10.000 évvel ezelőtt Pandarián a legnagyobb pandaren császár, Shaohao uralkodott, aki leválasztotta a kontinenst Kalimdor többi részéről. Az ő történetéből tudjuk, hogy a Pandariát védő négy Magasztos Égitől (August Celestial) kért tanácsot ahhoz, hogy hogyan tudná megóvni birodalmát a megjósolt Hasadástól (Sundering). Shaohao volt az, aki legyőzte a hét sha-t és elzárta őket.

Shaohao császár a Jáde Kígyótól (Jade Serpent) kért először segítséget, aki azt tanácsolta neki, hogy győzze le kételyeit, és akkor közelebb fog jutni a megoldáshoz. Barátja, a Majomkirály segítségével Shaohao valóban legyőzte a Kétség Sha-ját, és azt egy börtönbe zárta el.

10.000 évvel később egy pusztító tengeri csata után a Horda és a Szövetség túlélői a ködből előtűnő Pandaria fákkal szegélyezett partjainál kötöttek ki. Az otthonukban megkezdett harcot ezen az új területen is folytatni kívánták egymással, azonban Pandaria más volt, mint Azeroth többi része. A környezet azonnal megérezte a változást, és reagált is rá. A Jáde Rengeteget (Jade Forest), ahol a hajótöröttek partra szálltak, a kétség kezdte ellepni, amely az idegeneken azonnal éreztette hatását, mind a Szövetség, mind a Horda oldalán, erről a vezetők feljegyzései is tanúskodtak.

Ga’trul Feljegyzései

12. nap

Mélyen tisztelt Hadúr –

Felvállaltam a legénység vezetésének szerepét, miután Krug elesett a Szövetség elleni légi csatában. Hősi halált halt, és utolsó lélegzetével bevárta a Szövetség vereségének hírét.

A csata komoly véráldozatot követelt a legénységtől, de lassacskán megékeznek győzedelmes mentőhajóink ennek a furcsa földnek a partjaira, amely egyetlen térképünkön sem szerepel.

Megbíztam munkásainkat egy biztonságos menedék felépítésével, ahol megkezdhetjük a javítási munkálatokat.

13. nap

Egy kövér, medve-szerű nép nevezi otthonának ezt a földet. „Pandareneknek” hívják őket. Egyszer Dalgan mesélte, hogy Orgrimmar alapításánál egy pandaren is jelen volt, de Dalgan mindig tele van groggal és hazugságokkal.

Ezek a pandarenek egyelőre nem tűnnek fenyegetésnek, és nyersanyagjaik is vannak, amelyek jól jöhetnek nekünk hadjáratunk során: étel, fa, kő… Ha ebből lehetne arra következtetni, hogy ez a föld milyen gazdag, akkor igazán értékes trófea lenne a Horda számára.

14. nap

A felderítők ősi, elhagyatott romokat fedeztek fel a hegyoldalban, amely ránéz az öbölre. Ideális erőd lenne számunkra. Még több hétig nem várható utánpótlás Orgrimmarból. Ezért kinyitottam az ősi tekercseket és utasítottam a warlockokat, hogy kezdjék meg a démoni erők megidézést seregünk megerősítése érdekében. Az erőnk ilyenfajta megnyilvánulása nyilván megfélemlíti majd a pandareneket, hogy támogassák ügyünket.

Egy egész Elhagyott sereg érkezett meg az éjszaka során a partokra, a tengeri csata túlélői. Úgy látszik, elsüllyeszthetetlenek. A bűzük mindent eláraszt, de hasznunkra lehetnek.

15. nap

Mostanra már elérhette a tengeri csatánk és eme új föld felfedezésének híre Orgrimmart. Semmi kétségem nincs afelől, hogy az utánpótlás már útban van. Őrségünk jelentette, hogy Szövetséges megfigyelő hajók ólálkodnak a roncsokkal teli területeken, ahol a tengeri csata zajlott – nyilván a saját részüket szeretnék. Készen állunk rájuk.

Úgy tűnik, hogy a pandarenek nem használhatóak céljainkra. Nem érdeklik őket azok a tárgyak, amelyekkel kereskednénk; még a legerősebb fegyver láttán is csak felhúzták fekete orrukat. A csapataimnak élelemre lesz szüksége, és mi nem ehetjük meg a vízbe fúlt matrózok holttestét, mint azok az undorító élőholtak. A pandarenek arroganciájától felforr bennem a vér. Nem tudom visszafojtani a dühömet.

17. nap

A Szövetség közeledik. Érzem. Nem tudom miért, de teljesen erőt vett rajtam a gyötrelem és a rettegés. Valami belülről fal fel engem ezen a földön. Utasítottam a warlockjaimat, hogy idézzenek démoni megfigyelőket, hogy szemmel tarthassuk a partokat. Bizonygatták, hogy nem leszünk képesek kontrollálni őket. A szükség órájában csupa gyávával vagyok körülvéve. Miért kétkedek ennyire? Esküszöm, hogy még a bőröm is veszít a színéből.

19. nap

A pandarenek egy küldöttséget küldtek, hogy megkérjenek minket, hogy hagyjuk abba a fáik kivágását. Megmondtam nekik, hogy talán meg kellett volna hallgatniuk a fa iránti kéréseimet, és sebhelyekkel díszítve küldtem őket vissza. Jólesett kiereszteni a mérgemet.

A Szövetség egyre közelebb, és az időm egyre kevesebb. Meg kell találnom a módját, hogy a pandarenek meghallgassanak. Talán ha elveszek tőlük valamit, ami értékes számukra, amely egyszerre mutatja meg az erőnket, és ad valamit, amivel megzsarolhatjuk őket. Az Elhagyott Bellandra szerint a kölykeiket kellene elvenni.

21. nap

Szövetséges ágyúshajók jelentek meg tőlünk délre. Gyalogosainkat fegyverbe szólította. Személyesen fogom Garrosh’ar Pont védelmét felügyelni.

Hatalmas sötétséget érzek magamba. A Szövetségesek kifröccsenő vére talán megnyugvást hoz. Készen állok rá.

Doren Feljegyzései

Partraszállás!

Olyan sokszor szálltunk szembe egy orda flottával, hogy csapataink teljesen szétszóródtak az éjszaka folyamán. Sok embert vesztettünk, de mi még többet öltünk meg közülük. Kihasználtuk a ránk ereszkedő ködöt, amely eltakarta mozgásunkat; nem kétséges, hogy azt gondolták, hogy sokkal többen vagyunk, így délkeletre menekültek a reggeli fényben.

Megdöbbentünk, ahogyan egy hatalmas sziklafalat fedeztünk fel, mikor a köd felszállt. Szárazföld! És egyik térképünkön sincs rajta. Üzentem a Skyseekernek, hogy légi védelmet biztosítsanak számunkra.

2. nap

Az Égikereső megérkezett, és azonnal elindította a girokoptereit. Ez nem csak egy szimpla, eddig fel nem derített sziget – egy teljesen új kontinenst fedeztünk fel! Azon nyomban elkezdem az emberek és nyersanyagok felszállítását a sziklafalon. Erről a magasabb területről jó rálátás nyílik számunkra a közeli tengerekre.

A flotta tagjai közötti kommunikáció szórványos és zavarodott. Úgy tűnik, hogy a Horda mindenhol ott van; elvesztettük a kapcsolatot Taylor admirális zászlóshajójával, amely valószínűleg azzal a hordás flottával került összetűzésbe, amelyet mi pár napja legyőztünk. A Fény segítse őket!

Mivel Viharváradból semmi hír, átveszem az irányítást és biztosítom ezt a földet.

5. nap

A Skyseeker egy teljes egység girokoptert hagyott itt, hogy segítsenek nekünk kiépíteni a bázisunkat. Az embereim elhagyatott romokra bukkantak, amelyeket erődként használhatunk. A romok és körülötte lévő dzsungel túl veszélyes a repüléshez, ezért a délebbre található tisztásokat használjuk átmeneti reptérként.

Ma reggel felvettük a kapcsolatot az őslakosokkal. Pandarenek! Nem hittem, hogy tényleg léteznek. Lehet, hogy ez egyfajta misztikus pandaren szülőföld?

7. nap

A pandarenek tele vannak kérdésekkel, de nincsenek hasznunkra. Bevallom, folyamatosan szorongok, és nem tudom megmondani, hogy miért. Úgy tűnik, hogy minden kétségemnek itt van a középpontja. A Horda vissza fog térni, ebben egészen biztos vagyok. De mennyien? És a tengeren, vagy a levegőben? Készen kell állnom rájuk!

Az embereim dupla műszakban dolgoznak féladagokkal. A pandarenek felajánlották az ételüket cserére, de nem érdekelte őket a viharváradi ígérvények, és kinevették az acéljaink minőségét. Ez valamiért nagyon feldühített. Tudják, hogy hamarosan egy csatatér kellős közepén lesznek?

9. nap

A Sykseeker azt jelentette, hogy Horda hadifoglyokat szedett fel egy tengeri ütközet után ma reggel, aztán hirtelen elcsendesedett. A legrosszabbtól félek.

Igazából rengeteg dologtól félek. Egyedül vagyunk itt. A Viharváradból érkező erősítés csak hetek múlva várható. Taylor zászlóshajója eltűnt, és most már a Skyseeker is néma. Elveszítjük a tengeri háborút? A kétségek csak úgy kavarognak bennem. Nem tudok józanul gondolkozni. Esküszöm, hogy még a bőröm is veszít a színéből. Mi bajom van?

12. nap

Mindennap Horda légihajók után kémlelem a horizontot. Nem állunk készen. A légibázisunk csak nagyon lassan épül, a torony még csak félig van kész. Néhány pandaren felajánlotta a segítségét, és én besoroztam őket.

Évekkel ezelőtt levadásztam Kurzen tábornokot, amikor az őrület erőt vett rajta Fojtótövisben (Stranglethorn). Soha nem értettem meg, hogy jutott el abba a sötétségbe, egészen mostanáig. Egyedül vagyok. Éjszakánként ébren fekszem ebben a nyomasztó hőségben, és esküszöm, hogy az árnyak a végzetemről suttognak nekem. Be kell fejezni azt a légibázist. Ha kell, bilincsbe verem érte a pandareneket. A Horda… a Horda…

14. nap

A part felől érkező jelzőtüzek hangjára ébredtem. Egy árny mozog keresztül a ködön. Egy hordás légihajó?

Elküldtem egy futárt, hogy riassza a girokoptereket. Lehet, hogy nem érnek ide időbe. Mindenkit fegyverbe rendelek. Bekövetkezett.

Érzem, hogy a méreg és a rettegés úrrá lesz rajtam. Nem vagyok magam. Talán majd a győzelemben találok megnyugvást?

Ha ez csak egyetlen hordás légihajó, akkor esélyük sincs. Lemészároljuk őket.

Hamarosan kiderült, hogy Ga’trult és Dorant is ugyanaz a rejtélyes lény, a kétség sha-ja szállta meg és kerítette őket hatalmába. A Jáde Rengeteg partjainál lévő kisebb csaták helyszínére megérkezett a Taran Zhu, a Shado-Pan vezetője is, azé a csoporté, akik Pandaria védelmére esküdtek fel minden külső és belső fenyegetéssel szemben. Taran Zhu kijelentette, hogy a Horda és a Szövetség tartózkodjon attól, hogy ezeken a földeken is tovább folytassák háborújukat, mivel annak beláthatatlan következményei lehetnek.

A tapasztalt harcos kérése azonban nem hatotta meg a szemben álló és az új területért ádáz csatát vívó feleket. Mind a Horda, mind a Szövetség szövetségeseket keresett ezen az új területen, és a pandarenek mellett a Horda a hozenekkel, míg a Szövetség a jinyukkal lépett szövetségre. Élelemért és szállásért cserébe felfegyverezték és kiképezték ezen népek lakosait.

A pandarenek közül sem mindenki méregette ellenségesen az újonnan érkezett jövevényeket. A bölcs történetjáró, Cho inkább érdeklődően hallgatta meg történeteiket messzi földekről, népekről és királyságokról. Úgy gondolta, hogy még nekik, a pandareneknek is van mit tanulniuk az újonnan érkezőktől, és talán nem véletlen, hogy a köd felszállt, és Azeroth többi lakosa is rálelt erre a rejtélyes kontinensre.

A Jáde Rengetegben ezekben az időkben egy komoly problémával küszködtek: rejtélyes módon jáde-hiány volt a térségben. Emiatt pedig sem a terület közepén található Jáde Kígyó Szobrát nem lehetett befejezni, de a Cho által talált ősi freskót sem lehetett helyreállítani. A Szövetség és a Horda kalandorai úgy gondolták, hogy segítenek azokon, akik befogadták őket ezen a misztikus területen. És a Kígyó Szívénél el is kélt a segítség.

Ezt a hatalmas szobrot a pandarenek három generáción át építették az itt élő Jáde Kígyó számára, azonban a jáde-hiány felborította terveiket. Pedig a szobornak fontos szerepe van a Jáde Kígyó életében. Utolsó leheletével ugyanis a Jáde Kígyó belefújja lelkét a szoborba, és így a szobor új életre kel, új Jáde Kígyó születik. És a Yu’lon, a Jáde Kígyó öregnek és fáradtnak érzi már magát, ezért szeretné helyét átadni az új őrzőnek, ahogy azt a természet rendje parancsolja.

Csakhogy nem csupán a jáde-hiány okoz fennakadásokat ebben. A Szövetség és a Horda mellé álló hozenek és jinyuk évszázados sérelmeiket akarják leverni egymáson, és új szövetségeseik csak felszították bennük a haragot a másik iránt, ráadásul kellő fegyverrel és szakértelemmel is ellátták őket. Chot meglehetősen aggasztotta a páncélban vonuló hozenek és jinyuk látványa – azonban az ősi freskónak, a Császár Ómenjének feltárása fontosabb volt számára. A freskóból már két részletet is sikerült feltárnia: az elsőn egy bölcs pandaren, feltehetőleg Shaohao császár volt látható, míg a másodikon két pandaren harcolt egymással. A harmadikat azonban egyelőre moha és inda lepte be.

A harcra kész jinyuk és hozenek a Kígyó Szívénél találkoztak, a jinyuk élén Taylor admirális, míg a hozenek élén Nazgrim generális vonult. Ahogy a két vezető fegyvere egymásnak feszült, a Császár Ómenjének eddig rejtett darabkája meghasadt és világítani kezdett. Ahogy a fény elhalt, az utolsó darab is feltűnt a freskón: egy visszataszító szörnyeteg, amely füstből és tűzből született. Cho elszörnyedve hátrált meg a freskótól, és szaladt a Kígyó Szíve felé, hogy megakadályozza azt, ami elkerülhetetlen.

Ahogyan Taylor és Nazgrim a szobor lábánál egymásnak estek, a talpazat elkezdett meghasadni, és a hatalmas szobor feldőlt. A talapzat helyén pedig egy szörnyeteg jelent meg a porból, olyan rettenetes, amelyet évezredek óta nem láttak Pandarián. Ahol kezével lecsapott, a föld megremegett. Amit már a pandarenek is csak legendának hittek, újjászületett: a Kétség Sha-ja kiszabadult börtönéből és újjászületett.

Azeroth hőseinek gyorsan kellett cselekedniük, hogy ha nem akartak még nagyobb tragédiát. A Sha-t visszazárták egy időre börtönébe, miután mind a tizenkét repedést lezárták, amelyeket keresztül előtört. Ez azonban csak átmeneti megoldás volt, hiszen kisebb sha-k továbbra is jelen voltak a területen és fenyegetést jelentettek mindenki számára. Cho elmagyarázta, hogy sokkal több időbe és energiába fog telni, hogy visszaszerezzék ezt a területet a Sha fennhatósága alól, amelyet az ellenséges érzelmekkel átitatott harcok ébresztettek fel.

Csakhogy a Sha-nak sikerült beférkőznie a Jáde Kígyó Templomába, és az ott élők szívébe. A kétség megfertőzte legnemesebb gondolataikat és cselekedeteiket. A jinyu vízbeszélő, a Bölcs Mari mindig is az Öröklátás Szökőkútjából kereste a válaszokat kérdéseire a jövővel kapcsolatban. Amikor a Kétség Sha-ja megfertőzte a vizeket, Marin elhatalmasodott a határtalan gyanakvás és bizalmatlanság minden és mindenki iránt. A sötétség elemésztette, és csak halálával tisztulhatott meg a benne rejlő gonosztól.

Fájdalmasan érintett mindenkit a templom papnőjének, Lángszívű Liunak (Liu Flameheart) a végzete is. A papnő kölyökkora óta a templomhoz tartozott, és azóta vizsgálta Yu’lonnak, a Jáde Kígyónak az újjászületési ciklusát. Amikor a Kétség Sha-ja megtámadta a templomot, Liu volt, aki először ellenállt, de ő volt az, akit először hatalmába kerített a romlottság. A kétség bizonytalanságot ültetett belé, és a félelmet, hogy nem lesz elég ereje, hogy Yu’lon újjászületését biztosítsa. Már a Jáde Kígyó sem segíthetett rajta, így nem volt más választás: Liunak is meg kellett halnia.

A gyanakvás és a kétely fizikai megtestesítését Shaohao császár 10.000 évvel ezelőtt a Jáde Rengetegben zárta el, majd a Sha-t a Jáde Kígyó, Yu’lon, a Bölcsesség és Előrelátás szelleme őrizte. Éppen ezért, a Kétség Sha-ját nagyon szórakoztatta az a tény, hogy éppen a Jáde Kígyó Templomát ronthatta meg, és az ő szolgáinak lelkét keríthette hatalmába. A harcosoknak azonban sikerült legyőzniük őt, és egy időre megszabadulniuk tőle.

A Kétség Sha-ja azonban csak az első veszély volt, amit ez az új terület magában rejtett. Hogy valóban a Horda és a Szövetség harca idézte volna őt elő? Yu’lon szerint Azeroth harcosai csak a katalizátorok voltak a történetben. Nem a Horda és a Szövetség volt az, amely megnyitotta a ködöt, és nem is az ő harcuk az oka annak, hogy a negatív energiák megjelentek Pandarián. Hiszen a sötétség mindig is itt élt, még ha a föld alá volt is elzárva. Azonban a Horda és a Szövetség az okai, amiért a köd felszállt. Azeroth lakóinak küldetésük van Pandariával kapcsolatban, ha egyelőre még nem is tudja senki, hogy ez mit jelent.