Mikor belekezdtem ebbe a Szövetség történetéről szóló minisorozatba, nem is gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz. Szóval nézzük, hogy mi történt a Szövetséggel a Kataklizma során. Spoilerek lesznek a Wolfheart című Knaak regényből.

A Lidérckirály legyőzése után sem csillapodtak a kedélyek Azerothon, ugyanis furcsa dolgokra kezdett felfigyelni a bolygó lakói: az elemek egyre nyugtalanabbak lettek. Emellett megjelent egy rejtélyes, rég elfeledett szervezet, amelynek tagjai a világ végét hirdették. A veszélyhelyzet miatt a Szövetség egy tanácskozást hívott össze Viharváradban (Stormwind). A törpök, a gnómok és az éjelfek egyaránt érezték, hogy a föld elemeivel valami nagyon nincs rendben. Velen próféta javasolta, hogy meneküljenek, hagyják el a bolygót, amíg lehet, mivel hasonló módon kezdődtek a bajok Draenoron is. Varian és a többiek azonban hallani sem akartak arról, hogy elhagyják Azerothot. Ehelyett megbízták Magni királyt, hogy a Vadpöröly (Wildhammer) sámánok segítségével járjon utána bizonyos tábláknak, amelyeket öccse, Brann hozott el Ulduarból.

 

Magni király terve azonban nem vált be, és a törpök elvesztették királyukat. Magni „halála” után persze azonnal megjelent az önjelölt utód: Moira visszatért a Sötétvas (Dark Iron) klánnal karöltve, hogy a trónt magának és fiának követelje. Ekkoriban Vaskohó (Ironforge) vendégszeretetét élvezte Anduin herceg is, aki másokkal együtt a városban rekedt, miután a Sötétvas törpök lezárták a kivezető utakat. Varian, aki aggódott fia épségéért, az SI:7-tel karöltve egy akciót indított Moira megölésére, azonban Anduin megakadályozta a törp nő megölését. Ezután Varian kikényszerítette, hogy Moira egy tanács, a Három Pöröly Tanácsával irányítsa a törpöket, amely tanácsban rajta kívül Bronzszakáll Muradin és Vadpöröly Falstad is részt vesz, így több száz év után ismét egységesnek tekinthetők a törpök.


 

Ezalatt a Hordánál is megtanácskozták az elemek viselkedését, és olyan döntés született, amely a Szövetség sorsára is jelentősen hatott: Thrall átadta helyét a Horda hadfőnöki posztján Pokolsikoly Garroshnak (Garrosh Hellscream). Az új vezető nem folytatta a Thrall és Jaina által elkezdett gyakorlatot, hogy egy viszonylagos békét alakítsanak ki a két frakció között. Theramore megerősített katonai csapatokat kapott a Keleti Királyságokból (Eastern Kingdoms), hogy szembenézzen a veszéllyel és kiépítsen egy kereskedelmi útvonalat az északon lévő éjelfekkel, amelynek során leigázták a tauren vadásztábort, Taurajot.

 

Azonban jól tudjuk, hogy mi történt: bekövetkezett a Hasadás (Shattering), Halálszárny (Deathwing) újbóli felbukkanása, amely a Szakadás (Sundering) óta a legjelentősebben formálta át Azeroth kinézetét. A kalimdori változások versenyfutást idéztek elő a nyersanyagokért, és úgy tűnt, hogy ebben a Horda lépéselőnyre tett szert, miután megkezdte Kőrisvölgy (Ashenvale) invázióját. Az éjelfek két vezetője, Suttogószél Tyrande és a Rémálomból (Nightmare) kiszabadult Haragvihar Malfurion (Malfurion Stormrage) úgy döntött, hogy ideje összehívni egy tanácsot, hogy megvitassák a Szövetség legsürgetőbb.

 

Ennek oka az éjelfek halhatatlanságának elvesztése is volt, Malfurion és Tyrande először szembesültek saját múlandóságukkal. Miután nem tudják, hogy mennyi idejük van még hátra, gondoskodni akartak a Szövetség jövőjéről, hogy egy biztos kéz irányítsa őket. Tyrande-nak Elune egy látomásban megmutatta, hogy ki lehet a legalkalmasabb jelölt ezen poszt betöltésére: a látomásban Goldrinn szelleme tűnt fel, és az ő bajnokát emelte fel a látomás a Szövetség vezetőjének pozíciójába.

 

A másik sürgős kérdés a worgenek helyzete volt. Halálszárnynak a föld felszínén tett látogatása a Gilneast elzáró Szürkesörény (Greymane) falat is ledöntötte, és kiderült, hogy a királyság lakosainak nagy része a worgen átok áldozatává vált. Ebben Malfurion nagymértékben hibásnak érezte magát: ha ő nem tiltja meg a falka-forma (pack form) használatát a druidáknak, akkor talán Gilneas lakosai ma is egyszerű emberek lennének. Ezért amellett, hogy úgy is érezte, hogy a Szövetségnek szüksége van a worgenekre, a bűntudata is erősen befolyásolta abban, hogy segítséget és menedéket nyújtott Szürkesörény Genn-nek és a worgeneknek Teldrassil erdőiben.


 

A Szövetség tanácskozására Darnassusban került sor, a vendéglátó szerepét Malfurion és Tyrande töltötte be. Theramore követe Tervosh főmágus volt, mivel Jaina a kikötőbe érkező seregeket irányította. Majd a három törp klán érkezett, akik már bevonulásuk sorrendjén összevesztek. Végül a Bronzszakáll klán követe, Thargas vonult be elsőként, őt követte Drukan, a Sötétvas törpök képviseletében, végül a Vadpöröly törpöket Kurdran képviselte. A Sötétvas törpök, bár újak voltak még a Szövetségben, mindjárt azzal kezdték bemutatkozásukat, hogy visszautasították az éjelfek vendégszeretetét és ételeit, mondván, hogy csak a saját magukkal hozott ételekben bíznak. Majd a mások számára bizarr és különös gépekkel felszerelt gnómok érkeztek, akiket maga Gelbin Mekkatorque vezetett. Kis híján verekedésbe fulladt találkozásuk a Sötétvas törpökkel, akik kissé félreértették a gnómok egyik „nagyszerű” találmányát. Bár a találkozóra nem hívták meg őket, azon maga Velen próféta is megjelent a draeneiekkel együtt. Hamarosan kiderült ennek az oka: a Szövetség tagjai azt hitték, hogy Velen kijelentése után a draeneiek elhagyják Azerothot és visszatérnek a Külső Földekre (Outland). Bár néhány draenei valóban visszatért a Külső Földekre, hogy újjáépítsék egykori otthonukat, a többség úgy döntött, Azerothon marad, részben azért, mert úgy érzik, tartoznak a bolygónak ennyivel, miután annak lakói segítettek nekik a Lángoló Légió elleni küzdelemben, részben azért, hogy begyógyítsák az Azerothon ejtett sebeket és támogassák szövetségeseiket.

 

A Szövetség tagjai nagy érdeklődéssel fogadták Malfurionék javaslatát és Szürkesörény Genn kérelmét, hogy Gilneas lakosait vegyék fel a Szövetség tagjai közé. Egy ember kivételével mindenki egyetértett abban, hogy a worgenek csatlakozhatnak hozzájuk. Ez az egy ember Viharvárad királya, Varian Wrynn volt.

 

Varian a Wrynn-dinasztia, Viharvárad uralkodóinak leszármazottja. Boldog gyermekkorának egy szörnyű tragédia vetett véget: a tíz év körüli Varian végignézte, ahogyan a Félork Garona (Garona Halforcen) akiben apja megbízott, megölte Llane királyt. A fiúban ez az esemény nagyon mély nyomot hagyott, az orkok iránti gyűlölete és bizalmatlansága innen ered és ebből táplálkozik napjainkig. A király halála után Azeroth oroszlánja, Anduin Lothar hóna alá kapta a gyermek trónörököst és meg sem állt vele egészen Lordaeronig.

Terenas Menethil király udvarában aztán egy újabb nyugodtabb periódus következett be Varian életében, a király apja helyett apja volt, míg a trónörökös, Arthas herceg személyében egy jóbarátot is kapott. Rangjának méltó nevelést kapott, fizikai erejével pedig már itt kitűnt a többiek közül – Arthas mindig is irigyelte, hogy erősebb nála. Miután 18 évesen királlyá koronázták, hazament Viharváradba, hogy újjáépítse birodalmát. Feleségül vette Tiffin Elleriant és született egy fiuk, akit Lothar iránti szeretetből és tiszteletből Anduinnak neveztek el.

 

A Szövetség többi tagjától kapott adományból elindult Viharvárad újjáépítése, miközben az ifjú király portyázó orkokra és Garonára vadászott csapataival. Amikor hazatért, meglehetősen súlyos gondokkal kellett szembenéznie: a Viharváradot újjáépítő kőművesek céhét a Nemesek Háza nem fizette ki, és a kőművesek felkelést szerveztek. Az ifjú király próbálta csillapítani a kedélyeket, azonban nem járt sikerrel. Egy lázongás során a felkelők megölték szeretett feleségét, Tiffint. Varian világa másodjára is darabjaira hullott.
 

A király mély depresszióba zuhant felesége halála után, és királysága ügyeit is két tanácsadójára, Bolvar Fordragonra és Katrana Prestorra hagyta. A Harmadik Háború után Jaina elhívta Theramore-ba, hogy tárgyaljon Thrall-lal egy esetleges békéről. Az utazást Katrana is erőltette, így a király végül beleegyezett. Az út azonban immár harmadjára változtatta meg gyökeresen az életét: Variant elrabolták és egy varázslattal két emberre osztották. Az egyik fele a vérszomjas, harcias énje volt, aki egy ork rabszolgájaként gladiátorjátékokat próbált túlélni és akit az orkok Lo’Goshnak neveztek el, míg a másik fele a simulékony, kedves királyé volt, akit Katrana bábként akart felhasználni saját céljaira. Mint tudjuk, ez végül nem jött össze neki, és a két személyt egyesíteni lehetett.

 

Miután az Onyxia ügy végére pontot tett, Varian – fia nyomására – hajlandó volt Jaina újabb békítő-tárgyalásán megjelenni. A tárgyalásokat azonban megszakította a Falka (Scourge) támadásairól érkezett hírek, valamint az Alkony Pörölyének (Twilight’s Hammer) támadása, amely során egy régi ismerőse, Garona próbálta meggyilkolni Variant, amely azonban nem sikerült. Ugye nem csodálkozunk azon, hogy Varian fejében megfordult, hogy esetleg Thrall volt az, aki felbérelte ellene Garonát?

 

Ekkor azonban Viharvárad királyának komolyabb gondjai is akadtak, mint a Horda. Elő kellett készítenie csapatait egy északszirti (Northrend) hadjáratra, amelynek vezetésével legfőbb tanácsadóját, Bolvar Fordragont bízta meg. Miután értesült a Haragkapunál (Wrathgate) történtekről, ismét úgy érezte, hogy elárulták, hiszen újabb általa szeretett személyt vesztett el a Horda és annak tagjai miatt. Minden felgyülemlett dühét Aljavároson (Undercity) készült levezetni, és ki tudja, hogy mi történt volna, ha Jaina nem teleportálja el onnét (hamarabb kitört volna a nyílt háború?).

 

Észrevehető egy bizonyos minta Varian életében: az általa szeretett személyek majdnem mind árulás miatt haltak meg. Garona pont azt a személyt ölte meg, aki megbízott benne. A második (vagy ha Lothart is számoljuk, harmadik) apjának tekintett Terenas királyt saját fia és Varian jóbarátja, Arthas ölte meg. Imádott feleségét, Tiffint szeretett népének, Viharváradnak a lakói ölték meg. Bizalmasát, Bolvart pedig a Horda árulta el Varian szemében. Ezek után teljesen természetesnek tekinthető, hogy amikor az a Szürkesörény Genn, aki a Második Háború után cserbenhagyta a Szövetséget, felvételét kérte Gilneas elvesztése után a Szövetségbe, Varian finoman szólva sem repesett az örömtől. Hallani sem akart arról, hogy az általa árulóknak tartott gilneasiakat a szövetségesének tekintse.


 

Azonban van még két dolog, amely nagyon mélyen meghatározza Variant és az ő tetteit: kettős személyisége és szeretete fia iránt. Varian mindig is hirtelen haragú ember volt, emellett azonban kötelességtudó király és nyugodt pillanataiban kellemes természetű. Onyxia varázslata csak még jobban előhozta belőle azt, aminek szíve mélyén érezte magát: a harcias gladiátort, akinek harcban dől el az élete. Természetének ezt a részét egyre kevésbé tudta kontrollálni. Tiffin tudta kezelni harcias természetét, és Anduin is képes volt apját lecsillapítani. A fiatal herceg azonban csalódott apjában, miután az ismét nem tudta csillapítani dühét és a benne rejlő feszültséget. Emellett megbántottnak is érezte magát, mivel apja nem értette meg, hogy ő nem egy harcos alkat. És eljött az a pillanat, amikor Anduin közölte apjával: elhagyja, hogy a draeneiektől tanulhasson élete igazi céljáról, a Fényről.

 

És ez az ember, aki mindennél jobban szereti a fiát, kénytelen volt szembenézni azzal, hogy a saját természete miatt elveszítheti őt. Hogy a benne lévő Lo’Gosh elüldözi a szívében legfontosabb személyt. A benne lévő Lo’Gosh, akit az éjelfek Goldrinnek, a farkasistennek hívnak. Akinek az alakjához hasonlóvá kívántak válni az első druidák, akik a falka-formát felvették, és akikből később hosszú idő múlva a worgenek kialakultak. Azok a worgenek, akik ma Gilneas azon lakói, akik worgenként is megtanultak egyensúlyban élni és kordában tartani a bennük élő szörnyeteget.

 

És miután Varian mindezt végiggondolta, rájött, hogy csak a worgenektől kaphat választ a problémáira: hogy hogyan tudja a benne rejlő Lo’Gosh-t egyensúlyba hozni Variannal. Ezért Viharvárad királya ugyanazon a szertartáson esett át, mint azok a worgenek, akiket a druidák megtanítottak az egyénben rejlő egyensúly kialakítására. A szertartás során nem más volt a kísérője, mint Szürkesörény Genn. És Varian megtanulta, hogy hogyan irányítsa dühét és vadságát, hogyan rendelje alá más célnak. A worgenek pedig felismerték benne Goldrinn erejét, ahogyan ő is felismerte a worgenekben rejtőző lehetőségeket.

Így csatlakozott Varian a worgenekkel együtt a Tyrande által vezetett sereghez Kőrisvölgyben, hogy visszaverjék a Horda támadását. A Goldrinn áldásával kísért Varian a hozzá csatlakozó worgenekkel együtt végül meghátrálásra kényszerítette a Hordát. A király kihívta Garrosh-t egy párbajra, de sajnos nem tudjuk meg, hogy mi lett volna ennek a vége: a vereséget látva a hű Kor’kronok elhúzták vezérüket a támadó Variantól.

 

A győzelemtől függetlenül területileg súlyos vereségeket szenvedett a Szövetség, mind Kalimdorban, mind Lordaeron területén. Kőrivölgy, a Puszták (The Barrens) és a Kőkarmú-hegység (Stonetalon Mountains) mellett a Déli-parton (Southshore) is veszteségeik vannak. De észre kell vennünk azt, amit eddig még egyszer sem láttunk a Szövetség oldalán: immár nemcsak egy-egy nép harcol egy területen, hanem szó szerint szövetségesek. Kalimdoron az éjelfeknek nagy számban segítenek a draeneiek és a gnómok is. Az emberek és a törpök közös seregeket és csapatokat állítanak össze. Lassan a worgenek is megtalálják helyüket ebben a furcsa kavalkádban. A Szövetség megtanul igazi szövetség lenni: minden nép igyekszik a saját képességeit és egyediségét beleadni a közösbe, mert tudják, hogy jelenleg csak egyetlen módon élhetik túl a világ változásait: ha összefognak. A Varianban élő Lo’Goshnak immár célja van: a Horda és azon belül Garrosh legyőzése. A király immár készen áll rá, hogy szövetségeseit a jövő felé terelje.

Hogy mit fog hozni a jövő, azt kíváncsian várjuk. Beharangozták Theramore elvesztését, azt azonban nem tudjuk, hogy a Szövetség milyen lépéseket fog tenni. Pandaria új területén a totális háború fog kitörni. Hogy ki fog nyerni, azt egyelőre nem tudjuk. Az biztos, hogy a Garrosh révén katonailag felszerelt és megerősített Hordának nem egy szedett-vedett Szövetséggel kell majd szembenéznie, hanem remélhetőleg egy egységes és jól szervezett csapattal, amelyet egy igazi vezető fog irányítani. A jelek szerint Varian Wrynn. Aki mellett ott fog állni a jövő reménye, fia, Anduin is.


 

Anduin, akiből áramlik és sugárzik a Fény. Olyannyira, hogy ezt az önzetlen kisugárzást már az első találkozásuk alkalmával megérezte Malfurion és Velen is. A fiatal herceg és a draenei azon nyomban megtalálták egymással a közös hangot, majd Anduin elment Exodarba is, hogy minél többet tanulhasson a draeneiektől. Viharváradba való hazatérte után aztán az első próbatételnél jelesre vizsgázott: gyógyító képessége révén sikerült apját visszahoznia a halálból az Alkony Pörölyének gyilkossági kísérlete után. Biztosak lehetünk benne, hogy a fiú ott fog állni, hogy a Fény segítségével gyógyítsa be a Horda által ejtett sebeket.