Néhányotoknak minden bizonnyal ismerős lesz e pár sor... Viszont akik még nem olvasták, és valamelyest érdeklődnek a Warcraft lore iránt, azoknak ajánlom figyelmébe... Kellemes olvasgatást!

Életút

 Arthas Menethil Lordaeron hercege s a Silver Hand Lovagja volt, egyben II Terenas Menethil fia, és trónörököse. Uther the Lightbringer tanítványaként gyengéd baráti szálak fűzték Jaina Proudmoorehoz. Ígéretes jövőjének dacára, Arthas az egyik legerősebb és leghatalmasabb Lich Kinggé vált.

Arthas Menethil herceg II Terenas Menethil fiaként látta meg a napvilágot, a Második Háború előtt. A fiatal herceg Azeroth háborúktól szétzilált korszakában nőtt fel, mikor a Szövetség is széthullani látszott, s sötét felhők gyülekeztek égboltján. Gyermekként igaz barátokká lettek Varian Wrynn-nel, Stormwind egykori királyával.

Ifjúkorában Muradin Bronzebeard-től a törp király Magni Bronzebeard testvérétől tanult harcművészetet, majd idővel ügyes kardforgató vált belőle. Később Uther the Lightbringer gyámsága alatt a Silver Hand követője lett, de önfejűségének és meggondolatlanságának ellenére, Arthas elismert harcossá vált. Leghíresebb tettei között tartják számon, amikor seregével hősiesen ellenállt az erdei trollok csapásainak a Quel’thalas és Zul’aman közti csatában.

Ez idő alatt ismerkedett meg Daelin Proudmoore legfiatalabb leányával, a kis Jainával. Évek múltán gyengéd kapcsolat alakult ki kettejük között. Habár végül Jaina Dalaranban folytatta mágikus tanulmányait, Arthas pedig Lordearonban tett eleget kötelezettségeinek, az idő múlása egyre jobban szétválasztotta kettejüket. A két ifjú elhatározta, hogy fenntartják szoros barátságukat, de gyengéd kapcsolatukat egy jobb idő reményében félbeszakítják.

Az Élőholt Pestis.

Bajok zúdultak Lordaeronra. Orkok szabadultak ki az internáló táboraikból, és lesújtó hírek érkeztek a Northrenden tomboló pestisről is. Arthast és Uthert Strahnbadba küldték, hogy megvédjék a várost az orkok támadásaitól. A fiatal herceg legyőzte Searinox-t a fekete sárkányt, hogy aztán megszerezze a szívét a törp Feranor Steeltoe-nak, hogy ennek segítségével megalkothassa a tűz orbját. Arthas az orb segítségével sikeresen leszámolt az orc blademasterrel, az ork seregek vezetőjével.

Mindamellett egy sokkal visszataszítóbb veszedelem jelent meg a birodalomban, méghozzá az élőholtak pestisének formájában. Jainát és a Kapitányt elküldték, hogy csatlakozzanak Arthashoz megvizsgálni ezt a különös pestist. Megküzdöttek egy élőholt sereggel, s leromboltak egy pestissel fertőzött magtárat. Brill városában szembetalálkoztak Kel’thuzaddal a varázslóval, s Andorhalig üldözték.

Kel’thuzad akkorra már megfertőzte Andorhal a magtárait, s a terméseket elszállíttatta a legtávolabb eső falvakba is. Arthas mielőtt megölte volna Kel’thuzadot, a lich beszélt még Mal’Ganisról, a démon Nathrezimről ki a Scourge élén állt. Jaina és Arthas északra utazott, hogy szembeszálljanak vele Stratholme-ban.

Útközben Arthas és Jaina megállt Hearthglenben, hogy kipihenjék fáradalmaikat, de nem sokkal később egy csapat élőholt sereg közelgésére figyelmeztették őket. Arthas megparancsolta Jainának, hogy hívja segítségül Uthert, amíg ő a város védelmét támogatja. Arthas erői már fogyatkoztak, és már a vereség szélén álltak, amikor Uther megérkezett az erősítéssel s megmentette a falut.

Stratholmeba menet, Arthas találkozott egy titokzatos prófétával Medivh-vel, aki ugyanazt tanácsolta neki, mint apjának Terenasnak miszerint utazzanak nyugatra Kalimdorba. Arthas azzal érvelt, hogy ez a föld a népéé volt, és ígéretet tett, hogy soha nem fogja elhagyni. Jaina úgy érezte a varázslónak igaza lehet, de Arthas nem törődött vele, s folytatta útját Stratholmeba.

Mikor megérkezett, Arthas meglátta, hogy a gabonát már szétosztották, s tudta, a falusiak hamarosan élőholtakká válnak. Uthernek és lovagjainak megparancsolta, hogy tisztítsák meg az egész várost. Utherben borzalmat keltettek e szavak, s tudatta vele, amíg Arthas nem lesz király, nem tesz eleget eme parancsának. Arthas árulónak kiáltotta ki Uthert, s ezután szélnek eresztette a Silver Hand lovagjait. Néhányan Utherhez csatlakozotak, - mint ahogy Jaina is - míg a fennmaradt lovagok, hűséget fogadva Arthasnak lemészárolták a fertőzött lakosságot.

Amint Arthas megkezdte a városlakók mészárlását, szembetalálkozott magával Mal’Ganissal, aki a városlakók lelkének megszerzésén dolgozott. Arthas mielőbb el akarta pusztítani a lakosságot, nehogy a lelkük Mal’Ganis kezébe kerüljenek. Arthas végső erőpróbát akart mérni a rémúrral, de a démon meglépett s a herceg megesküdött, hogy megtalálja Northrenden.

Arthas a megmaradt csapataival követte a rémurat, s egy hónappal később megérkeztek Daggercap Bay-hez. Amíg megfelelő helyet kerestek a táborozásra, Arthas találkozott régi jóbarátjával, Muradin Bronzebearddel. Először azt gondolta, Arthas mentőegységeket vezet, melyeket az emberei megmentésére küldtek, kiket egy élőholt sereg vett ostrom alá a híres rúnakard a Frostmourne, keresése közben. Muradin és Arthas elpusztították a közeli élőholt táborokat, de Mal’Ganisnak nyomát sem találták.

Amint Arthas és Muradin a elindultak megkeresni a Frostmournet, egy zeppelinnel, küldött érkezett Lordaeronból, aki beszélt a Kapitánnyal. Parancsokat hozott Uthertől és Terenastól, miszerint Arthasnak azonnal haza kell térnie az embereivel. Amikor Arthas visszaérkezett a táborba, látta amint az emberei elhagyták állásaikat, s az erdőn át úton vannak a csónakjaik felé. Arthasnak nem állt szándékában távozni, amíg Mal’Ganist el nem pusztították, ezért elhatározta, hogy néhány bennszülött zsoldossal felégetteti a hajókat, mielőtt az emberei elérnék azokat. Amikor az emberei megérkeztek, Arthas elárulta a zsoldosait, és megvádolta őket a hajók elpusztításával, s megölette őket a Kapitánnyal. Arthas elmondta embereinek, hogy nincs miért hazamenniük, és az egyetlen kiút Northrendből, a győzelmen át vezet.

Arthas és csapatai folytatták előrenyomulásukat Drakhtaron Keep felé, hogy megtalálják a Frostmournet. Amint megérkezett, megjelent előtte Mal’Ganis, s megjövendölte halálát. Arthas elment felkutatni a Frostmourne-t Muradinnal, a tábort pedig a Kapitány védelmére bízta.

Arthas hamarosan megtalálta az Őrzőt, aki - látszólag a saját védelmének érdekében - megpróbálta távol tartani őt a Frostmourne-tól. Az Őrző elbukott, Arthas és Muradin pedig a jutalmukat követelték. De Muradin, a kardon lévő rúnákat olvasva, jelezte Arthasnak, hogy a penge átkozott. Arthas megkérte a barlang lelkeit, hogy szabadítsák fel a kardot a jég fogságából, kikiáltva, hogy ő bármi áron képes népét megmenteni. Amikor a fegyver felszabadult, egy rogue támadta meg Muradint, s megölte egy jégszilánkkal, Arthas pedig nem könyörült rajta. Arthas legyőzte Mal’Ganis kegyenceit, s végre szemtől szemben állt magával a démonnal. Mal’Ganis tudatta Arthassal, hogy a hang, amit hall, az nem másé, mint a Lich Kingé. Arthas erre azt felelte, hogy a hang Mal’Ganis elpusztítására utasította. Miután megölte a rémurat, Arthas a fagyos észak felé menekült, magára hagyva csapatait, s a herceg hamarosan emberi lényének utolsó foszlányait is elveszítette.

Árulás

Hónapokkal később Arthas visszautazott Lordaeronba, s a királyság örvendezett a harcos visszatértén. Arthas letérdelt apja, Terenas király előtt, majd felemelkedett s miután előrántotta kardját, leszúrta a rémült királyt a pengével.

Arthas elmenekült a színhelyről, s hetekig nem hallottak hírt felőle, majd új mesterének a Lich Kingnek parancsára Vandemar falujában tűnt fel újból. Ott találkozott Tichondrius-szal aki maga is rémúr volt mint Mal’Ganis. Arra gondolván, hogy az újabb rémúr, Mal’Ganis beteljesedetlen bosszúja lenne, megpróbálta megtámadni, de a rémúr csak gratulálni kívánt neki eddigi erőfeszítéseiért. Mikor Arthas-szal beszélt, amaz tudatta vele, hogy nem érez többé bűntudatot tettei miatt. Tichondrius elmagyarázta Arthasnak, hogy a tulajdonában lévő kardot nem más, mint maga a Lich King kovácsolta, lelkek elrablásának céljából, és egész egyszerűen Arthas volt az első lélek akit bekebelezett.

Arthaz egybegyűjtötte a Cult of the Damned gonosz tagjait, kik Vandemarban rejtőzködtek, s mágikus varázslatokkal segítették Arthast Andorhalba vezető útján, hogy visszaszerezhesse Kel’Thuzad maradványait. Arthas megölte a kriptát őrző paladint, Gavinrad the Dire-t, s visszaszerezte a varázsló holttestét. Ezáltal a varázsló, Kel’Thuzad szelleme feléledt, majd titokban tudatta Arthas-szal, hogy nem érdemes bízni a rémurakban,s a herceg megfogadta a tanácsát.

Kel’Thuzad maradványasi súlyosan megsérültek, ezért el kellett vinni azokat a Quel’thalas-ba a misztikus Sunwellbe, hogy annak segítségével teste újra életre kelhessen. Tichondrius elküldte Arthast, hogy szerezze vissza azt a rejtélyes urnát, amiben elszállíthatja Kel’Thuzad maradványait. Azonban az urnát nem mások, mint a Silver Hand lovagjai őrizték. Arthas megölte a két paladint, Ballador the Bright-ot és Sage Truthbearer-t kik mélységesen elítélték Arthas árulását. Aztán Arthas újra találkozott Uther the Lightbringer-rel, ki megrendülten magyarázta Arthasnak, hogy az urna az ősapái hamvait tartalmazza, köztük Terenas királyét is. Arthas meggyilkolta mentorát ki egész életen át segítette, majd felmarkolta az urnát. Elszórta atyái hamvait, majd Kel’Thuzad maradványait helyezte az urnába, majd elindult hosszú útjára Quel’Thalasba.

Arthas masszív ellenállással találkozott az elfek részéről, kiknek élén a királyi hadvezér, Sylvanas Windrunner állt. Élőholt seregét az elf had elé vezetve, folyamatosan visszaszorította őket Silvermoonba, óriási pusztítást hagyva maga után. Sylvanas megpróbálta figyelmeztetni a várost a Scourge közeledtére, de Arthas elpusztította a táborhelyeiket és megölte a hadvezért. Hogy megbosszúlja Sylvanas arcátlanságát, megfertőzte elf lelkét s egy szörnyűséges teremtménnyé formálta, majd rabságba ejtette a Lich King akarata szerint, hogy aztán saját népét mészárolja.

Arthas lerombolta Silvermoont, majd a Sunwellt használta fel, hogy életre keltse Kel’Thuzadot, aki aztán Lichként születhessen újjá. Amint a páros elindult útjára Alteracba, Kel’Thuzad megmutatta Arthasnak a „Második Invázió” határait, és részletesen elmondta neki a Lich King terveit. Kel’Thuzad azért utazott Alteracba, hogy elpusztítsa Blackrock klán orkjait, akik átvették az irányítást a démoni kapu felett, melyen keresztül a lich képes lett volna Archimondéval a démonúrral beszélni. A Scourge elpusztította az orkokat, majd miután Kel’Thuzad megkapta a parancsokat Archimondétól, miszerint építsenek ki egy hatalmas székhelyet a világ mágusainak Dalaranban. Archimonde arra utasította őket, hogy szerezzék meg Medivh varázskönyvét, mellyel Kel’Thuzad e világra segítheti őt.

A Kirin’Tor hősies ellenállásának ellenére, a Scourge áttörte mágikus védelmüket, s miután megölték Archmage Antonidast, Medivh varázskönvye a kezükre került.

Arthas seregei visszaverték a varázslók ellentámadásait, s Kel’Thuzad megkezdte a démonúr megidézésének hosszú folyamatát. Amint Archimonde megérkezett, kijeletette, hogy a Lich King többé nincs hasznára a Légiónak, s Tichondriust helyezte a Scourge élére. Arthas meglepődve tapasztalta a körülöttük zajlódó eseményeket, de Kel’Thuzad megnyugtata, hogy minden a Lich King tervei szerint halad. Arthas és Kel’Thuzad eltűntek, amint Archimonde bosszút vett a városon, elpusztítva azt egy egyszerű de rendkívül erős varázslattal.

Arthast később Kalimdorban látták pár hónapig, ahol Tichondrius gyakorolta Gul’dan koponyájának misztikus hatalmát. Arthas elárulta a nemrégiben kiszabadult Illidan-nek, a démonvadásznak, hogyan tudhatná magáénak a koponya erejét, mellyel elpusztíthatná Tichondriust. Illidan beleegyezett, majd Arthas újra eltűnt.

A Fagyos Trón

Archimonde három rémurat hagyott hátra Lordaeron romos palotakertjében, hogy felügyeljék a fennmaradt lakosságot, és szemmel tartsák Ner’zhul alattomos szolgáit, viszont arra nem számítottak, hogy a démonurat legyőzik. Hónapokkal később ez az esemény fordulatot hozott, mert amikor Arthas visszatért Lordaeronba követelte az őt megillető helyet a trónon. Elüldözte a rémurakat, s azok menten elmenekültek, s ezután magához hívatta Sylvanast és Kel’Thuzad-ot. Együtt elpusztították a királyságban még megmaradt lakosságot, kiket Dagren the Orcslayer, Halahk the Lifebringer és Magroth the Defender védelmezett. A harc közben Arthas szörnyű fájdalmai voltak, s egyre jobban érezte a Lich King hívó szavát. Meggyengült erejének ellenére, Arthas és csatlósai sikeresen lemészárolták a megmaradt lakosságot.

Arthas még csak nem is sejtette, hogy a Lich King ereje fokozatosan hanyatlani kezdett attól a ponttól, hogy többé nem tudta uralma alatt tudni Sylvanast. Titokban Sylvanas találkozott a három rémúrral, s elmondta nekik, hogy a Lich King ereje hanyatlik, és elérkezett az idő a bosszúra.

Arthast rajtaütésszerűen megtámadták a fővárosban, és arra kényszerült, hogy annyi csatlóst gyűjtsön össze - beleértve a hatalmas abominationt, Blodfeastet - amennyivel át tud törni a rémurak hadán. Amint megérkezett a városhatárhoz, egy kisebb banshee csoportnak sikerült megmentenie, kik elmondták Arthas-nak, hogy Sylvanas külde őket a megmentésére. Jóllehet, amint az erdőben egy nyílt terepre érkeztek, Sylvanas megtámadta Arthas-t, s egy nyílvesszővel megbénította a herceget. Kel’Thuzad közbelépett, és az utolsó pillanatig üldözte Sylvanast. De a Lich King sikolyai áthatoltak Arthas elméjén, s azonnal Northrendbe rendelte Arthast, hogy pusztítsa el a Fagyos Trónt.

Arthas azonnal felkészítette flottáját az indulásra, hátrahagyva Kel’Thuzadot, hogy felügyelje Lordaeront.

Három héttel később, Arthas számára ismerős vidékén vetett partot Northrenden, ahol váratlanul megtámadta egy blood elf sereg, élükön Kael’Thas-szal, kik mindennél jobban szomjaztak a bosszúra városuk elpusztítása miatt. Arthas segítségére Anub’arak, Azjol-nerub egykori uralkodója sietett. Kael’thas figyelmeztette, a felderítő csapatait ha el is pusztítja, a fő haderejét nem győzi le egykönnyen.

Arthas attól félt, Kael’thas-nak valóban igaza lesz, és soha nem érik el Icecrown-t Illidan előtt, de Anub’arak másképp vélekedett erről. Azt tanácsolta, hogy hatoljanak be a romokban heverő királyság, Azjol’nerub mélyébe. Nem látván más lehetőséget, Arthas beleegyezett.

Anub’arak azt javasolta, hogy indítsanak rablóhadjáratot a kék sárkány, Sapphiron, az ősi sárkány Malygos szolgája ellen, s rabolják el kincseit. Arthas nem csak megölte a sárkányt, hanem maradék erejét felhasználva megteremtette Sapphironból a frost wyrmek legerősebbikét.

Mikor Azjol-nerub kapuihoz értek, Arthast törpök támadták meg, kik saját magukat Muradin még életben maradt követőinek tartották, élükön Muradin egykori beosztottjával, Baelgunnal. Miután Sapphiront kinnt hagyták, Arthas árküzdötte magát Baelgun törpjein, s a még életben maradt nerubianokon, végül elérte a Pókkirályság mélyét. Anub’arak segítsége nélkülözhetetlen volt, tekintve, hogy segítsége nélkül Arthas nem jutott volna át a királyságot védelmező megannyi csapdán.

Miután Arthas hátat fordított Baelgun-nak, a törp figyelmeztette, hogy a rengő föld mélyéből egy ősi gonoszt szabadítottak ki. Amint Arthas és Anub’arak mélyebbre hatolt a királyságban, a szörnyű teremtmények váltak láthatóvá. Az Arc nélküliek, erős és rettenetesen gonosz lények voltak, kik eddig csak legendákban léteztek. Arthas és Anub’arak elhatározta, hogy legyőzik leghatalmasabbat, a hihetetlen nagy erővel rendelkező Elfeledett gonoszt.

Amint elindultak a Felső Királyság felé, egy födrengés omlasztotta le az átjárót, ahol épp mentek, elválasztva Anub’arakot Arthastól. A fiatal királynak a talpraesettségére kellett támaszkodnia, hogy ki tudja kerülni a különböző veszélyes csapdákat, mielőtt Anub’arak utat ásott Arthashoz. Amint kifelé másztak Azjol-nerub-ból, a Lich King mégegyszer kapcsolatba lépett Arthas-szal, s tudatta vele, hogy folyamatosan veszített erejéből, mert a Fagyos Trón megrepedt, s az energia lassan szivárgott belőle. Ner’zhul feltöltötte Arthas erejét, tudva, hogy hamarosan szüksége lesz rá az elkövetkezendő csatában.

Amikor végül elérték a felszínt, szembetalálták magukat Illidan hadseregével. Vashj nagái, és Kael’thas vérelfjei álltak hadrendben, hogy összemérjék erejüket Arthas-szal s csatlósaival. Arthas Anub’arak segítségével átküzdötte magát az ellenfél haderején, s aktiválta a négy mágikus Icecrown obeliszket a jégmező körül, szabaddá téve ezzel az utat a Fagyos Trónhoz. Azonban Illidan már várt rá…

A Lich King diadala.

A rövid de küzdelmes harc után, Illidan figyelmetlenségét kihasználva Arthas megsebesítette a démon mellkasát, s Illidan összerogyott a hóban, majd ezután Arthas újra Icecrown kapui felé fordult.

Miután Arthas belépett az ürességtől kongó jégmezőre, s észrevett egy hegyormot, mely a jéghez volt láncolva. Amint megkezdte lépteit a hegy lépcsőin, egyenesen a végzete felé, oly régen cserbenhagyott barátainak hangjai visszhangzottak a fejében. Hallotta Muradin Bronzebeard, Uther, és Jaina kiáltásait, de már nem törődött velük, menetelt tovább a jeges lépcsőkön. Mikor végül elérte a csúcsot, egy jégtömböt látott maga előtt, benne Ner’zhul teljes páncélzatával, mintha maga is egy trónon fagyva ülne. Ezután már csak Ner’zhul érdes hangja suttogott elméjében:

„Hozd vissza a pengét…zárd be a kört…szabadíts ki börtönömből!”

Arthas hatalmas üvöltéssel nekiiramodott, s a Frostmourne egyetlen csapásával kiszabadította a Lich Kinget a trón fogságából, s a jégbörtöne darabokra törött, szilánkjai pedig szanaszét gurultak a földön. Lábánál Ner’zhul nehéz sisakjával, Arthas előrehajolt, magához vette, majd fejére húzta ezt az elképzelhetetlenül nagy erővel bíró sisakot.

„S most már” Ner’zhul hangja visszhangott elméjében „egyek vagyunk…”

Abban a pillanatban, Ner’zhul és Arthas lelke eggyéolvadt, ahogyan azt Ner’zhul mindig is tervezte. Arthas mint önálló lény megszűnt létezni, s mostantól Azeroth valaha ismert leghatalmasabb urának egyik felévé vált.

Icecrown külső falai ezzel leomlottak, egyedül a hatalmas hegycsúcs maradt épen. A Lich King ezután csendesen helyet foglalt fagyos trónján, majd mereven végigtekintett új birodalmán…

És várt…