Na, itt is van a folytatás, ahogy megígértem, mivel már tegnap nagyjából készen volt az egész írás. A mostani rész Wrathion kalandjait meséli el az 5.3 és az 5.4 patch során.


Miután legyőzték Lei Shent, Anduin Wrynn és Wrathion útjai különváltak. Közeledett a Szövetség és a Horda harcának végkifejlete, Anduint apja és népe mellé szólította a kötelesség. Wrathion közben továbbra is a saját útját járta, és úgy döntött, felkeresi Pandaria őrzőit, a négy Celestialt, és az ő áldásukat kéri. Először a Jáde Templomba ment, ahol Yu'lonnal találkozott.



- Hatalmas Jáde Kígyó, halld meg kérésem. Bölcsességed áldását kérném magamra és bajnokomra.
- Á, a sárkány-gyermek és az ő hőse. Közösen hatalmas dolgokat érhettek el. Mondd meg, sárkány-gyermek, mi a bölcsesség természete?
- Hogy azt tegyük, ami a helyes, bármi is az ára. Ez a bölcsesség – felelte Wrathion.
- Úgy beszélsz, ahogy az Aspektusok igaz gyermekéhez illik. Mindig a világmegváltást kutatva. De az igazi bölcsesség abból ered, hogy TUDOM, hogy mi a helyes. És néha a cselekedet nem ér semmit.
- Mikor bölcs dolog nem a nagyobb jóért cselekedni? - érdeklődött Wrathion.
- Hogy ezt felismerd, az az igazi bölcsesség – felelte Yu'lon, majd áldását adta a Fekete Hercegre.

Ezt követően a Krasarang Vadonba ment a Vörös Daru Templomához. Wrathion mindenképpen szeretett volna beszélni azzal, aki az idők kezdete óta a reményt hozza el Pandaria lakói számára.
- Hatalmas Vörös Daru, hallgasd meg kérésem és add rám áldásod.
- Nézzük csak, a Világtörő gyermeke, a bizonyíték arra, hogy a megváltás senki számára nem elérhetetlen. Megtisztel a látogatásod. Mondd meg, Föld-Védelmező fia, mi a remény természete?
- A remény az.... hit egy jobb holnapban.
- Ezt mondod, de kételkedsz a saját szavadban.
Wrathion letérdelt a Daru előtt: - Hatalmas Daru. Te nem láttad azt, amit én.
- Lebecsülsz engem.
- A tűz, amely egyszer felégette az eget, vissza fog térni. Ez elkerülhetetlen. A Lángoló Légió rátalál majd Azerothra. Vértenger és romvárosok! Kik vagyunk mi – egy megosztott világ –, hogy szembeszálljunk a Légióval? Te reményről beszélsz. Hidd el, hogy az a vékony reménysugár, hogy talán valahogy mindezt a pusztítást túlélhetjük, az egyetlen, amely életben tart.
- Kelj fel, Halálszárny fia – szólt a Vörös Daru. - Áldásomat adom rád, mivel neked van a leginkább szükséged rá mindazok között, akikkel találkoztam. Viszont felhívom a figyelmed, hogy ne úgy tekints a reményre, mint egy üres és elképzelhetetlen jövőre. MINDEN napodat reménnyel a szívedben élj meg. Ha így teszel, akkor te magad HOZOD LÉTRE azt a jövőt, amit megálmodtál.
- Köszönöm, hatalmas Daru.



A következő állomása a Fehér Tigris temploma volt, ahol Wrathion találkozhatott Xuennel, aki Pandaria erejét testesítette meg a számára.
- Hatalmas Fehér Tigris! Halld meg kérésünk, és áldj meg minket a te erőddel.
- Á, a fiatal fekete sárkány megtisztelte jelenlétével templomomat. Bajnokaiddal közösen véghezvitt tetteid hamar legendákká lettek Pandarián.
- Büszke vagyok azokra, akik körülvesznek engemet – felelte Wrathion.
- Mondd meg, fiatal herceg – kérdezte tőle Xuen –, mi az erő természete?
- A hatalom, amellyel legyőzhetjük ellenségeinket. Ez az erő.
- Te pusztán az ellenségek vonatkozásában beszélsz róla – mutatott rá Xuen.
- Természetesen az erő javára válhat szövetségeseinknek is.
- És hogyan?
- Ha őket használjuk fel arra, hogy legyőzzük ellenségeinket.
- Ízig-vérig fekete sárkány vagy. Rendben, áldásomat adom rád, de fogadd meg tanácsomat. Ha erőnket mások szolgálatába állítjuk, az kétszer olyan erős lesz, mintha ellenségeinkre pazarolnánk.

A Fekete Ökör Wrathion számára Pandaria állhatatosságának jelképe volt, mivel ő volt az egyetlen Celestial, aki a falon túl élt.
- Hatalmas Fekete Ökör! Hallgasd meg kérésünk, és add ránk az állhatatosság áldását.
- És belép a fekete sárkány halandó bajnokával. Legyetek üdvözölve. Mondd meg, Fekete Herceg: mi az állhatatosság természete?
- Az állhatatosság az az erő, amellyel felülkerekedünk bármilyen nehézségen.
- Te összekevered az erőt az állhatatossággal, fiatal sárkány. De a hatalom mit sem ér lelkierő nélkül! Láttam alázatos rabszolgákat, akik elképzelhetetlen kínokat álltak ki. Hogy aztán felkeljenek és megbuktassák fogvatartóikat. És láttam, ahogy a leghatalmasabb császárokat is legyőzi a legkisebb ellenségek kitartása.
- Azt akarod mondani, hogy a fizikai erőt kívülről fejlesztjük, míg az állhatatosságot belülről? - érdeklődött Wrathion.
- Pontosan.
- Persze, ezt már tudtam.
- Természetes, hogy tudtad.



A Celestialok azonban nem pusztán az áldásukat adták Wrathionra és halandó bajnokaikra. Próbák és kihívások elé is állították őket, méghozzá mindkettejüket. Itt Wrathion arrogáns természete ismét felülemelkedett benne, azonban a Celestialok próbatétele nem volt haszontalan. Yu'lon és Xuen is arra kérte a halandó bajnokot, hogy győzze le harcban a Fekete Herceget, azonban hogy Wrathion is megtanulja, mi erejének korlátja, az ő szemét bekötötték. Miután a halandó bajnok legyőzte a fiatal sárkányt, Yu'lon elmagyarázta, hogy az éleslátás nélküli erő csak rendszertelen káoszhoz és pusztításhoz vezet, míg Xuen kifejtette, hogy egy dolog megváltoztatni a világot, az meg egy másik, hogy jót is cselekedjen az ember.

Niuzao és Chi-Ji arra kérték a halandót, hogy védje meg a Fekete Herceget, amíg ő megküzd a saját belső félelmeivel és ellenségeivel. Bár Wrathion tagadta, hogy neki belső félelmei lennének, és azok legyőzéséhez neki segítségre lenne szüksége, azonban bebizonyosodott ennek ellenkezője, amikor apjának, Halálszárnynak a képe jelent meg, azzal a szándékkal, hogy ismét szétszakítsa ezt a világot. Bár Wrathiont nem sok választotta el attól, hogy elbukjon a próbán, Niuzao elmagyarázta neki, hogy addig nem győzhetik le, amíg ő maga úgy nem dönt, hogy legyőzött marad. Az igazi állhatatosság az, hogy valahányszor elbukunk, újra felálljunk. Végül a bajnok segítségével Wrathion legyőzte belső félelemeit. Niuzao és Chi-Ji is megnyugtatták, hogy erősebb, mint az apja volt, ezért nem szabad kétségbeesnie. És emellett nem szabad elfelejtenie egy fontos dolgot: barátai vannak, akik nem
hagyják, hogy ő elbukjon.

Hogy tanult-e Wrathion bármit is ezekből a beszélgetésekből és próbatételekből? Abból, amit utána mondott a bajnokának, hogy kizárólag a jutalom érdekében kereste fel a Celestialokat és vett részt próbatételükön, az derül ki, hogy nem igazán. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy valahol belül ne érintették volna meg a Celestialok tanácsai és kihívásai. Ha így is volt, azt nem mutatta.

És hogy mire kellett neki a Celestialok áldása és jutalma? Természetesen a bajnokát ruházta fel vele. Pontosabban azt a fegyvert, amit még a Villámszigeten kovácsoltak, és amely a moguk erejét ötvözte a titánok mágiájával. Ezt a fegyvert ruházta fel most a Celestialok, Pandaria védelmezőinek erejével, és hogy még erősebbé tegye, saját sárkányi erejét is hozzáadta. Majd felfedezte Pandaria újabb csodáját: az Időtlen Szigetet (Timeless Isle), amelyet egykor elrejtett a köd, és saját akarata szerint bukkan fel és tűnik el. A Szigeten ismét találkozott Anduin herceggel, akit szintén érdekelt a titokzatos hely és annak megannyi csodája.

Wrathion próbatétele az Időtlen szigeten kalandorai számára az volt, hogy most ők győzzék le a négy Celestialt, mivel így képes lesz az időtállóság erejével is felruházni a kalandor jutalmát. Miután teljesítették a feltételeket, Wrathion feltárta, hogy nagyerejű jutalmával pontosan mi a célja és kívánsága: pontot tenni a háború végére és legyőzni Pokolsikoly Garrosht, mivel ez mindenkinek az érdeke és célja, függetlenül attól, hogy a Hordához vagy a Szövetséghez tartozik.



Orgrimmar ostroma során az egyesített seregek le is győzték a Hadfőnököt, azonban Varian megakadályozta, hogy Thrall megölje, így Taran Zhu vitte magával az orkot Pandariára, hogy ott kapja meg méltó büntetését. Bár Varian Jaina felbujtására az egész Hordával végezni akart, amikor megtudta, hogy a Horda vezérei Vol'jint választották új Hadfőnöknek, mégis másként döntött, és még egy esélyt adott nekik, hogy bebizonyítsák becsületességüket.

Amikor bátor bajnokai visszatértek Wrathionhoz a Ködben álló Fogadóban, egy feldühödött ifjú herceget láttak, aki tüzet fújtatott, poharakat tört és fel-alá járkálva kiabált:
- Idióta király! Bolondok! Elmebetegek! Haszontalanok mind! Ti ott voltatok! Igaz, amit hallottam, hogy mi történt Orgrimmarban? - A kalandorok az egész jelenetet elmesélték neki.
- Az az idióta király! Mindent megtettem, ami a hatalmamban állt – mérgelődött Wrathion. - Az egész világ a lábai előtt hevert, csak fel kellett volna vennie. Ó, persze, legalább egy év háborúval telt volna. Hatalmas véráldozatokba került volna Thunder Bluff elfoglalása. De a Horda többi része végül meghunyászkodott volna. Tong! - kiabált a kocsmárosnak. - Adj inni! Most!
- Hol is tartottam? Ja, igen, a Szövetségnél. Kezdetben biztosra vettem Pokolsikoly győzelmét, aztán a fél Hordát maga ellen fordította. Akkor úgy döntöttem, hogy térfelet váltok. - A kalandor megütközve hallotta, hogy Wrathion valójában támogatta valamelyik felet. - Ó, ne nézz rám ilyen meglepetten! Egy fekete sárkány vagyok. Kizárólag magamhoz vagyok hűséges. De az az idióta, IDIÓTA Wrynn! Valóban Főkirály! Miért hagyta, hogy újabb Hadfőnököt válasszanak? Egyesíthette volna a világot a Szövetség zászlaja alatt. Milyen bolond voltam, hogy bíztam a nagyravágyásában! Magamnak kellett volna elfoglalnom a trónt. Ahogy Onyxia néném tette. Magamnak kellett volna intéznem a dolgokat.
- Ebből elég! - kiáltott fel ekkor Tong, a fogadó kocsmárosa.
- Ő... tessék? - nézett rá meglepetten Wrathion.
- Duma, duma duma – felelte Tong. - Csak beszélsz folyamatosan. De soha nem hallgatsz senkire! Pandaria tanításait is figyelmen kívül hagytad! Látod, hogy minden dolog egyensúlyban kell, hogy legyen. Ez a bölcsesség beleivódott a bőrünkbe: fekete és fehér, fény és sötétség. Amikor az utolsó császár elrejtette ezt a földet a világ többi része elől, megtartotta ősi ellenségeink a mantidok otthonát is. Hogy miért tette? Azért, hogy a világunk kerek egész legyen. Tízezer évet együtt élni a mantidokkal mindannyiunkat ERŐSEBBÉ tett. Így van ez a te Szövetségeddel és Hordáddal is. Nem a másik ellenében erősek; azért erősek, mert van a másik. Összekevered a legnagyobb erődet a gyengeséggel. Most már látod?
- Te csak.. te csak egy kocsmáros vagy! - kiáltott rá Wrathion. - De megígérem nektek – fordult a bajnokai felé –, hogy semmi nem állíthat meg attól, hogy felkészítsem ezt a világot az elkövetkezendő csatára. Nem hagyom, hogy ezt bármi is kockára tegye. NEM HAGYOM! - kiáltotta, majd sárkányfióka alakjában elrepült a fogadóból.

Igen, Wrathion forrófejű és ifjú. Megvolt a maga elképzelése arról, hogyan egyesüljenek Azeroth népei, és ennek érdekében semmitől sem riadt vissza. Nagy hadvezérnek képzelte magát, aki maga irányítja az eseményeket és a szereplőket, ám a végén, a saját meglátása szerint elbukott. Mert nem vette figyelembe azt a tényt, hogy egyelőre még nem irányít senkit sem. Talán azt hiszi, hogy hatalmas befolyással rendelkezik a világra és annak történéseire, de ez egyelőre koránt sincs így. Ami megtörtént, az Wrathion nélkül is megtörtént volna. És miért van mindez így?

Talán, mert Wrathion egyedül van. Nem áll mellette senki. Persze, körbeveszik őt a halandók és bárkivel hajlandó szóba állni, azonban nem hallgat senkire és semmire. És teljesen egyedül van ezen a világon. Hiszen hogyan is jött ő létre? Egy titán szerkezet segítségével három tojást vizsgáltak meg, három tojást tisztítottak meg a romlottságtól és ezt a három tojást egyesítették azzá az egy megtisztított tojássá, amelyből Wrathion kikelt. Wrathion végső soron a titánoktól kapta meg létét. És mi volt a titánok célja a sárkányokkal, az Aspektusokkal? Felruházták őket hatalommal, hogy megvédjék Azerothot. A titán szerkezet által megtisztított sárkánytojásból kikelt Wrathionnak ezért nem is lehet más célja, mint Azeroth megvédelmezése, ez világos. Mint ahogyan magán viseli a fekete sárkányok jellemző tulajdonságait is, az arroganciát és felsőbbrendűséget is.

De Wrathionnak komoly félelmei vannak, amelyeket nem szeretne a világ elé tárni, a Celestialok elől azonban semmi nem maradhatott rejtve. A Fekete Herceg legnagyobb félelme, ami még a Lángoló Légió visszatérésénél is nagyobb félelemmel tölti el, az az, hogy hasonlóvá válik apjához, Halálszárnyhoz és hasonló utat fog bejárni. Hogy megrontják, megőrül és a végén a pusztulásba sodorja a világot. Ez lehet az oka annak, amiért egyedül van. Fél attól, hogyha bárkit szövetségeseként közel enged magához, ha bárki más szavára hallgatna a sajátján kívül, az befolyásolhatná őt és ő észre sem venné, és a korrupció áldozatává válna.



Ha azonban nem enged senkit közel magához, egy idő után senki nem fog rá hallgatni. És bár Wrathion valódi célja a Lángoló Légió elleni küzdelemre való felkészülés, ezt a célt egymaga nem fogja elérni. Az egész világ nem fogja vakon követni, csak mert ő a megtisztított fekete sárkány. Óhatatlanul is szövetségesekre lesz szüksége, és egy idő után a kalandorok nem lesznek elegek. Azeroth vezetői még nem számolnak vele, talán nem is tudnak a ténykedéséről. Van valaki azonban, aki már ismeri őt, és bár fenntartásai vannak vele, mégis hajlandó lenne a szövetségre: Anduin Wrynn herceg, akiben szintén különleges képességek lakoznak, akiben olyan erős a Fény ereje, hogy az magát Velent is meglepte. A Fény és a Titánok ereje együtt segíthet Azerothnak legyőzni a Lángoló Légiót. De ahhoz össze kell fogniuk, és ez mindkét részről bizalmat kíván. Reméljük, hogy a Fekete Herceg minél hamarabb megtanulja a bizalom leckéjét. De ne feledjük: még csak két éves.