Na, vajon melyik területről lesz szó? További segítség, hogy vannak itt trollok, Twilight's Hammer és nagák.

 Sötétpart (Darkshore) valaha a Kaldorei birodalom legvirágzóbb területe volt, olyan hatalmas városokkal, mint Ameth’Aran és Bashal’Aran. A Hasadás (Sundering) után a tengerpart nagy része elpusztult, és csak nagyon sokára népesítették be újra az éjelfek, akkor is a Hyjal-hegy közelsége miatt. A Szakadás (Shattering) úgyszintén Sötétpartot viselte meg szinte a legjobban. Auberdine teljesen elpusztult, a föld széttöredezett, és szélsőséges időjárási viszonyok uralkodnak a területen. Az éjelfek figyelmét sok dolog köti le: segíteni próbálnak a túlélőknek és az itteni élővilágnak, emellett meg kell küzdeniük az Alkony Pörölyével (Twilight Hammer), a Zúzólándzsás trollokkal (Shatterspear trolls), valamint a nagákkal. Szerencsére egy olyan éjelf segíti őket, aki a legnagyobb bajban a legaktívabb: Haragvihar Malfurion (Malfurion Stormrage).
 
Sajnos a Szakadást nem mindenki élte túl, köztük Laird, a halárus sem, aki belehalt sérüléseibe. A szerencsések egy új települést, Lor’danelt építették ki, innen irányítják a mentési munkálatokat. A partszakaszon kutatnak további túlélők után. Végül sikerült kimenteniük Fehérkarmú Cerelleant (Cerellean Whiteclaw), Suttogóéj Gershalát (Gershala Nightwhisper), Shaldynt és Volcort.


 
Fehérkarmú Cerellean szerelmének története jól ismert a Szövetség körében. 10.000 évvel ezelőtt az Ősök Háborúja (War of the Ancients) idején Cerellean szerelme volt Hajnalfutó Anaya (Anaya Dawnrunner). Azonban a háború során Anaya szülővárosa, Ameth’Aran elpusztult, és a halottak között volt a lány is. Bánatában Cerellean Haragvihar Malfurionnal együtt mély álomba merült, de álmaiban Anaya szelleme üldözte. Amikor felébredt, Ameth’Aran romjaihoz ment, ahol meglátta a lányt, aki társaihoz hasonlóan szellemalakban kísértett. El akarta pusztítani a szellemet, azonban rájött, hogy túlságosan kötődik a lányhoz és nem tudja megtenni, ezért segítséget kért. Amikor Anaya szellemét felszabadították, a lány meglátogatta szerelmét. Cerellean nem hitt a szemének.
 
- Anaya…? Vagy csak csalnak a szemeim? Tényleg te vagy az?
- Az évek kegyetlenek voltak hozzám és hozzád, szerelmem, de biztosíthatlak, hogy végül újra együtt leszünk.
- A sors nem lehet olyan kegyetlen, hogy csak ennyit enged nekünk tízezer év különélés után… Utálsz engem, szerelmem? Amiért arra kényszerültem, hogy megöljem még élő formádat azért, hogy a szellemed felszabaduljon a boldogtalan kötelék alól.
- Ne bántsa ez a szívedet, szerelmem. Felszabadítottál a szolgaság alól, és ezért én még jobban szeretlek téged. Sajnos rövidre kell fognom… A kötelék, amely még ehhez a világhoz köt, egyre gyengébb és eltaszít tőled…
- Ne! Anaya… Anaya! Ne hagyj el! Kérlek…
- Ég áldjon, Cerellean, amíg újra együtt nem lehetünk… Tudd, hogy mindig szeretni foglak…
- Hogyan, szerelmem? Honnan fogok erőt meríteni, hogy szembenézzek az előttem álló évekkel nélküled…
 
 A megmentett Volcor is társát kereste, Zordkarmot (Grimclaw), a medvét. Egykor Zordkarom segített az éjelfeknek megtalálni a furbolgok által megsebzett Volcort, és ők ketten azóta is társak voltak. Az evakuáláskor azonban Volcor szem elől tévesztette a medvét, és most nagyon aggódott érte, hiszen az, hogy eddig nem került elő, azt jelentette, hogy ő maga is sebesült. Az erdőt és élővilágát gyógyító Karithus erdőőr és Seraphine driád rá is bukkantak a medvére, és segítettek neki talpra állni. Zordkarom azonban későn érkezett vissza Lor’danelbe: Volcor belehalt sérüléseibe. Az őt ápoló Serendia elmondta, hogy az éjelf még látta hű társát visszatérni, ezért nyugodt szívvel, mosollyal az arcán távozott. Sajnos se őt, se Shaldynt, se Gershallát nem sikerült az éjelfeknek megmenteni őket. Zordkarom társa elvesztése után új társ után kutatott, és talált is, Fehérkarmú Cerellean személyében. Az éjelf végre megnyugodott, hiszen a medve meglepetésére enyhítette magányosságát. A két magányos lény, akik elvesztették szeretteiket, összefogtak, hogy együtt nézzenek szembe a rájuk váró nehézségekkel.
 
Azonban nemcsak a menekültek megmentése kötötte le az éjelfek figyelmét. Az élővilágot egy rejtélyes dolog fertőzte meg, ennek kivizsgálására a gnóm Wizbang vállalkozott, aki különböző szerkentyűi segítségével felfedezte, hogy ki a rontás forrása: Bolondpatás Zenn (Zenn Foulhoof), a szatír, aki, miután elüldözték Teldrassilból, Sötétparton folytatta természetellenes játékait. Az éjelfeknek most már elegük lett a szatírból, ezért végleg leszámoltak vele. Azonban újabb aggodalomra adott okot, hogy Zenn mellett felbukkant az élőholt Furrows patikus is. Vajon miért vizsgálták az Elhagyottak (Forsaken) Zenn üzelmeit, és miért jöttek ezért egészen Sötétpartra? Vagy szövetkeztek volna a Zúzólándzsás trollokkal?
 
A Zúzólándzsás trollok a dzsungel trollokhoz tartoznak, de Hakkar legyőzése után kiváltak a Gurubashi Birodalomból és elvándoroltak tőlük, méghozzá egészen Sötétpart vadonjáig. Itt Zúzólándzsa Völgyben (Shatterspear Vale) telepedtek le, amely elég furcsa helynek tűnt, mivel magas hegyek vették körül őket, amelyeken túl ősi ellenségeik, az éjelfek laktak.


 
Úgy tűnt, hogy a Kataklizma a trollokat is aktiválta, mivel elkezdték északkeletről támadni az éjelfeket. Az ellentámadást Csillagszellő Morra (Starbreeze) vezette, aki szerint a trollok mágikus ereklyék után kutattak a kaldorei romok alatt, ahol egykorvolt Nemesenszületettek (Highborne) szellemei kísértettek. Az offenzíva sikeres volt, és az éjelfek a trollok több táborát is megsemmisítették. Az egyik megölt trollnál talált jelentés szerint sikerült nekik legalább két éjelfet foglyul ejteniük, akiket kínzásoknak vetettek alá. Morra azonnal elrendelte a foglyok, Aynasha és Alanndarian kiszabadítását. Aynasha vigyázó egy fontos üzenettel indult el Auberdine-ből, azonban Marosh, a Fondorlatos megtámadta és foglyul ejtette őt. Bár a támadás alatt megmérgezték, ezért alig tudott lábra állni, mégis sikerült neki megszöknie, és egy közeli barlangba menekülnie. Itt elárulta a rátaláló kalandoroknak, hogy a trollok vezetőjét egy mágikus pajzs védi, amíg az aktiválva van, addig nem lehet őt legyőzni. Alanndarian azonban nem volt ilyen szerencsés, és a kínzásokat sajnos nem élte túl. Az éjelfek egy összehangolt támadással végül legyőzték a trollokat és megölték vezérüket, Jor’kilt, a Lélektörőt, és ezzel megszüntették a Zúzólándzsás fenyegetést. De volt egy gond: Jor’kilnál találtak egy levelet Pokolsikoly Garroshtól (Garrosh Hellscream). Úgy tűnt, hogy maga a Horda hadfőnöke lépett kapcsolatba a trollokkal, hogy támadják meg Lor’danelt a Horda segítségével. Az éjelfeket tehát nemcsak Kőrisvölgyben támadják!
 
A Horda mellett más ellenségek is tevékenykedtek: ezen a vidéken is feltűnt az Alkony Pörölye, akiknek itteni vezére, Azerynn a sötét Régi Istenekkel (Old God) paktált le, akik az elementálokat irányítják, és részben ez okozza a szélsőséges időjárási viszonyokat Sötétparton. Amellett, hogy Auberdine romjait elfoglalták, egy sokkal nagyobb veszélyt is jelentettek: Aetheriont kívánták megidézni a világra. Az elesett éjelf szellemek segítségével sikerült ezt megakadályozni.
 
Sötétpart nemcsak egyszerűen megrongálódott a Szakadás következményeként. A föld kettévált, és ha nem lenne Haragvihar Malfurion, akkor Sötétpart fele már a tengerbe találta volna magát. Malfurionnal azonban segítségre volt szüksége, mivel egymaga már nem tudta sokáig összetartani a földet az Örvény Szeménél (Eye of the Vortex). Azoknak a segítségére, akik régóta laktak ezen a földön, és szoros kötelékek fűzik őket hozzá. Ezért követeket menesztett a Feketeerdő (Blackwood) furbolgokhoz, Selennhez, a Háború Őséhez és Aroomhoz, az utolsó wildkinhoz, és segítséget kért a Smaragd Álomtól is, mivel az Alkony szektásai azt is megtámadták, ahonnan a zöld sárkány Thessera érkezett a hívásra. Egyesült erővel sikerült nekik megállítani a földmozgásokat és egyben tartani a területet.
 
Ezután Malfurion az Ősök Ligetében (Grove of the Ancients) összegyűlő druidáktól kért segítséget terveihez. A druidák elmondták, hogy megfigyelték, hogy délnyugatra fekszik egy holttest, amely valahogy kapcsolódik a Régi Istenekhez, akiket az Alkony Pörölye imád. A közelben ásó szektások beszélgetéseit kihallgatva megtudták a holttest nevét is: ő Soggoth, a Csúszómászó, akit fel akarnak éleszteni, amit a druidák nem engedhettek meg. A druidák azonban nem tudtak túl sokat erről az ősi lényről, ezért az itteni feltárási munkákat vezető törphöz fordultak további információért. Groff régész elmondta, hogy kutatásaik eredményeként megállapították, hogy a Mester Kardja (Master’s Glaive) egy régi ütközet színhelye volt. A titánok húsz kőóriást küldtek, hogy legyőzzék Soggothot. A húsz kőóriás közül mindössze egy, Kronn élte túl a támadást, aki kardját Soggoth koponyájába nyomta, és így ölte meg a Régi Istenek szolgáját.
 
Ha húsz kőóriásuk nem is volt a druidáknak, voltak nekik ősi faóriásaik, akik készen álltak szembeszállni az ellenséggel. A faóriások egy részét azonban a nagák, az egykori éjelfek ölték meg. A nagák is mozgósították magukat, és az Ősök Kürtjét kívánták megszerezni, valószínűleg nem a maguk számára, hanem az Alkony Pörölyének. A nagák Nazj’vel szigetén gyülekeztek, ahol Haragosgerinc Hadúr (Warlord Wrathspine) vezette őket, azonban a kürt nem volt nála. A sziget tetején négy naga papnő idézte meg a kürtöt. Maga Haragvihar Malfurion lépett közbe, és akadályozta meg a műveletet. Ez azonban valakit nagyon bosszússá tett, olyannyira, hogy megmutatta magát: a nagák királynője, Azshara lépett elő.


 
- Ki merészel szembeszállni Azshara Királynővel? Az hamarosan gyors halálért fog esedezni!
- Vége, Azshara! – kiáltotta Malfurion. – Te és a nagáid visszatértek a tenger fenekére, ahova tartoztok.
- Ah… Haragvihar Malfurion. Reméltem, hogy kicsit tovább tudlak lefoglalni. Az én feladatom volt, hogy távol tartsalak Hyjaltől, amíg a szövetségeseim meg nem támadják. Úgy tűnt, hogy ez sikerülni is fog nekem. De semmi szükségem rá, hogy megküzdjek veled, mert úgy tűnik, hogy már nyertem. Nem tudod egyszerre megakadályozni a támadásunkat Sötétparton és megmenteni Hyjalt! – Ezzel Azshara királynő felnevetett és e víz alá bukott.
- Nem hazudik – mondta Malfurion. – Nordrassil veszélyben van. Sietnem kell, hogy előkészítsem Hyjal védelmét. Most már a ti dolgotok, hogy az Ősök Kürtjének segítségével megakadályozzátok Soggoth visszatértét.
 
Az ellenállás hatására az Alkony Pörölyei kénytelenek voltak Soggothnak csak egy részét feléleszteni, hogy szembeszálljanak a liget őseivel. A hatalmas harc végén az egyesült seregeknek sikerült legyőzniük Soggoth avatarját, és ezzel egy időre megmenteniük Sötétpartot.
 
A veszély azonban nem múlt el teljesen. Az itt élők nem nyugodhatnak, hiszen célpontjai lettek a Hordának, aki ide is ki akarja terjeszteni fennhatóságát, és a meggyengülést kihasználták a nagák, akik látszólag az Alkony Pörölyével szövetkeznek, igazi céljuk azonban eddig rejtve maradt. A kicsiny Sötétpart még fontos események színhelye lehet a jövőben.
 
OFF: Befejeztem a hivatalos oldalon Garroshról megjelent novellát, amelyet itt olvashattok el.