- Akama. Your duplicity is hardly surprising. I should have slaughtered you and your malformed brethren long ago.
- We've come to end your reign, Illidan. My people and all of Outland shall be free!
- Boldly said. But I remain...unconvinced.
- The time has come! The moment is at hand!
- You are not prepared!
Soha nem fogom elfelejteni az első Illidan killemet, és az azt követő kiabálást. A rengeteg befektetett energia egyszer csak felszabadult, és megtérült. 1 hónapnyi szenvedés, röhögés, veszekedés, miegymás után végre vége volt, az áruló elesett... persze pengét nem dobott!
Ahhoz fogható extázist talán azóta sem éltem át a játék során. Persze vicces volt Kel'Thuzadot reggel 6-ig tryolni, ám az első nerdscreamet senki nem felejti el. De amiért a mai napig magával ragad a raidelés, az nem más mint az emberek társasága, a közös sikerek és a közös ballépések. Minden héten történik valami, amire nem számíthat senki - ezek nem beprogramozott szkriptek vagy előre megírt mondatok, ez mind természetünkből fakad.
Nektek mi volt a legemlékezetesebb / legviccesebb / legszomorúbb pillanatotok ami az évek során megesett? Esetleg van olyan friss élményetek Blackrock Foundryból, amivel más is tud azonosulni?
Várom a legjobb sztorikat a kommentek között!
A legviccesebb az volt, amikor AQ40-ben Prophet úgy döntött, hogy megviccel minket, és egy wipe után nem jelent meg. Mindenki bóklászott ott, hogy hol a halálban van, mi történt, mit kéne csinálni, majd egyszercsak PUFF megjelent. Ventrillon akkor sikítást még nem hallottam, jumpscare Prophet. Nem, akkor nem ment le, fél perc alatt wipe
Másik vicces élményem valamelyik Catás raidben volt, ahol vannak a liftek, már nem emlékszem a nevére. Valaki úgy döntött, hogy nem várja meg a liftet, inkább ugrik. Egy vicces kedvében levő mage meg rányomott egy slow fallt, amitől ő.. nos.. ellevitált a fejünk fölött, és bele a lávába. Na ott 24 ember röhögött hangosan, egy meg anyázott, hogy mi az isten van
Az első, legemlékezetesebb élményem azonban egy Mechanar Heroic volt. Itt ismerkedtem meg ugyanis a Templomosokkal (Bloodscalp), akikkel végignyomtam a BC-t. Szepi, Seien, ha ezt olvassátok, Valdis voltam és még mindig emlékszem rátok!
Blackrock Foundry nekem első alkalommal, mikor beléptem Normalba nagyon tetszett. Epikus volt a zene, a környezet, érdekesek voltak a fightok. A négy különböző nehézség azonban nekem tönkretette az egészet. Amikor hetente háromszor-négyszer láttam ugyanazokat a bossokat (LFR, Normal PUG, HC guilddel és ez több karakteren), egyszerűen elvesztette a varázsát. Túltöltődött az agyam.
Nekem állítólag még szerencsém van, mert csak párszor láttam SoO-t és akik MoP-ban is játszottak azt mondják olyan, mintha SoO egy részét megcsinálták volna egy komplett raidnek, szóval nekik már duplán annyira ki van a tökük vele.