Február 19-én jelent meg Richard Knaak: Dawn og the Aspects című regényének 1. része e-book formában, amit itt lehet megrendelni 2 dollárért (kb. 71 oldal). Aki nem kívánja angolul elolvasni, annak rövid tartalmi ismertető a könyvről:

A történet „napjainkban” kezdődik, Deathwing legyőzése és Theramore elpusztítása után, amikor a Sárkányaspektusok már elvesztették hatalmukat. Főhősünk, Kalecgos, aki Malygos halála után egy rövid ideig a Mágia aspektusa volt, Wyrmrest Templom felé igyekszik, ahol a Wyrmrest Accord éves gyűlését kívánják a sárkányok megtartani, mivel úgy érzik, ezzel még tartoznak egymásnak.

 

A gyűlésre Alexstraszát Afrasastrasz, Yserát lánya, Merithra, Nozdormut pedig Chronormu, vagy ahogy mi jobban ismerjük, Chromie kísérte el, míg Kalecgos egyedül érkezett. A gyűlés megnyitása után sokáig senki nem mert, vagy nem akart megszólalni, végül Chromie és Merithra szólaltak fel. Chromie jelezte, hogy az idővonalak még mindig össze vannak kuszálódva, Merithra pedig a Nightmare és annak a Smaragd Álomra gyakorolt hatását kívánta volna megvitatni. Azonban Nozdormu és Ysera mindkettőt elhallgattatta és utaltak arra, hogy ezek a problémák mostantól nem az ő gondjaik, a halandó népeknek kell ezekre megoldást találniuk. Kalecgos már el se mondhatta, ami nyomta a szívét, a többiek ugyanis jelezték, hogy a Nexus nem az ő gondjuk, nekik ahhoz semmi közük, ők ezentúl nem avatkoznak be Azeroth életébe. Úgy tűnt, hogy az egykori sárkányaspektusok nem igazán tudják, hogy hogyan folytassák az életüket. Keserűen beszélték meg, hogy ennek a találkozónak se volt semmi értelme, hiszen a Wyrmrest Accordnak nincs további célja. Alexstrasza még ráveszi őket arra, hogy 1 hónap múlva ismét találkozzanak, hogy méltóképpen oszlassák fel az Accordot. Kalecgos az egyetlen, aki még hisz abban, hogy lehet jövőjük, és lehet értelme az életüknek és feladatuk ebben az új világrendben.

 

Miközben Kalecgos hazafelé repült, a Dragon Wastesen áthaladva mágia jelenlétét érezte. A mágia a hatalmas őssárkány, Galakrond csontvázából érződött. Végül a bordáknál a talaj fölött egy lilaszínű gömb jelezte, hogy valami van ott a talajban. Ahogy egyre mélyebbre ásott a talajba, Kalecgost különböző képek rohanták meg különböző proto-sárkányokról, akik a mai sárkányok elődjei voltak. Végül egy nyolcszögletű tárgyat talált a föld mélyén, amely meghatározhatatlan anyagból készült, mivel hol aranynak, hol egyszerű vasnak látszott. A tárggyal a kezében repült vissza otthonába, a Nexusba, ahol ismét egy kék sárkány, ezúttal Jaracgos búcsúzott el tőle azzal, hogy déli tájakra repül, hogy tanulmányokat folytathasson az arcane-nal kapcsolatban.

 

Az egyedül maradt Kalecgost közben újabb képek rohanták meg, és ezúttal az eszméletét is elvesztette. „Felébredve” Malygos testében, vagy inkább elméjéban találta magát, méghozzá egy olyan korban, amelyről csak legendákból hallott: a proto-sárkányok korában. Ez az az időszak volt, amikor a sárkányok még nem fejlődtek teljesen ki, de már elindult egyfajta folyamat. A proto-sárkányok ugyanis inkább bestiák, vadállatok, mintsem értelemmel rendelkező lények voltak, pár kivétellel. A kivételek közé tartott Malygos is, aki értelmével és primitív beszédével kiemelkedett társai közül. Éppen vadászat ideje volt, és Kalecgos Malygos szemén át figyelhette meg az eseményeket. Malygos egy narancsszínű sárkánnyal elegyedett beszédbe, aki fivérét kereste, akivel egy fészekben látta meg a napvilágot (ennek akkoriban sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint később). A narancsszínű sárkány furcsán ismerősnek tűnt Kalecgos számára, egészen addig, amíg Malygos a nevén nem szólította: Alexstrasza volt az. A két sárkánynak egy rájuk támadó proto-sárkánnyal is meg kellett küzdenie, aki Malygos szavaival a buták közé tartozott. Ezután egy másik jelenetben találta magát Kalecgos, ismét csak Malygos testében. Ebben a jelenetben Malygos megtalálta Alexstrasza eltűnt fivérét, vagyis inkább azt, ami maradt belőle: összeaszott csont és bőr. Az biztos volt, hogy erőszakos halált halt, azonban a halál oka megállapíthatatlannak és módfelett rejtélyesnek tűnt Malygos számára. Valami nagy haladt át közben a fejük felett, miközben Kalecgos ismét elvesztette eszméletét.

 

A kék sárkány ezúttal a saját otthonában, a Nexusban ébredt fel. Megriadva a látomásoktól, a Dragon Wastesben talált varázstárgyat egy mágikus zárkába dugta el. Eszébe jutott, hogy miért vesztette a látomásban eszméletét és tért vissza a saját világába: Jaina szólította őt. Kalecgos ugyanis nem tudott Dalaranban maradni, ahol jó néhány mágus rossz néven vette egy kék sárkány jelenlétét. Így otthagyta Jainát és Dalarant, hogy visszatérjen a Nexusba és megpróbálja helyrehozni azt, amit elrontott. Most viszont mégis úgy döntött, hogy nem futamodik meg a találkozás elől, és jelezte Jainának, hogy készen áll egy beszélgetésre. A nő mágikus árnya rögtön fel is tűnt szentélyében, és Jaina aggódva nézett végig kedves barátján. A beszélgetést azonban hamar félbeszakította Kalecgos, mivel érezte, hogy a látomások ismét magukkal ragadják.

 

Ezúttal Malygos azt figyelte meg, hogy Alexstrasza társával, egy sárgás színű sárkánnyal együtt hogyan vadásznak együtt taktikusan, illetve hogyan harcolnak a többi proto-sárkánnyal. A harc után Alexstrasza társa Malygoshoz ment, és elmondta, hogy ő a harmadik sárkány abból a fészekből, és kíváncsi Malygos véleményére fivére rejtélyes halálával kapcsolatban. Kalecgos hamarosan megtudta a fiatal sárgás sárkány nevét: Ysera volt. A beszélgetést azonban egy félelmetes üvöltés szakította félbe, és a sárkányok csodálattal vegyes rémülettel figyelték, ahogy a Sárkányok Atyja, a hatalmas Galakrond megkezdte vadászatát ezen a területen. Miután Galakrond végzett a vadászattal a sárkányok óvatosan előbújtak az eddigi rejtekből, ahonnan figyelték az eseményeket. Egy grafitszürke sárkány azonban csak nevetett a megrémült sárkányokon. Malygos ismerte ezt a sárkányt, akit úgy hívtak, hogy Neltharion, de akit Kalecgos csak Halálszárny néven ismert.

 

Malygos úgy döntött, hogy ideje elhagyni ezt a területet, hiszen Galakrond az összes vadat és madarat elűzte a környékről. Azonban egyik ellenfele, egy kékeszöld sárkány, akit Cronosnak hívtak, útját állta, és másik két társával együtt megtámadta a kék sárkányt. Úgy tűnt, hogy a túlerő gyözedelmeskedni fog, és Cronos át tudja harapni Malygos torkát, amikor hatalmas villámlások közepette Neltharion sietett Malygos segítségére, és ketten együtt elűzték Cronost és társait. Neltharion felismerte Malygosban azt, hogy szintén az értelmesek közé tartozik, ezért megosztotta vele aggodalmát: Galakrond nem szokott ezen a környéken vadászni. Malygos válaszolta, hogy ezen a környéken sok az élelem, nyilván ezért jött, de Neltharion megjegyezte, hogy ez az ő élelmük és nem éppen a legszerencsésebb, ha Galakrond ezt megeszi előlük. Malygost azonban valami más ragadta meg a tájban, és Kalecgos látta is, hogy valami mozog, azonban nem tudta Malygos tekintetét arra irányítani, és csak egy pillanatra látta azt a valamit.

 

De ugyanabban a pillanatban ismét magához tért a jelenben. Úgy döntött, felkeresi Alexstraszát, hogy tőle kérjen tanácsot ezzel a rejtélyes tárggyal kapcsolatban. A vörös sárkányt egy ember falu közelében találta meg, ahol a fák mögött elrejtőzve, elf alakban szemlélte a játszadozó gyermekeket. Kalecgos tudta, hogy Alexstraszának soha többet nem lehet gyermeke, és hogy ez mély fájdalommal töltheti el azt, aki valaha az Élet-őrző volt. Alexstrasza elnézést kért Kalecgostól, amiért olyan elutasítóak voltak vele Wyrmrest Accordnál, de amikor a kék sárkány elmondta, hogy útmutatást szeretne kérni tőle, Alexstrasza ismét lerázta, mondván, hogy varázstárgyakkal kapcsolatban semmilyen tanácsot nem tud adni egy kék sárkánynak, és figyelmét ismét a gyermekek felé fordította. Kalec csalódottan hagyta ott a vörös sárkányt, látva, hogy az belenyugodott sorsába, és ez ellen semmit nem kíván tenni.

 

Miközben hazafelé repült, Kalecgos egy rövid időre ismét elvesztette eszméletét, azonban pár pillanattal később már magához is tért: csakhogy addigra már a Dragon Wastes-ben találta magát ismét, és a nyolcszögletű varázstárgy a földön hevert. Mivel minél előbb meg akart szabadulni tőle, elhatározta, hogy visszaviszi oda, ahol megtalálta: Galakrond csontvázához. Hogy kényelmesebb legyen számára a sárkány csontvázában való járkálás, felöltötte félelf alakját. Azonban nem volt egyedül: egy taunka nő szintén a csontvázban járkált. A taunka mélyen meghajolt Kalecgos előtt, elmondta, hogy Buniq-nak hívják, és nem kíván harcba keveredni egy ilyen hatalmas sárkánnyal, mint Kalecgos. Elmondta, hogy népe tiszteli a sárkányok temetkezési helyét, és ő csupán egy relikviát keres, amellyel bizonyíthatja szerelmét egy társa iránt. Ezenkívül kifejtette, hogy egy sárkányok nélküli világ furcsa és harmónia nélküli lenne, ami senkinek nem lenne jó. A taunka éppen azon a helyen kutatott, ahol Kalecgos a varázstárgyat meglelte. Végül azt mondta a kék sárkánynak, hogy vannak dolgok, amelyek nem maradhatnak elrejtve, és ezzel távozott.

 

A taunka távozás után Kalecgos észrevett valamit ott, ahol Buniq a lándzsáját leszúrta: egy majdnem ép kezet, amely nagyobb volt egy emberénél, és amely egy apró, kör alakú tárgyat markolt. Amikor Kalecgos hozzáért, a nála lévő nyolcszögletű varázstárgy kéken kezdett el izzani. Kalecgost ismét elragadta egy látomás:

 

Ezúttal Malygos Ysera és Alexstrasza társaságában újabb proto-sárkányok holttesteit vizsgálta, amelyek a két nővér testvérének holttestéhez hasonlóak voltak. Malygosnak egy szóbeszéd jutott eszébe, amellyel Alexstrasza is egyetértett: miszerint állítólag Galakrond ölte meg ezeket a proto-sárkányokat. Úgy tűnt, hogy erre a helyre egy lila sárkány vezette őket, aki további holttesteket is tudott nekik mutatni. Csakhogy úgy tűnt, hogy ezeket a holttestek képesek voltak élőholtként feltámadni, és a három sárkányra támadni. Szerencsére Alexstrasza tűze Malygos varázsával együtt elég volt ahhoz, hogy örökre elpusztítsák őket, majd sorban az összes holttestet elégették, hogy ne tudjanak feltámadni.

 

Kalecgos úgy döntött, hogy ideje megszabadulni a látomásoktól és elpusztítani a varázstárgyat, ezért úgy döntött, hogy a mélybe veti azt. Azonban miután elengedte, mégis meggondolta magát, és a varázstárgy után vetette magát, még időben elkapva azt, és egy újabb látomásba zuhant.

 

Ezúttal Malygos vadászott, azonban a vadászatot ismét megzavarta a hatalmas sárkány, Galakrond, aki most már nem érte be az egyszerű vadakkal: a proto-sárkányokat nyelte le egészben hatalmas gyomrába. Malygos figyelmét azonban elvonta feltűnő riválisa, Cronos. Így nem vette észre, hogy Galakrond őt is célba vette. Amikor felnézett, már csak Galakrond hatalmas száját láthatta, amely összecsukódott, elnyelve Malygost és vele együtt Kalecgost is.

 

- Folyt. köv. -