25.000 évvel azelőtt, hogy az orkok először betették volna a lábukat Azerothra, a messzi Argus bolygón élt egy faj, amelyet eredarnak hívtak. Ezek a lények erősek, intelligensek és tehetséges mágia-használók voltak. Évezredek alatt alakították ki társadalmukat, amelyet egy triumvirátus vezetett: Kil'jaeden, Archimonde és Velen. A Titánok munkájában mélységesen csalódott Sargeras számára épp a legmegfelelőbbek voltak arra, hogy az általa toborzott sereget vezessék. A hatalommal és vezetői szereppel kecsegtető ígéretek felkeltették Archimonde és Kil'jaeden érdeklődését, azonban Velen hezitált a döntéssel kapcsolatban.

Ekkor egy látomásban Velen meglátta az igazságot, hogy Sargeras szándékai egyáltalán nem nemesek, hanem a rosszindulat és gonosz őrület vezérli őt. Így került Velen kapcsolatba a naaru K'uréval, aki segítséget nyújtott Velennek és a vele tartóknak, hogy elmenekülhessenek Argusról. Ettől kezdve az eredarok két részre szakadtak: akik csatlakoztak Sargerashoz és a Lángoló Légióhoz, azok magukat man'ariknak is kezdték hívni, míg Velen és követői lettek a draeneiok, vagyis a száműzöttek. A következő évezredekben az alábbi szisztéma szerint éltek a draeneiok: Velen és a Naaru találtak egy új bolygót a draeneiok számára, ahol letelepedhettek, egészen addig, amíg Kil'jaeden, aki Velen „árulását” személyes támadásnak vette, rájuk nem bukkant és újra menekülniük nem kellett.

Végül egy olyan világra érkeztek, vagyis csapódtak be, ahol hosszú ideig békében maradhattak. Ezt a bolygót ezért Draenornak nevezték el. Itt rajtuk kívül még egy intelligens nép élt: ők voltak az orkok, a természetközeli, klán-struktúrában élő faj, akiknek nem túl sok dolguk akadt a draeneiokkal. Egészen addig, amíg Kil'jaeden rájuk nem bukkant, és mintegy két legyet ütve egy csapásra, meggyőzte Ner'zhult, hogy a draeneioknak igazából nem tiszták a szándékaik, és el kell őket pusztítani, mielőtt ők pusztítanák el az orkokat. A draeneiok a naaru által megmutatott Szent Fény (Holy Light) használatával próbáltak visszavágni, mire Gul'dan az addigi sámánisztikus erőről áttért a warlock mágiára. Még a főváros, Shattrath városa is elesett, Velen magánszentélyébe, Karabor templomába pedig Gul'dan tette át székhelyét és a Fekete templommá alakította.

Az ork támadás túlélői Zangarmarshba húzódtak vissza Velen vezetésével, azonban a túlélők közül is sokan estek a romlott fel energiák áldozatául: testük elsatnyult és elvesztették kapcsolatukat a Fénnyel. Ezeket a „megtörteket” (Broken) vagy „krokulokat” sajnos a többiek kiközösítették maguk közül, attól félve, hogy őket is megfertőzik. Az egyik ilyen száműzött Megtört törzs vezetője Karabor templomának korábbi papja, Akama lett. Mivel Gul'dant nem érdekelte Kil'jaeden személyes bosszúja a továbbiakban, az ork Hordával együtt a Sötét Portálon át Azerothra távozott. Velük együtt távozott Azerothra a Megtörtek egyik törzse, az Elveszettek (Lost Ones) is.
 

Velen és a megmaradt draeneiok elmenekültek és próbálták túlélni az őket sújtó katasztrófát. Ekkor történt, hogy Ner'zhul darabjaira szaggatta a bolygót és létrejött a Külső Földek (Outland). Ekkoriban érkezett meg a Sha'tarok naaruja, aki a Lángoló Légióval szembeni ellenállást szervezte meg, és vezetésével újjáépítették Shattrathot is. Azonban Illidan megérkezésével az erőviszonyok ismét átrendeződtek, ami arra az elhatározásra vezette Velent, hogy népével együtt örökre elhagyja a Külső Földeket. Ezt csak megerősítette az, hogy a megtört Nobundonak sikerült kapcsolatba kerülnie az elemekkel és a föld ősi szellemeivel, akiket az orkok elhagytak. A draeneiok és a Megtörtek csapata megtámadta Tempest Keepet, irányításuk alá vonták a vérelfek által elfoglalt naaru hajót, és elmenekültek a Külső Földekről.

A naaru hajó, az Exodar végül becsapódott Azerothra, a kaldoreiek által felügyelt szigetekre. Miután sikerült helyzetüket stabilizálniuk, kapcsolatba léptek a közeli kaldoreiekkel és csatlakoztak a Szövetséghez (Alliance). Segítséget nyújtottak a Külső Földeken folytatott hadjáratokhoz, tevékeny részt vállaltak abban, hogy a vérelfek szembefordultak korrupt vezetőjükkel és új utat kezdtek járni, majd később Északszirten is támogatták a Szövetséget. És a Szövetség legnagyobb meglepetésére a Külső Földeken lévő városok megerősítése ellenére sem hagyták el a draeneiok Azerothot. Végre otthonra találtak.

Vajon mi késztette Velent erre a döntésre? Hiszen tudta, hogy a Lángoló Légió már kétszer is járt a bolygón, így nem tekinthették olyan menedéknek, ahol csak nehezen fogja őket megtalálni Kil'jaeden. A válasz Velen egyik jóslatában rejlik.

Az Azerothra érkezett draeneiok természetesen felkutatták a Sötét Kapu első megnyíltakor ide érkezett testvéreiket, az Elveszetteket és Megtörteket, akiket Gyászmocsárban (Swamp of Sorrows) találtak meg. A draenei gyógyító, Avuun remete (Anchorite Avuun) próbálta megmenteni ezeket a meggyötört lelkeket, azonban az itteni vezetőt, Magtoort a Fény segítségével sem sikerült meggyógyítania. Ekkor fordult az itteni kalandozók felé, hogy segítsenek neki abban, hogy megpróbálja megmenteni Magtoort. Próbálkozott könyörgővirággal (prayerblossom), a grellektől szerzett füstös kristállyal (smoky crystal), élénkítő iszappal (Invigorated Silt), valamint tisztatavaszi porszemekkel (Purespring mote), azonban egyik sem vezetett eredményre. Avuun már kezdte feladni a reményt és hitét, amikor Exodarból megérkezett Velen próféta.

- Még most sem történt semmi. Miért? - kiáltott fel Avuun remete. - Miért hagyja el a Fény az ártatlanokat?

Ekkor egy portál nyílt Exodarból, amelyen át Velen próféta érkezett meg.

- Vannak, akik évszázadokat töltenek el ezen a rejtélyen töprengve, Avuun – mondta társának. - Nem kívánom, hogy neked is ez legyen a végzeted.

- Velen próféta! - kiáltott fel meglepetten Avuun.

- A Fény nem kívánja senki szenvedését, gyermekem. De a Fény nem ellenállás nélkül uralkodik rajtunk. Különösen nem most, hogy a Fény és a Sötétség erői közötti igazi csata közeledik. Mindannyiunkat felszólítanak, hogy csatlakozzunk, és ezzel a konfliktussal szemben minden halandó szenvedése elmondhatatlan lesz.

- Magtoor – fordult Velen a haldoklóhoz – bátran viselted helyzetedet. Készen állsz arra, hogy visszatérj a Fény ölelésébe?

- Igen – felelte Magtoor gyengén.

- Akkor mentsen meg téged a Fény és emeljen fel – mondta gyengéden Velen és feladta az utolsó kenetet a megtörtre, aki lassan eltűnt.

- Emlékezz, Avuun – fordult a próféta a gyógyítóhoz. - Nem mindenki veszik el, aki elkalandozik.

- Köszönöm, próféta – felelte a remete. - Mindannyiunk számára megnyugvást hoztál. Folytatom a munkámat, hittel és Magtoor emlékével megtelve.
 

 

Ahogy Velen elmagyarázta Avuunak, Magtoor nem lett se száműzve, se elfeledve. A Fény nem szereti kevésbé a Megtörteket, mint más draeneieket. Azonban a Fény csak az egyik összetevője a világmindenségnek, amely örök konfliktusban áll a vele egyenlő, ellentétes erővel, a Sötétséggel, és hamarosan a végső ütközetre kerül sor.

Ez az, ami miatt Velen Azerothon maradt a draeneiokkal. Mert közeleg a Fény és a Sötétség végső csatája, amely mindannyiunkat csatába hív, és rajtunk áll, hogy melyik oldalon fogunk állni. Vajon kitől vagy mitől tudhat ennyi mindent előre Velen próféta?

A draeneiok ismertették meg Azeroth lakóit a Fény igazi természetével. Míg az emberek és a törpök egyfajta filozófiai irányzatban, a Szent Fény elméletében próbáltak megoldást találni erre a rejtélyes, hatalmas erőre, amely egyszerre pusztít és gyógyít, addig a draeneiok sokkal racionálisabb választ adtak: a Fény egy rejtélyes fajtól, a naarutól ered. Ez a faj igazából nem is ölt testet, hanem puszta energiából állnak és értelemmel rendelkeznek. Ahogy K'ure elmagyarázta Velennek, ők azon erők közé tartoznak, akik a Lángoló Légióval igyekeznek szembeszállni. A draeneiok meghajoltak ezek előtt az erős lények előtt, és csatlakoztak hozzájuk a harcukban, cserébe a naaruk rendkívüli erővel ruházták fel a draeneiokat.

A naaruk azonban nemcsak világító, fénnyel teli alakot képesek felölteni. Ahogyan azt Azeroth lakói is megtapasztalhatták, hogy bár nagyon ritka, de ha a naaru energiáját kiszipolyozzák, akkor meggyengül és úgynevezett void, vagy semmis állapotba kerül és semmis, void energiákat bocsát ki, amelyeket rossz célokra használnak fel. Több évezreden át tartó gyógyulási folyamat végén azonban a naaru visszatérhet a Fénybe. Hogy ennek az állapotnak mi lehet az oka? Ezt D'ore fogalmazta meg:

„Üresség nélkül a Fény sem létezhet.”

Vagyis mindig kell lennie egy ellenpontnak, egy ellentétes természetnek. A naaruk a tiszta energia és jóság, akik még meggyengült állapotban is rendelkezhetnek jóindulattal, mint azt D'orénál láttuk. Vajon ez az ellenpont maga a naaruk void állapota, amelybe bekerülhetnek, vagy létezik vajon egy olyan lény, amely csupa rossz és negatív energiával rendelkezik?

És itt lesz érdekes a történet. Bár a köd még nem szállt fel Pandariáról, azért már egy pár dolgot megtudhattunk arról, hogy milyen új fajokkal és új veszélyekkel kell szembenéznünk. Ezen új fajok egyike lesz a Sha, amely a negatív érzések megtestesülése lesz, és amely negatív energiát terjeszt azok között, akik nem képesek védekezni ellene. Tudjuk, hogy létezik a Félelem Sha-ja, az Erőszak Sha-ja, a Düh Sah-ja, a Kétségbeesés Sha-ja, a Gyűlölet Sha-ja és a Kétség Sha-ja. Ez azért eléggé úgy hangzik, mint a Naaru ellenpárja, nem igaz? Ráadásul a „sha” szónak van jelentése a draeneiok nyelvén, az eredarok nyelvén. És hogy mit jelent? Fényt. (Shattrath: Fény városa. Sha'tar: Fény szülötte)



Bizony, a megtestesült negatív energia neve fényt jelent egy olyan nyelven, amelynek beszélői még csak pár évtizede tették be lábukat Azerothra, mégis ugyanazt a szót használják a fényre, amelyet a Kalimdortól tízezer éve különvált Pandaria lakói használnak erre a negatív lényre. Véletlen egybeesés? Nagyon nem valószínű. És még egy érdekesség a Sha-ról: azt beszélik, hogy Ulduar mélyén van egy mozaik-darabkákból álló üveg, amely mozaikkép egy Sha hasonmása. Annak az Ulduarnak a mélyén, ahova a Titánok Yogg-Saront, az egyik Régi Istent (Old God) bebörtönözték, akikről tudjuk, hogy rosszindulatú lények, akik csak káoszt akarnak erre a világra hozni. Egyre érdekesebb lesz, nem igaz?

De térjünk vissza Velen jóslatára a Fény és a Sötétség harcáról. Vajon mit értett sötétség alatt? Minden draenei megtanulta, hogy legnagyobb ellenségeik egykori testvéreik, hogy a sötétség még legközelebbi rokonainkat is megronthatja, hogy még a leghatalmasabbak is áldozatául eshetnek a gonosz befolyásának. És ezt a gonoszt a draeneiok szemében a Lángoló Légió testesíti meg. De mi van akkor, ha Velen egy másfajta harcra gondol? Tudjuk, hogy a Fény a igaz szándékú, jóindulatú kalandort segíti útja során pozitív energiával, míg tudjuk, hogy Pandarián található egy olyan faj, amely a negatív érzések manifesztálódása. Biztos, hogy a Fény és a Sötétség harca egy külső ellenség ellen fog folyni?

Velen azt is jósolta, hogy ebben a harcban mindenki részt fog venni, mindenkinek állást kell foglalni, és a szenvedés elmondhatatlan lesz. Az, hogy valaki melyik oldalra áll, csak saját magán múlik. Az egyénnek belül, a saját lelkében kell eldöntenie, hogy a Fény útját választja, vagy enged a gonosz csábításának. Azeroth története során láthattuk, hogy hatalmas, erős lények is áldozatául eshettek a gonosz csábításának akkor is, ha azt hitték, hogy ezzel a Fény útját járják (például Arthas). A Fény és Sötétség harca lehetséges, hogy nem egy külső ellenséggel szemben fog zajlani, hanem minden egyénnek a lelkében. Mindenkinek meg kell hoznia a maga döntését, meg kell vívnia a saját harcát. Pandaria Azeroth lakóiról fog szólni, a saját harcukról, amelyet a fény fog vívni az árnyék ellen. Lesznek, akik a fény útját fogják járni, mások azonban elbuknak a harcban. Ebben a harcban fognak Pandaria lakói segíteni nekünk, a pandarenek, akik már megtalálták az egyensúlyt.

Hogy mi értelme ennek a harcnak? Ne felejtsük el, Velen végső célja a Lángoló Légió legyőzése. Egy olyan Azeroth-tal, amelynek lakói megvívják magukban a legnehezebb csatát, saját magukkal számot vetnek, egyensúlyba képesek hozni a fényt az árnnyal, azzal képes lesz felvenni a harcot Sargerasszal és egykori testvéreivel szemben.