Még mielőtt Draenoron az orkok megkötötték volna a Vérszerződésüket Mannoroth-tal, egy heveny járvány tört ki a Horda tagjai között, amit vörös himlőnek (red pox) neveztek. Geyah, a sámánasszony, Durotan anyja úgy döntött, hogy nem hagyja el a himlőben szenvedőket, hanem összegyűjti őket és karanténban zárja Nagrand egyik falvában. A karantén alatt lévő orkok ismeretlen okokból, de elkerülték a szüleiket, rokonaikat és a többi orkot érintő korrupciót. Miután a Horda távozott Azerothra, és a karanténba zártak felépültek betegségükből, megépítették Garadar erődjét. A különböző klánból érkező orkokat ezután egyazon néven kezdték hívni: mag'harok, ami ork nyelven annyit tesz, hogy nem fertőzöttek. A mag'harok vezetője Geyah Nagyanya (Greatmother Geyah) lett, a katonai hadvezér Pokolsikoly Grom (Grom Hellscream) fia, Garrosh, akinek Hóttszem Kilrogg (Kilrogg Deadeye) fia, Hóttszem Jorig segített.

Amikor a Sötét Portál (Dark Portal) újból megnyílt, Thrall egyik titkos célja az volt, hogy rátaláljon a Horda Draenoron maradt tagjaira. Végül Nazgrelnek, Thrallmar parancsnokának sikerült egy régi módon készült fejsze segítségével rábukkania egy csapat mag'harra Pokoltűz Félszigeten (Hellfire Peninsula). Vezetőjük, Véresöklű Gorkan (Gorkan Bloodfist) először hitetlenkedve hallotta, hogy a Sötét Portálon át ismét orkok érkeztek, akik azonban megtisztultak a démon fertőzéstől. Mindkét fél hatalmas reményekkel fordult egymás felé. Azeroth orkjai úgy érezték, végre hazaérkeztek, a mag'harok pedig elveszettnek hitt testvéreik megtalálásán örvendeztek.

Ezenkívül a mag'haroknak jól jött a Horda orkjainak segítsége. A Külső Földeken (Outland) több támadás és ellenség is fenyegette őket. Az egyik ilyen, a Homályosvérű (Murkblood) draenei törzs támadásai voltak Nagrand falvai ellen. A másik a Sziklaöklű (Boulderfist) ogrék támadása volt a Vérzőüreg (Bleeding Hollow) klán székhelye ellen. Mindez azonban sajnálatos módon Garadar katonai parancsnokát, az ifjú Garrosht nem érdekelte, mert úgy érezte, hogy minden veszve van, mivel Geyah Nagyanya súlyos beteg lett.

Így Jorinnak kellett szembeszállnia a veszélyekkel, amikkel Garrosh nem akart szembenézni. Vérzőüreg Romjainál (Bleeding Hollow Ruins) Kilrath felderítőnek sikerült beszédre bírnia az egyik ogrét, aki elmondta, hogy a Külső Földeken Krol vezetése alatt a Sziklaöklűek irányították az összes ogre törzset. Az utóbbi hónapokban azonban egy új ogre klán, a Warmaul klán a legtöbb földjüket elvette, és többségüket megölte, ezért kellett a Sziklaöklűeknek az orkok ellen fordulniuk. Maga Kroll is eltűnt, jelenleg Lantresor irányítja az ogrékat, akiről kiderült, hogy valójában egy ork. Jorin ezért elhatározta, hogy megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy fogja vissza az ogrékat, és egy követet menesztett a vezetőhöz. Lantresorról kiderült, hogy valójában félvér, fél-ork, fél-draenei, és ha neki segítenek, akkor ő is hajlandó segíteni. A mag'harok hajlandók voltak segíteni Lantresornak, aki a Warmaul klán ellen fordította a Kil'sorrow klánt. A két klán legyőzésével Lantresor hajlandó volt elfogadni a mag'harok békeajánlatát, amely azonban nem tudta felrázni Garrosh-t a depressziójából és a tétlenségből.

Mindemellett a Lángoló Légió (Burning Legion) is gondot jelentett. Egy Altruis nevű démonvadász azonban segítséget szerzett, és két tábort is sikerült elpusztítania a mag'harok segítségével.

Geyah Nagyanya végül beszélni akart az Azerothról érkezett Horda-követekkel, akik annyit segítettek népének az ellenségeikkel szemben.

- Szervusz, kedvesem. Geyah vagyok, a Mag'harok anyja. - Geyah Nagyanya köhögött. - Az, hogy itt vagy, gondolom azt jelenti, hogy a portál újra kinyílt. A legtöbb itteni ork vagy túl fiatal, vagy túl beteg volt ahhoz, hogy emlékezhessen a Sötét Portálra. A legtöbben árvák voltak, vagy hamarosan azzá váltak. Feketekéz (Balckhand) máshogy nem rendelkezhetett. Tartsd távol a betegeket az egészségesektől. Csak az erősek élhetnek túl... legalábbis így mondják.

- Te nevelted fel az összes orkot itt, Nagyanya?

- Itt nőttek fel. Megvédtük őket a bántalmazásoktól. Mindent megtettünk, hogy újra egészségesek legyenek. Sokan meghaltak, de sokan, sokan egyre erősebbek lettek. Mint Garrosh... - sóhajtott fel Geyah. - Tudod, elvesztette a szívét. Azt mondja nekem, hogy én vagyok az egyensúlya. Hogy nélkülem a vérszomj, ami felemésztette az apját, és teljesen megátkozta népünket, átveszi az uralmat felette.

- Te hiszel ebben?

Geyah Nagyanya gyengén felnevetett.

- Természetesen nem, kedvesem. De nem én vagyok az, akiben hinni kell... Garrosh tudná vezetni a Mag'harokat. Erős és bölcs. Minden szellem elismeri őt. Csak hinnie kellene magában. Annyira fél... Olyan mélyen fél attól, hogyha elereszti magát, a dühe felemészti őt és mindent, ami közel áll hozzá.

- Mit lehetne tenni? Annyiféle dolgot kipróbáltam. Mindent megtettem, hogy segítsek Nagrand népén. De minden alkalommal, amikor megközelítettem Garrosht, elküldött magától.

- Bárcsak tudnám, kedvesem. Nem fog rád hallgatni, ahogy rám sem. Valójában ezért vagyok még itt. Ezért nem távoztam még Kashur Anyával. Meg kell találnia a szívét. Vezető nélkül nem fogja népünk túlélni a telet.

- Távozni? Hogyan választhatod a távozást?

Geyah Nagyanya mosolygott.

- Öreg vagyok. Amikor távozom, a szellemem a szellemvilágba fog költözni. Ott az őseim mellett fogok állni. Onnan fogom majd vigyázni a népemet. Amikor Garad élt, Kashur anya kötelessége az volt, ami az én kötelességem most.

- Mi ez a kötelesség?

- A klán anyjának feladata a hallgatás. Hallgatni a szelet, a vizet, a tüzet és a földet. Hogy információkat gyűjtsön a klánja számára, ahogy mások bundákat gyűjtenek, hogy melegen maradjon a klán. Én a szellemekkel társalgok... Álmaimban Kashur anya beszél hozzám, ahogy a szellemek beszéltek valaha hozzá... Amikor elmegyek, én is így fogok beszélni Drakához és Celestine-hez – mosolygott.

Geyah Nagyanya azt akarta, hogy a Horda követe is beszéljen Kashur anyával, aki segítséget tud nyújtani számukra. Kashur Anya a Fagyfarkas (Frostwolf) klán legidősebb sámánja volt az Első Háború előtt. Halála után a szelleme Oshu'gun szent hegyéhez kötődött a haldokló naaru, K'ure hívása miatt. Kashur anya elmondta, hogy az ősi szellemek nyugtalanok, valami zavart éreznek a szellemvilágban. A nyugtalan szellemek azt mondták, hogy van valami, amit nem lehet megállítani, mivel híján vannak a kontrollnak, és Oshu'gun hívja őket.

Oshu'gun a draenori orkok szent gyémánt hegye, ahol minden évben összegyűltek a törzsek, hogy megünnepelják a tavaszi és őszi fesztivált. Ezen a helyen tudtak a sámánok az ősökkel kommunikálni. Ez volt az orkok kultúrájának központja, amíg az árnyék rájuk nem telepedett. Amikor a klánokból Horda lett, az ősök hátat fordítottak nekik. Valójában Oshu'gun egy naaru Dimenzionális Hajó, és ezen át menekültek el a draeneiek Argusról, majd végül belecsapódott Draenorba. A becsapódás meggyengítette és fogságba ejtette a draeneieket segítő naarut, K'urét. Ahogy szent energiái lassan szétfolytak az évszázadok során, egy légüres tér (void) kezdett nőni a helyén – magába szívva a közelben lévők lelkeit. K'ure tehetetlenül figyelte, ahogyan az ork szellemeket elnyelte az örvény. Mostanra a Lángoló Légió a maga céljaira használta fel az örvényt. Amikor a Mag'harokat segítő kalandorok felkeresték K'ure elmondta nekik, hogy ő a forrása az ork szellemek fájdalmának. Szerinte egyedül egy másik naaru, a Shattrah városában székelő A'dal tud segíteni nekik.

A'dal azt tanácsolta, hogy keressenek fel egy sírt Auchindoun mélyén, az első sírt, amelyet odahelyeztek, mivel az hordozza a megoldást. Ebbe a sírba helyezték a naaru D'orét, aki akkor „halt meg”, amikor Oshu'gun becsapódott Draenorba. A naaruk életciklusa szerint D'ore teste most egy űr, amely magához vonzza és elemészti a lelkeket. Azonban lassan a Fényből újra erőt fog meríteni, és D'ore szerint lassan véget ér ez a folyamat. Ezt a folyamatot K'ure sem kerülheti el, az ősi szellemeket azonban a kriptákban található lélektükrök segítségével talán Nagrand őseinek szellemét meg lehet menteni. Miután ezt a Horda hősei megtették, Kashur Anya és Geyah Nagyanya köszönetet mondtak, amiért megmentették a Mag'harokat és az ősök szellemeit. Reménykedtek benne, hogy ez a hír még Garroshnak is segíteni fog felépülni mélabújából.

Garrosh ugyanakkor úgy érezte, hogy ez nem segít a Mag'harokon, mivel népüknek semmilyen jövője nincs, ő pedig képtelen vezetni őket elátkozott vére miatt. A követ szomorúan tért vissza Geyah Nagyanyához.

- Mit mondott neked Garrosh?

- Garrosht nem lehet megmenteni, Nagyanya. Félek, hogy azzal, hogy segítettem a Mag'haroknak, csak arról győztem meg Garrosht, hogy ő alkalmatlan a vezetésre.

Geyah Nagyanya bólintott.

- Nem tudok tovább harcolni a szellemekkel. Az időm már régen lejárt. De még egyszer, muszáj megköszönnöm neked mindazt, amit tettél. Bár Garrosh hajlíthatatlannak tűnik, másokat felvidítottak az eredményeid. Most már készek harcolni a jogaikért, mint egy egységes klán.

- Mindent megtettem, amit tudtam, Nagyanya. Köszönöm kedves szavaidat.

- A fiamra emlékeztetsz – mosolygott Geyah Nagyanya. - Megingathatatlan hegy volt. Az erő és a becsület oszlopa – a szeme könnyel telt meg. - Feláldozta magát, hogy életben maradhassunk. Hogy orkok generációi születhessenek őutána erre a világra a vérátok nélkül... Gul'dan és az ő Sötét Hordája nélkül... - Geyah a távolba meredt gondolataiba merülve. - Ó, Durotan, bárcsak itt lehetnél. A népednek olyan borzasztóan szüksége van rád...

- Nagyanya, te Durotan anyja vagy?

Geyah Nagyanya bólintott. - Ismerted a fiam?

- Nagyanya, soha nem ért a megtiszteltetés. Durotan az én születésem előtt már régen meghalt, de hőstettei az én világomon mindenhol ismertek. Azeroth orkjai egy Durotar nevű helyen telepedtek le, amelyet a fiadról neveztek el. És... - a követ azon gondolkozott, hogy hogyan mondja el Nagyanyának.

- Igen? - nézett rá Geyah violaszín szemeivel.

- A Hadfőnököm, Nagyanya. Népem vezére az én világomból. Ő... ő Durotan fia. Ő az unokád.

Geyah Nagyanya arcán könnyek folytak le. - Én... én... Durotannak fia született? A gyermek, akiről Draka mesélt nekem, mielőtt elmentek volna... Ez volt a legnagyobb félelmük... Hogy egy gyermeket neveljenek fel ezen a világon. A kapu túloldalán volt az egyetlen reményük. Nem mertem elmondani Durotannak, de titokban a szellemekhez könyörögtem, hogy vigyázzanak rájuk – hogy óvják meg a gyermeküket, és adjanak nekik erőt. Nekem... nekem látnom kell az unokámat. Látnom kell őket. Kérlek, nagyon gyenge vagyok. El kell mondanod neki. Mielőtt elhagynám ezt a világot...

- Azonnal visszatérek Azerothra, Nagyanya.

- Keresd fel a Hadfőnöködet! Mondd meg neki, hogy itt várok rá... Mondd meg az unokámnak, hogy a vére itt van, ezen a széttört világon. Mondd meg, hogy az apja öröksége tovább él. Mondj el neki mindent...

A követ haladéktalanul visszatért Azerothra, ahol sürgősen kihallgatást kért Thralltól. Amikor elmesélte kalandjait a Mag'harokkal és találkozását Geyah-val, Thrall elhatározta, hogy azonnal elutazik Garadarba, hogy láthassa nagyanyját, akiről nem is tudott, és aki az egyetlen élő rokona volt.

Amikor megérkezett, megjelenése nagy feltűnést keltett Garadar védői között.

- A Végzetpörölyt (Doomhammer) hordozza!

- Méltatlan vagyok, Durotan fia. Mind méltatlanok vagyunk...

- Az első alkalom, hogy biztonságban érzem magam. Nem tudom, ki ő, de tudom, hogy az életemet adnám érte, ha arra kérne.

- Igazak a szóbeszédek? Valóban a Nagyanya vérvonalát hordozza?

- Soha nem éreztem ilyen erőt áradni egy orkból.

Thrall és Drek'thar elhagyták az őröket, és csöndben végigvonultak a városon. A város központjában Thrall és Garrosh először találkozott egymással.

- Pokolsikoly! - kiáltott fel Thrall. - Áldott ősök! Kiköpött mása Gromnak, Drek'Thar. Sajnálom, hogy nem jöttem korábban, ifjú Pokolsikoly. Annyi mindent kell elmesélnem az apádról, de először mondd meg, merre találom a Nagyanyát.

- Megtisztelsz minket a jelenléteddel, Durotan fia. A Nagyanya a menedékházban vár rád.

- Köszönöm, Garrosh. Sok mindent kell megbeszélnünk, ha visszatérek a látogatásomról.

Ekkor Thrall a Nagyanya kunyhója felé sétált.

- Nagyanya...

- Már vártalak téged, ifjú ork. Gyere közelebb – a szemeim már nem olyan élesek, mint egykor voltak. Igen, úgy mozogsz, mint a fiam. Az ő széles vállait örökölted – á, és édesanyád tüzes szemét.

- Nagyanya... tényleg én...

- Kétségtelen, te vagy Durotan örököse... az unokám. Draka elmondta nekem, hogy gyermeket vár, mielőtt apáddal együtt elhagyták volna ezt a világot, de soha nem reméltem, hogy túlélik...

- Nem... nem élték túl, Nagyanya. Nem sokkal azután ölték meg őket, hogy megszülettem. Soha nem ismertem őket. Rabszolgaként neveltek. A mai napig a Thrall nevet viselem.


 

- Thrall? Csak a múltad számára vagy szolga, unokám! De soha többé! Amikor utoljára láttam, Durotan elmondta, hogy hogyan fogja nevezni még meg sem született fiát. Olyan... büszke volt... - Geyah szemét könnyek öntötték el. - Go'el. Te Go'el vagy, Durotan fia – a Fagyfarkasok jog szerinti törzsfőnöke. Ez a nap, unokám – nagy örömet jelentesz a szívemnek.

- Erről a pillanatról álmodtam egész életemben, Nagyanya. Idáig csak Orgrim történeteit ismertem a szüleimről és kalandjaikról Draenoron. Ő volt a legnagyobb tanárom és a legkedvesebb barátom. Hősként halt meg... mind hősként haltak meg – és mindannyiukról hősi dalok maradtak fenn.

- Látom, hogy a Végzetpörölyt hordozod. Az összes nagyszerű hősünk elesett, unokám?

- Dicsőségben haltak meg, Nagyanya.

- Mi van Grommash-sal? Mi van Pokolsikollyal?

- A legnagyobb hősünkként halt meg. Grom volt az, aki mindannyiunkat felszabadított... Mellette voltam, amikor legyűrte Mannorothot és örökre végzett az átokkal.

- Áldott szellemek! Húsz éve csak annyit tudunk, hogy Grom volt az első, aki ivott az átkozott kehelyből és kárhozatot hozott a népünkre... Ez az egyetlen igazság, amelyet fia, Garrosh ismer. Unokám, elmondod Garroshnak, amit elmondtál nekem az apjáról?

- Elmondani? Nagyanya, annak a fiúnak az apja azért halt meg, hogy mi szabadon élhessünk a vérátok alól. Nem mondok neki semmit. Megmutatom neki! Megmutatom neki, és mindenkinek, aki kételkedik Pokolsikoly eltökéltségében, hogy mit tett Pokolsikoly Grom az orkokért. Kérlek, bocsáss meg, Nagyanya. Hamarosan visszatérek.

Thrall ekkor Garrosh-hoz ment.

- Garrosh, Pokolsikoly fia, az apád a legnagyobb hősünkként élt és halt meg. Megtisztelne, ha megmutathatnám neked, hogy mit áldozott fel az apád azért, hogy szabadon élhessünk a démoni szorítás alól.

- Ahogy kívánod Thrall, Durotan fia.

Thrall és Garrosh beléptek az elemi körbe.

- Szellemek, adjatok nekem erőt! - kiáltott Thrall. - Vegyétek el tőlem ezeket a régi sebeket és fedjétek fel mindenkinek, hogy láthassa. Engedjétek, hogy ez a gyermek megismerhesse az apját! Engedjétek, hogy ezek az orkok megismerhessék a megmentőjüket!

Ekkor egy látomás támadt, és Thrall, Pokolsikoly Grom, valamint Mannoroth jelent meg a körben. Mannoroth nevetett.

- Annyira kiszámítható. Tudtam, hogy el fogsz jönni. És látom, magaddal hoztad a nagy hatalmú Pokolsikolyt. A vére az enyém, ahogy az egész korcs népedé!

Thrall dacosan felkiáltott. Rátámadott Mannorothra, de a démon visszaverte a támadását.

- Ígéretes próbálkozás, de hiábavaló – nevetett Mannoroth. - A fiú azt hiszi, hogy meg lehet téged menteni, de nem tudja, hogy mi égeti a lelkedet belülről, hogy szved mélyén tudod, hogy egyek vagyunk.

- NEEEEEM! - kiáltott Pokolsikoly Grom, és egy hatalmas ütéssel leterítette Mannorothot, azonban az összeütközésben ő maga is végzetesen megsebesült.

- Thrall – mondta Grom – a vérköd felszállt. A démon vére kiégett a véremből. Felszabadítottam magam.

- Nem – felelte szelíden Thrall – mindannyiunkat felszabadítottál...

Ekkor a látomás elhalványodott, majd eltűnt. Garrosh csendesen szólalt meg:

- Egész életemben azt hittem, hogy a vérvonalam el van átkozva. Az apám legnagyobb hiábjának árnyékában éltem. Gyűlöltem őt azért, amit tett. Gyűlöltem őt a szégyenért, amelyet rám hagyott. De most... Te megmutattad nekem az igazságot, amelyet soha nem ismertem. Te és a szövetségeseid egy felbecsülhetetlen dologgal ajándékoztatok meg: megváltással. Thrall, a Mag'harok megváltója, megtiszteltél engem, ahogy még senki sem tisztelt... A mai napon hatalmas kő zuhant le a mellkasomról. A szívem büszkeséggel telt meg. És életemben először büszke vagyok rá, hogy ki vagyok. Végre szabadon engedhetem a dühöt a szívemben. Pokolsikoly Garrosh vagyok, Grom fia, a Mag'harok törzsfőnöke! Adjon nektek a Pokolsikolyok harci kiáltása bátorságot és erőt! Köszönöm, Durotan fia.

- Nem kell megköszönnöd nekem, Garrosh. Az apád olyan volt nekem, mint a bátyám. Bármit megtennék érted és a Mag'harokét. De most vissza kell térnem a Nagyanyához.

Thrall visszasétált a kunyhóba, hogy örömmel közölje Geyah-val:

- Visszatértem, Nagyanya. Garrosh megtalálta a szívét és a dühét.