan nem lesz zsúfolt a lakhely.
A világitással kapcsolatban Frosty remek ötletet hozott fel. Igaz, a tűz itt már nem lenne olyan gond, de (azon kivül, hogy ez uncsi) az azúr fényt árasztó kövek remekül illenek az éjelf látványvilághoz. És ha nem túl drágák, akkor inkább, ez, mint a szöszölés a lámpással. Mindazonáltal gyanitom, hogy ezeket a köveket bizonyos időközönként (pár hónap) cserélik. Egyébként Tolkien emlit a Szilmarilokban hasonló, lámpásokba foglalt kristályokat, amiket - ha jól emlékszem - a noldák használtak. Ezekkel a kövekkel viszont újabb érvet nyerünk a tűz ellen - mostmár a fénye sem kell.

A kunyhókon kivül persze léteznek közösségi házak is. Ebből alighanem minden falunak van egy-kettő. Ilyen például a helyőrség gyülekezőhelye, a Vadászok Terme, amit én sok szempontból egy viking hosszúháznak feleltetek meg. Igaz, a funkciója eltér, de a konstrukciója voltaképpen egy az egyben megfelel az elf épitészetnek (keressetek rá a longhouse képére google-ben), és a berendezés sem tér el sokban. Ezek hosszú, fából ácsolt épületek, különböző részekre osztva. Itt vannak a katonák fegyverei, az éjszablyák fekhelyei, esetleg az őrszemek nyugvóhelyei, és talán néhány gyakorlóterem. Közvetlenül mellette helyezkedhet el az ijászok gyakorlóhelye.

Egyéb épitményekről egyelőre nem szeretnék irni, azt hiszem, igy is épp elég megvitatnivalót digitalizáltam :wink: . A kőépitmenyekről majd csak kicsivel kesöb szeretnék szólni, hogyha a kisebb épületeket már kiveséztük.
Természetesen mindenkitől várom az ellenérveket, esetleg az egyetértést.

Van húsz szabad percem, megpróbálom ebbe belezsúfolni azt, ami eszembe jutott a témával kapcsolatban.
Annyi bizonyos, hogy nincs a mi világunktól független fantasy-kultúra, így azt hiszem, hogy a stílussal, a szokásokkal kapcsolatban érdemes lenne megvezsgálni bizonyos prekoncepciókat. Mindenekelőtt egyvalamit: milyen forrásból táplálkozik az éjelf kultúra.
Vegyük sorra a gyanús kultúrákat: nomád (elsősorban indián), japán, és - bizony ez a véleményem - viking.
Ezek természetesen, mivel nincs időm az első időszakbeli lakásfajtákat taglalni, leginkább a második, és nagyrészt a harmadik korszakra vonatkoznak.
A nomád indián kultúra azt hiszem, senkinek nem lehet kérdés. Alighanem a Blizz fejében is ez motoszkált, amikor megkomponáltatta a Warcraft III. éjelf misszióinak zenéjét. Ezzel csak az a bökkenő, hogy míg az indiánok a végtelen prériken éltek, addig az elfek mostanában az elég sűrű erdőségeket lakják, ahol nincs lehetőség sok vándorlásra. Ez van - a sátor meg a sok ló ugrott. Mi lehet akkor mégis közös ezekkel a civilizációkkal?
Hát persze, nem más, mint a természetközpontúság - igaz, más okból fakadó, de szinte teljesen azonos - szemléletmódja. Ennek a legfőbb része a mértéktartás, és ez a mi témánk szerint elsősorban a fa kezelésének kérdése.
Érdemes észrevennünk, hogy az összes nomád nép legfontosabb nyersanyaga a fa. A legendás sztyeppei íjaknak ez képezte az alapját, ebből voltak a nomádok nyilai, ebből építették sátraikat, szekereiket.
Nem kérdés, hogy az elfek is alapvetően fát használtak ebben az időben, persze hogy ehhez hogyan jutottak hozzá, az már más kérdés.
Hadd idézzek magamtól egy rövid részletet:

"...Vialan kérdő tekintetét látva aztán Aldamion nem bírta sokáig a szótlanságot.
- Amíg a Cenarius Ligetében voltam, arra is jutott időm, hogy elmenjek egy íjkészítőhöz. Kissé furcsállta, hogy egy magamfajtának íjra van szüksége, de végül is megtette, amire kértem, cserébe pedig kapott tőlem egy bűvös tölgypalántát, aminek felnőttkorában mindig visszanő egy ága, ha levágják. "

Ez akkor csak egy ötlet volt, de később, azt hiszem, egészen jónak bizonyult. Egy ilyen bűvös tölgyhöz persze druida kell, de más fáknál talán a lidércek elégnek bizonyulnak, hogy folyton újranövesszenek egy-egy levágott ágat. Mert ha valaki fához akar jutni, akkor azt bizony le kell vágni.
A másik forrás lehet a beteg, vén fa, ami már halálra van ítélve, és inkább hagynak újat nőni a helyébe, minthogy folyamatos energiával próbálják a régit még ideig-óráig életben tartani. Ilyenkor nem árt, ha eszünkbe jut, hogy egy ilyen fából nem egy kunyhó jön ki, így egy jó darabig elég lehet akár egy egész falunak is.
Hogy a faanyagot, főleg ekkorát hogyan szárítottak ki olyan esős, párás éghajlaton, arról azt hiszem nem éremes vitát folytatni, annál is inkább, mert ehhez nem hiszem, hogy túl sokan tudnának hozzászólni.
A következő részben rátérek az építészet kérdésére is, de most rohanok, mert kifutottam az időből.