 |
Impresszum, jogi nyilatkozat | Kapcsolat World of Warcraft is a trademark and Blizzard Entertainment is a trademark or registered trademark of Blizzard Entertainment in the U.S. and/or other countries. wow.lap.hu | mmorpg.lap.hu | Computerworld.hu | PCWorld.hu | GameStar.hu | VideoSmart.hu |
 |
Black Temple Guard
mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1984 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,
sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a
gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és
vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi
furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak
felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért
az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az
ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak
hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.
Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás
roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört
valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem
pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.
Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet,
az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak
bele ebbe sem.
(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki
Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on
edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a
zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele),
az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak
hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk,
ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból
készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a
fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a
baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan
nyugalomban, a preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy
esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt
Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,
műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról,
Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a
focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és
nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis
itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig
begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt
egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld,
amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta
rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a
játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen
megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,
mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott,
nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a
szülőknek.
Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a
bűntudat, a jóérzés, a felelősség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak. "
Az a lakáskulccsal a nyakban mászkálás tényleg jó volt
Black Temple Guard
Gnome Death Knight
of the Shattered Sun
Hand of A'dal
Mindenképpen nézzétek meg a bot-check, illetve a bodycheck videókat. Én végig wtf üzemmódban voltam.
WoW.hu 12 pontja!
of the Shattered Sun
(Amúgy én egy tömködőmunkással sem találkoztam a tokiói metrón, sőt, tömeg sem volt, mondjuk én nap közben mentem, hétvégén.)
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a gyalogátkelőhelynél 2 rendőr(??? egyenruha, az volt, de a fene tudja) világító botokkal állt elé a tömegnek, nehogy átmenjenek amíg piros van. Aztán amikor meg zöld lett, átfordultak kinyújtott karral az autósok elé. Jah nem, az jobb volt, amikor egy lezárt területről (építkezés) kihajtott egy teherautó a járdán keresztül, addig kisfickó szintén ott állt egyenruhában (imádják ezeket) a járdán a járókelők előtt, aztán amikor elment a teher, becsukták a kaput, előszedte a kisseprűt meg a lapátot, és nekiállt felsöpörni a járdát a teher után... Kollégámnak kedvence a rendőr(??) volt, akinek egyetlen feladata a mélygarázsban az volt, hogy aki ki akart állni, annak hátulról integetve segített tolatni.
of the Shattered Sun
Tehat ok, hogy nyugi van, odaallnak meg ilyesmi, de szerintem mindenki latta a videot a japan "HÉV"ről...
Engem csak ne taperaljon senki... ha fel akarok szallni a tomott buszra akkor felszallok, de inkabb varok 2-3 buszt is akar...
- Hány éves vagy? 4? -
Southsea Pirate
Úgy tapasztaltam ezt, hogy marha nagy esőben tartottam vissza a szállodába, és a busz ... elsuhan. Jószokásomhoz hiven már megindult a pumpa felfelé, de a többi várakozó halálos nyugalma valahogy rám is átragadt.
Tök más világ az, a nyugalom nem csak 1 szó a szótárban. "take it easy"
Én marhára gyűlölök úgy utazni, hogy az embernek heringet kell csinálnia magából egy konzervdobozba zárva.
Tudom én, sietni kell meg munka/suli.... de akkor is, ez igy nincs jól.
of the Shattered Sun
Ááá, dehogy más. Az, hogy egy vasútállomáson a peronra fel van festve egy csík, hogy egyrészt "itt lesz az ajtó, ha megáll a vonat", másrészt meg "kérjük várakozzanak sorban a csíkon állva, elkerülendő a tolongást" szerintem mindenhol működne, nem csak Japánban, hát nem?
of the Shattered Sun
Viszont nem is GPSt hasznal, hiszen akkor jelezne hogy hol all eppen a busz, nem csak hogy mikor melyik megallot hagyta el.
A nem GPS alapu helymeghatarozo rendszer meg jopar ('95 elott) evvel ezelott nemetorszagban mar megvolt. Ott ugy oldottak meg, hogy minden busznak volt egy jeladoja es minden allomasnak szinten volt egy ado-vevoje (nem walkie talkie) es ezek kommunikaltak es az utas ertesitest kapott arrol, hogy mikor melyik allomast hagyta el a busz. Nem kell muholdas rendszer (bar ma mar nem sokkal kerulne sztem tobbe, mint ez a regebbi)... tanarom mondta anno, de sztem nem rendszeresitett megoldas volt, hanem egy ket vonalon hasznaltak. Viszont egy 2-3 perces jaratsurusegu vonalon totalisan felesleges ez a fajta utastajekoztatas. Nincs ra szukseg, mert nem var annyit az utas, hogy lenyeges legyen szamara, hogy 1 vagy 2 perce van a kov jarat erkezeseig.
Dublinban meg erdekes modon nem lattam tomott buszt. Jah es ott ha nem intesz a sofornek siman elhajt. Szo szerint le kell stoppolni a buszokat:) Nagyon tetszik:)
Ez a tele busz nem all meg megoldas viszont nem.
Greed: azert a japan mentalitas meroben mas mint az europai vagy amerikai...
Jah meg nekem mint utasnak ez a tol-ig fizetes nem szimpi.
- Hány éves vagy? 4? -