Az Alkony Órája

Thrall a Sárkánylélekkel a kezében várta a csapatot, akik Wyrmrest Templomába kísérik. Azonban, ahogy megérkeztek a Kristályos Szurdokba (Crystal Vice), felfedezték, hogy útjuk nem lesz olyan egyszerű, mint gondolták volna. Az Alkony Pörölye (Twilight’s Hammer), amelyről már régóta tudták, hogy Halálszárnnyal szövetkezett, támadást indított a Templom és környéke ellen, hogy megakadályozzák a Halálszárny elleni sereg egyesülését.

A Kristályos szurdokban hőseinket jég-elementálok támadták meg Arcurion vezetésével. Az ő feladatuk volt Thrall megölése és a Sárkánylélek megszerzése. A szűk kanyonokban könnyedén zárták el útjukat.

- Sámán! – kiáltotta Arcurion Thrallnak. – A Sárkánylélek nem a tiétek. Adjátok fel, és talán életben eltávozhattok innen.

A csapat azonban ügyet sem vetett rá, tovább támadták a jégelementálokat, amíg csak a vezetőjük maradt életben.

- Nem mész sehova, Sámán – hallották Arcurion hangját, azonban látni nem látták.

- Mutasd magad! – kiáltotta Thrall. A hatalmas jég-elementál feltűnt a kanyon kijáratánál.

- Bolond vagy, ha azt hiszed, hogy te lehetsz a Föld-Aspektus, Sámán! Csak egy egyszerű halandó vagy. És itt az ideje, hogy úgy is halj meg.

A csapat hevesen rárontott Arcurionra. Thrall vezérletével hamarosan győzedelmeskedtek is az elementál felett.

- Ütött az Alkony Órája – a világ vége – és nem tudjátok megállítani – kiáltotta utolsó erejével Arcurion. – Semmik vagytok. SEMMIK! Semmik! Semmik… - hangja és ő maga is elenyészett a levegőben.

- Felfedeztek minket – szólalt meg Thrall. – Tudom, hogy fáradtak vagytok, de nem várakoztathatjuk meg az Aspektusokat! Indulás!

A csapat Galakrond sírhelye felé vette az irányt, mivel látták, hogy a túloldalon vörös sárkányok várakoznak rájuk. Útjuk során azonban figyelemmel kellett lenniük a hirtelen előbukkanó árnyvadászokra, zsiványokra és bérgyilkosokra. Sikeresen vették az akadályokat egészen addig, amíg elébük nem bukkant Hajnalölő Asira (Asira Dawnslayer). A vérelf nőt valamikor Napfényes Asirának (Asira Sunbright) hívták, és zsoldosként szolgált a Hordában, azonban kapzsiságának és pénzvágyának engedve átállt az Alkony Pörölyéhez, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán, és mostanra már a bérgyilkosok vezére lett. Jelenlegi célpontja természetesen Thrall és csapata volt.

- Vigyázzatok, fölöttünk van! – kiáltotta Thrall, miközben a bérgyilkos rájuk ugrott.

- Mit gondoltok, merre mentek, kicsiny pondrók? – kérdezte Asira.

- Egy bérgyilkos. Gyorsan, készüljetek a harcra! – figyelmeztette őket a sámán, azonban elkésett. A hozzájuk érkező vörös sárkányt Asira egy pillanat alatt megölte.

- És most, hogy végeztem ezzel, te és a te kis botorkáló barátaid következtek a listámon – mosolyodott el Asira. – Mmmm, már azt hittem, hogy soha nem értek ide!

De bármennyire ügyes bérgyilkos volt Asira, erejét egy kicsit túlbecsülte a csapatéhoz képest. Thrall szánakozva nézte a nő holttestét, akit mohósága a sötét oldalra csábított. Majd a sámán minden erejét latba vetve sikeresen felélesztette az elesett vörös sárkányt. Mire a harc véget ért, még több sárkány jelent meg, hogy a kalandorokat minél előbb Wyrmrest Templomába vigyék.

Azonban a templom környékén sem volt minden rendben. Ahhoz, hogy a templom bejáratát elérjék, Arctalan egyedek (Faceless One) tömegén kellett keresztül verekedniük magukat. Miután szabaddá vált az út, egy ismerős figura tűnt fel a bejáratnál: a viharváradi Szent Fény Katedrális püspöke, Benedictus érsek, aki utat mutatott nekik a tömegből és befelé tessékelte őket az Aspektusok Terme felé.

- És most, Sámán, nekem adod a Sárkánylelket – mondta az érsek, miután megérkeztek a terembe. Mindannyian meglepve fordultak a Fény papja felé.

- Nem adom neked, érsek. Soha nem lesz a tiéd – felelte nyugodtan, de dühösen Thrall.

- Gondolom, ennek így kell lennie. Bárcsak láthattad volna, amit én láttam. AKKOR megértenéd – mondta Benedictus különös tűzzel a szemében. A kalandorok most fogták fel: az érsek nem az ő oldalukon áll.

- A Fény egyházának egyik vezetője voltál, Benedictus – mondta értetlenkedve Thrall. – Hogy tudtad így elárulni a saját embereidet.

- Nincs olyan, hogy jó. Nincs gonosz. Nincs fény. Csak ERŐ van! – válaszolt az érsek, majd így folytatta: - Mi ennek a világnak az IGAZ urait szolgáljuk! Amikor uralmuk kezdődik, mi is osztozkodni fogunk dicsőségükben! – kiáltotta és Thrallra támadt, hogy elvegye tőle a Sárkánylelket.

Az érsek keményebb ellenfél volt, mint amire számítottak, edzettebb és képzettebb volt a harcban. Mikor már sikerült egy kicsit sarokba szorítaniuk, Benedictus felfedte valódi lényét, hogy az Alkony Pörölyének tagja: árnyformát vett fel, és a kalandorok meglepettségét kihasználva csapdába ejtette Thrallt. Így még nehezebb volt a küzdelem, hogy a nagyerejű sámán nem tudta őket segíteni, de a tét sem volt kicsi, és nem véletlenül Azeroth ezen hősei álltak itt, hogy szembenézzenek a rájuk váró veszéllyel. Nagy nehezen, de Benedictus kénytelen volt feladni a küzdelmet. Utolsó leheletével Halálszárnyról szólt a Fény egykori hírnöke:

- A Sárkány szemébe néztem, és felhagytam minden reménnyel…

- Hát igaz, amit korábban csak sejtettünk: Benedictus volt az Alkony Atyja – mondta Thrall, miután kiszabadult. – És most már ő sincs többé. Ma hatalmas csapást mértünk az Alkony Pörölyére. Reméljük, hogy halálos ütés volt.

- Az életemet köszönhetem nektek, hősök – folytatta a sámán. – Most, hogy a Sárkánylelket épségben Wyrmrestbe hoztuk, lehet, hogy Azeroth minden lakosa nektek köszönheti az életét.

A Sárkánylélek

Végül elérkezett a pillanat. Miután megváltoztatták a jövőt és módosították a múltat, Azeroth hőseinek a jelent kell átírniuk: meg kell akadályozniuk, hogy Halálszárny – és vele együtt a Régi Istenek - átvegye az uralmat világuk felett.

Bár az Alkony Pörölyének néhány jelentős vezetőit megölték, a Wyrmrest templom ellen folytatott ostrom korántsem ért véget, azt alkonyi és fekete sárkányok, Halálszárny és a Régi Istenek serege támadta. Thrall-lal együtt a hősök a többi halandó seregéhez csatlakoztak, akiket a vörös sárkány, Lord Afrasastrasz vezetett. Ők a templom földszintjét védték Halálszárny legerősebb megmaradt elementáljával, a föld-elementál Morchokkal szemben.

- Egyetlen halandó sem volt fog eltántorítani feladatomtól! – üvöltötte Morchok.

- Wyrmrest Egységfront, támadás! – vezényelt Lord Afrasastrasz. A halandók rohamot indítottak a betolakodók ellen. Egyszerre a kék sárkány, Tyrygosa képe jelent meg előttük és így szólt:

- Áttörték a védelmünket! Maga a föld fordult ellenünk Halálszárny nevében. Sietnetek kell… különben Wyrmrest elesik, miközben beszélünk. Minden… el fog veszni.

- Tyrygosa még él! – bátorította a parancsnok a csapatot. – Tovább kell támadnunk, a Templom belseje felé!

- Barmok! Hitvány férgek! Gyertek le és harcoljatok, vagy én hozlak le titeket! – hallották továbbra is Morchok üvöltését.

A harc tovább folytatódott a templomért, a halandóknak sikerült egyre jobban kiszorítaniuk az ellenséget, és végül legyőzniük a föld-elementált. Vezérük eleste láttán az Alkony Pörölyének megmaradt szektásai visszahúzódtak, míg Azeroth hősei tovább nyomultak a Templom belseje felé, ahol Tyrygosával találkoztak. A kék sárkány azonban nem szolgálhatott jó és megnyugtató hírekkel.

- A Régi Istenek is megmutatták magukat. Kitátott bendőjükből a sötétség hulláma árad a templom felé. Muszáj még egy kis időt nyernünk az Aspektusok részére. Az Arctalan parancsnokok, Zon’ozz és Yor’sahj, az ellenség légióit azokból a szörnyűségekből irányítják, amelyeket ott láttok – mutatott a horizont felé. – Vissza kell szorítanotok őket, hogy még egy kis időt szerezzünk ahhoz, hogy véget vethessünk ennek az egésznek. A nővéreim olyan közel repítenek titeket hozzájuk, amennyire csak bírnak.

A halandók hamar a hozzájuk érkező kék sárkányok hátaira pattantak, hogy minél előbb visszaverhessék a Régi Istenek szolgáinak támadásait. Zon’ozz hadúr már az idő kezdetén is N’Zoth-ot szolgálta, amikor az még C’Thunnal és Yogg-Saronnal háborúzott. Yor’sahj, a Nem Alvó pedig az Alkony Bástyájának (Bastion of Twilight) eleste óta szolgálta Halálszárnyat, és abban segített neki, hogy még több arctalan egyedet előcsalogasson a mélyből. A két gonosz lényt a Régi Istenek szolgái, Shu’ma és Go’rath segítette, az ő bendőjükön át érkeztek az arctalanok és más aljas lények. A kék sárkányok hátain érkező halandó sereg azonban visszaverte őket, és a vezetőket megölte.

Végre az egész templom a kezükben volt, és találkozhattak az Aspektusokkal. Azonban volt egy kis probléma: Thrall elmagyarázta, hogy a Sárkánylélek ereje annyira erős, hogy amikor felhasználja, valószínűleg a felhasználót is felemészti és megöli a procedúra során. Az új Kék Aspektus, Kalecgos viszont talált egy megoldást: az Örökkévalóság Szemében (Eye of Eternity) található Fókuszáló Írisz (Focusing Iris) segítségével összpontosíthatják a Sárkánylélekben található mágikus mátrixokat. Majd utat nyitott a seregnek Coldarra felé, hogy eljussanak az Örökkévalóság Szeméhez.

Csakhogy a Sárkányléleknek ezt a „hibáját” Halálszárny is jól ismerte, így már előre odaküldte az Alkony Pörölye legerősebb sámánjait, hogy gondjuk legyen a halandókra, akik a kék sárkányok otthonába érkeznek. Az itteni csapat vezetője Hagara, a Viharkötő (Stormbinder) volt, aki már élőholtként, az Elhagyottak (Forsaken) tagjaként tanulta meg az arcane mágia használatát. Amikor tapasztalatlan és nem teljesen képzett mágia-használóként elementálokat próbált az uralma alá vonni, és ez a kísérlete kudarcba fulladt, akkor a Szélúr Al’Akir tőrbe csalta és megnyomorította. Azóta az Alkony Pörölyének hűséges tagja volt, azonban hőseinket, akik a Fókuszáló Íriszért jöttek, nem tudta megállítani, bár kemény csatára kényszerítette őket.

Miután a Fókuszáló Írisszel visszaérkeztek Wyrmrest Templomba, az Aspektusok megpróbálták erejükkel felruházni a Sárkánylelket és Thrallt. Halálszárny azonban megérezte, hogy mire készülnek, és alkonyi sárkányokat küldött rájuk, hogy megzavarják őket. Az egyesült halandó sereg azonban készen állt a fogadtatásukra és könnyedén legyőzte őket.

Ekkor azonban feltűnt Halálszárny kísérleteinek újabb és talán legfélelmetesebb példánya: Ultraxion, aki inkább tűnt a sötét energia megtestesülésének, mint egy sárkánynak. Ő volt az egyetlen olyan alkonyi sárkány, akit maga Halálszárny is dicsőített, és rövidke életében fogságban tartott nether sárkányok lényegét szívta magába.

- Súlyos zavart érzek az egyensúlyban, amely egyre közeledik felénk – észlelte először a veszélyt Ysera. – A káosz felégeti elmémet!

- Én vagyok a vég kezdete… - üvöltött fel Ultraxion a magasban -, az árnyék, amely eltakarja a napot… a harang, amely végzeteteket hirdeti… Csak ERRE a pillanatra születtem. Készüljetek a halálotokra, halandók, és féljetek! Ez az Alkony Órája!

Az ég elsötétült, és hirtelen heves fájdalom járta át mindenki testét. A halandó hősök igyekeztek megacélozni szívüket, hogy szembeszálljanak ezzel a gonosz teremtménnyel. A harcban azonban nem voltak egyedül: az Aspektusok is figyelmüket az ellenség felé irányították, és hatalmas erejükkel segítették a harcosokat.

- Erősítsétek meg szíveteket, hősök, mert ne feledjétek, mindig fog élet sarjadni, még a legkeményebb földből is! – biztatta őket Alexstrasza az Élet ajándékával.

- Ne feledjétek, álmunkban bármilyen akadályt leküzdhetünk! – emlékeztette őket szelíd Ysera.

- Arcane szele, te légy a hátuk mögött, és frissítsd fel őket a sötétség eme órájában! – kiáltotta Kalecgos.

- Az idő folyása majd véget vet mindennek – szólt Nozdormu.

- Föld ereje, halld meg hívásom! – kiáltotta Thrall. – Védd meg őket, Azeroth utolsó védőit ebben a sötét órában!

Az Aspektusok erejével a hősöknek sikerült véget vetniük a sötétségnek, és legyőzniük Halálszárny utolsó teremtményét. Az Aspektusok erejével felfegyverkezett Sárkánylelket Thrall Halálszárnyra irányította, és a hátán lévő elementium-páncél egyik darabját sikeresen leütötte. Érzékelve, hogyha nem csinál valamit sürgősen, elveszik, Halálszárny elpusztított egy hordás nehéztüzérségű léghajót és a Viharörvény (Maelstrom) felé repült, ahonnan könnyen elérhette a relatíve biztonságos Mélységet (Deepholme). Az Aspektusok és a hősök a menekülő sárkány nyomába eredtek.

A halandók a Szövetség léghajójára, az Égitűzre (Skyfire) szálltak, ahol Swayze kapitány köszöntötte őket. Amint az utolsó ember is felszállt a fedélzetre, a kapitány elindította a léghajót a Viharörvény irányába. Azonban az Alkony Pörölyének sárkánylovasa, Feketeszarv Háborúsmester (Warmaster Blackhorn) csak erre a pillanatra várt. Amint az Égitűz felemelkedett, sárkányok támadtak rá a motorra, hogy időt nyerjenek mesterük számára. A hősöknek azonban sikerült megölniük a sárkányokat és Feketeszarvat, majd megjavítaniuk a motort, és folytatniuk az üldözést.

Amikor utolérték Halálszárnyat, a bátor hősök ejtőernyővel a fekete sárkány hátára ereszkedtek. Ahogy az előbb tapasztalták, kifejezetten a páncél széttörésére összpontosítottak, mivel a megborult elméjű sárkány láva-testét ez a páncél-réteg tartotta egyben. Tudták, hogy elég csak egy apró helyen szabaddá tenni Halálszárny testét, mert annyi bőven elég Thrallnak, hogy a Sárkánylélekkel megtámadja. A halandók dolgát azonban nehezítette, hogy a sárkány megpróbálta őket lelökni a hátáról, illetve ott, ahol felszakították a páncélt, a lávából mindenféle borzalom nyúlt ki Halálszárny testéből romlottságának jeleként.

Végül sikerült annyi páncélt felszakítaniuk, hogy Thrall bevihesse a végső csapást, és ez alkalommal egy teljes rést tudott ütni a fekete sárkány mellkasán. Halálszárny a Viharörvénybe zuhant.

A halandók az Aspektusokkal együtt boldogan ereszkedtek le a Viharörvény szélére.

- Bevégeztetett – szólalt meg a kimerült, de boldog Thrall. – Végül a Pusztítót elérte végzete. Most már elkezdhetjük világunk sebeit begyógyítani.

- Véghez vittétek a lehetetlent, győzedelmeskedtetek ott, ahol egész Azeroth félt attól, hogy elbuktok – szólt Alexstrasza mosolyogva a halandók bátor seregéhez. – Előttetek fekszik az Aspektusok Tára (Cache of the Aspects). Vigyetek belőle, amit csak szeretnétek, hiszen ez csekélység ahhoz képest, amit megérdemeltek.

- … habár lehet, hogy sietnetek kell – szólt közbe Nozdormu.

Mindannyian arrafelé néztek, amerre a Bronz Sárkányaspektus mutatta, és nem akartak hinni a szemüknek. A Viharörvényből ugyanis Halálszárny teljesen eldeformálódott, hatalmas teste emelkedett fel. Mindenki elborzadva figyelte a lényt, akit egykor Neltharionnak hívtak, és akit a Titánok a Föld védelmével bíztak meg. Ez a lény már teljesen kifordult régi önmagából, ezt a lényt megőrjítették és hatalmába kerítették a Régi Istenek suttogásai és ígéretei, ez a lény elhitte, hogy ő uralhatja majd egész Azerothot. Ez a lény volt jelenleg a Régi Istenek legerősebb fegyvere, akit hatalmába kerített az őrület, a romlottság, a káosz és a gonoszság, és akinek valódi lényét már nem tudta elfedni a goblinok által kovácsolt elementium-páncél.

A szörny, akit talán már Halálszárnynak sem lehetett hívni, hatalmas testével több szigetet is körülölelt a Viharörvényen és azt üvöltötte, hogy szétszakítja ezt a világot, még sokkal jobban, mint a Kataklizma idején tette. Azeroth serege nyomban szétszóródott, hogy szárnyait és lábait megtámadva elzavarják őt a szigetekről az Aspektusok segítségével. Halálszárny testéből azonban különböző polipszerű mutációk emelkedtek ki, amelyekkel szintén meg kellett küzdeniük a bátor hősöknek.

- Aspektusok, segítsetek a hősöknek, ahogy tudtok! – kiáltotta Thrall, látva, hogy a sereg időnként csügged, amikor Halálszárnynak sikerült támadást indítania ellenük. – Ezek a bajnokok az egyetlen reményeink, hogy kihasználhassuk Halálszárny gyengeségét. Együtt sikerül legyőznünk őt! Ne adjátok fel, hősök, támadjatok!

A Sárkányaspektusok maradék erőikkel a halandókat támogatták.

- Megtisztítok minden fertőzést, amit találok; a tüzem azonban nem fog bántani benneteket – szólalt meg a vörös sárkány, Alexstrasza. – De vigyázzatok! Ha Halálszárnynak sikerül a végső Kataklizmát előidéznie, azzal minden életet elpusztít Azerothon. Ezt meg kell akadályoznunk!

- Arcane energiát bocsátok rátok, hogy szembeszállhassatok ellenségünkkel – kiáltott Kalecgos. – A Pusztító minden erejét összeszedte, hogy felrobbantsa ezt a világot. Támadjátok meg most! Meg kell állítanunk a végső Kataklizmát!

- Lelassítom a Pusztító támadását, amennyire csak tudom – mondta Nozdormu. – Siessetek, hősök. Már csak pillanatok vannak vissza, és Halálszárny Kataklizmája beteljesíti azt, amit elkezdett és véget vet a világnak. Csatlakozzatok hozzám a támadásban, most!

- Közelebb viszlek titeket a Smaragd Álomhoz – mondta Ysera a seregnek. – Leljetek ott békére, ha a harc túl intenzívvé válik. Halálszárny most idézi elő a végső Kataklizmát; még a Smaragd Álom is megrázkódik. Ha meg akarjuk őt állítani, egyszerre kell támadnunk.

- ÉN VAGYOK HALÁLSZÁRNY! A PUSZTÍTÓ! MINDEN DOLOG VÉGZETE! AZ ELKERÜLHETETLEN! AZ URALHATATLAN! ÉN VAGYOK A KATAKLIZMA! – üvöltötte rendíthetetlenül a fekete sárkány, miközben sikerült annyira meggyengíteni őt, hogy a támadók a fejére koncentrálhassanak.

Az Aspektusok utolsó maradék erejüket most a Sárkánylélekre összpontosították.

- Egy lépéssel közelebb vagyunk a célunkhoz – szólt Ysera. – A Smaragd Álom megismerhetetlen, transzcendens erejét ezennel a Sárkánylélekre ruházom!

- Helyreállítom a mana hullámzását és a Sárkánylelket megtöltöm minden arcane erőmmel! – kiáltott Kalecgos.

- Itt az idő – szólt Nozdormu. – Felhasználok MINDENT, hogy minden vonalat a Sárkánylélek köré köthessek. Jöjjön, aminek jönnie kell!

- A szívem tüze páratlan tisztasággal szikrázik. Minden szikráját a Sárkányléleknek adom! – kiáltotta Alexstrasza.

Thrall végső megfeszített erejével a Sárkánylelket Halálszárny ellen fordított, kieresztve belőle mindazt az erőt, amelyet az Aspektusok ráruháztak. Ezt az erőt már nem bírta ki Halálszárny; teste széttöredezett és elpusztult. Az egykori Fekete Sárkányaspektus, a későbbi Pusztító így halt meg sárkányok és halandók kezétől. Csupán állkapcsának egy darabja maradt meg.

A meggyengült Aspektusok lassan felálltak, miközben Thrall és Aggra a szakadék szélén állva bámulták a Viharörvényt.

- Érzem, ahogy az elemek felébrednek… örvendeznek… a Kataklizmának vége – mondta Thrall.

- A bajnokok, akik mellettünk harcoltak, bebiztosították világunk túlélését – szólalt meg Alexstrasza. – De most már nekünk is … halandó szemmel kell látnunk. – Beszéde közben lassan kihunyt az izzó fény a vörös sárkány szemében, majd ugyanez történt Yserával és Kalecgos-szal is. Az idő homokja Nozdormu kezébe hullott vállapjából, miközben utolsó hatalmával visszaküldte a Sárkánylelket a múltba, oda, ahonnan elvették.

- Mi, Sárkány Aspektusok, beteljesítettük hatalmas küldetésünket és elhasználtuk ősi erőnket. Bár a mi napjaink a végéhez közelednek, az élet fennmarad… és új generációk születnek – folytatta Alexstrasza, miközben kezét gyöngéden Aggra enyhén gömbölyödő hasára tette. – A mai győzelem mindazok győzelme, akik szembeszálltak az Árnyékkal. Ti vagytok Azeroth igazi őrzői, és eme világ jövője a ti kezetekben van. Felvirradt… a halandók korának hajnala.

------

Így hát kiderült, hogy mi volt a Sárkányaspektusok fő feladata: megakadályozni az Alkony Órájának eljöttét. De ha feltételezzük azt, hogy a Titánok pontosan tudták, hogy egyszer ez be fog következni és ezt meg kell akadályozni, akkor azt is tudniuk kellett, hogy a Régi Istenek meg fogják rontani egyiküket, és sejthették, hogy az a valaki Neltharion lesz, aki leginkább ki volt téve az ő suttogásuknak. De ha nem lettek volna Sárkányaspektusok, akkor nem lett volna Neltharion sem a föld védelmével megbízva, és nem rontották volna meg a Régi Istenek. Vajon Neltharion nélkül is bekövetkezett volna az Alkony Órája és a végső Kataklizma? Vagy találtak volna más személyt ezek a gonosz teremtmények, hogy befolyásuk alá vonhassák?

Látszólag sikerült a Régi Isteneket meggyengíteni, hiszen egyik legerősebb fegyverüket, Halálszárnyat pusztítottuk el. Cserébe viszont Azeroth újabb védelmi vonalát veszítette el: az Aspektusokat. Bár a sárkányok nem haltak meg, és továbbra is erős és nagyhatalmú lények maradnak, azonban már nem halhatatlanok, és különleges képességeiket elvesztették. Hogy ez bizonyos esetekben, mint a Smaragd Álom, mit jelent, azt egyelőre nem tudjuk.

Halálszárny legyőzése mindenképpen győzelem, hiszen a végső Kataklizmától mentették meg Azerothot a hősök. Csakhogy hosszú távon vajon nyertünk? Hiszen a csatában egyetlen Régi Isten sem vett részt, ők nem gyengültek meg a harc során. Mi viszont a Titán Őrzők legyőzése után az Aspektusokat is elveszítettük. Hogy mit nyertünk azon kívül, hogy megmentettük Azerothot? Megint erősödtünk, megint bebizonyítottuk, hogy a halandókat nem szabad lebecsülni, hogyha összefogunk, bármit el tudunk érni.

Na, a végére egy lore-kérdés a játékot kedvelőknek: Alexstrasza kijelentette, hogy most kezdődik el a halandók kora. Eddig milyen korban éltünk és az mivel kezdődött?