Üdv mindenkinek!
Norton vagyok és ezentúl a hétfői napokon találkozhattok majd irományaimmal. Útjára indítunk egy kéthetente jelentkező, Banki Napló címet viselő rovatot, mely a manapság még mindig népszerű téma, az AH-zás rejtelmeibe próbál belebonyolódni.
A L2P cikkekben megszokottaktól kicsit mélyebben leásunk a játék gazdasági részébe remélve, hogy megtaláljuk a gazdagság Szent Grálját. Én se szeretem a száraz tényeket és matematikai egyenleteket, ezért a szükségesnél több számolgatással nem fogtok találkozni. A rovattal egy időben útnak indul Moneypls nevű hősünk, történeteivel az új szerveren kezdő és kevés játékidővel rendelkező játékosok életét fogja kicsit megkönnyíteni. Akkor vágjunk is bele!

Krisz hónapok óta tartó, rendületlen kitartása meghozta gyümölcsét: kezébe foghatta Shadowmourne-t, hátizsákjában pedig ott lapultak az Unsealed Chestből nyert epikus tárgyak, melyeket jó pénzért tervezett eladni. A jelentéktelenebb darabok lassan ugyan, de idővel elmentek. A tabardot büszke paladinként természetesen megtartotta. Egy itemre koncentrált igazán, s ettől remélte a legnagyobb hasznot. A Crimson Deathcharger mount, az akkori content idején is ritka és különösen értékes hátas. Nem volt tisztában jelenlegi árával, ezért csak bidre rakta be az aukciós házba.
70 ezer arany nem nagy ár egy mára már rendkívül ritka mountért.

Pár órával később boldogan mesélte, hogy szinte azonnal rábiddelt valaki... Még szerencse, hogy az aukció lejárta előtt beszélt egy tapasztaltabb kereskedő barátjával.
Tanácsára hallgatva azonnal megszüntette az aukciót és a délutáni főidőben elkezdte hirdetni trade csatin természetesen ár nélkül hátha rátalál egy gyűjtőre, aki komoly összeget is hajlandó fizetni. Legnagyobb meglepetésére a sok megmosolyogtató árajánlat között ráakadt emberére, szinte azonnal az első hirdetés után.
A számára ismeretlen név egy közepesen ismert klán tagja volt és 100 ezer aranyat ajánlott. Ez az összeg bőven megfelelt elvárásainak és mivel nem akart sokat teketóriázni az eladással, már készült lebonyolítani az üzletet.
Azért még odaszólt a barátjának, hogy elújságolja, mekkora szerencse érte.
Csak egy unott kérdést kapott válaszul: "Mi a neve?"
A kereskedő barát jól ismerte a válasz whisperben feltűnő nevet, régi vetélytársa volt a gem és enchant piacról. Név nélkül is tudta, hogy aki azonnal egy ekkora összeget ajánl az biztosra megy, nincs kedve alkudozni és most akarja a nyilván régóta vágyott mountot megszerezni. De most, a név birtokában lehetőség nyílt játszani egy kicsit a számokkal.
Krisz ismét megfogadta a kapott tanácsot és azt írta a potenciális vevőnek, hogy van egy másik jelentkező, aki 10 ezer arannyal többet ajánl. Hajlandó-e beszállni a licitbe?
A csapda készen állt, egy olyan csapda amibe még a tapasztalt ravasz rókák is önként sétálnak csak, hogy megszerezzék a kiszemelt itemet.
Az áldozat okos volt, és mint kiderült, jól ismerte a hozzá hasonló AH goblinokat. Rákérdezett Krisznél, hogy ugyan ki az, aki hajlandó túllicitálni egy ilyen magas összeget.

Az ezt követő fél percben két whisper történt: egy válasz a trükkhöz nevét adó kereskedő barát nevével, és a tőrbe csalt áldozat - a válaszban kapott régi ellenfél nevét meglátva - szélsebes újabb ajánlata immár 115 ezer aranyat kínálva.

Az üzlet megköttetett, egy - még mindig áron alul - eladott mount két játékosnak is boldog délutánt hozott. Krisznek különösen, hisz 15 ezer arany bónusszal zárta a rövid tárgyalást. A vevő pedig élő bizonyítéka, hogy az ősrégi trükk még mindig működik.
Saját magával harcolt egy nem létező licitálási versenyben.


A kissé hosszúra nyúlt felvezető több szempontból is tanulságos. Megtudhatjuk belőle, hogy milyen fontos a megfelelő értékbecslés, a piac feltérképezése, az azt alakító személyek ismerete és az apró jelek észrevétele. Felkészülés, tervezés és fegyelem. Ez az a három tulajdonság, ami megkülönbözteti a jómódú játékost az igazán gazdagtól. A fenti kis történet nem egy tökéletesen végrehajtott cselekménysorozat, de jó példája annak, hogy mennyire kifizetődő egy-egy pillanatra megállni átgondolni a helyzetet.
Mi lett volna, ha épp nincs online a kereskedő barát? Rövidebbek lennénk 45 ezer arannyal, a vevőnek pedig főhetett volna a feje, hiszen annyira olcsón szerezte meg a mountot, hogy elgondolkozott volna. Lehet inkább berakja AH-ba, és elég szép hasznot termel csupán a jól ismert közhelyet alkalmazva: "Vegyél olcsón, add el drágán." Később úgyis talál valakit, akitől megveheti ismét, immár saját használatra.

Ezért elengedhetetlen felkészültnek lennünk. Vagyis minimum nagyjából tisztában lenni a játékban előforduló itemek árával. Ugyanúgy érvényes ez a szabály a fent említett extrém ritka dolgokra, mint a naponta kismillió számban AH-ba betett itemekre. Meg kell tudnunk becsülni egy hozzávetőleges árat, ami viszont rengeteg szempont alapján alakul ki bennünk.
Többek közt figyelembe kell venni az eladni kívánt item

• beszerzéséhez szükséges időt és erőfeszítést (könnyen farmolható/elkészíthető, netán drága nyersanyagokból craftolható, vagy több játékos segítségét kell igénybe venni megszerzéséhez)
• feltűnésének gyakoriságát (sok ember kereskedik az itemmel vagy csak néhány szerencsésnek adatott meg a lehetőség)
• tudni kell, hogy mennyire lehet szüksége rá valakinek (esetleg a szakmák fejlesztéséhez kell, a Dungeon Finder egyel magasabb szintjének eléréséhez vagy a raidelő játékosok kihagyhatatlan kelléke).

Ezen kívül megannyi apró részlet, információ és trükk az, amiket okosan használva egy hosszú és gyakran unalmas folyamat végére érve kijelenthetjük: Gazdag vagyok!


Folytatjuk.