Évezredeken át Ulduar a halandóktól nem háborítva, távol feküdt azok gondjaiktól és küzdelmeiktől. Még amióta újra felfedezték, azóta is sokat gondokodnak azok, hogy mi lehetett az építmény eredeti rendeltetése. Néhányan egy városnak gondolták, amelyet azért építettek, hogy alkotói dicsőségét harsogja; néhányan azt gondolták, hogy olyan csarnok, amely megszámlálhatatlan kincset hordoz magában, talán maguktól a Titánoktól származó ereklyéket. De ezek a találgatások mind tévesek.  Ulduar kapui mögött nem fekszik semmilyen város, semmilyen kincsekkel teli csarnok, nem rejti a végső választ a Titánok rejtélyére. Mindaz, ami azokra vár, akik be merik tenni a lábokat Ulduarba, csak szörnyűség, amelyet még a Titánok sem tudtak, nem akartak elpusztítani, egy olyan gonosz, amelyet itt... őriznek.

Az ősi Ulduar alatt a halál Régi Istene fekszik és suttog... Óvatosan lépj be, vagy börtöne lesz sírhelyed.

Ott hagytuk abba, hogy Brann Ulduarba ment, mivel egy lenyűgöző felfedezés küszöbénél van. Természetesen segítőket is kapott maga mellé, így egy kis csapattal lépett be a Kőcsarnokokba (Halls of Stone), amely Ulduar nyugati szárnyánál található. Az itt lakó vastörpök, vasóriások, gólemek és egyéb teremtmények azonban nem fogadták szívesen a látogatókat. Az itt lévő titán archívumokból azonban mégis sok mindent megtudhatott Brann.

Megtudta, hogy az earthenek destabilizációjának oka egy fertőzés volt, amelytől egész Azeroth szenvedett, és amelyet bizonyos parazita, nekrofotikus szimbiózisok... más névek a Régi Istenek (Old God) okoztak. A Régi Istenek okozták az earthenek és más lények meggyengítését azért, hogy könnyebben beolvaszthassák őket. Ezt a mátrix destabilizációt nevezik a Hús Átkának (Curse of the Flesh). Amikor a Titánok visszatértek, gyökerestül ki akarták irtani a parazitákat, akik ezt a rosszindulatú fertőzést okozták szeretett bolygójukon. Azonban rájöttek, hogy túlságosan is szoros a szimbiózis a Régi Istenek és Azeroth között, ezért ha megölik őket, akkor a kicsiny bolygó is elpusztul. Ezért legyőzték a fenyegetést, és a Régi Isteneket bebörtönözték, akik mellé őröket és védelmezőket, Aesirokat és Vanirokat, ismertebb nevükön vihar és földóriásokat állítottak. Azonban az Aesirok és Vanirok háborúba kezdtek ismeretlen okokból. Valószínűleg Loken háttérbe szorított minden olyan óriást, aki be akarta fejezni a konfliktusokat. Az eredeti earthenek, akik megfertőződtek, eddigre felébredtek álmukból. Ők voltak a törpök ősei.

A felfedezés után Brann Dalaranba segített, Rhonin és Jaina segítségével pedig odahívták a Szövetség és a Horda vezetőit. A találkozó azonban nem úgy sült el, ahogy szerették volna.

- Hogy nem vettük észre ezt eddig? – kérdezte a vöröshajú Rhonin Branntól.

Büszkerév Jaina (Jaina Proudmoore) köhintett egyet. Mögötte a Szövetség vezetője, Viharvárad (Stormwind) királya, Varian Wrynn bukkant fel. Rhonin a király elé sietett.

- Á, Varian király. Köszönöm, hogy ilyen hamar idejöttél.

- Miről van szó, Rhonin? – vetette közbe Varian mérgesen.

- Én... én azért hívattalak, hogy a segítségedet kérjem. Amíg a Lidérckirály (Lich King) elleni erőfeszítéseink lassan célt érnek, Brann rémisztő híreket hozott nekünk arról, hogy milyen szörnyűségek lapulnak Ulduar és sötét börtöne alatt.

- Börtön? – szólt közbe Brann. – Ha! A kötelékei szétszakadtak, a befolyását nem felügyelték, ezért követni fog minket és mi leszünk majd a rabok.

- Most már érted, hogy mivel állunk szembe – folytatta Rhonin. – Ha ezt a gonoszt nem állítjuk meg, akkor a halál seregei fognak kopogtatni az ajtónkon.

Az időközben a balkonon leskelődő Jaina szólt közbe:

- Bocsássatok meg  - és kiment a szobából. Távoztában még hallotta, hogy Varian azután érdeklődik, hogy akkor most mi legyen a teendő. Jaina azonban nem erre figyelt, hanem a két, zöld- és barnaszínű alakokra, akik a lépcsőn jöttek fel. Meglepetten lépett eléjük:

- Thrall, mit csináltok itt ilyen korán?

- A hívásod kétségbeesettnek tűnt, Jaina – felelte a Horda hadfőnőke. – Mi történt?

Jaina sóhajtott.

- Bronzszakáll Brann (Brann Bronzebeard) csapata megrohamozta Ulduar kapuit. A vasurakkal és megátkozott szolgáikkal harcoltak. Azóta... azóta csak arról a jelenségről beszél, amelyet ott érzett. Amely áthaladt a hatalmas csarnokokon, amelytől meghűlt a vér ereikben, és amely ledermesztette elméjüket. Azt mondta, hogy a rém, akit a Titánok olyan régen bebörtönöztek oda, Yogg-Saron felébredt.

- Látni akarom ezt a... törpöt – kiáltotta Thrall társa.

- Garrosh... – próbálta Thrall csillapítani.

- Hogy lássam a félelmet a szemében. Tudni fogjuk, hogy igazat beszél-e – és berontott a szobába, hiába próbálta megállítani Jaina.

Bent a szobában Rhonin magyarázott Variannak.

- Minden segítségre szükségünk lesz, amit kaphatunk. – Ekkor rontott be Pokolsikoly Garrosh (Garrosh Hellscream), nyomában Thrallal és Jainával. Varian mérgesen fordult jöttükre a vöröshajú mágushoz.

- Mit, mit keresnek ŐK itt?

- Hadd magyarázzam el! – próbálkozott Rhonin.

- Azt hiszem a Szövetség DISZNÓINAK bűzét érzem! – kiáltott fel Garrosh üdvözlés gyanánt. Thrall próbálta tűrtőztetni az orkot, de nem járt sikerrel.

- A véremet akarod?! – szólt vissza Varian. – Gyere, te kutya...

A két forrófejű hős egymásnak esett. Thrall és Jaina próbálta szétválasztani őket, végül Rhonin varázslata törte meg a harcot.

- Mindannyian hatalmas veszteségeket szenvedtünk! De MINDENT elveszítünk, ha nem hagyjuk abba a HARCOT és nem dolgozunk EGYÜTT!

- Egy igazi Hadfőnök soha nem társulna gyávákkal – jegyezte meg Garrosh. Varian ismét Rhoninhoz fordult:

- A Haragkapunál (Wrathgate) a Horda „partnersége” több emberünket ölte meg, mint a Falka (Scourge)! Végeztem a Hordáddal! – Ezzel testőrségével együtt távozott a szobából. – Ez a „halálisten” legyen a vesztetek!

A két ork is távozott. Thrall szomorúan fordult társához:

- Csalódtam benned, Garrosh. – A másik azonban még mindig mérgesen fújtatott.

Rhonin a magára maradt Jainához fordult:

- A Régi Isten csak nevet és játszik velünk.

- Ki lesz a mi reményünk?

Rhonin az eget kémlelte, a távoli Ulduar felé fordulva.

- Vajon ki fog szembenézni Yogg-Saronnal?

(Videó: www.youtube.com/watch)

Azeroth hőseiről azonban nem szólnának históriák, ha nem állt volna össze csapat, amely szembeszálljon Yogg-Saronnal. Brann, Pentarus főmágus és Dellorah főfelfedező vezetésével felkeresték Norgannon Titán Őrzőjét Ulduarban, aki elmagyarázta nekik, hogy milyen védelmi mechanizmusok védik a börtönt. A megfelelő információk birtokában felkészülten néztek szembe a rájuk váró ellenfelekkel.

Először egy Láng Leviatán (Flame Leviathan) állt velük szembe. A helységet négy torony vette körbe: az Élet Tornya, amely Freya erejét rejti, amivel akár egyetlen éjszaka alatt egy sivatagot élettel teli dzsungellé lehet tenni, a Lángok Tornya, amely Mimiron erejével képes pillanatok alatt a földet hamuvá, a követ lávává változtatni, a Fagy Tornya, amely képes egész seregeket megfagyasztani Hodir erejével, valamint a Viharok Tornya, amely Thorim erejét rejti, és elég volt csak egyszer használni, hogy mindent felrobbantson. A leviatán legyőzése után Ulduar belsejében sikeresen legyőzték Ignist, a Kazánmestert (Furnace Master), Razorscale-t és XT-002 Dekonstruktort, akit maga Mimiron alkotott meg.

Ahogy egyre beljebb haladtak Ulduarban, egyre szörnyűbb felfedezést tettek: Yogg-Saronnak nemcsak Lokent sikerült megrontania, hanem a többi Titán őrzőt is! A csapat azonban felszegett fejjel nézett szembe a rémmel: aki a Titánok őreit megfertőzi, azt meg kell állítani bármi áron. Most már értették, hogy Creteus miért nem találta társait: akkor ők már itt voltak Ulduarban. Mimiron, Freya, Hodir és a Loken által elrabolt Thorim mind Yogg-Saron befolyása alatt állt. Legyőzésükkel azonban felszabadultak a Régi Isten befolyása alól: elméjük kitisztult, és készen álltak arra, hogy segítsenek a halandóknak legyőzni a foglyot.

Yogg-Saron zárkáját Vezax tábornok védte. Az utolsó őr legyőzésével a csapat előtt feltárult Yogg-Saron börtönének ajtaja. A Titán őrzők áldásukat adták rájuk, így indultak neki a végső ütközetnek. Harc közben feltárult előttük a Régi Isten korábbi ténykedései.

- Az ellenállásod csodálatra méltó – mondta a Lidérckirály egy féláldozott bajnoknak.

- Ááááá! Nem félek tőled! – kiáltotta a bajnok.

- Összetörlek, ahogyan őt is összetörtem – válaszolta a Lidérckirály.

-  Yrr n'lyeth... shuul anagg! Majd megtanulja... egyetlen király sem uralkodhat örökké; csak a halál örök! – hallották Yogg-Saron hangját.

A következő képben sárkányok tűntek fel:

- Készen van... Mindent megadtunk neki, amit meg kellett adnunk. És most örökre lezárom a Sárkánylelket (Dragon Soul) – mondta Neltharion.

- Ez a szörnyű izzás... ilyennek kell lennie? – kérdezte Ysera.

- Hogy az legyen, aminek lennie kell, igen.

- Ez a fegyver nem hasonlít semmi máshoz. Nem hasonlíthat máshoz – mondta Malygos.

- Az ő utódai is megtanulták a leckét, mielőtt túl késő lett volna, te is hamarosan megtanulod a tiédet! – hallották Yogg-Saront.

Az utolsó vízióban egy félork nő tűnt fel:

- Rossz híreket hozok, uram. A rohamban Feketekéz (Blackhand) alatt egyesültek a klánok – jelentette Garona. – Együtt maradnak, amíg Viharvárad el nem esik. Gul’dan az éj leple alatt feljön a boszorkánymestereivel. Ezalatt a Feketekéz klán a Keleti Falat próbálja majd bevenni.

- Ezrek halála... vagy egyetlen gyilkosság – suttogta Yogg-Saron.

- Kitartunk, amíg az erősítés meg nem érkezik – szólalt meg Llane Wrynn király. – Amíg helyén van az embereim szíve a falakon, Viharvárad kitart.

- Az ork vezetők egyetértenek az álláspontoddal.

- A kis veszekedésetek csak engem tesz erősebbé – mondta Yogg-Saron.

A csapat feldühödött. Hát ennyi gonoszság mögött bújik meg ez a Régi Isten? Miután megölték a szemét és az agyát, elpusztították a testét is. Bár tudták, hogy csak az avatarját pusztították el, úgy érezték, győzelmet arattak egy olyan gonosz felett, aki már így is túl sok kárt okozott Azeroth lakóinak.

Ulduar azonban még egy meglepetést tartogatott a számukra...