A történet Eastern Plageulandsen játszódik, és Fiona karavánjának, illetve utasainak sorsát kísérhetjük figyelemmel. Egy kicsit könnyedebb az előző témákhoz képest, rossz időre való olvasnivaló

A Lidérckirály legyőzésével és a Falka visszaszorításával a Keleti Járványföldeken is megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, elsősorban az Ezüst Kereszteseknek köszönhetően.
 

A Thorondil folyó partjánál egy érdekes kompánia várakozott. Lóvontatta, kosarakkal és ládákkal telezsúfolt kocsijával a worgen Fiona a Keleti Járványföldeken készült átkelni. Útitársai egy vérelf, Naptámadó Tarenar (Tarenar Sunstrike) és egy törp, Aranyfonatos Gidwin (Gidwin Goldbraids) voltak, akik a Fény Reményének Kápolnájához (Light’s Hope Chapel) tartottak, hogy csatlakozzanak az Ezüst Keresztesekhez (Argent Crusade). Amikor Fiona megállt megitatni a lovakat, a két paladin versenyezni kezdett egymással, hogy melyikük tud több élőholtat megölni öt perc alatt. Ennek már egy órája. Fiona ezért egy arra járó kalandort kért meg, hogy segítsen neki megkeresni őket. A kalandor végül megtalálta őket, Gidwint kiszabadította a pókok fogságából, majd gyógynövekényeket és kopóvért gyűjtöttek Fiona boltja számára.


 

Fiona rávette a kalandort, hogy csatlakozzon hozzájuk a kelet felé vezető úton, amit a kalandor elfogadott. A karaván elindult, Fiona és Tarenar ültek a bakon, míg a kalandor és Gidwin a kordé hátuljában foglaltak helyet.
 

- Hékás! – kiáltott fel Gidwin. – Miért te ülsz a bakon?
- Mert én nyertem meg a fogadásunkat – felelte Tarenar.
- Ki mondta, hogy te nyerted meg a fogadást? Össze se hasonlítottuk a találatainkat még.
- Rendben. Én öt zombit öltem meg. És mind hatalmas volt. Te mennyi élőholtat öltél meg?
- Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy én hatot öltem meg.
- Fogadni mernék, hogy csak négyet öltél meg.
- Honnan... honnan tudtad?
- Nem tudtam. Most mondtad el! De most komolyan, hogy ment az élőholt-vadászatod? Hallani akarom a történetedet. Gidwin? Most nem veszel tudomást rólam? Giddy... most haragszol rám, igaz? Emlékszel, amikor gyerekek voltunk? Álló napokon keresztül tudtuk eljátszani, hogy trollokkal, vagy murlocokkal, vagy lányokkal harcolunk.
- Ne csináld ezt, Tarenar.
- Még nevünk is volt... mi is volt?
- Te is átkozottul jól tudod, hogy mi volt.
- Nem, halálkomolyan. Totál elfelejtettem.
- „A Paladin Pajtások” – sóhajtott fel Gidwin.
- Gidwin, legközelebb te ülhetsz velem elől – mondta Fiona.
- Talán most már nem is akarok – mondta csökönyösen Gidwin. – Talán most már jobban szeretek itt hátul ülni az új barátommal. Elől olyan lószag van.
- Balra van egy torony – mutatott előre Fiona. – Mit gondoltok, megálljunk és pihenjünk egy kicsit?
- Pár perce pihentünk! – kiáltott fel Gidwin. – Menjünk csak a Fény Reményének Kápolnájához!
- Az utak elég rossz állapotúak erre, Gidwin. Nem akarom megkockáztatni a lovaim elvesztését.
- Nem fogjuk elveszteni a lovakat – kötötte az ebet a karóhoz a törp. – Nézz csak rájuk! Épp úgy néznek ki, mint amikor elindultunk.
- Kivételesen Fionával értek egyet – szólt közbe Tarenar. – Az Ezüst Keresztesek tudnak még egy kicsit várni ránk. Mindamellett lehet, hogy a vendégünk is szeretne kicsit leszállni a karavánról.
- Itt is vagyunk! – kiáltotta Fiona, és a karaván megállt a Korona Őrtornyánál (Crown Guard Tower). Az őrtornyot az Ezüst Keresztesek foglalták el hosszas csatározások után, és előőrsként szolgált jelenleg.
 

A toronyban szolgált Főjelző Argus (Argus Highbeacon), aki korábban a Keleti Járványföldek öt tornyának megtartásában segédkezett, azonban idős kora miatt már nem vállalt komolyabb feladatokat. Mikor meghallotta, hogy Fiona karavánja a Kápolnához tartott, csatlakozott hozzájuk. Az útitársak nagyon megörültek neki, hiszen az idős paladin bizonyára fog majd egy-két jó szót szólni az édekükben az Ezüst Kereszteseknél.
 

Az őrtorony közelében egy élőholt troll, a száműzött Zaeldar garázdálkodott, ezért a parancsnok megkérte az utazókat, hogy segítsenek neki a legyőzésében. Miután végeztek a trollal egy másik élőholt troll lépett hozzájuk. Vex’tulnak hívták, és a Mocsárnyúzó (Mossflayer) törzs vezetője volt, amíg Thresh’jin cselszövéssel és árulással el nem vette tőle trónját. Ezután Zaeldar szolgája lett, így mestere halálával felszabadult, és úgy döntött, hogy a karavánnal tart.
 

Miután összekészülődtek, a karaván folytatta útját, a bakon Argus-szal és Fionával, hátul a bátor kalandorral, Vex’tullal és Tarenarral, míg Gidwinnek a tetőn jutott csak hely.
 

- Ez egyáltalán nem igazságos! – hőzöngött Gidwin. – Miért kell nekem ülni az összes cucc tetején?
- Mert te vagy a legbátrabb, drágám – nyugtatta Fiona.
- Mert kicsi vagy – mondta röviden Tarenar.
- Hé! – kiáltott a törp. – Rádguríthatom az egyik ládát a fejedre, Tarenar.
- Tudom, hogy neked ígértem az első ülést, Giddy, de van egy idősebb utasunk. Sajnálom.
- Fiona, figyelmeztetnem kell téged: Gidwin csak azért akar elől ülni, mert meg akar csókolni – cukkolta társát a vérelf.
- Ó, fogd be, te tökfilkó – mondta a törp. - Talán TE akarod már vagy száz alkalommal megcsókolni.
- Nem is igaz! – felelte Tarenar.
- Öhöm – szólt közbe Argus. – Én, ö, nagyra értékelem a kocsikázást, Fiona asszony. Jó, hogy végre nem a saját lábamon kell megtennem az utat.



- Általában egyedül gyalogolt ezeken az utakon? – érdeklődött Fiona.
- Igen, bár könnyebb volt, amikor még fiatalabb voltam. Manapság sokkal óvatosabbnak kell lennem.
- Ha nem veszi sértésnek a kérdésem – szólalt meg Gidwin – miért kellett ilyen sokat gyalogolnia?
- Az öt Ezüst tornyot szolgáltam. Legtöbbször karbantartás és felújítás volt a feladatom, és néhány apróbb mágikus munka. Alapos karbantartás nélkül, a járványföldeken lévő épületek hajlamosak... elsorvadni.
- Nemes munka – jegyezte meg Tarenar.
- Én kielégítőnek találtam. Szeretek a két kezemmel dolgozni. Egyébként, ha bármelyikőtöknek van valami javítanivalója, csak szóljon. Állok rendelkezésetekre?
- Ugye tagja az Ezüst Kereszteseknek? – kérdezte Gidwin. – Tudna pár jó szót szólni az érdekünkben? Csatlakozni szeretnénk a rendhez.
- Természetesen. Nem sokszor jutok el a Fény Reményéhez mostanában, de amikor megérkeztek, mondjátok meg Max Tyrosusnak, hogy én küldtelek titeket.
- Váó – kiáltott fel Tarenar. – Megengedi, hogy Maxnak szólítsák?
- Asszonyom, lenne oly kedves kirakni engem a Fény Pajzsának Tornyánál? (Light’s Shield Tower) Meg kell itt állnom.
- Természetesen nem fogom csak úgy ledobni, Főtorony mester. Szívesen megvárjuk magát.
- NEEEEEEEEE! – kiáltott fel Gidwin. – Megint megállunk!
- A Fény Reménye már nincs messze, ifjú paladin – nyugtatta Argus. – Javasolhatom esetleg a sétát?
 

Gidwin meg is fogadta az idős paladin tanácsát, és a vérelffel és a kalandorral együtt gyalog megindult az Ezüst Keresztesek székhelye felé. Fiona ugyanis elhatározta, hogy elkíséri Argust a többi toronyhoz is. Gidwin azonban már túlságosan izgatott volt, mintsem meg bírta volna várni a karavánt. Kicsi kora óta arról álmodott, hogy csatlakozik a Keresztesekhez, ezért is lett belőle paladin. Évek hosszú gyakorlása után úgy érezte, hogy most már készen áll a csatlakozásra.


 

Amikor megérkeztek a Fény Reményének Kápolnájához, Lord Maxwell Tyrosusnál jelentkeztek szolgálatra. A parancsnok azonnal feladatokat adott nekik, hogy letesztelhesse őket. A kápolna mögötti kriptában az elesett hősök szellemei tértek vissza, hogy próbára tegyék az újoncokat. Miután a harcolás tesztjén átestek, csatlakozhattak az Ezüst Keresztesekhez. Feladatuk a Browman Malomnál, a Veszedelmes Tisztásnál (Noxious Glade), valamint Északvölgynél (Northdale) található élőholtak elpusztítása volt.
 

Tarenar azonban úgy gondolta, hogy egy kis pihenőt közbeiktathatnának, és csatlakozhatnának az éppen a Keletifal Toronyban (Eastwall Tower) állomásozó Fionáékhoz. Elégedetten tapasztalták, hogy a karavánhoz a Kápolnánál – ahol Fiona természetesen megállt – újabb két tag csatlakozott: a tauren Földtörő Rimblat (Rimblat Earthshatter), valamint a goblin Beezil Linkspanner. Itt fülest kaptak, hogy a közelben egy Ix’lar nevű nerubian állomásozik seregével, akit a kalandor segítségével Tarenar könnyedén megölt.

Amíg azonban ezt a kis mellékküldetést végezték egy goblinnak, Gildwin türelmetlen lett és egymaga elindult Északvölgybe. Azonban Északvölgyben csak az állandóan magánál hordott imádságos könyvét találták meg, őt magát nem. Tarenar magát kezdte okolni a történtek miatt, ezért a kis csapat újra felkerekedett, hogy kövesse a Falkát az Északi-átjáró Toronyhoz (Northpass Tower).
 

- Nem hiszem el, hogy hagytam, hogy Gidwin csak így elfusson! – átkozta magát Tarenar.
- Ez nem a te hibád – nyugtatta Fiona. – A saját elhatározásából futott el. Egyikünk se tudta megállítani.
- Nem lehetünk biztosak abban, hogy megölték – szólalt meg Argus. – Talán csak elfutott valahová.
- Nem, soha nem hagyta volna el az imádságos könyvét! – bizonygatta a vérelf. – Állandóan azt a könyvet bújta és tanulta. Folyamatosan tanult, mindig igyekezett egyre jobb lenne.
- Eggyel több ok arra, hogy még életben van – mondta Argus. – A Gidwinhez hasonló paladinokból jó halállovagok lesznek. Ezt a Falka minden tagja tudja, aki elég erős ahhoz, hogy legyőzze őt.
- Igazán? Ezek nagyszerű hírek! – kiáltotta Fiona. – Habár, meglehetősen rosszak is, ha az alternatív lehetőségeket vesszük...
- Ha meg akarjuk találni, akkor jó irányt választottunk – mondta az idős paladin. – Valószínű, hogy Stratholme-ba vitték, esetleg a Járványrengetegbe (Plaguewood). Mindkettő nagyon gonosz hely. Ezek azok a részei utazásomnak, amelyeket a leginkább elkerülök.
- Nem hiszem, hogy készen állok rá, hogy egyedül odamenjek – jegyezte meg Tarenar.
- Nem vagy egyedül, Tarenar – nyugtatta meg Fiona. – Szövetségeseket találtál az utad során. És emellett te magad is képzett paladin vagy.
- Én, képzett? Nem, nem, Gidwin volt a jó paladin. Ő volt az, aki minden éjjel órákon keresztül gyakorolt...
- ... ugyanakkor te folyamatosan lépést tudtál vele tartanai. Gyakorlás nélkül – fejezte be a mondatot Fiona. – Mindkettőtöket láttalak harcolni, Tarenar. Te tehetséges vagy – Gidwin soha nem lesz az.
- Talán emiatt ment el nélküled – jegyezte meg Argus.
- Ezt hogy érti? – kérdezte Tarenar.
- Talán úgy érezte, hogy bizonyítania kell, hogy ugyanolyan tehetséges, mint te.
- Ez az egész az én hibám. Meg kell találnom őt, hogy rendbe hozzam a dolgokat.
- Én nem mondanám, hogy ez a te hibád, Tarenar. De ez ne tartson vissza attól, hogy megmentsd Gidwint.


 

Az Északi-átjáró Toronynál Vex’tul úgy döntött, hogy otthagyja a csapatot, és bosszút áll árulóján.  Zul’Masharba ment, ahol Thresh’jin uralkodott. Miután legyőzte Thresh’jint, az áruló holttestét egy oltáron felgyújtotta és elégette. A körülötte állók legnagyobb megdöbbenésére ezután ő maga is a tűzbe vetette magát, hogy végleg véget vessen életének. Ahogy ő mondta, bár élőholt, az akarata csak az övé.
 

Közben a toronynál Tarenar a kalandorral együtt indult Gidwin keresésére. A vérelf a Járványrengetegbe ment, míg a kalandor a torony túloldalán próbált információhoz jutni barátjuk hollétével kapcsolatban. Kettejük közül a kalandornak volt szerencséje, és megtudta, hogy Gidwint egy bizonyos Anastari bárónő tartja foglyul és a Járványrengetegben rejtegeti. Miközben immár Tarenarral együtt küzdöttek az élőholtak ellen, egy jegyzetre bukkantak, amely úgy tűnt, hogy a bárónőtől származott.
 

Eljött az idő a szertartáshoz, amiről beszéltünk. Elindulok Stratholme-ból, hogy a Járványrengeteg központi siralomházában végezzek a foglyunkkal. Gondoskodjatok a megfelelő biztonsági intézkedésekről. Ha elbuktok, a mesterem mindegyikőtök fejét veszi. Ha sikerrel jártok, egy törp testvérrel gyarapodtok.
 

Anastari bárónő valamikor egy gyönyörű nemes elf hölgy volt, akit azonban brutálisan megölt a Falka, majd a Lidérckirály felélesztette és most az ő irányítása alatt állt. A feladata az egyik stratholme-i ziggurat őrzése volt, emellett új tagok „toborzása” a Falkába.
 

Most, hogy már tudták, hogy merre van Gidwin, Tarenar és a kalandor felkészültek a támadásra. Ahogy beléptek a siralomházba, meglátták, hogy Gidwint egy asztalhoz kötötték, és a bárónő őrizte.

- Soha nem fogsz messzire jutni ezzel, te pelenkafejű szörnyeteg!
- Ó, igazán? És pontosan mit fogsz csinálni, törp? Nincs itt senki, aki megvédhetne téged.
Ekkor a kalandor és a vérelf léptek be a szobába.
- Tévedsz, szellem. Azért jöttünk, hogy visszaszerezzük Gidwint.
- Csak ti ketten? Nincs esélyetek ellenem.
Ebben a pillanatban Fiona, Argus és a karaván többi tagja is belépett a siralomházba.
- Ezt megcáfolnám – mondta Argus.
- Támadás! – kiáltotta Tarenar, és mindannyian a bárónőnek estek.

Miután megölték őt, kiszabadították Gidwint. A törp azt kérte, hogy menjenek vissza a karavánnal a Fény Reményének Kápolnájához. És ezúttal a bakon utazhatott.

És a reklám helye: az egyik újabb vezetőkről szóló hivatalos történetben Baine-t ismerhetjük meg kicsit alaposabban, ahogy egy quilboarokkal és vízhiánnyal kapcsolatos problémában próbál szembeszállni Garrosh-sal. A fordítás jól halad, jövő héten befejezem, a legújabb részét itt olvashatjátok el.