A játékban főleg ellenségként találkozunk ezzel a fajjal, amelynek eredete legendákban található meg, valódi származása pedig egy furcsa kapcsolat gyümölcse. Aztán a Kataklizma után nekik is meg kell tanulniuk együttműködni.

Mielőtt a Horda Kalimdor földjére lépett volna, a kentaurok uralták a Pusztákat (The Barrens), a mai Durotart és Kietlenföldét (Desolace). Harcoltak az éjelfekkel, és majdnem kiirtották a taureneket. Agresszívok és barbárok, erejük azonban félelmetes.

 

A tauren mitológia 5. története a kentaurok gyűlöletéről szól (itt olvashatjátok), amely azt meséli el, hogy a gyűlöletes kentaurok hogyan támadtak rá a békés taurenekre és hogyan űzték el őket otthonaikból. Bár a taurenek képzett vadászok voltak, a gyors és ravasz kentaurokkal szemben nem volt esélyük. Végül az orkok segítségével sikerült a taureneknek visszaszorítaniuk a kentaurokat.

 

Az éjelfek több legendája is szól arról, hogy a primitív, barbár kentaurok valójában az éjelf félisten, Cenarius elfajzott leszármazottai ugyanúgy, ahogy a driádok Cenarius lányai, és a ligetek őrei (keepers of the grove) Cenarius fiai. Ez a legenda azon a tényen alapul, hogy a kentaurok hasonlóak a driádokhoz és a liget őreihez: emberi mellkasuk, fejük és karjaik vannak, míg a testük és a lábaik egy lóéhoz hasonlítanak.

 

Egy másik éjelf legenda szerint Cenarius egyik fia volt a Kentaur, akitől a többi kentaur származik.

 

„Réges-régen, Cenariusnak, a kaldorei istennek három gyermeke született: a kentaur, a driád és a liget őre. Ugyanakkor egyik fia, a kentaur elkezdte lenézni gyönyörű testvéreit, majd a világ többi teremtményét, és párbajra hívta Cenariust. A kentaur azt hitte, hogy mivel ő volt a három gyermek közül a legerősebb, ezért Cenarius már nem szerette, és helyette többi gyermeké

Gyűlölettől és kegyetlenségtől vezérelve nekitámadt vak dühében apjának, és megpróbálta arra kényszeríteni, hogy minden más élőlénynél jobban szeresse őt. Megtorlásul a félisten megátkozta a kentaurt, elvette tőle a szépségét és az erejét, és csak a mérgét és dühét hagyta meg. A kentaur dühösen elmenekült, és vérbosszút esküdött a világ minden élőlénye számára. Gyűlöletének legnagyobb részét Cenarius kedvelt gyermekeire tartogatta, ezért vívták ki az éjelfek haragját. A taurenekre pedig féltékeny volt erejük és hatalmuk miatt, mivel ő elvesztette ezeket.

Gyermekei tovább hordozzák mérgét, és elpusztítanak mindent, amihez hozzáérnek, mivel ők maguk is gyűlölnek minden dolgot ezen a világon.”

 

Sokan állítják azonban, hogy ez csak egy legenda, amelynek semmilyen valóságalapja sincs. Az azonban tény, hogy a kentauroknak, vagy legalábbis egy részüknek tényleg van közül Cenariushoz: az öt legnagyobb kentaur-törzs ugyanis Zaetartól, Cenarius legidősebb fiától származik.

 

Zaetar, a liget őrzője rejtélyes körülmények között találkozott Theradras-szal, a föld-elementálok hercegnőjével, a Földanya Therazane egyetlen leányával, aki a Régi Istenek (Old Gods) szolgája. Theradras elcsábította és magával vitte Zaetart föld alatti börtönébe, ahová a Titánok bezárták. Kettejük kapcsolatában született meg az öt kentaur törzs: Magram, Kolkar, Galak, Gelkis és Maraudine, akik a driádok és a liget őrzői szépségének elkorcsosult változatai. Egyesek emiatt feltételezik, hogy Zaetar lehet a legendákban szereplő kentaur, azonban Zaetar egyértelműen a liget őrzője, nincsen elkorcsosult alakja, valamint a Keleti Királyságokban (Eastern Kingdoms) található kentaur törzsek sem származhattak tőle. Mindenesetre a legismertebb kentaur törzsek legelső kánjai minden kétséget kizáróan az ő fiai voltak.

 

A kentaurok azonban születésük után fellázadtak apjuk ellen korcs alakjuk miatt, és végül megölték Zaetart. Mivel a szomorú Theradras félt Cenarius haragjától, amiért megölték fiát, ezért Zaetar testét börtöne, Terramok mellé rejtette, valamint szerelme szellemét is fogva tartotta. Zaetar sírja körül a természet áldása átalakította a környezetet, növények és zöldellő patakocskák veszik körül. A kentaurok szent helynek tekintik, és egy erődöt emeltek a sír köré, ezt nevezik ma Maraudonnak. Maraudonban azonban a szatírok és a Lángoló Légió ügynökei is megjelentek.

 

Cenarius másik fiának, Remulosnak a fia, Celebras elhatározta, hogy kiszabadítja Zaetar szellemét fogságából nővérei, a driádok segítségével. Azonban Maraudonban a liget őrzője maga is a korrupció áldozatává vált, akit végül kalandozók tisztítottak meg a rontástól.

 

Zaetar szelleme nem nyugodhatott, amíg a hely meg nem tisztult. Ezért a Maraudonban járó kalandozókat kért meg arra, hogy öljék meg a Lángoló Légió ügynökeinek vezetőjét, a szatír Gonosznyelv Lordot (Lord Vyletongue), valamint magát Theradrast, aki gonosz célokra kívánta felhasználni a helyet.

 

A kentaurok dühe azonban apjuk halálával sem csillapult. Nemcsak Kalimdor lakói, hanem egymás ellen is fordultak. A Maraudine klán Maraudon védelmére esküdött fel, ahol Zaetar sírját is őrzik. A Galak törzs, amelynek első kánja Zaetar egyik fia, Veng volt, elhagyta Kietlenföldét és Ezer Tűfokon (Thousand Needles) telepedett le. Úgy tűnik, hogy a törzs a Kataklizma után szövetséget kötött Al'akkir egyik elementál-lordjával, Whrrrl-lel és most őket szolgálják.

 

A Magram klán első kánja Zaetar és Theradras harmadik fia, Magra volt, és ők Kietlenfölde hegyoldalaiban telepedtek le. Magra halála előtt kijelentette, hogy a kentaur törzsek túlélése a saját harcos szellemükön múlik. Ezt a Gelkis klán visszautasította, mivel szerintük Theradras mindig meg fogja óvni gyermekeit, így a két testvér-klán között állandó háború és viszály tört ki. A Magramok nyers erejével szemben a Gelkisek egy fokkal kulturáltabbak, mivel tisztelik a természetet és szülőanyjukat, valamint még a Közös nyelvet is beszélik.

 

Zaetar és Theradras legelső gyermekének, Kolknak a leszármazottai lettek a Kolkar törzs tagjai. Ez volt az a klán, amely leginkább harcban állt a taurenekkel és az orkokkal. A Hyjal Hegyi csata után akkori vezetőjük, Gragtor kán egy ork falunak támadt neki, lakosait pedig elhurcolta rabszolgának. A kentaurok táborát és az ork foglyokat végül Rexxar találta meg, aki elpusztította a veszélyes tábort.

 

A Kolkar törzs jelenlegi kánja, Leh'prah egyszer álmot látott, amelyben a Lángoló Penge (Burning Blade) erői megrohanták és elözönlötték a Kolkarok földjeit. Az álom valóra vált, és a legyengült Leh'prah kánt a Cenarius Kör (Cenarion Circle) tagjai találták meg. A kán elmesélte, hogy a Lángoló Penge először a Magramok otthonát özönlötte el, majd a menekülin kényszerülő Magramok a náluknál gyengébb Kolkarokat támadták meg. Leh'prah azonban hitt abban, hogyha a kentaur törzsek egyesülnek, közösen elűzhetik a Lángoló Pengét földjeikről.

 

Miután Leh'prah követeket menesztett, a Magamr törzs vezetője, Kammah kán hajlandó volt meghallgatni Leh'prah ajánlatát. Miután segítettek éhező törzsének, készen állt arra, hogy törzsével együtt csatlakozzon a Kolkarokhoz. Ezután a Gelkis törzset kellett meggyőzni, akiket nem sújtott ez a mostani háború. Az idős kánnak, Shodonak mindhárom fiát megölték, hogy így gyengítsék meg a vezetőt. Shodo kán végső kívánsága, hogy lányát, Kherrát szabadítsák ki a Maraudine törzs fogságából. Miután ez megtörtént, a Gelkis törzs is hajlandó volt csatlakozni a másik kettő klánhoz.

 

Az egyesült kentaur törzsek ezután lecsaptak a démoni erőkre. Miután vezetőjüket, Agogridont legyőzték, a három törzs visszafoglalhatta korábbi területeit, hogy ezután egymással békében próbáljon meg élni ezen a kietlen vidéken.