A Kőkarmú-hegység (Stonetalon Mountains) valaha az éjelfek és a taurenek közötti határvidéknek számított, ahol a két nép békében élt egymás mellett. Legmagasabb pontját, Kőkarom Ormát (Stonetalon Peak) mindkét nép szent helyként tisztelte, és itt található az ősi fa, Thal’darah is, amely körüli békés ligetben éjelf és tauren druidák generációit képezték és okították. Ide igyekezett a leggyorsabb hippogriff hátán egy Szövetséges katona, szívében félelemmel, hogy elkésik és nem tudja figyelmeztetni a liget békés lakóit a szörnyű veszélyre, amely fenyegeti őket.

A vidéken ugyanis a Kataklizma bekövetkezése után nyílt háború dúlt a Szövetség és Horda között a megmaradt erőforrásokért. Ez volt a goblin és gnóm technológia harctere. És a Szövetség nemrég fedezte fel, hogy a goblinok által kifejlesztett nagy erejű bombát éppen a Thal’darah körüli ligetben akarják letesztelni. Ezért igyekeztek olyan sebesen a ligetbe, hogy figyelmeztessék a fiatal druidákat és oktatóikat a szörnyű veszélyre.

A figyelmeztetés azonban elkésett. Mikor a Szövetség harcosai megérkeztek, éppen végignézhették, hogy hogyan hullott le a bomba a völgyre, elpusztítva Thal’darah-t és felgyújtva a környező területet. Jajkiáltások és halálsikolyok némították meg a Szövetségeseket. Dermedten nézték az ártatlan éjelfeket és taureneket, akik rémülten próbáltak menekülni a pokolból, ahova akaratukon kívül kerültek. A liget vezetője, a Szövetségesekkel együtt tanítványaihoz igyekvő Thal’darah mester így szólt a körülötte állókhoz:

- Tudjátok, hogy miért pusztít a Horda? Azért, mert nem tudják felfogni ezt a szépséget. Félnek tőle, és amitől félnek, azt muszáj elpusztítaniuk. Különben miért pusztítanák el Thal’darah Ligetét? Együtt megértetjük velük. Majd megtudják, hogy hatalmas ára van annak, amit tesznek.

Ahogy felnézett a völgyből, az orom túloldalán a taurenek táborának szélén egy ork harcost vett észre, aki a becsapódás helyét figyelte. Amikor felnézett, tekintete összetalálkozott az éjelf druidával. Az ork lehajtotta fejét és arra gondolt, hogy hogy is kezdődött mindez, hogyan jutott el egyáltalán idáig…

Mint minden valamire való ork harcos, ő is egy Orgrimmarban olvasott felhívás hatására utazott el a Kőkarmú-hegység határában található egykori éjelf településhez, a ma a Horda kezében lévő Ezüstszél Menedékházhoz (Silverwind Refuge). Itt egy Aldo nevű ork vérőr irányította a Horda gyalogosait:

- Sorakozz! Krom’gar Nagyúr (Overlord Krom’gar) gyalogosokat akar a Kőkarmú-hegységbe. Most odamasírozunk és egy dolgot, csakis egy dolgot teszünk: SZÖVETSÉGESEKET ÖLÜNK!

- Khm – szólt közbe a mellette álló goblin hölgy. – Ne feledkezz meg a bombáról, Aldo.

- Javítom. KÉT dolgot teszünk: SZÖVETSÉGESEKET ÖLÜNK és biztosítjuk, hogy az új goblin bombánk egy darabban érkezzen meg Kőkaromba… ahol arra használjuk majd, hogy SZÖVETSÉGESEKET ÖLJÜNK! Van önként jelentkező?

A teljes hadtest jelentkezett a küldetésre.

- Jól hangzik – folytatta Aldo. – Első zászlóalj, vigyázz! És ne felejtsétek el… Pokolsikoly szemei figyelnek titeket!

Ezután a teljes csapat vagonokra szállt és megindultak a Horda következő állomására, amelyet Karámnak (Fold) hívtak.

- Kapaszkodjatok! – szólt a vagon vezetője. – Elég döcögős út lesz. Figyeljetek folyamatosan az éjelfekre!

- Kevés dolog van, amit jobban szeretek, mint Szövetségeseket ölni – jegyezte meg Utvoch felderítő.

- Ugyan mit élvezne jobban egy olyan elkorcsosult ork, mint te, a Szövetségesek megölésénél? – szólt közbe Dontrag őrmester.

- Tudod, hogy nem tudok ellenállni a tauren hölgyeknek, Donty. Ők az egyetlen gyengéim…

- Nagyon, nagyon beteg ork vagy te, Ut – válaszsolta Dontrag, és a friss újoncok mind hangosan nevettek a két régi baka beszólásain. A vagon a Mélykarmú Átjárón (Talondeep Pass) át Kőkaromba ért, majd balra fordult és megállt a Horda táboránál.

- Újabb friss hús szállítmányt hoztam neked, Saurboz – közölte sofőrjük a tábor vezetőjével. – Reméljük, hogy ezek nem végzik hullaként a vagonomban, mint az előző zászlóalj.

- Még több abrak a Horda harci gépezetének – köszöntötte a megszeppent újoncokat Saurboz. – Úgy tűnik, újabb katonákat kaptunk Aldotól. Dontrag, Utvoch, a ti szakértelmetekre Krom’gar Erődben lesz szükség.

- Igenis, uram! – kiáltotta Dontrag és leugrott a vagonról. – Menjük, Ut.

A két jóbarát távozása után Saurboz az újoncokhoz fordult:

- Ami titeket illet, gyalogosok, harcra fel! Vár minket pár ölni való Szövetséges.

Ezután csupa újoncnak való feladatot kellett teljesíteniük: fegyvereket vinni a harcosoknak, rejtőzködő éjelfeket levadászni. Tesztelték őket. Aki bizonyította rátermettségét, komolyabb feladatot kapott: hősünket egy eltűnt mérnök megkeresésével bízták meg. Sajnos a goblin mérnököt már csak holtan találta meg, aki azonban egy üzenetet hagyott hátra, miszerint az éjelfek felfedezték a bombájukat és támadást terveznek Krom’gar Erőd ellen. Mivel orkunk időben visszatért az üzenettel, a Hordának lett elég ideje felkészülni a támadásra, őt magát pedig Krom’gar Nagyúr személyesen léptette elő őrmesterré.

Krom’gar Nagyurat a Hadfőnök nevezte ki a Kőkarmú-hegységekben zajló hadműveletek vezetőjévé, és a Nagyúr közvetlenül Garrosh-nak tartozott jelenteni. Mikor hősünk megérkezett az Erődjébe, éppen az ottani gyalogosoknak tartott beszédet:

- Meg vagyok zavarodva. Összezavar, amit látok és tapasztalok… Hogyan hagyhatjátok cserben a mi mélyen tisztelt Hadfőnökünket? A családjaitok már nem éheznek. Szeretteitek tetővel a fejük felett alhatnak. Büszkén járhattok Orgrimmar utcáin. Mi vagyunk az új Horda és Pokolsikoly Hadfőnök vezetése alatt a saját sorsunk urai lettünk. AKKOR MIÉRT nem tudjuk elfoglalni a Kőkarmú-hegységet? Hogyan képes arra a Szövetség, hogy megállítsa a Horda nagyszerű harci gépezetét? Ettől a naptól kezdve a bukás nem létezik. Pokolsikoly vigyázó tekintete alatt, élve vagy holtan, de elfoglaljuk Kőkarmot. Ne hibázzatok, mivel Pokolsikoly szemei titeket figyelnek!

Az immár őrmesterré előléptetett ork tovább tette a dolgát az Erődben, ahol a Szövetség támadására igyekeztek felkészülni. Eközben hősünk újabb tervet fedezett fel, miszerint a Szövetség a bombát gnóm repülőgépekkel próbálja hatástalanítani. A gnóm repülőgépeket azonban a Horda hibás ágyúival nem lehetett lelőni, így az ágyúk megjavítása mellett a bomba biztonságos helyre történő elszállítását is meg kellett tervezni. Az utolsó pillanatban sikerült megjavítani az ágyúkat, és a gnómok harci repülő szerkezeteit kilőni, mielőtt kárt tehettek volna a bombában. Az akcióban való részvételéért hősünket légióssá léptették elő.

A frissen kinevezett légiós első küldetése a troll falucskába, a Grimtotem Állomáshoz (Grimtotem Post) közeli Malaka’jinba vezetett. Az itteni troll vadászok általában az erre áthaladó Horda tagokkal folytatott kereskedelemből éltek, miközben a közeli éjelfekkel hadakoztak. Csakhogy Magatha árulása után a száműzött Grimtotemeknek új szövetséges után kellett nézniük, és miután Krom’gar Nagyúr felgyújtotta az Aparaje Tábort (Camp Aparaje), a Grimtotemek összeálltak a Szövetséggel, hogy bosszút álljanak egykori bajtársaikon. Támadásuk egyik célpontja pedig Malaka’jin volt.

A falu vezetője, Jin’Zil boszorkánydoktor a támadás elhárításához a vudut vetette be, míg Krom’gar megbízottja, Devo a közeli bányában dolgozó koboldokat használta fel. A támadás sikeres hárítása után ellentámadásba lendültek, és Devo a koboldokat a Szövetség táborára eresztette (a koboldok jelmondata az „Öljünk rózsaszín bőrűeket!” volt), akik sikeresen visszatámadtak a Szövetséges regimentnek.

Az ork légióst a támadás elhárításában és a koboldok elfogásában való részvétele miatt Krom’gar bajnokká avatta és egyben tájékoztatta új feladatáról. A felderítők azt jelentették, hogy az éjelfek saját tömegpusztító fegyvert készítenek elő, amit egy ősi fában rejtenek el a Horda szeme elől. Krom’gar ezért úgy döntött, hogy miután a bombát feltöltik üzemanyaggal, azt a Sziklajárók Állomásához (Cliffwalker Post) kell szállítani és ott fogják bevetni.

Amikor az ork bajnok a bombával együtt megérkezett, szem- és fültanúja lehetett a Sziklajárók törzsfőnöke és Krom’gar helyettese, Grebo generális között zajló vitának:

- Felháborítóak a követeléseid! – kiáltotta a generális felé a törzsfőnök. – Az egyetlen dolog, amit Thal’darah Ligetében találhatsz, azok az ijedt fiatal druidák. Nincs ott semmiféle tömegpusztító fegyver.


 

- Óvatosan, tauren, a szavaidat akár árulásnak is lehet tekinteni – felelte Grebo. – A felderítőim azt jelentették, hogy a ligetben egy nagy erejű fegyver található. Egy fegyver, amelyet a Szövetség bevet ellenünk, ha nem állítjuk meg őket. Különben is Krom’gar Nagyúr felhatalmazása alapján járok el, akit maga a Hadfőnök, Pokolsikoly Garrosh nevezett ki. Vagy eleget teszel a parancsának, vagy viseled a következményeket.

- Elküldöm a fiamat Thal’darah Ligetébe, hogy hozzon valami bizonyítékot – ajánlotta a törzsfőnök. – Hamarosan rájösz, hogy semmilyen veszélyt nem jelentenek ők ránk.

Bár Grebo továbbra is bolondnak tartotta a törzsfőnököt, amiért nem tartott az éjelfektől, hajlandó volt beleegyezni ajánlatába, hogy a tauren fiú fog bizonyítékot hozni a fegyver létéről vagy nemlétéről. A törzsfőnök az ork bajnokot küldte el, hogy keresse meg fiát, Orthust a Ligetben.

Az ork bajnok sokáig kutatott a Ligetben a fiú után, míg a főépület legfelső emeletén megtalálta, holtan. Körülötte mindenfelé fiatal éjelf és tauren druidák holttestei hevertek. Harcnak azonban semmi nyomát nem lehetett látni. Az ork harcos észrevette, hogy Orthus halott ujjai szorongatnak valamit: Krom’gar generálisainak jelvényét. A halott taurent karjai között cipelve igyekezett vissza a Sziklajárók Állomásához. Azonban az állomás is megváltozott: a táborban őrködő Sziklajáró Bátrak eltűntek, helyettük Krom’gar katonái masíroztak mindehol. Ahogy az ork befordult a táborba, egy tauren asszony szaladt feléje sírva:

- Az én kisfiam! – kiáltotta. – NE!!!!!!! MIÉRT!????????

A törzsfőnök némán sétált oda az orkhoz, egy pillantást vetett fia arcára, majd az orkra nézett. A bajnok megmutatta neki a jelvényt, amit talált és röviden elmondta a tapasztaltakat. A törzsfőnök felüvöltött:

- Orthus jó fiú volt. Fiatal, kedves. Soha nem ölt volna meg egyet sem a fiatal druidák közül. Hiszen a barátai voltak. Nem… Nem Orthus. A generálisnak felelnie kell ezért a bűntettért. Igazságot teszek! – kiáltotta, majd a mellette gyászoló asszonyhoz fordult: - Masha, menj a sátrunkba és rejtőzz el!

- Nem hagylak el! – egyenesedett fel az asszony. – Ne feledd, hogy én vagyok a vadász ebben a családban.

- Ó, Masha – sóhajtott fel szomorúan a törzsfőnök, majd a mögötte lévő sátor felé fordult: - GENERÁLIS! Gyere ki a sátradból és nézz szembe velem!

Grebo generális az őreivel együtt kijött a sátrából és szemtől szemben állt a Sziklajárók törzsfőnökével.

- Vén, szenilis tauren, hát ilyen tiszteletlenséget mersz tanúsítani?! – kiáltotta Grebo. – Mit jelentsen ez a zavargás?

- Te vesztetted ezt el, Generális? – mutatta fel a jelvényt a törzsfőnök.

- A jelvényem! – kiáltott fel Grebo. – Igen, én vesztettem el. Hol találtad, tauren?

- Az ork bajnok találta meg egyetlen gyermekem holttestén, te nyomorult disznófajzat!

Grebo felnevetett: - A fiad gyenge volt. Gerinctelen. Mint az apja. És ami téged illet – fordult az ork bajnok felé -, csalódtam benned. Szégyent hoztál a Hordára! A büntetés mindannyiótok számára HALÁL!

Ezzel Grebo és őrei hirtelen rátámadtak a hármasra, akiknek azonban sikerült visszaverniük a támadást, melynek során a rájuk támadó Grebot is megölték.

- Ezt a fiamért kapjátok! – kiáltotta a törzsfőnök, miközben leütötte a generálist, majd ráeszmélve tettére így szólt:  – Masha, el kell futnunk. Messzire kell menekülnünk innen. Utánunk fognak jönni.

A nő az ork bajnok felé fordult, szeme könnyel volt tele:

- A saját szemeddel láttad, ork, hogy Grebo generális ránk támadt. Most mit fogunk tenni? A Hadfőnök mindannyiunkat kivégeztet árulás miatt. Talán, ha beszélsz Krom’gar Nagyúrral. Talán téged meghallgat, hiszen az ő seregének bajnoka vagy. Láttál mindent. Kérlek, segíts nekünk. Csak azt szeretnénk, ha békén hagynának minket. Beszélj Krom’gar Nagyúrral és próbáld megértetni vele, hogy nem akartuk, hogy ez történjen.

Az ork minden erejét összeszedve rohant az Erőd felé, hogy megértesse Krom’garral, hogy Grebo csak magának kereste a bajt, és a Sziklajárók csak a saját életüket védték, amikor megölték őt. Krom’gart azonban nem hatották meg bajnokának szavai:

- MICSODA? A generálisomat megölték a taurenek? Ez árulás! HAZAÁRULÁS! Megfizetnek ezért a főbenjáró bűnért – mérgelődött, majd a bajnok felé fordult: - Jól tetted, hogy jelentetted ezt a bűntényt, az elkövetőknek meg kell bűnhődniük. Vér fog folyni. Azonban szükségem lesz egy új generálisra most, hogy Grebo halott. Te veszed át a helyét. Menjünk a Sziklajárók Állomásához és együtt tegyünk pontot ennek a nonszensznek a végére!

A meghökkent ork szólni sem tudott, csak döbbent kábulatban követte Krom’gart. Mire odaértek az állomáshoz, már csak annak romjait találták, mivel a falut felgyújtották. A romok között Krom’gar katonák járőröztek. Sziklajáró Masha holtteste a tábor közepén feküdt. Krom’gar Nagyúr az orom szélén Thal’darah Ligete felé nézett; mellette a Sziklajárók törzsfőnöke térdelt.

- Állj ide mellém, tábornok, és nézd, ahogy hatalmas fegyverünk elpusztítja ellenségeinket! – intett az ork felé a Nagyúr. – Tanuld meg, hogy mit jelent a Horda tagjának lenni! Nézd te is, Sziklajáró, ahogy a harcunk dicsőséges vége felé közeledik.

- Szörnyű határvonalat készülsz átlépni, Krom’gar – figyelmeztette borúsan a Nagyurat a törzsfőnök. – A Földanya legyen kegyes a te lelkedhez.

Krom’gar eleresztette a goblin bombát tartó ballont és azt Thal’darah Ligete felé kormányozta. Éppen az ősi fára ejtette rá a ballon a bombát, és a robbanás után hatalmas kráter támadt a területen. Krom’gar szinte megrészegülve a pusztítástól, kiáltotta:

- Nézz végig a világon, Sziklajáró, és lásd a Horda hatalmát!

Hirtelen azonban egy portál nyílt mellettük Orgrimmarból, melyen keresztül maga a Hadúr, Pokolsikoly Garrosh és az őt kísérő testőrök léptek át.

- Mit tettél, Krom’gar? – kérdezte Garrosh. A Nagyúr meghajtotta fejét.

- Hadúr! Én… én a te parancsodat teljesítettem!

- Az én parancsomat? – kiáltotta Garrosh. – Az volt a parancsom, hogy ártatlanokat gyilkoljunk le, Krom’gar?

- Hadfőnök… uram… én…

- Én egy gyilkos lennék, Krom’gar?

- Nem, Hadfőnök.

- Akkor ismét megkérdezem: MIT TETTÉL?

Krom’gar igyekezett minél kisebbre összehúznia magát.

- Egy hadsereggel küldtelek ide a Kőkarmú-hegységbe. Azt volt a parancsod, hogy biztosítsd ezt a földet a Horda számára. Ehelyett te letaroltad ezt a földet. Ártatlanokat gyilkoltál. Gyerekeket… Hosszú időt töltöttem Északszirten, Krom’gar. Sokat tanultam a Hordáról abban az időben. Amíg ott voltam, egy bölcs és idős háborús hős mondott nekem valamit, amit egész életemben magammal viszek. „A becsületet”, Krom’gar, „mindegy, hogy milyen borzalmas a helyzet… soha ne veszítsd el.” Krom’gar Nagyúr, te szégyent hoztál a Hordára. Szégyent hoztál a népedre. Hadfőnökségemből eredő jogomnál fogva felmentelek a kötelezettséged alól.

Garrosh a torkánál fogva emelte fel Krom’gart, és a szikla peremére vitte.

- EL VAGY BOCSÁTVA – azzal ledobta Krom’gart a mélybe, aki a zuhanástól rögtön szörnyet halt. Ezután a Hadfőnök az orkhoz fordult: - Ami téged illet…


 

Az ork harcos ijedten konstatálta, hogy Krom’gar mellett generálisaként álldogálni neki sem fog hosszú életet jelenteni. Az utolsó pillanatokra készülve azonban a Sziklajárók törzsfőnökének hangját hallotta:

- Várj, Hadfőnök! Kérlek! Ő egy hős, aki felfedezte ezt az egész korrupciót. Megpróbálta Krom’gart megállítani! Légy kegyes, Hadfőnök.

- Kegyes… - nézett le a taurenre Garrosh. – A feleségedet és a gyermekedet megölték. Népedet elpusztították. Otthonodat a földdel tették egyenlővé. Kegyes… Hadfőnök, a mai nap én tanultam tőled valamit – mondta, majd az ork harcoshoz fordult: - Krom’gar serege nincs többé, így a te rangodnak sincs semmi jelentősége. Ha igazán segítenél szeretnél a Hordának, erődnek mind a Déli Pusztákon (Southern Barrens), mind Kietlenföldén (Desolace). A becsület vezessen téged. És ne feledd: Pokolsikoly szemei téged figyelnek! – és azzal az ork hadfőnök kíséretével együtt távozott.

A szikla peremén csak ketten maradtak: az ifjú ork harcos és az idős tauren törzsfőnök. Sziklajáró az orkhoz fordult:

- Nem maradt itt semmi a számodra. Ami engem illet, el kell temetnem Masha holttestét. Ha végeztem vele, akkor a lebombázott területre megyek, és megkezdem az újjáépítést. Talán egy nap majd új liget alakul ki – egy liget, amelyet a fiam és az elesett éjelf fiatalok szelleme jár át.