Ott hagytuk abba, hogy a Harmadik Háború után kialakult egy újfajta Szövetség, amelynek tagjai látszólag lazán kapcsolódtak egymáshoz. Nem szóltak bele egymás ügyeibe, nem nyújtottak egymásnak jelentős katonai segítséget. Az egyetlen dolog, ami összekötötte őket, hogy a Szövetség különböző népeinek tagjai szabadon mozoghattak egymás területén, kereskedhettek egymással, és kalandorokat bocsátottak egymás rendelkezésére, hogy megoldják apró-cseprő gondjaikat. Míg a Horda teljesen egységesnek volt tekinthető Thrall irányítása alatt, ugyanez nem volt elmondható a Szövetségről.

A Harmadik Háború után Jaina és Thrall továbbra is igyekezett fenntartani egyfajta békét a két frakció között. Mivel az eredeti Lordaeroni Szövetségnek már csak egyetlen uralkodója élt, ezért Jaina találkozót szervezett meg Thrall és Varian Wrynn között. Varian jobb belátása ellenére készült a találkozóra, mivel apja halála óta nem igazán kedvelte az orkokat. Azonban fia, a mindössze tízéves Anduin meggyőzte őt a tárgyalás szükségességéről. Varian azonban soha nem érkezett meg a találkozóra, hanem rejtélyes módon eltűnt, és ebbe a Defias Testvériség is belekeveredett.

Varian távollétében királlyá koronázták Anduint és Bolvar Fordragon irányította a királyságot régensként. A háttérből azonban Lady Katrana Prestor irányította a szálakat. A feladata az volt, hogy elterelje az embereket figyelmét bátyja mesterkedéséről Feketeszikla-hegységben (Blackrock Mountains), ezért belpolitikai gondokkal kötötte le a Viharváradot irányító Nemesek Házának (House of Nobles) figyelmét. Az eredmény meg is lett: a királyság különböző területei, mint Nyugatvég (Westfall), Árny-rengeteg (Duskwood) és a Tóvidék (Lakeshire) magukra maradtak problémáikkal, hiszen Viharvárad semmilyen segítséget nem nyújtott nekik. Hogy a többi szövetséges miért nem nyújtott segítséget? Egyszerűen nem tudtak róla.

Vaskohó (Ironforge) királya, Bronzszakáll Magni (Magni Bronzebeard) vállát is több teher nyomta: elvesztette egyik öccsét, Muradint, akit a barátjának hitt Arthas ölt meg (vagy legalábbis ezt hitte), folyamatosan nyoma veszett másik öccsének, Brann-nak, és még a lányát is elrabolták. Moira elrablása érintette a legrosszabbul, hiszen ádáz ellenségei, a Feketevas (Dark Iron) törpök műve volt. Lánya kiszabadításához Magni minden segítséget elfogadott. Azonban amikor sikerült Moirát kiszabadítani, egy nem várt meglepetés fogadta: Moira hozzáment a Feketevas klán vezéréhez, Dagran Thaurissanhoz és gyermeket várt tőle! Magni hitt benne, hogy lányát gonosz varázslattal kényszerítették a házasságra, azonban Moira kifakadása láttán ebben nem lehettünk biztosak.

A gnómok továbbra is Vaskohó vendégszeretét élvezték, és próbáltak felocsúdni abból a tragédiából, ami történt velük: a gnómok 80 %-a odaveszett abban a hadműveletben, amellyel a troggokat akarták elpusztítani Gnomereganban. Ennek ellenére a leleményes gnómok találmányaikkal és eszközeikkel folyamatosan segítették szövetségeseiket.

Északon a Vadpöröly (Wildhammer) törpök és egy-két stromgarde-i menekülttábor próbált ellenállni az egyre terjeszkedő Elhagyottaknak (Forsaken) és a Falkának (Scourge). Túl sok segítséget azonban ők sem remélhettek.

Kalimdoron Jaina igyekezett fenntartani a kényes békét a Hordával, de maroknyi túlélőivel együtt legfontosabb dolga az volt, hogy biztos telephelyet és várost építsen ki mindazoknak, akik vállalták vele együtt a nyugatra való utazást. Az egyetlen szövetségesük ezen az idegen földrészen az éjelfek voltak, akik a Harmadik Háború után új otthont alakítottak ki maguknak. Miután Malfurion álomba merült, amelyből nem lehetett felébreszteni, Agancssisakos Fandral (Fandral Staghelm) kihasználta az alkalmat, és megvalósította tervét, vagyis egy újabb világfa, Teldrassil ültetését. Ezen a fán alakították ki az éjelfek új otthonukat az új fővárosban, Darnassusban. Habár az éjelfek valódi vezetője Suttogószél Tyrande (Tyrande Whisperwind) volt, az ellentét, amely közte és Fandral között feszült, érezhető volt. Az új otthon kialakítása mellett idejüket a gyógyítással és regenerálással töltötték: igyekeztek megtisztítani Felwoodot és Feralast, míg Kőrisvölgyben (Ashenvale) a Csatadal (Warsong) klán terjeszkedését igyekeztek megállítani, és az orkok által okozott károkat enyhíteni.

Aztán megtörtént az, amit mindenki igyekezett elkerülni: Lord Kazzak ismét megnyitotta a Sötét Portált (Dark Portal), amelyen keresztül Azeroth lakói a Külső Földekre (Outland) léphettek. A Szövetség szíve reménnyel is megtelt: a talán már elfeledett Szövetséges Expedíció sorsát is megismerhették. A találkozás keserédes volt: bár a mágus Khadgar és a törp Kurdran előkerült, Turalyon és Szélfutó Alleria (Alleria Windrunner) hollétéről továbbra sem volt semmilyen hír. És a Külső Földeken egy régi ellenség várta őket: a Lángoló Légió (Burning Legion).

Azonban a Szövetség egy új népet is örömmel üdvözölt soraiban: a draeneieket, akik Exodar nevű hajójukkal menekültek el a Külső Földekről, majd Azerothba csapódtak az Azúrköd- és a Vérköd-szigeteken. A bölcs draeneiek és vezetőjük, Velen próféta személyében a Szövetség a legbékésebb néppel társult. A draeneiek számára nem volt kérdéses, hogy kihez fordulnak segítségért: a Hordától elszenvedett sérelmeikkel ellentétes lett volna az orkokhoz csatlakozni. Először a hozzájuk legközelebb lévő éjelfekkel vették fel a kapcsolatot, majd örömmel csatlakoztak ahhoz a Szövetséghez, amely korábban már sikerrel legyőzte a Lángoló Légiót. A Szövetség pedig örömmel fogadta az ősi népet, hiszen segítséget tudtak nekik nyújtani a Külső Földeken: Shattrath városában, illetve más apróbb településeken el tudták szállásolni a Szövetség erőit. Emellett felfedték számukra a Szent Fény eredetét, a rejtélyes naarukat.

A Külső Földeken történt meg először, hogy a Szövetség népei egységes katonai akció keretében léptek fel, és nem mint egymással laza szövetségben álló csapatok. Ez a fajta szorosabb együttműködés itt jelentkezett először, ezen az oly távoli, ismeretlen bolygón és egészen a Kataklizmáig kellett várnunk, hogy egymás területein is összefogjanak a közös érdek, vagy csak az egyik szövetséges érdekében.

A draeneiek megjelenésével nyílt a legnagyobb lehetőség arra, hogy a Horda és a Szövetség között valamilyen egyezség, béke jöjjön létre. A draeneiek ugyanis megbocsátanak ellenségeiknek, és azon munkálkodnak, hogy a világ sebeit begyógyítsák. Ez világosan látszott a vérelfekkel való kapcsolatukban. Velen próféta hitt abban, hogy nem minden vérelf gonosz és a Fénynek szándéka van velük. Ezért segített nekik megtisztítani a Napkutat (Sunwell) és a vérelfeknek ajándékozta M'uru szívét, hogy az egykori naaru tiszta szíve és a Napkút megmaradt esszenciája együtt szolgáljon a vérelfek javára.

Időközben arra is fény derült, hogy mi történt Variannal: a király testét varázslattal kettészakították, majd szerencsésen egyesítették. Ekkor derítette ki Anduin, Bolvar és Windsor marsall, hogy kicsoda valójában Lady Katrana Prestor: Halálszárny (Deathwing) lánya, Onyxia. Amikor Varian – immár egyesülve saját magával – visszatért Viharváradba, kénytelen volt szembesülni azzal, hogy mennyi mindent tönkretett távollétében Lady Katrana. Újra vissza kellett szereznie az emberek, és egyben a Szövetség bizalmát, akik oly kevéssé ismerték az ifjú királyt. Hajlandó volt másodjára is elfogadni Jaina meghívását Theramore-ba, hogy tanácskozzon a lehetséges békéről Thrall-lal. A találkozó ezúttal létrejött, eredménye azonban a béke szempontjából nem sok lett. Ennek részben oka volt, hogy Thrall a tanácskozásra a Külső Földekről csak nemrég Azerothra érkezett Pokolsikoly Garrosht (Garrosh Hellscream) vitte magával, aki nem kívánt egyezkedni a Szövetséggel. A másik oka pedig az volt, hogy egy támadás érte a jelenlévőket, és felbukkant a félork Garona is. Az a Garona, aki Varian szeme láttára ölte meg apját, Llane-t, aki pedig bizalmába fogadta a nőt. Varian ismét bizonyítékát látta annak, hogy az orkokban nem szabad megbízni, mivel aljasak és árulók. Ezenkívül vissza kellett sietni a fővárosba, Viharváradba, amelyet a Lidérckirály (Lich King) seregei támadtak meg.

Északszirtre (Northrend) szintén egy összehangolt expedíció keretében indult a Szövetség. Vezetőjük pedig Varian legfőbb bizalmasa, távollétében helyettese, Bolvar Fordragon volt. Vajon miért nem Varian maga vezette az expedíciót? Talán úgy érezte, hogy alighogy visszatért városába, nem szabad ismét magukra hagynia az itteni embereket, hanem éreztetni kellene velük, hogy megbízhatnak benne és ő törődik a sorsukkal. Talán a többi nép nem bízott volna benne, hiszen sem az éjelfek, sem a draeneiek nem ismerték az ifjú királyt. Vagy talán félt szembenézni azzal, hogy mivé vált gyerekkori barátja. A tény mindenesetre az, hogy a Szövetség csapatait Bolvar vezette.

És Bolvar volt az, akit utolért a végzete a Haragkapunál (Wrathgate): ahol a Horda és a Szövetség összefogott volna a Lidérckirály ellen, ott Putress mesterkedése folytán csak árulás és halál várt rájuk. Varian haragja nem ismert határokat: újabb embert, újabb barátot veszített el, akit ráadásul ő maga bízott meg ezzel a feladattal. Aljaváros (Undercity) ostromakor ez a feldühödött és személyes bosszútól vezérelt Varian volt az, aki szembe kívánt szállni Thrall-lal és Sylvanasszal. Egyszer próbált megbízni a Hordában és akkor is árulásban volt része. A nagyobb bonyodalmakat ismét csak Jaina akadályozta meg, aki Variant teljes seregével együtt elteleportálta a helyszínről.

És ezután adódott egy újabb alkalom, amikor a Horda és a Szövetség összefogott volna: amikor Brann azzal a felfedezéssel tért vissza Ulduarból, hogy Yogg-Saron él, Rhonin mindkét frakció vezetőjét elhívta, hogy közös fellépésre sarkallja őket. Varian hajlandó volt eljönni, és talán hajlandó lett volna segíteni is, ha Thrall nem megint az igencsak diplomatikus Garrosht hozta volna magával. A tárgyalás így eredménytelen lett Varian és Garrosh kakaskodása miatt, Rhonin pedig más megoldást választott: akkor a két frakció megkerülésével fogja egyesíteni a különböző népek kalandorait.

Ilyesfajta együttműködést legelőször Kalimdoron láttunk, amikor a Kalimdor Erejének (Might of Kalimdor) nevezett sereg lépett fel az ősi gonosz, C'Thun ellen, és a Horda és a Szövetség tagjai közösen győzték le a veszélyt. Ezután Shattrath Városban az Összetört Nap Támadás (Shattered Sun Offensive) fogadott magába bármely frakcióból érkező bátor harcosokat, hogy segítségükkel legyőzhessék a Napkutat megrontó, és Kil'jaedennel szövetkező Kael'thast.

A Lidérckirály elleni harc során szintén létrejött egy frakciók feletti szövetség: az Ezüst Hajnal (Argent Dawn), amelyet a legendás paladin, Tirion Fordring vezetett. Az Ezüst Hajnal képezte ki a legbátrabb harcosokat, akik végül a Jégkorona Citadellában magával a Lidérckirállyal is szembeszállhattak. Varian természetesen nem nézte jó szemmel ezt a fajta törekvést. Mégis a Jégkorona Citadellában mutatott először némi rokonszenvet egy orkkal, olyasfajta rokonszenvet, amelyet Garrosh még soha nem mutatott mással szemben. Varok Saurfang fia volt, aki vezette a Horda seregét a Halálkapunál. Mivel őt maga a Lidérckirály győzte le legendás kardjával, a Frostmourne-nal, ezért a Lidérckirály őt később feltámasztotta. Amikor a Szövetség csapatai az időközben előkerült Bronzszakáll Muradin (Muradin Bronzebeard) vezetésével legyőzték az immár Halálhozó (Deathbringer) névvel illetett Dranosht, apja, Varok megjelent a helyszínen, hogy magával vigye fia holttestét. Ezt Muradin először nem akarta megengedni, azonban a helyszínre érkezett Varian, aki apaként mélyen megértette és sajnálta Saurfangot, és megengedte neki, hogy hősi halott fiának holttestét magával vihesse. Ha van valami, ami Variant megkülönbözteti Garroshtól az az, hogy számára van egy személy, aki a legfontosabb a világon (és még él): ez pedig a fia, Anduin. Az iránta érzett szeretete miatt volt képes empátiát érezni egy ork iránt.

És hogy mit tett a többi Szövetséges nép az északszirti hadjárat során? Nos, Jaina nem unatkozott, hiszen amellett, hogy igyekezett megakadályozni a totális háború kitörését a Hordával, saját személyes harcát is vívta azzal, hogy szembenézett egykori szerelmével, vagy inkább azzal, akivé vált. A törpök kapcsolatot alakítottak ki a fennmaradt earthenekkel, illetve fagytörpökkel, akiknek a királyáról kiderült, hogy valójában Muradin, Magni király öccse. A gnómok szintén érdekes dolgokra bukkantak Északszirten: kiderült, hogy a törpökhöz hasonlóan ők is a titánok teremtményei, őseik, a mechagnómok robotok voltak, és a Hús Átka (Curse of the Flesh) változtatta át őket ma ismert formájukra.

A draeneiek elég keveset működtek közre Északszirten, ennek valószínűleg a Szövetség többi népe részéről jelentkező bizalmatlanság volt az oka. Az a pár draenei, aki jelen volt, fontos munkát végzett: az Átkozottak Szektájának munkáját derítették fel, illetve egy látomás segítségével felfedezték az emberek eredetét. A Szövetség légihajója, az Égtörő (Skybreaker) fedélzetén pedig Garona nagybátyja, Maraad Vindikátor is jelen volt.

Hogy hogyan alakult át a Lidérckirály halála után a Szövetség és hogyan nézett szembe a Kataklizma okozta sokkal, azt a következő alkalommal mesélem el.