Nos, nem szokásom új topicot nyitni... (Csak teleoffolni már meglévőket ) De ezt... nem tudom beilleszteni sehova... már volt 1 hasonló link, amit beszúrtam, talán a viccek topikba... lehet nem oda kellett volna... mind1...

Ezt egy barátom mutatta most, a klánfórumunkon, és... hát... nem is tudom mit mondjak... szörnyű...

A tegnapelotti blogban meglehetosen futólag számoltam be arról,
hogyan gyilkolták meg kis híján Loydit a tetves cigányok. (Ha még
egyszer valaki számon kéri tolem, miért nevezem oket tetveseknek,
esküszöm, kiverem a fogait!) Olvassátok el tole magától, elso kézbol,
hogyan zajlott a Nyugati téri aluljáróban a lövöldözés, mennyire
hajszálon függött, hogy ezek az alsóbbrendu szemétládák
meggyilkolják a barátomat, és mennyire nevetséges a "bunüldözo
szervek" hozzáállása a dologhoz...

Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a
pályaudvar másik oldalán van. Időközben barátnőm valami csajtól
kapott, félreérthető SMS-en megsértődött, bevágta a néma durcát,
amire útközben valahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem,
hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tőle és a két havertól,
majd elidultam fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem, már csöngött is a
mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább
meg, és menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem a
lépcsőn, indultam keresztül az aluljárón. Ők valahol a legvégén, a
lépcsők aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy
kb. 15 fős cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd
kötekedni kezdtek. Először a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide
szétbaszlak" kategóriájú beszólogatások mentek, aztán elkezdtek
keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek.
Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elő. Haverjaim látták, hogy
balhé van, egyből indultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek
teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben. Amelyik először megindult,
újból fenyegetőzött valamit, de ekkor már az egész banda jött felém.
Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz, elkerülni már nem tudom,
úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat.
Engedéllyel tartott fegyver elő, csőre húztam, és közöltem, hogy nem
akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el
egymást. Először megijedtek talán, vagy legalábbis megtorpantak,
gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert
fogjon rájuk. Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni,
közben rájuk tarva a fegyvert. Barátaim látták hogy ez már nem egy
hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben, érezték,
hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani
őket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnőmnek közben
sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint
felbátorodtak a cigányok, látván, hogy tényleg nem akarok lőni, újra
megindultak felénk. Azt hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú -
mint később megtudtam, a neve Puporka Richárd - folyamatosan
óbégatott:

- Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lőjé' le, gyere, lőjé'
le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lőjé' bazmeg! -
és hasonlók.

Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani
őket. Már vagy harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak
cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az
egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a
pillanatban lőttem. A csávó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a
pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettőt még
sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam
még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de
többre már nem volt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már
alattam a lábam. A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a
küzdelem. A fejemet próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem
túl sok sikerrel.

A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetve
bordán rúgtak, vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez
szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők
szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a
farzsebemből a szolgálati igazolványom, és a fényképes felülettel,
jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a
romák, elkezdtek óbégatni, hogy "Rendőr vagy te geci? Há' mocskos
zsaru vagy te köcsög?" Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én
föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom
közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy addig tűnjünk el innen, amíg
lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A
pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk,
hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek fönt, és akkor nekünk végünk
van.

Épp akkor fordult be a sarkon egy rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön.
De nem. Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi
lesz, de bármi legyen is, én szólok a rendőröknek, mielőtt még ezek
fölérnek. El is indultam a járőrkocsi felé, ami közben alaposan
eltávolodott tőlünk. De már nem volt időm elérni, jöttek fölfelé a
cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk
meg mindhárman... Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek
jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de
legalább felvesszük a kesztyűt. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem!
Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és
elindult felénk három férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem
láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült, hogy civil ruhás rendőrök, akik
épp erre jártak. Hallották a lövéseket, és azért rohantak oda.
Megkezdődött az intézkedés, előkerült a járőrautó, megjöttek az
akciósok is, a banda és közénk álltak, a civil ruhások pedig elkezdték
kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi próbáltuk elmondani
a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a fegyverem, mondtam,
hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam,
nem tudom hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a
bandára figyeltek, nem.

Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent
voltak, és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendőrök nem
tudták, hogy milyen fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak
mind a fegyvereik után, csőre rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy
azonnal dobja el. Na, az persze megijedt, hogy ezek menten lelövik, el
is dobta a pisztolyt nagy méltatlankodva. Rohantak oda a rendőrök,
hogy elfogják őket, mire az egyik, már lefogott haverjuk egyszerre a
köztünk álló rendőröknek rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a
zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd
bent, az örsön folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a másik
irányba vezették el, majd a Nyugati rendőrörsön lettünk előállítva. Mi
hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A
nyomozók megkérdezték a Westend biztonsági őreit is, akik alig ötven
méterre voltak, hogy mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit,
csak valami durrogást hallottak, de nem is figyeltek rá.

Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az
adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentőt, mert meg
kell nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött.
Engem bilincsbe verve, vezetőszíjon, rendőri kisérettel vittek be a
Balesetibe, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat,
megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek... Az
orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert már több
fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük
például hetekig lebegett élet és halál között az intenzív osztályon, úgy
összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom
nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg
örök életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szemem, meg
is vakulhatok.

Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki,
engem pedig gyanúsítottként, rabszállítóval, megbilincselve vittek be a
VI. kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elkövetett garázdaság,
testi sértés és fegyverrel való visszaélés megalapozott gyanújával
vettek előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdaság
gyanúja miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis
a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon
belül gyógyuló sérülés... Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet?
Ugyan...

Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve,
bár a rendőrök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi
történt, egy emberként álltak ki mellettem. Sajnos ők nem sokat
tehettek az érdekemben, de jó volt tudni, hogy legalább hisznek
nekünk. Másnap 10 óra körül került sor a kihallgatásra.

Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és
ujjlenyomatot vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem
rabszámmal a nyakamban, mint valami köztörvényes bűnöző. Ezt
követően aláíratták velem a jegyzőkönyvet és a lefoglalási határozatot,
miszerint tudomásul veszem, hogy a vizsgálati időszakra a a
fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált
töltényhüvelyeket bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen
jegyezték meg, hogy mivel gyanúsított vagyok, az ügyben, az
adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni. Így a nevemtől kezdve a
címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy többi
szereplői, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan
fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a
torkomat, de csak azért mert az "ritkán fordul elő."

Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után
kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal,
akiket már a kapitányság előtt várt a fél banda, akiket azóta sem
tudom, miért nem állítottak elő velünk együtt. Még időben jeleztem a
rendőröknek, hogy egyáltalán semmi garanciát nem látok rá, hogy ha
egyszerre engednek ki minket a két kapun, nem fog megismétlődni az
egész a rendőrség előtt is, úgyhogy végül kaptam magam mellé egy
rendőrt, aki kikisért az épületből, hátha így nem lesz balhé. Ennyit
tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük. A 15 fős banda, amely ránk
támadt, azóta is szabadlábon van, ott dekkolnak a Nyugati aluljáróban,
és nyilván továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendőrök
elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a rablásig minden miatt
voltak már előállítva. De hát ez Magyarország, ahol nem ők a bűnözők,
hanem én és a barátaim, akiknek volt pofájuk megvédeni magukat 15
cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy a cigányok kihallgatásuk
során említettek azt hazudták, hogy ők a sértettek, akikre én ok nélkül
fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt kiabáltam, hogy "meghaltok
büdös cigányok". Így az ügyet a továbbiakban rasszista indokkal
elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát szerintem
mindenki vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a
jogrendszerünk, ebben élünk.

Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi
esély, kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és
online fórumokon. A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval
közlekedjetek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegyver, a
küzdősportos múlt és a polgárőr-igazolvány sem nyújt elég védelmet,
ha néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak.

Megjegyzem, az eset novemberben történt, s állítólag még mindig arrafelé vannak... hát... :shock: