Folytassuk a trollok megkezdett összefoglaló történelmét. Ma Zul'Farrakról, Atal'Hakkar templomáról, Zul'Gurubról és Zul'Amanról lesz szó.

Zul’Farrak és az Őrjöngőhomok trollok
 

Az Őrjöngőhomok (Sandfury) trollok a Hasadás (Sundering) alkalmával szakadtak el testvéreitől, a Gurubashi trolloktól, mivel ők voltak az egyetlen troll törzs, akik Kalimdoron, Tanarisban maradtak. Kiváló alkalmazkodó képességük révén akklimatizálódtak a sivatagi viszonyokhoz, amely testfelépítésükben is meglátszott. Fővárosukban, Zul’Farrakban éltek sokáig háborítatlanul, azonban a város mélyén rejtőző kincs több kalandor figyelmét is felkeltette. A troll legendák beszéltek egy ősi kardról, Sul’thraze-ról, a Korbácsolóról, amely félelmet és gyengeséget kelt az ellenségben. A kardot még réges-régen kettétörték, azonban a szóbeszédek szerint mindkét fél Zul’Farrak falain belül található.
 

A kard megszerzésére többen is vállalkoztak, azonban a városból senki nem tért vissza. Utoljára a hírhedt Bly hadnagy és csapata hatolt be a falakon belülre, valószínűleg a kard után kutatva. A goblinok számára ugyanakkor fontos lett volna Bly hadnagy előkerítése, mivel távozása előtt ellopott egy Divino-matic Botot, amellyel a goblin feltalálók szerint ki lehet mutatni, hogy a föld alatt merre rejtőznek titkos víztartalékok (a bot egyébként még soha nem járt sikerrel). Ezért kalandorokat béreltek fel, akik Bly hadnagyék után behatoltak Zul’Farrakba.
 

Zul’Farrakon belül meg is találták a tolvaj-hadnagyot, aki csapatával együtt ketrecbe zárva várta kivégzését. Miután a kalandorok kiszabadították őket, 100 mérges troll támadt rájuk Nekrum vezetésével. A „troll” a nyakában hordott medálról volt nevezetes, amely természetellenesen hosszú életet biztosított számára. Ennek azonban ára volt, amelyet mindenki rögtön látott: Nekrum ugyanis élőholttá változott. Miután visszaverték a trollok támadását, a kalandorok kérdőre vonták a goblin bot miatt Bly hadnagyot, aki ezt sértésnek vette, ezért a kalandorokra támadt, azonban az életével fizetett ostobaságáért.
 

Ha már itt voltak a kalandorok, ők is körülnéztek a kard miatt is, meg amiatt a szóbeszéd miatt is, hogy a város szívében egy valódi félisten lakik, akit az Őrjöngőhomok trollok imádnak. Ez a félisten Gazh’rilla, a hidra volt, akit Velratha hidraidéző hívott elő a város közepén álló medencéből. Velrathán egy ismerős ezüst nyaklánc volt: Tabetha nyaklánca, amely után az idős nő már régóta kutatott. Velratha megölése után a kalandorok jobban megvizsgálták a nyakláncot: feltűnően hasonlított arra, amit a leírásokban Aegwynn ezüst tiarájaként neveztek. Tényleg igaz lenne, hogy Tabetha valójában Aegwynn? Ezen azonban a kalandorok nem tudtak sokat töprengeni, mivel most már az összes troll őket akarta levadászni. Antu’sulnál, egy troll vezetőnél egy érdekes kardot találtak, amelyet Sang’Thrazének, az Elterelőnek neveztek. Miután összeillesztették a Zul’Farrak vezetőjénél, Homokskalpos Ukorz Főnöknél (Chief Ukorz Sandscalp) talált karddal, Jang’thrazéval, a Védelmezővel, összeállították a legendák kardját: Sul’thrazét, a Korbácsolót.
 

Atal’Hakkar temploma
 

Az ő történetüket ott hagytuk abba, hogy Ysera a Könnyek Medencéjének (Pool of Tears) mélyére süllyesztette az Atal’aiok templomát, és zöld sárkányokat bízott meg a felügyeletükkel. Ez azonban nem úgy sült el, ahogy tervezték: ennél zavartalanabb, nyugodtabb környezetet, ha akarnak, sem találtak volna maguknak az Atal’aiok Hakkar megidézéséhez. A zöld sárkányok ugyanis minden betolakodót elűztek, és azt hitték, hogy az Elsüllyedt Templom (Sunken Temple) mélyén nem él senki. Az Atal’aiok vezetője, Jammal’an a Próféta azonban arra biztatta a túlélőket, hogy folytassák tovább a megkezdett munkát, mivel siker esetén Hakkar halhatatlanságot ígért számukra.

Ráadásul volt a birtokukban Hakkar véréből, amivel az őrzésükre bízott zöld sárkányokat megfertőzték, és a hatalmas teremtmények testében a vér jelentősen megerősödött. Az Atal’aiok célja az volt, hogy a zöld sárkányok feláldozásával megerősítsék Hakkart. Ez azonban már Azeroth lakóinak is feltűnt, ezért segítséget hívnak az Atal’aiok tevékenységének megakadályozására.
 

Egy Yeh’kinya nevű troll azt tanácsolta, hogy szerezzenek meg egy régi táblát Zul’Farrakból, amely leírást ad arról, hogy hogyan lehet legyőzni Hakkart. A két tábla szerint létezik egy ősi tojás, amely magában őrizheti Hakkar lényegét, így kordában, felügyelet alatt lehet tartani őt. Ez a tojás a Hátországokban (Hinterlands) található, a Hitványágas (Vilebranch) troll törzs fővárosában, Jintha’Alorban. A Hitványágasok egy erdei troll törzs a Fehérkérges (Whiterbark) törzzsel együtt, akik a Troll Háborúk után váltak ki az Amani Birodalomból. A Második Háború alatt ők is csatlakoztak a Hordához, majd miután Végzetpöröly megszegte ígéretét, visszatértek a Hátországokba és az Arathi Felföldekre (Arathi Highlands). Azóta folyamatos harcban állnak egymással és a Revantusk törzzsel, azonban hármuk közül a Revantuskok állnak nyerésre, mivel ők a Horda támogatását is élvezik.
 

A tojás megszerzése után a kalandorok behatoltak Atal’Hakkar Templomába, ahol három fővezérrel kellett megküzdeniük a Vér Istene előtt: Udum’bra papnővel, Gomorával és Jammal’annal. Míg az első kettőt megölték, addig a Prófétának sikerült támadás közben elteleportálnia, és magával vinnie Hakkarból egy darabot. Az Elesett Isten Szentélyében a kalandorok végül rátaláltak Hakkar csontvázának jelentős részére, sikerült megidézniük a véres loa avatarját, és el is pusztították azt, majd a tojásba zárták, és átadták Yeh’kinyának.

Azonban kiderült, hogy a troll hazudott: a Zul’Farrakból megszerzett két tábla csak egyharmadnyi információt tartalmazott abból, amit Mosh’aru jóslatának hívnak. A többi tábla felderítése után kiderült, hogy a tojással éppen ellenkező hatását érték el annak, amit szerettek volna: az ősi tojással ugyanis fel lehet támasztani Hakkart. A kalandorokra pedig azért volt szükség, hogy Hakkar lényegét kimenekítsék a zöld sárkányok által őrzött templomból: Hakkart ugyanis csak a Gurubashik fővárosának megszentelt földjén, Zul’Gurubban lehet feléleszteni. Yeh’kinya az utolsó pillanatban sikeresen elmenekült. És a másik kontinensen, Fojtótövis-völgy (Stranglethorn Vale) mélyén minden készen állt a Vér Istenének feltámasztására.
 

A Vér Istenének felemelkedése
 

Az Atal’aiok és a Hakkarik műveletei felkeltették a legrégebbi troll törzs, a Zandalarik figyelmét is, akik Yojamba szigetén vertek főhadiszállást, hogy onnan indíthassanak támadást Zul’Gurub ellen. A Zandalarikon kívül más troll törzsek sem rajongtak az ötletért, hogy Hakkart Azerothra idézzék. Ezért loáik segítségét kérték: ruházzák főpapjaikra hatalmukat, akik bajnokként fognak szembeszállni a Hakkarikkal. Öt bajnok indult Zul’Gurub ellen: Jeklik főpapnő, aki Hir’eek, a Denevér bajnoka volt, Venoxis főpap, aki Hethiss, a Kígyó bajnoka volt, Mar’li főpapnő, aki Shadra, a Pók bajnoka volt, Thelak főpap, aki Shirvallah, a Tigris bajnoka volt és Arlokk főpapnő, aki Bethekk, a Párduc bajnoka volt. A terv nem sült el jól: a bajnokok ugyanis Hakkar befolyása és irányítása alá kerültek Jin’do a Hexxer segítségével, aki arra kényszerítette őket, hogy az erejükkel táplálják Hakkart.
 

A Zandalarik vezetésével azonban nemcsak trollok próbálták testvéreiket megakadályozni az őrületben: a Szövetség és a Horda bátor hősei szintén készen álltak a megmérettetésre. És a Zandalarik örömmel fogadták a segítséget, így egyesült erővel sikerült legyőzniük Zul’Gurub vezetőit, köztük a törzsfőnököt, Jin’dot. Ismét elpusztították Hakkar avatarját. Ha egyvalamiben igaz az, amit Yeh’kinya mondott, az talán ez: minél többször fogják elpusztítani Hakkar avatarját, ő annál gyengébb lesz abban a másik dimenzióban, amelyben a valós alakja él. A küzdelmet nem szabad feladni.
 

Zul’Aman Istenei
 

Ezz… a mi földünk volt. TROLL föld. Mi, az Amanik mindenki előtt itt voltunk! Az elffek és azz ő Szövetségük azért jött, hogy kiűzzön minket. De mi soha nem adjuk el. Soha nem felejtünk. Azz elfek elvették a szememet. A saját karomat vágtam le, hogy elmeneküljek töllük… és most eggyüttt harcolnak a HORDÁVAL?! KÖPÖK a Hordára! Gyűlöllek titeket, gyűlöllek mindannyiótokat… De most van egy meglepetésem számotokra, úgyhogy gyertek csak be…
Az Amanik soha nem adják fel! Mi soha nem felejtünk. Mi soha nem halunk meg. Ezz a mi földünk: ha itt akarsz maradni, itt maradsz örökre! Itt fogunk eltemetni.
 

Míg a világ mással volt elfoglalva, addig Zul’jin bosszút forralt magában a világ ellen. A Szövetséget azóta gyűlölte, hogy az emberek összefogtak a nemes elfekkel ellene. Régi szövetsége ellenére az új Hordát is minden joggal gyűlölte: Thrall befogadta maguk közé a gyűlölt dzsungel-troll törzsek egyikét, a Sötétlándzsásokat (Darkspear), valamint nem átalott szövetkezni az eredendő ellenséggel, a vérelfekkel sem. Zul’jin úgy érezte, hogy az egész világ összefog ellene. Majd ő megmutatja nekik.
 

Zul’jinnak kapóra jött főpapjának, Malacrass boszorkányúrnak az ötlete. Malacrass sokáig vizsgálta a Zandalari papok munkásságát, konkrétan azt, hogy hogyan képesek a saját céljaik eléréséhez felhasználni a loákat. Emellett megfigyelte, hogy hogyan használják a vérelfek a naruu energiáját ahhoz, hogy a Szent Fényből erőt merjenek. A két gondolatot Malacrass ötvözte: ahhoz, hogy hatalmas energiákat nyerjenek, Amani legerősebb harcosaiban kell zárni a loák erejét. Zul’jin rábólintott a tervre, és meg is valósították: így Zul’Aman négy legerősebb harcosa valójában négy loa állatisten megtestesülése volt: Narolakk, a medve, Akil’zon a sas, Jan’alai a sárkánykarvaly (dragonhawk) és Halazzi, a hiúz. Zul’jin egész népével készen állt a bosszúra és várta a Szövetség és a Horda támadását.
 

Helyettük azonban egy Bud Nedreck nevű kincsvadásszal kellett beérnie. A férfi ugyanis megtudta, hogy hatalmas kincs rejtőzik Zul’Amanban, amit magának akart megszerezni. Csapatokat toborzott, akiket a troll város belsejébe küldött, onnan azonban nem érkeztek vissza. A behatoló csapatokat ugyanis az Amani trollok elfogták, és belőlük táplálták Narolakk, a medve erejét. Végül sikerült Budnak egy kellően erős csapatot összegyűjteni, akik nemcsak a foglyokat szabadították ki, hanem buzgalmukban megölték az összes loa-istent, Malacrasst, a boszorkányurat, és végezetül pontot tettek egy sokat szenvedett troll életére is: Zul’jint megölték, Zul’Amant pedig kifosztották. Úgy tűnt, hogy ezzel az Amani Birodalomnak és az Amani trolloknak örökre vége.

Következő alkalommal a Drakkarikkal, Zalazane leszámolásával, valamint a Kataklizma hatásaival foglalkozunk.