De voltak, akik bíztak abban, hogy a fekete sárkányok még megmenthetők, hogy talán felszabadíthatók a gonosz befolyás alól. A bizakodók közé tartozott egy rejtélyes goblin nő, Rhea is, aki Sivárföldén (Badlands) bízott meg kalandorokat rejtélyes feladatokkal. Állítása szerint a fekete sárkányok valaha nemesek voltak, magának a földnek a védelmezői. Hitt benne, hogy maradt még egy kis remény arra, hogy a fekete sárkányok túléljék vezetőjüket, Halálszárnyat (Deathwing), és ismét nemes védelmezőkké váljanak.

Rhea elsősorban a fekete sárkányok szaporodását vizsgálta, ezért sárkánytojásokat lopott el és fiókák páncélját szerezte meg. Majd elárulta, hogy fogságba ejtett egy fekete sárkányt, Nyxondrát, akit arra kényszerít, hogy minél több tojást hozzon világra. Ez a goblin nő szerint is kegyetlen dolog volt, azonban az is kegyetlenség volt, amelyet a fekete sárkányok tettek az ő úrnőjével.

Miután Nyxondrától is szereztek tojásokat, Rhea felfedte valódi alakját a halandók előtt. Ahogyan az sejthető volt, a nő valójában egy sárkány volt, méghozzá Rheastrasza, a vörös sárkány. Elmondta, hogy magának Alexstraszának a követe és ő bízta meg a feladattal. Halálszárnyon eluralkodott az őrület, ezért a vörös sárkányok elhatározták, hogy ellopják a fekete sárkányok tojásait, és azzá teszik őket, ami a küldetésük. a föld őrzőivé.

Ahhoz, hogy feladatát teljesítse, a mintákat egy gnómhoz, Dr. Hieronymus Blamhoz kellett eljuttatni. A gnóm sajnos mindhárom mintában megtalálta a romlottság jeleit, így nem lehetett őket felhasználni. Azonban a gnóm tudta, hogy nem messze tőlük felfedeztek egy titán romot, és talán találnak valamit, ami segít megoldani problémájukat. A romoknál a Felfedezők Ligája (Explorers’ League) és a Relikviások (The Reliquary) küzdöttek egymással a minél jobb leletekért.

A romok között kutatva a kalandor egy igen érdekes trogg szerszámra bukkant. Az érdekesség a szerszám kifinomult megmunkálása volt, amely nem igazán jellemző erre fajra. Emellett még két érdekes leletre bukkantak az Őrzők Sírjánál (Tomb of the Watchers): egy Felügyelő zálogjára, valamint egy Vigyázó zálogjára. Úgy gondolták, hogy valaminek a kulcsai lehetnek, azonban nem bírták kitalálni, hogy milyen szerkezetnek. A Rhea által megnézett kalandor alaposan bejárta a Sírt, majd megtalálta a zálogok rendeltetési helyét. Ezután sikeresen kiiktatta a beépített védelmi rendszert, és a terem déli végében egy hatalmas láda tűnt fel. A ládában egy apró, kör alakú készülék volt, amelyet Dr. Hieronymus Blam az Őrző Szemeként (Eye of the Watcher) azonosított, és minden kétséget kizáróan titán eredetű volt.

Ezt követően a titán szerkezet, az Őrző Szeme megvizsgálta a három mintát. Mindháromban találta anomáliát, amelyet feltehetően az azerothi Régi Istenek okoztak, azonban mindegyikből sikerült kiirtania azt. Ezután a sárkányfióka holttestét, a fekete sárkánytojást és Nyxondra tojását egymással egyesítette, és így végre megkapta a doktor azt, amire vágyott: egy megtisztított fekete sárkánytojást.

A sárkánytojással Dr. Blam rögtön útnak indította a kalandort Rheastraszához, aki már várt rá. Elmondta, hogy a tojást biztonságos helyre kell menekíteni, hiszen sokan vadásznak rá, és sokan akarják megszerezni vagy elpusztítani azt. Egyvalakiről azonban elfeledkezett: az immár szabad Nyxondráról, aki nyomban riasztotta is a fekete sárkánynemzetséget, így a fél nemzetség Sivárföldén vadászott már a tojásra.

Ezért Rheastrasza megkérte a kalandort, hogy próbáljon végezni a sárkányokkal, vagy legalábbis tartsa fel őket, amíg ő biztonságos helyre viszi a tojást. A kalandort – aki a Szövetség tagja volt – az Uldamanból elszökött három törp segítette: Eric, a „Gyors”, Baelog és Olaf. Először Kalarant, az ősi fekete sárkányt kellett legyőzniük, akivel a kalandor már egyszer korábban találkozott: egy bizonyos Szélpengés Kalaran (Kalaran Windblade) nevű embernek a Thorium Pontnál segítséget nyújtott a sötétvas törpök ellen, miután elmesélte, hogy a sötétvas törpök hogyan mészárolták le az apját. A segítségnyújtásért csak annyi köszönetet kapott, hogy sárkányalakját felvéve Kalaran nem égette halálra. Kalaran után két további vezetőt sikerült még megölnie a kis csapatnak, Moldarrt és Jirakka tábornokot, akik Új Kargathot támadták meg.

A sárkányok legyőzése után Rhea bevallotta, hogy nagyon-nagyon sajnálja, ahogyan Nyxondrával bánt, hogy újra és újra arra kényszerítette, hogy tojásokat hozzon a világra, majd a tojásokon kísérletezett. A sárkány bevallotta, hogy anyaként még jobban át bírja érezni Nyxondra fájdalmát és dühét, ezért csak egyetlen dolgot tehetnek: nem hagyják, hogy tovább szenvedjen, hanem véget vetnek fájdalmának és megölik.

Rhea azonban Nyxondra halála után sem nyugodhatott meg: a tojásnak ugyanis folyamatos mozgásban kellett maradnia, hiszen nincs olyan rejtett hely a világon, amelyet az egykori föld-védelmező, Halálszárny ne ismerne. Ezért Rhea megkérte a kalandort, hogy segítsen neki új helyre vinni a tojást.

- Várj itt. Mindjárt hozom a tojást – mondta Rhea a kalandornak. – Ezt azért itthagyom. – Ezzel egy tekercset dobott a földre, majd továbbment a barlang belsejébe.

- Hogy van az én kicsi babácskám? – gügyögte szelíden a tojáshoz, majd lassan felemelte és a kijárat felé indult vele. Ahogy elérkezett a kijárathoz, valaki már várta ott: maga Halálszárny.

- Nem… ez… nem lehet ő! NEEEE!

Rhea a háta mögé rejtette a tojást és védekező állást vett fel. Halálszárny sárkány alakjában belépett a barlangba.

- Te kis rámenős sárkányfióka… Pontosan tudom, hogy te és a halandó mire készülök. Készen állsz a halálra, sárkány?

- Igen – felelte bátran Rhea. – Csak… kegyelmezz meg a tojásnak.

- Kegyelem?! –kiáltott fel Halálszárny. – NINCS KEGYELEM! ÉGNI FOGSZ EZÉRT, SÁRKÁNY!

Ezzel Halálszárny kinyitotta hatalmas száját és tüzet fújt az előtte álló vörös sárkányra, amely még a sárkány háta mögötti tojást sem kímélte. Mivel a kalandor időben elbújt, ezért őt nem érte el Halálszárny halálos tüze. Miközben a kalandor szomorúan körbejárta a barlangot, és megállapította, hogy a tervük nem sikerült, a megtisztított sárkánytojás elpusztult, észrevette a Rhea által korábban leejtett tekercset, amelyen a következő üzenet állt.

Hős,

Ha ezt a levelet olvasod, akkor a sejtésem helyes volt. Halálszárny megtalált minket. A tojás elpusztult, ahogyan én is.

De valójában ez volt a terv a kezdetektől. Látod… a tojás, amelyet Halálszárny elpusztított, nem az a tojás volt, amelyet keresett.

Ez az enyém volt.

A kalandor egy kicsit összezavarodott az üzenettől. Mit jelent az, hogy nem az a tojás volt, amit Halálszárny keresett? Az egyetlen személyhez fordult, aki tudott az akcióról: dr. Blamhoz. A jó gnóm aztán felfedte előtte a teljes igazságot: Rheastrasza valójában a saját gyermekét, a saját tojását tartotta magánál, és a megtisztított sárkánytojást már régóta az ő, vagyis Dr. Blam gondjaira bízta, aki azt biztonságos helyre szállította. Mivel Halálszárny nem is sejti, hogy rossz tojást pusztított el, ezért nem is keresi azt tovább. Így könnyebb dolguk lesz a továbbiakban, bár így is nagy a veszély, hogy illetéktelen kezekbe kerül az értékes tojás.

A kalandor megnyugodva hagyta el Sivárföldét, tudva, hogy talán Azeroth egyik legfontosabb küldetésében vehetett részt. Hamarosan aztán el is feledkezett a dologról, hiszen más fontos feladatokkal bízták meg és választották ki. Egy nap aztán felkereste őt a vörös sárkány, Lord Afrasastrasz ember alakjában, és arra kérte, hogy következő küldetése során tegyen meg neki egy apró szívességet: mint képzett zsivány, lopjon el Hagarától egy dekóder-gyűrűt.

Hagara az első volt, aki Elhagyottaktól tanult az arcane mágiával foglalkozni, ennek ellenére meglepően tehetségesnek mutatkozott. Később magához csábította Al’Akir a Szélúr, és azóta az Alkony Pörölyének (Twilight’s Hammer) hűséges szolgája lett, ezért Azeroth hősei összefogtak, hogy elpusztítsák őt. Hősünk közben sikeresen kifosztotta Hagara zsebeit és meg is találta a vörös sárkány által kért tárgyat.

Ezután Afrasastrasz elmondta, hogy Corastrasza elkapott egy nagyon fontos üzenetet, amely sajnos rejtjelezve van, de a Hagarától ellopott gyűrű segítségével talán felfedhetik annak tartalmát. A kalandornak a gyűrű segítségével dekódolnia az üzenetet, amelynek nagy része sajnos elégett. A megmaradt szöveg így szólt:

… hívására

…. Fahrad Nagymester parancsa, hogy holnap hajnalban cselekedjünk. Aki szólít, nyughatatlan… ismételten sürgős… nem szabad elfelejteni a meglepetés erejét… egy lehetőség, el kell terelni a figyelmet a tárgyról… de kis szerencsével mindet lefoglalja az Alkony Pörölye….

… vége a küldetésnek, mindkét csapat újra összegyűlik a Ravenholdt Birtokon (Ravenholdt Manor). Legyen fürge a lábad és csendes a pengéd.

Ezt égesd el.

Corastrasza nyugtalanná vált az üzenet olvasása után. Nem értette, hogy ehhez az egészhez miért van köze a Ravenholdt birtoknak, amely csak egy rablóbanda székhelye volt szerinte. A kalandor hallgatott, hiszen tudta, hogy Ravenholdt nem csupán rablóbanda, hanem a zsiványok egyik szervezete, akik a Szindikátus (Syndicate) ellen fogtak össze és a Hillsbradi Domboldalon (Hillsbrad Foothills) bujkálnak. A vörös sárkány azonban ezt nem tudhatta, ezért megbízta a kalandort és egy másik vörös sárkányt, Mostraszt, hogy menjenek el a helyszínre és ott nyomozzanak egy bizonyos sárkánytojás után.

Az út során Mostrasz világosította fel hősünket arról, hogy Corastrasza felügyelete alatt állt a Halálszárny romlottságától megtisztított fekete sárkánytojás, amelyet azonban az éjjel elloptak tőlük. Az üzenet szerint Ravenholdt rablói tették ezt, a kérdés most már csupán az volt, hogy honnan szereztek tudomást egyáltalán a tojás létezéséről.

A tervük az volt, hogy besurrannak a birtokra és csendben megpróbálják megtalálni a tojást. A kalandor azonban nem a tojásra bukkant, hanem valaki másra: a Fekete Hercegre.

- Így van, halandó – köszöntötte meglepett hősünket a herceg. – Az érték, amit keresel, már nem alszik a héjban. Itt vagyok teljes hús-vér valómban.

- Nem vagyok semmiféle trófea a vörös sárkányok gyűjteményében és többé nem megyek vissza. Ne nézz ilyen meglepetten! Mi, sárkányok már tojás formánkban is öntudatunknál vagyunk. Miközben nőttem, hallottam a cselszövésről és az intrikáról. Rabként készültem megszületni. De énbelőlem csak egy van! Egy fekete sárkány, akit megszabadítottak apám romlottságától. És ilyen is akarok maradni: szabad. Neked valahogy sikerült kijátszanod az őreimet. Úgy osontál be ide, mint egy szellem. Ez... értékessé tesz a számomra. Beszélgessünk.

- Felséged, elfogtuk ezt a szörnyet, aki a barlang bejárata körül ólálkodott – szakította félbe őket Fahrad, aki Mostraszt hozta magával.

- Nem félek tőled! - kiáltotta automatikusan Mostrasz, majd jobban megnézte az előtte álló jövevényt. - Várjunk – te – te ki vagy?

- Nem ismered fel egykori rabodat? - kérdezte gúnyosan Wrathion.

- Végezzük ki, hercegem? - ajánlotta Fahrad.

- Ne. Azt akarom, hogy vigye el az üzenetemet a vörös sárkánynemzetségnek. Mondja meg nekik, hogy szabad vagyok apám őrületétől és ugyanígy szabad leszek tőlük is. Egymagamban kívánok lenni: ez az első és egyetlen figyelmeztetésem.

- De.. de Halálszárny szolgái megölhetnek téged... - ellenkezett Mostrasz.

- Halálszárny szolgáinak kellene félniük TŐLEM. Tüntesd el őt innen – parancsolta. - És Fahrad...

- Igen, uram?

- Törd el a lábait.

- És most, új barátom – fordult történetünk hőse felé Wrathion. - Sok mindenről kell beszélnünk. Ahogy bizonyára tudod, a fekete sárkányok gyakran álcázzák magukat humanoid alakban, hogy beleszóljanak a halandók ügyeibe. Miközben őrült apám udvara egyre jobban összeomlik körülötte, néhány megmaradt fekete sárkány elrejtőzködött. De én még mindig érzem őket. Az én gyáva fivéreim és nővéreim elmondhatatlan szenvedéseket okoznának, ha hagynánk, hogy az árnyékban maradjanak. Ezenkívül fenyegetést jelentenek rám nézve. És itt jössz te a képbe. Segíts nekünk megölnünk őket, és ígérem, bőségesen megjutalmazlak érte.

- Az első célpont itt, a gilneasi romok között található – folytatta Fahrad. - Jópár kiváló emberemet elvesztettem már: lássuk, hogy te vajon messzebb jutsz.

- A sárkány, akit keresel, a „Creed” néven ismert – vette át ismét a szót Wrathion. - Egy csoport fertőzött embert irányított abban a hiszemben, hogy vissza tudják foglalni földjeiket. A saját sárkány-lényegével mérgezte meg a vérüket. Ha sikerül kifosztania Gilneast, senki se tudja megmondani, hogy hol fog legközelebb felbukkani. Most kell megtámadni.

És kalandorunk pár perc múlva döbbent rá, hogy milyen gyorsan beszervezték őt Ravenholdt emberei, és milyen hamar ennek a fiatal, dinamikus, ugyanakkor kegyetlen hercegnek a befolyása alá került. A jutalom, amelyet a herceg ígért, kellőképpen csábító volt ahhoz, hogy kompenzálja feladata nehézségét.

Gilneas városba utazott, ahol egy Zazzo Twinklefingers nevű ügynök várt rá. Az ügynök elmondta, hogy a városban jelenleg a totális káosz uralkodik, így sikerülhet észrevétlenül belopóznia a katonai egyedbe, ahol Creed található. Az embernek álcázott sárkányt sok ember és worgen őrizte, akiknek erejét megsokszorozta az, hogy egy sárkány véréből ittak. Hősünk azonban nem az az ijedős fajta volt. Minden tudását latba vetve sikerült kicseleznie az őröket, és egy óvatlan pillanatban megölnie a gyanútlan Creedet.

Wrathion elégedett volt az eredménnyel, és egy ikerpengét ajándékozott a kalandornak. Elmondta azonban, hogy a penge ereje semmit nem ér, ha nem tartalmaz igazi erőt, amit árnyékolt gemekből tud készíteni számukra. Az árnyékolt gemeket, ezeket a szokatlan köveket gyakran az Alkony Pörölyének tagjai használták, hogy a legerősebb elementálokat irányíthassák vele. Így bármely csatamezőn „könnyedén” össze lehet szedni őket.

Ezután Wrathion ismertette a következő célpontot, aki az áruló Nalice volt. Nalice a fekete sárkányok követeként működött Wyrmrest Templomban, ahonnan valójában információkat továbbított a többi sárkányról Halálszárnynak. Wrathion elmondta, hogy a kalandor feladata nem egyszerűen az, hogy megölje, de ha pengéjét tovább akarja élesíteni, akkor szerezzen a fekete sárkány véréből is egy fiolával.

Karazhan környékén sikerült is a kalandornak megtalálnia a sárkányt, aki különleges arcane eszközökkel hálózta be a területet. A feladatot természetesen sikerrel teljesítette a gyakorlott orgyilkos.

Az elégedett Wrathion elmondta, hogy kizárólag a sárkányok megölése a cél, a halandókat életben kell hagyni, hiszen ők nem tehetnek semmiről, és a fekete sárkányok befolyása nélkül kell útjukat járniuk.

Az utolsó célpont egyben a legnehezebb is volt: magát Halálszárnyat kellett elpusztítani. Wrathion hallott róla, hogy Thrall közbenjárása révén a sárkányok halandókat is keresnek az őrült sárkányt megölő akcióhoz, és utasította kalandorunkat, hogy ő maga is jelentkezzen erre a küldetésre, amelyre csak a legkiválóbbakat válogatták ki. A Fekete Herceg Halálszárny páncéljából is kért egy darabot, hogy tovább élesítse a jutalmul kapott pengét.

Hősünk izgalmas kalandokon keresztül jutott el Halálszárnyhoz. Miközben a szörnyű sárkánnyal küzdött, eszébe jutott valaki, aki miatt belekeveredett ebbe az egészbe: a vörös sárkány Rheastrasza, aki magát és gyermekét áldozta fel azért, hogy a Fekete Herceg életben maradhasson. A kalandor a gondolatra kétszeres erővel kezdett támadni, és hamarosan sikerült megölniük Halálszárnyat. A Wrathiontól kapott utasításnak eleget téve titokban eltette Halálszárny páncéljának egy kis darabját.

Wrathion elégedett volt hősünk teljesítményével, ugyanakkor tudta, hogy még sok dolog van hátra: további fekete sárkányok ólálkodnak. Halálszárny páncéljának darabkáival tökéletesítette a kalandornak adott pengéket: ezek lettek az Apa Karmai, az ikerpengék: Golad, az Aspektusok Alkonya és Tiriosh, az Idők Rémálma.

A Fekete Herceg ezzel búcsút intett hősünknek, és útjára bocsátotta. A kalandor azonban remélte, hogy nem utoljára találkoztak. De az, hogy mi lesz a továbbiakban a sorsa az egyetlen nem-fertőzött fekete sárkánynak, egyelőre a jövő homályába vész.