Azt hiszem, a Defias Testvériség történetét mindenki ismeri. A Második Háború után Viharváradot (Stormwind) újjá kellett építeni, ezért rengeteg ácsot és kőművest fogadtak. A nemesek azonban úgy döntöttek – részben egy bizonyos Lady Katrana Prestor tanácsára -, hogy nem fizetik ki a dolgos embereket, akik újjáépítették városukat. A feldühödött építészeket Edwin VanCleef vezette, és lázadás tört ki a városban, amelynek áldozata lett az ifjú király felesége, Tiffin Wrynn is. Ezután az ács- és kőműves céh emberei elmenekültek a városból, és Defias Testvériség néven egy csoportot hoztak létre, amely a nemeseket szerette volna afféle warcraftos Robin Hoodként kifosztani, azonban végül csak a rablás, fosztogatás és gyilkolás maradt meg a profiljuknak.


 

A Defias Testvériség elég kiterjedt hálózatot tudott fenntartani a Keleti Királyságokban, hiszen az Elwynni Erdőben, Nyugatvégen (Westfall), a Vörösgerinc-hegységben (Redridge Mountains), a Tóvidéken (Lakeshire) és Szürkület-rengetegben (Duskwood) is aktivitást mutattak. Maguk mellé állították a koboldokat, gnollokat és a goblinokat is. Felszámolásuk komoly gondot okozott az éppen eltűnt király nélküli királyságban, ahol Lady Prestor tanácsára nem is nagyon lépett fel a viharváradi sereg a banditákkal szemben. Így a veszély megoldása és a rejtélyes bűnhálózat felderítése a viharváradi titkosszolgálatra, az SI:7-re, valamint az általa megbízott kalandorokra, illetve az emberekből önkéntesen alakult Polgárőrségre (People’s Militia) maradt, akiket Szívósköpenyű Gryan (Gryan Stoutmantle) vezetett.
 

A veszély pedig meglehetősen nagy volt. Aki ezekben az időkben a Keleti Királyságokban járt, biztos belefutott néhány fura fazonba, akik egy bizonyos elveszett diplomata után kutattak nagy titokban. A diplomata Büszkerév Jainával találkozott volna, azonban a találkozó meghiúsult, és a diplomatának nyoma veszett. Hosszas nyomozás után, amely Viharváradból indult, és Nyugatvég érintésével egészen a Vizes-földekig (Wetlands) tartott, kiderült, hogy a rejtélyes diplomata nem más, mint Viharvárad királya, Varian Wrynn. A szöktetésben a legnagyobb szerepet egy Hendel nevű közkatona játszotta, akit aztán árulásáért megöltek.


 

Végül a királyt a Theramore-tól nem messze lévő szigeten, Alcaz szigetén találták meg, méghozzá a Defias Testvériség fogságában. Ennél még meglepőbb dolgokra is fény derült a szigeten: a Defias Testvériségnek igen komoly szövetségese is akadt: a fekete sárkányok és vezetőjük, Onyxia, aki Lady Katrana Prestor képében a viharváradi nemeseket irányította. (de ez egy másik történet)

Miután sikerült legyőzniük a Holt Tárnákban (Deadmines) rejtőzködő VanCleefet, egy kézzel írt levelet találtak nála. A levél címzettje Viharvárad főépítésze, Baros Alexston volt, aki keserédesen fogadta, hogy korábbi barátját – akit naiv álmodozóként jellemzett – elemésztette a bosszúvágy. Azt tanácsolta, hogyha VanCleef tervei után kutakodnak, akkor azt a helyettesénél, Bazil Threddnél tegyék.

Bazil Threddet sok más Defiasos társával egyetemben Viharvárad börtönkomplexumában, a Stockade-ben tartották fogva, amelyet Thelwater Felügyelő próbált irányítani. Csak azért próbált, mivel a börtön lakói fellázadtak, és a felügyelő a városi őrség tagjaival próbálta megakadályozni, hogy a felkelés elhagyja a börtön falait. Végül a felügyelő megengedte, hogy egy bátor kalandor lemenjen a cellák közé, hogy beszélhessen Bazillal. Mielőtt azonban akár két szót is mondhatott volna, a börtön lakói rátámadtak a kalandorra, így nem volt más választása, minthogy megölje őket is, és vezetőjüket, Bazilt. Legalább a felügyelő szívébe sikerült belopnia magát, aki így elárulta, hogy Bazilnak az utóbbi időben bizony gyakran volt egy látogatója, akit a papírjai szerint Maeliknek hívtak.

 

Maelik személyleírása alapján végül az SI:7 vezetője, Matthias Shaw felismerte a rejtélyes alakot. Természetesen nem Maeliknek hívták, az igazi nevét nem tudta, ő csak Marzonként ismerte a rejtélyes bérgyilkost. Maelik – vagy Marzon – egy nemesnek, Lord Gregor Lescovarnak az alkalmazásában állt. A lord még viharváradi viszonyok között is meglehetősen korruptnak számított. Bizonyíték nélkül azonban elég nehéz lett volna bizonyítani Maelik – vagy Marzon – bűnösségét, és így Lord Lescovar kapcsolatát a Defias Testvériséggel.
 

Így jött a képbe az SI:7 egyik ügynöke, aki valójában elég közismert személy volt Viharváradban: Elling Trias, a híres sajtárus. Trias már régóta ráállította egyik ügynökét arra, hogy megfigyelje az Erődben tartózkodó Lescovart. Az ügynök egy gnóm volt és a Tyrion névre hallgatott. (Azt tudjátok, hogy egy Cersei is létezik Azerothon?) Tyrion elmondta, hogy nem is a Defias testvériséggel hozták először kapcsolatba Lescovart, hanem az Alkony Pörölyével (Twilight’s Hammer).

Tyrionnak végül sikerült egy hamis találkozót összehoznia Marzon – vagy Maelik – és Lescovar között a Fény Katedrálisának (Light’s Cathedral) könyvtárában. Itt Tyrion női ruhát öltött és Tyriona papnőként észrevétlen kihallgatta a két összeesküvő beszélgetését, amelyben VanCleef terveiről és a Defias Testvériség akciójáról volt szó. Ekkor Tyrion felfedte álarcát és segítőjével együtt megölték Lord Lescovart és Marzont, a Néma Pengét.
 

A kalandor fáradozása eredményeként személyes audiencián vett részt a visszatért királynál, Variannál, egyben átadta Baros Alexston jelentését a Defias Testvériség végnapjairól is.


 

Jelentés a Defias Testvériségről

készítette Baros Alexston, Viharváradi Városépítészet Hivatala

Felség,

Számos oka van, amiért úgy éreztem, hogy ezt a jelentést el kell készítenem a „Defias Testvériség” ügyeiről és tevékenységéről a királyság területén.

Hogy távolról indítsak, egy kis történelemmel kezdenék. Ahogy bizonyára tudja, vagy nem tudja, az én szolgálatom a városért még a Kőművesek Céhének tagjaként kezdődött. Hosszú évek munkája során újjáépítettük Viharváradot, ugyanakkor a Kőművesek Céhének számlái, díja és fizetsége kifizetetlen és meg nem tárgyalt maradt.

Ebben az időben Edwin VanCleefet választották a Kőművesek Céhének céhmesterévé, hogy felszólaljon munkánk ellenértékének kifizetése érdekében. Válaszul a Viharváradi Nemesek Háza elrendelte a céh feloszlatását, amely érthető módon feldühítette VanCleefet. Egy lázadás során VanCleef kivezette a Kőműveseket a városból.

Mielőtt folytatnám, hadd hívjam fel a figyelmet más eseményekre, amelyek ekkoriban történtek.

Először is, ebben az időben felajánlották nekem a város főépítésze posztot, ha nem csatlakozok VanCleefhez. Mivel néhány ideológiai ellentét is fennállt közöttünk, úgy döntöttem, hogy Viharváradban maradok.

A lázadás során VanCleef helyettesét és legfőbb bizalmasát, Bazil Threddet elkapták és bebörtönözték. Míg ő a kihallgatására és a tárgyalására várt, szinte teljesen elfelejtették, hogy a Stockade-ben van.

Visszatérve VanCleefre, miután a megmaradt kőműveseket kivezette Viharváradból, kihasználta Nyugatvég relatíve bizonytalan állapotát, és létszámbeli fölényét kihasználva embereivel lerohanta az ottani farmokat és jópár aranybányára is szert tett.

Kihasználva a birtokában lévő erőforrásokat, VanCleef tervet kovácsolt a viharváradi kormány intézkedéseinek megtorlására.

Ez az információ jelen jelentés hordozójának közreműködésével látott napvilágot, aki jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy felderíthessük ezt a hatalmas bűnszervezetet.

Öt-hat évvel a Defias Testvériség vezetőinek legyőzése után Nyugatvégen a helyzet változatlan maradt. A Kataklizma hatására a szegényebb népréteg tömegesen hagyta el Viharváradot, és egy jobb élet reményében a szabad területeken próbált letelepedni. Földművelés nélkül azonban nem tudtak a mostoha körülmények között megmaradni, és hajléktalan csürheként járták a vidéket.

Ez jó alapot adott egy rejtélyes figurának, hogy újrateremtse a Defias Testvériséget. A lány, aki nappal a szegények védelmezőjeként lépett fel, és Hope-nak, vagyis Reménynek ismerte mindenki, valójában Edwin VanCleef lánya, Vanessa volt, aki végignézte apja meggyilkolását és az emlék mély nyomokat hagyott benne. Gnollokkal, goblinokkal és ogrékkal szövetkezve a reményvesztett tömeg felhasználásával ismét életre keltette a szervezetet. Ezúttal azonban senki sem vette félvállról a fenyegetést, és nagy erőkkel ismét a Holt Tárnákba vonultak az emberek seregei, hogy ezúttal is végezzenek egy VanCleeffel, remélve, hogy utoljára győzve le a bűnszervezetet.

Érdekességként jegyezném meg, hogy a VanCleefekről a WoW Insideren is jelent meg cikk Anne Stickney tollából, amely eléggé felmenti és pozitív színben próbálja beállítani ezeket az embereket, mivel ők jogos érdekükből cselekedtek csak. Vanessa kapcsán abból indul ki, hogy nyilván Vanessa csak azt tudta az előzményekről, amelyet gyerekként apjától hallott, így úgy érezte, hogy jogos az ő felháborodása is, hiszen az ő apját egyszer elárulták a nemesek Viharváradban, majd őt bélyegezve meg árulóként megölték. Főgonoszként a cikk Onyxiát állítja be, akinek mesterkedése a mai napig érezteti magát az emberek királyságában. Mindemellett szerintem – és még nagyon sokak szerint a cikk hozzászólásait tekintve – ezek nem mentik fel Vanessát tettei alól, hiszen ártatlan embereket ölt meg, pusztán azért, mert felismerték őt. Személyes bosszúvágyában úgy érezte, hogy a cél szentesít minden eszközt, holott ártatlan emberek halálával nem lehet igazán egy célt sem megmagyarázni.
 

Következő alkalommal az emberek titkosszolgálatáról, az SI:7-ről lesz kicsit részletesebben szó.