Nos, elmondom, hogy milyen rendszerben működik együtt a Blizzard a küldő írókkal, elsősorban a saját kreatív eljárásomat. Kérlek, ne felejtsétek el, hogy csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni, és az olyan régóta a Blizzarddal kapcsolatban álló íróknak, mint Richard Knaak vagy Christie Golden, lehet, hogy teljesen más eljárásuk van.

A Blizzarddal dolgozni

A saját tapasztalatom szerint a külső íróknak semmilyen befolyása nincs arra, hogy milyen fajta történetet akarnak elmesélni. Egyszer a Blizzard kért tőlem néhány ötletet, de a végén mindegyiket félredobták a vezetőkről szóló történetek miatt. Nem igazán vagyok abban a pozícióban, hogy azt mondjam, most írok valamit nektek. Ha engem akarnak egy projectre, akkor megkeresnek, hogy érdekel-e.

Miután szóban elfogadom az ajánlatot, megküldik a szerződéseket, és Irvine-ba megyek, hogy találkozzam a Blizzard Kiadó csapatával, amely a legfontosabb dolog az „expended universe” tartalmon dolgozó külső írók számára.

A Blizzardos fiúk elmondják az elképzeléseiket a történetről, és megbeszéljük, hogy milyen fajta karakterek és jelenetek szerepeljenek benne. A Blizzardnak általában elég pontos elképzelése van arról, hogy milyen témát akar kivesézni egy történet során, így a munkám legtöbbször csak arra koncentrálódik, hogy hogyan tudnám a lehető legjobban kidomborítani ezt a témát az általuk megadott paraméterek között.

Miután elég részletet kidolgoztunk mindkét fél megelégedésére, hazamegyek és nekiállok a tényleges írásnak. Ettől kezdve az alábbi szakaszai vannak a projectnek:

Vázlat: Először egy bő vázlatot készítek a találkozón megbeszélt jegyzetek és ötletek alapján. A vázlatot elküldöm a Blizzardnak felülvizsgálatra, megtárgyaljuk az olyan dolgokat, mint a szereplők, a történet íve és a helyszínek. Ha boldogok vele, akkor a következővel folytatom:

Kidolgozás: Ez az a rész, amikor valójában megírom azt az istenverte anyagot. Ez gyakran késő éjszakákat, alkohol-fogyasztást, kávét, átkozódást, járkálgatást, ártatlan papírok darabokra tépkedését jelenti, meg persze végül a gépelést. Miután elkészült az első verzió, akkor következik:

Blizzard felülvizsgálata: Akárki is felügyeli a projectet, ekkor mindig átnézi egyszer a művet. A Heart of War esetében ez James Waugh volt, míg a Quest for Pandaria esetében Micky Neilson. Olyan dolgokat veszünk itt át, mint hangsúlyok, ütemek, szerkezet. Megmondják, hogy melyek azok a dolgok, amik nem működnek, és javaslatokat tesznek, hogy hogyan javítsam ki őket, vagy dobjam ki az egészet a kukába. Ezt a műveletet többször is megismételjük, és ha végre egyszer boldogok, akkor a mű a következő szintre lép:

Lore felülvizsgálat: Ekkor a lore csapat egy sokfogú fésűvel halad át a teljes történeten azért, hogy beleilleszkedjen a történetbe, és az összes kirívó lore mulasztásomat, tévedésemet és bűnömet a szememre hányják. Szinte mindig előfordul, hogy valamelyik kisebb mellékszereplőnek egy főbb NPC nevét adom, és ezt ki kell javítani. A lore fiúk nagyon jók. Komolyan. Amikor ők is elégedettek, akkor következik:

Lektorálás 1: Cate Gary a Publishing team lektora, és nagyon ügyes. Ismert vagyok arról, hogy nem kapok levegőt az asztalomnál, amikor meglátom a képernyőn a nagy piros kommenteket, és ilyenkor arra gondolok: „NYILVÁN TELJESEN ALKALMATLAN VAGYOK, ADJATOK EGY GÖDRÖT, HOGY ELÁSHASSAM MAGAM”,.... oké, ez egy picit túlzás.

Lektorálás 2: Általában elfelejtek valamit, vagy újra elrontok, miközben a lektorálás alapján újraszerkesztem, úgyhogy újra végigmegyünk a folyamaton.

Lektorálás 3: Addig csináljuk, amíg jó nem lesz.

Ha egyszer teljesen elkészültem a szerkesztéssel, akkor az én részem a történet létrejöttében véget ért. Innentől a Blizzardon múlik, hogy mikor rakja fel az internetre, milyen illusztrációkat vagy háttérképeket rendel hozzá, és gondolom, még csinál vele egy csomó más dolgot is, amiről nem is tudok. Néha hónapok is eltelnek aközött, hogy én elkészültem az én részemmel, és az megjelenik a weboldalon. Dehát ez a publikálás természete!

Kreativitás a dobozból

A másik fele a történetírásnak maga az írás folyamata. Amikor megkapom a Blizzardtól a projectet, akkor már pontosan tudom, hogy kik a történet fő karakterei, és mi az oka annak, hogy ezt a történetet elmeséljük. De ezenkívül rajtam múlik, hogy kitaláljam, hogy hogyan lehetne a elgjobban elérni a történet célját. A Heart of War esetében az volt a cél, hogy kibontsuk Garrosh karakterét és jobban megértsük a kilátásait. A Quest for Pandaria esetében az volt a cél, hogy megmutassuk, hogy hogyan szállt fel a köd Pandariáról és megalapozzuk azokat a dolgokat, amelyek fontosak lesznek a MoPban – család, otthon, és hogy milyen áldozatokkal jár ez háború esetén.
 

A Blizzardtól kapott megrendelések esetén az a fő szabályom, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a történet nem az enyém. Akármit is írok, azt akár ki is dobhatják a kukába. De higgyétek el, a Blizzard tényleg azt akarja, hogy minden író képes legyen a saját amga hangját megtartani a történetei során. Ennek ellenére jellemző, hogy amit én nagyon fontosnak találok a történetben, az a végén akasztófán végzi, általában vagy azért, mert ellenkezik a már meglévő lore-ral (vagy a még meg nem jelent lore-ral, amiről nem is tudhatok), vagy mert kibont olyan részleteket, amelyeket a Blizzard egyelőre még nem szívesen tárna fel. Ha elolvasod az eredeti In the Shadow of the Sun történetet és összehasonlítod a hivatalos verzióval, akkor észreveheted, hogy mennyi apró részlet lett eltávolítva emiatt.

Egy jó vázlattal kivédhetem azt, hogy mely ötleteim nem jönnek be egyáltalán, mielőtt még túlságosan belemerülnék egy olyan jelenet megírásába, amelyet a végén úgyis ki kellene vágni. Ez az olyan komplex történeteknél, mint a Quest for Pandaria 4. része, amelyeknek nagyon bonyolult szerkezete van, különösen fontos. Egy novellához képest, nagyszámú karakterrel kellett dolgozni, amely extra figyelmet kívánt a részletek terén.

Ha már a szereplőkről beszélünk, gyakran lehetőséget kapok arra, hogy vagy magam alkossak meg egyes mellékszereplőket, vagy már létezőket használjak fel valahogyan. Szeretek már létező lore karaktereket vagy NPC-ket használni, ha leheteséges, két okból is, egyrészt mivel egyedi nevet nem egyszerű találni, másrészt észrevettem, hogy az olvasók sokkal jobban kötődnek az íráshoz akkor, ha már egy általuk ismert szereplő is szerepel benne. Az, hogy Krennát és Gorgonnát beleírtam a Heart of Warba, szándékos választás volt. Bármely orkkal lefolytathatta volna Garrosh azt a beszélgetést, de ezen karakterek felhasználása, akik számos játékosnak ismerősek voltak, lehetővé tette, hogy egy új értelmet nyerjen a jelenet, amelyet enélkül nehéz lett volna elérni. Szeretem az ilyen apró utalásokat más írásokban is, így a sajátoméban is gyakran alkalmazom.

Végső soron a Blizzarddal való írói kapcsolat egy különösen összetett együttműködésen alapszik. Valahogyan az ő ötleteik és az én ötleteim kombinációjából keletkezik valami, amivel mindannyian elégedettek vagyunk, és ami remélhetőleg fontos apróságokkal és új látásmódokkal örvendezteti meg azokat a játékosokat, akik a játékon kívül is el akarnak merülni Azeroth vilásában. Mint egy viszonylag tapasztalatlan írót, ez a folyamat nagyon sokat tanított nekem és remélem, hogy folytathatom ezt a folyamatot, és más jópofa írásokkal is megörvendeztethetem a hozzám hasonló Wow fanokat. Ez egyszerre megtiszteltetés és kiváltság!


Remélem, hogy érdekesnek találtátok a cikket.
Blogomon, a wowlore-forditasok.blogspot.com oldalon megtalálhatjátok Sarah több novellájának fordítását is, sok más csemege mellett.
Emellett akinek van kedve játszon velem egy jópofa lore-quizt a Facebookon!